Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) április-június • 76-147. szám

1936-04-05 / 80. szám

1936 március 3 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 3 HAUERáüUüáz 12 osztályán hatalmas választékból, fővárosi árakon szerezheti be húsvéti szükségleteit Uridivat Pipere N 3 i divat DiszmQ Gyermekruházat Sport Bőráru írószer Üvegáru Porcellán Háztartási cikkek Játékáru Tekintse meg fővárosi nivóju kirakatainkat Külpolitikai szemle Irja: Lustig Géza Mohamedánokból, keresztényekből, zsidókból állana a jeruzsólemi parlament, ha a törvény erőre emelkednék a gyarmatügyi államtitkár javaslata. Vagyis föltéí'enül uralkodnának rajta és általa az arabok. De aligha lesz valami az egészből. Ugyanis a felszólaló képviselők — a jobb oldalon ülők csakúgy, mint a baloldalon vesztegetők — mind egy szóüg ellene vannak, hogy a zsidók Palesztinéban is a kisebbség mostoha szerepét játsszák. Hisz mikor Allenby csapatai Kut-El Amarából Palesztinába vonultak — ekként érvelnek a legtöbben — a Balfour deklaráció azt igtrle, hogy Anglia nemzeti otthont nyújt a szent földön mindazoknak a bolyongóknak, akik Hadrián csőszár dúlása óta a galut-ban élnek. Már pedig hogyan lehetséges nemzeti otthonról beszélni olt, ahol a gazdának meg kell hunyászkodnia idegenek előtt. S érdekes, hogy Winston Churchill, aki Balfour lépését elhamarkodottnak vélte, ugyancsak kikelt a javaslat ellen. Most vessük kisebbségi sorsra a zsidókat — áradozott Marlborough ükunokája — amikor a németek olyan embertelenül bánnak velük? Ez örök szégyenfoltot hagyna Anglia becsületén. Anglia becsülete I legyintenek megvetőieg sokan, akik álnokságot, hazugságot, képmutatást vetnek a szemébe. Ugyanolyan joggal, mintha azért szidnők a madarakat. meri folyton vedlenek, anélkül, hogy kibujnőnak a bőrükből. S Anglia folyton vedlik ugyan, de a bőréből ki nem bújik soha. Ám hagyjuk a feleselés! s térjünk meg oda, ahonnan igaz publicistának moccannia sem szabad : az objektivitáshoz. Lássuk a tényeket. 1922 julius 24-én Irta alá és fogadta el a britt kormány azt az okmónyt, mellyel a népszövetségi tanács Angliára ruházta Palesztina mandátumét. Ugyanakkor nyerte el Franciaország is a •nandótumot Libanon és Sziria ölött. Csakhogy mig a franciák lötelezeltséget vállaltak az iránytan, hogy az átadástól szómitott t éven belül alkotmányt biztoitanak az alájuk vétetett népüredékeknek, Anglia elodázta az lőponlot, amikor hasonló jóban >gja részesíteni újdonsült polSrait. S miként az események azolták, helyesen is cselekedett, mikor nem siette el a dolgot, gyanis a felemás szituáció, •nelybePaleszntina az által jutott, 3gy a zsidók nemzeti otthonává, i egyben arab államá is előpett, meghiúsította Anglia őszinte ándékát, mely kezdettől fogva arra a lehetetlenségre célozott, hogy békét teremtsen ott, ehol az ó és uj szövetség iratoít. Ha a zsidóknak kedves-ett, felzudultek az arabok. Ha az arabokét becézte, a zsidók morogtak. Egyremásra hozta Anglia a jobbráljcbb törvényeket, de sem e Palestine Order in Council, sem a Pe'esSine Amendement Order in Council-nek foganatja igencsak nem volt. Odáig se jutott el a főkomiszáros, hogy legalább a melléje rendelt tanácsol, az Advisary Councilt ráncba szedje. Evek, hosszú és meddő évek tűntek el igy, szüntelen perpatvarban. Végezetül is Sir Arlhur Wanchope, Jeruzsálem koímányzója, fogta magét és azon joga, hogy Paleszlina nevében idegen hatalmakkal ekér poü'ikai, akér gazdasági szerződéseket kössön. Noha a szóban foreó tervezet éberen, gondosan ügyelt arra, hogy sem az arabok, sem pedig a zsidók érzékenysége fel ne borzolódjék. sem a zsidók, sem az arabok nem voltak megelégedve vele. Ezek is, amazok is jóváhagyólag tudomásul vették, hogy a Colonial Office Kyámsága alá kerüllek. Ámde az izgága zsidók békétlenkedtek azért, mert az államtanácsban csak annyi helyet kaplak, amenynyi a létszámúiknak megfelelt. Azl vitatják, hogy ők javították fel Pa lesztinát és hogy gazdaságilag ők az erősebbek. Ennek folytán a luzerni cionista kongresszus határozatba is vette, hogy mindent elkövet az államtanéc8 szétrobbantésára. A következő indokok alapján : 1. Az által, hogy a palesztinai zsidóságot létszámához arányítottan részesítette az éllamtanácsi méltóságokban, Anglia nemzeti kisebbséggé fokozta le, noha Pa lesztina a zsidóság nemzeti otthona, ahol a közeljövőben többségre vergődik. 2. Mivel a zsidók az államtanácson belül kisebbségbe szorul lak, félő, ho*y a többség sabotólni fogja nemcsak azt, amit eddig életre hivtak, de azt is, amit ezutón csinálni óhajtanak. ^SiJ 3. Az arab körökben viszont Ce^crWK^rv ófvo^ct, XuűvdrrL t ér> f&nAjZbiti CL CL megfenyegette a rakoncátlanokat ! azzal, hogy amennviben észre nem | térnek, oktrojálni fogja az alkotmányt. Mi több, el is készítette annak a szövegét, olyat, aminő becsülelére válna akármelyik prófétának. Mindjárt elöljáróban hivatkozott a mandátum negyedik cikkelyére. E szerint Anglia kezes séget vállal az iránt, hogy a szent földön olyan gazdasági, olyan igazgatási, olyan politikai viszonyokat létesit, amelyek örök időre biztosítják a zsidók szómára nemzeti otthonukat. De nem mellőzte hallgatással a nyolcadik cikkelyt sem, mely viszont az arabok jogait irja pontról pontra körül. Alkotmány tervezete értelmében Palesztinát államtanács igazgatná, egy huszonnyolc tagu óllamtanőcs, amelybe a muzulmánok tizenegy, a keresztények három, a zsidók pedig hét tagot választanának, mig ugyancsak hét tagol a Iondoni minisztérium delegálna. Ennek az őllamtanócsnak a hatáskörébe esnék minden olyan kérdés, mely Paleszlina belső ügyeit érinti, épségben hagyatván a birodalmi kormőny, jelesül a Colonial Office egyebeket sérelmeztek. Mindenek előtt azt hangoztatják a főkolomposok, hogy ők sem a Balfour deklaráció, sem a mandátum jogosságát egy percre el nem ismerték. Ha mostanság bevonulnak az államtanácsba, ezzel feladnák álláspontjukat, feladnák jövőbeli igényeiket. Az való, hogy az államtanácson belül számbeli fölényben lennének a zsidókkal szemben s igy olyan privilégiumokat élveznének, amikről hajdanóban VIM mindent tisztít álmodni se merlek. Csakhogy az angol elem, ha szorul a kapca, ezt az előnyt semlegesítheti azzal, hogy a zsidók felé billenti a mérleg serpenyőjét. S ez mindannyiszor be fog következni, valahőnyszor a zsidók nem zeti olthona ellen csak mukkanni próbálnak az izmaeliták. Mindazáltal — dicséretükre szolgáljon — az arabok nem idegenkedtek volna túlságosan attól, hogy a javaslat megvalósuljon. A jeruzsálemi polgármester, Nasshashibinek pánarab frakciója nyillan lándzsát tört az elfogadása mellett és a Seik-UlIslam, El Husseiri, szintén a mellett kardoskodik, hogy jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Ám a zsidók nyakasságán kifogni nem lehetett. Füt-fát megmozgattak, hogy,a javaslatból ne legyen semmi. És hiába ágált Thomas gyarmalügyi miniszter a westminsteri palotában és mutatott reő, hogy Anglia a pánarab mozgal* mat sietteti, ha nem veszi tekintetbe a Wafd kívánságait, hiába erősködött maga Baldwin, hogy a zsidók többet követelnek mint amennyi jogosan dukál nékiök. A parlament ragaszkodott az adott szóhoz és nem volt hejlandő akár csak egy jóttát másítani azon, amit egyszer szentesitett. S az Úristen zsámolya s a népek számkivetettje, Izrael,, megtanulhatta, hogy Ang'ia folyjon vedlik ugyan, de a bőréből ki nem bújik soha. Mert ez a bőr nem egyéb, mint az, amelybe Hódiló Vilmos varrta: Áz igazság és az emberiesség örökké tartó hőrtyája. MHt, twcnmárdaí '^dihMdjhJbx,^ De nem luxus az a kellemes és jóleső érzés sem,, amiben egy csésze FRANCK kávépótlékkal ízesített KNEIPP malátakávé fogyasztásánál része van. A jóleső megelégedettségre szüksége van. Franck ésHnemn K a' v e' p ó' t i e' K m a. A a' t a k a' v e' CL takwüűwkodó^^ 6 ityupL*