Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) április-június • 76-147. szám

1936-05-15 / 112. szám

Ára 6 fillér GYEI IOZLO Békéscsaba,, 8336 május 15. péntek 63. évfolyam 112. szám 1VJ APIREND ELŐTT Ma husnonöt éve hullott rá a mindent eltakaró, mindent ki­egyenlítő anyaföld a nagy paraszt­vezér, Áchim L András békés­csabai képviselő koporsójára. Nemcsak az elmúlt huszonöt év kevés ahhoz, hogy annak távlatá­ból értékálló ítéletet mondhassunk az emberről, aki magasan kiemel­kedve az őt körülvevők tömegé­ből, valóban vezér volt, hanem a mai idők, a politikai konstelláció küszóltsága egyenesen megaka­dályozzék azt, hogy az Áchim­ügyről, 8 a vele szorosan össze­forrott politikai-társadalmi kérdé­sekről írjunk. S különösen nehéz, sőt teljességgel lehetetlen foglal­kozni a kérdéssel Békéscsabán, ahol a ma is eleven relációk ezer meg ezer húrjának érzékeny hang­szere messze zengőn reagálna minden kiejtett igaz szóra. Csendben elmegyünk hát az év­forduló melleit, rábízva az eljö­vendő ujabb huszonöt esztendőre, hogy megérlelje mindazt, aminek a magja egy negyedszázaddal az­előtt elvetődött. Egy röpke percre mégis meg­állít bennünket Áchim L. And­rás halálának huszonötödik év­fordulója. Megállít és elgondolkoz­tat. Hogy a gondolatsor végén keserűen és kiábrándultan, nem tudjuk hányadszor, de sohasem utoljára, megint egyszer megálla­pítsuk : nincs és soha nem is lesz hála, elismerés, kegyeletes vissza­emlékezés a jóért, amely a sokak érdekét szolgálta. Áchim L. András, a parasztpárt országos vezére, a békéscsabai népegylet elnöke halálénak hu­szonöt éves fordulóját ünnepi va­csorával akarta megünnepelni a népegylet. Az ünnepi vacsorából nem lett semmi, mert olyan kevés jelentkező akadt az ünneplésre, hogy azokkal az emlékvacsorát megrendezni nem lehetett. Mindegy teljesen, hogy milyen szemmel nésünk vissza Áchim L. András szerepére. Az tagadhatat­lan, hogy a nép, amely vezérének vallotta (vagy melynek vezérének vallotta magét) a bálványozásig szerette. A haláláról, az azzal kap* csolatoB eseményekről, a temeté­séről, az esküdíszéki tárgyalásról szóló egykorú tudósításokat ol­vasva, mindenütt látjuk azt a szinte emberfeletti nimbuszt, amely körül­vette. Áchim L. András vér volt a nép vérébő', test a nép testéből. Érte élt és érte halt meg. És 1936-ban, huszonöt évvel a dicsőséges, nép­szerűsége teljében bekövetkezett tragikus halála után, nem akad egy vacsorára való ember, hogy emlékének áldozzék. Sic trensit glória mundi. Példátlanul durva táma­dások, személyeskedések zavarták meg a Ház teg­napi költségvetési vitáját Festetics Sándor gróf provokáltatta Reisinger Ferencet (A B. K. tudósítója jelenti.) A képviselőház csütörtöki ülésén folytatta a költségvetés őllalénos vitáját. Drózdy Győző keveselíe a kormányzó tiszteletdíjét, amely 110 ezpr pengőben van megálla­pítva. Ennél az összegnél a pesti gazdagoknak nagyobb jövedel­mük van, állapította meg a kép viselő. Kérte a kormányt, hogy a bőséges terméskilátásra való te­kintettel tegyen meg mindent a feleslegek elhelyezése érdekében. A kölfségvetést elfogadta. Bródy Ernő a képviselőháznak a tegnap hozott 8 Eckhardt Tiborral kap­csolatos határozatát említette meg, mire a Ház elnöke figyelmeztette, hogy utólagosan nem lehet bí­rálni a történteket. Azt fejtegette, hogy a jelenlegi parlament nem fejezi ki a közvélemény akaratát, mert nem titkos választás utján jött létre. Bródy szerint nemcsak a titkosság kérdésével kell foglal­kozni, hanem a jelenlegi ajánlási rendszerrel is. Kifogásolta, hogy a költségvetésben tulkiadások van­nak és kijelentette, hogy a ren­delkezési és sajtóalapokat be kell venni a költségvetésbe, hogy a Ház foglalkozhasson velük. A költségvetést nem fogadta el. Patacsi Dénes kijelentette, hogy a NEP is a titkos választójog alapján áll. Űrömmel üdvözölte a telepítési javaslatot, majd az ér­mentesitő társulatok államosítását kérte. Örömmel látja, hogy Francia­országban vannak már barátaink, akik elismerik a trianoni igazságtalanságot. A költségvetést elfogadja. Farkas István az adórendszert bírálta. A költségvetés az állat­védelemre 4 millió pengőt irány­zott elő, a munkásvédelemre ez­zel özemben csak 200 ezer pen­gőt. A költségvetést nem fo­gadta el. Kitör a botrány Sulyoa incidens történt ezután. Farkas István beszédében az 1918 as időket emiitelte, mire gróf Festetics Sándor több izben köz­beszólt és zavarta a ftzónokot, aki a?t hozta fel, hogy a 18-as idők alatt Festetics volt a hadügyminiszter. — 0 yan slendrián munkát, mint amilyent végzett, sohasem láttem — kiálltotta Reisinger Fes­tetics felé. — Ismételje ezt meg a folyó­són — szólította fal Reisingert Festetics. Erre Reisinger és Festetics majd­nem egy időben ugrottak fel és kisiettek a folyósóra. Utánuk több képviselő is kitódult az ülésterem­ből. — Olyan slendrián, piszkos munkát még nem láttam — i s mételte meg előbbi kijelentésé Reisinger. — Ez abszurdum, aljas hazug­ság — kiáltotta Festetics és sar­konfordult. Reisinger Festetics ütőn szólott: — Hülye... — Ön a hülye, szamár s nem is érdemli meg, hogy megüssem. — Gvere csak közelebb — ki­áltotta Reisinger és Festetics után akart iramodni, de a képviselők feltartóztatták és félrevitték egy sarokba, ahol csillapítani kezdték. A fenti affér folytatásaként gróf Festetics Sándor gróf Festetics Do­monkost és Bene Tibor újságírót kérte fel segédeiül és provokál­tatta Reisinger Ferencet, aki szin­tén megnevezte stgédeit. A szo­cialista képviselők eddig mindig kitértek a lovagias elégtételadás elől arra hivatkozva, hogy elvből nem párbajoznak. Hóman Bálint kultuszminiszter beszélt Glattfeider csanédi püspök jubileumán (A B K. tuaósitója jelenti.) Glattfeider Gyula megyéspüspök jubileuma alkalmából csütörtökön délben a szegedi városháza köz­gyűlési termében díszközgyűlés volt, amelyen Hóman Bálint val­lás- és közoktatásügyi miniszter nagyobb beszédet mondott. — Magyarország — mondotta — 1936 ban nagy emlékünnepet ül : Buda vára visszafoglalásának 250 éves évfordulóját. 250 évvel ezelőtt a magyar főváros felsza­badítása a győzelmes hadjárat kiindulópontja volt, amelynek nyo­mán Magyarország majdnem tel­jesen felszabadult, csak Csanád­megye maradt meg idegen kézen. Ebben az időben Szeged fel­legvára lett a magyar kultúrá­nak, Szent Gellért püspökségének irányítása mellett. Most olyan fér­fiút ünnepelünk, ki méltó utódja Szent Gellért püspöknek. Ezután Pálffy József polgármes­ter Szeged vóros nevében, Zichy János gróf az Actio Catolica ne vében, Tóth Tihamér a budapesti, Ditrói Gábor a szegedi egyelem nevében üdvözölték a jubiláló püspököt. Ezután díszebéd volt, amelyen több pohárköszöntő el­hangzott. Svájc ismét vesz magyar búzát (A B. K. tudósítója jelenti.) A svájci szövetségi kormány kikül­dötteivel megkezdett tanácskozá­sokon az egyezmény megl ötése megtörtént. Ennek eredményeké­pen az 1935. évi termésből to­vábbi négyezer vagon buzót vesz őt a svájci kormány és bejelen­tették, hogy hajlandók további kétezer vagon busa átvételére. Az uj termésbői Svájc tizenötezer va­gonig terjedő mennyiséget kész átvenni.

Next

/
Thumbnails
Contents