Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) április-június • 76-147. szám

1936-05-14 / 111. szám

Ara 6 fillér KE S MEGYEI IOZLONY Békéscsaba, 1936 május 14. csütörtök 83. évfolyam 113. szám JU AFIREND ELŐTT Az OMKE minapi közgyű­lése és a miniszterelnöknek azon elhangzott izenete óla ismét foko zottan a közvélemény érdeklődé­sétiek előterébe került a szövet­kezetek kérdése. Egyre hangosab­bak azok a megjegyzések, melyek arra mutatnak ré, hogy a kormőny­elnök, az őt a közgyűlésen kép­viselő miniszteri tanőcsos utjén, ugyan leszegezte ólléspontját, amely hajszólnyira egyezik hérom évvel ezelőtt elfoglalt óllósfogla­léséval, de ez a miniszterelnöki nyi­latkozat sok olyan tényt talól magá­val szemben, amelyek alapos okai a kereskedők nyugtalanságának. Különösen a szövetkezetek kér­dése az, amelynek egy uj és min­den részletet szabályozó szövet kezeli törvény megalkotásával köz­megelégedésre el kell intéződnie, meg kell oldódnia, mert a mai h elyzet — legalább is a kereske­dők érvelése szerint — nem al­kalmas arra, hogy ezt a harcot nyugvópontra jultassa. Az OMKE minapi közgyűlésén muíatlék be a kereskedőknek azt a tanulmányt, amelyet az egyesü­let a szövetkezeti kérdésről készí­tett és amelyei emlékirat formájában jultat el ez illetékes tényezők elé. Ez az emlékirat nagyon tanul­ságos. E jŐ8zör is azért, mert kivi­láglik belőle, hogy a kereskedők­nek semmi bajuk a szövetkeze­tőkkel, — csak az álszövetkezetek ellen van szavuk. Másodszor pe­dig, mert ez is kiíünik belőle, hogy a magyar kereskedelem a maga élel-halálharcát, ha van szó ilyenről, a szövetkezetekkel a tisztesség, a rátermettség, a belátás fegyverei­vel akarta megvívni. Es amit a mai kereskedelmi kormányzattól kér, az mindössze annyi, hogy eh­hez a tiszteséges eszközökkel vívott harchoz biztosítsa az egyenlő fegy­verekkel valóküzdelem lehetőségét. Es a magyar kereskedelem, amely pedig évazózado8 működésével ki­érdemelte, hogy hangjónak súlya is legyen, nagy szerényen még ezt is — negatívumokban kéri. Nega­tívumokban, amelyek arra szorít­koznak, hogy a szövetkezeteket ne támogassák a kereskedelem adóterheiből, hogy a szövetkeze­tek ne dolgozhassanak nem ta­gokkal, 8 még egy sereg ne, ame­lyek követelése — a szerénységek szerénysége. Az egyetlen pozití­vum, amit kérnek: az uj szövet­kezeti törvény. S ha az meg van, akkor jöhet minél több, a népnek javát szolgáló szövetkezet is. Kozma belügy­miniszter határozott formában visszauta­sította Eckhardt kijelentését, mely a kormányban lévő állítólagos ellentétekre vonatkozólag a kisgazdapárt nagyválasztmá­nyában hangzott el (A B. K. tudósítója jelenti.) A kéDvi8előhóz legnepi ülése nagy érdeklődéssel kezdődött. Az ülé­sen a beteg miniszterelnök kivé­telével megjelent a kormőny vala mennyi ta^ja. A megnyitás után Sztranyavszky Sándor házelnök bejelentette, hogy a kisgazdapárt legutóbbi választmányi ülésén Eckhardt Tibor olyan kijelentése­ket tett, amelyek kimeriteni látszanak a képviselőház megsérté­sét. Ezért felhatalmazást kért a* ügyész­ség részére erra, hogy Eckhardt ellen a bűnvádi eljárást hivatal­ból megindítsa. A Háza felhatal­mazást megadta. Ezután Kozma Miklós belügy­miniszter szólalt fel és szintén Eckhardt egyes megállapításaival foglalkozol!. Uiait arra, hogy a Ház tegnapi ülésén visszautasí­tották Eckhardt megállapításait és ezt a visszautasítást a kormány minden egyes tagja magáévá teszi. Ezen lulmenően reflektált ama ki­jelentéseire, hogy a kormány egyes tagjai és a miniszterelnök között ellentétek állanak fenn. Különösen Kánya Kál mán külügyminiszter és a magam nevében — mondotta a belügymi­niszter — akiknek tár­cáját emiitették, kijelen­tem, hogy nincsenek olyan ellentétek a mi­niszterelnök és a kor­mány egyes tagjai kö­zött, amilyenekről Eck­hardt beszélt. A mai gazdasági viszonyok kö­zölt felmerülhetnek kérdések, ame­lyek megvítatősánál különvélemé­nyek vannak, sőt kell is, hogy legyenek. A belügyminiszter ez­után visszautasította azt az újra és újra visszatérő vádat, hogy a kormány az ország ügyeit alkot­mányellenes szellemben kívánja vinni; a kormány esküjéhez hiven az al­kotmány alapján áll. A költségvetés vitájában gróf Károlyi Viktor azzal kezdte be­szédét, hogy a kormánypárt nem a kritikát kifogásolja, de az a kí­vánsága, hogy a kritika az objek­tív megállapításoknál maradjon. Nsm objektív az a kritika, mely negu* viccekben kulminál. Külpo­litikailag a kormány az egyedül járható uton halad. A kormány létrehozta a meleg baráti kapcso­latot Lengyelország és Magyaror­szág között. Ezután a vidék, kü­lönösen az Aiföld népének nyo­morával foglalkozott, majd áttért a keresztény magyar értelmiség problémáira. Abban a reményben fogadta el a költségvetést, hogy a • kormány meg fogja oldani azokat I a kérdéseket, amelyek a legidő­szerűbbek* Esután Eckhardt Tibor emelke­dett szólésra, akit a kisgazdapárt tagjai felállásakor megtapsoltak, az .egész kormánypárt azonban kivonult és csak Kánya Kálmán külügyminiszter, valamint a kö­vetkező szónok Németh Imre ma­radtak bent az ülésteremben. Eckhardt hangoztatta, hogy a Hőz­ban hétfői beszédével kapcsolat­ban több kijelentés hangzott el, amite nézve felfogását kénytelen azonnal a nagyközönség tudomő­sára hozni. Megállapította, hogy a neki tulajdonított kije­lentéseket megtette, örül kiadatásának, mert mód­jában lesz bizonyitani szavai valódiságát. Az általa nagyrabecsült külügy­miniszter személyét nem óhajtotta ferde helyzetbe hozni. Hogy a belügyminiszler és a Marion féle szervezkedés között éles ellentét óll fenn, közismert. Köztudomósu, hogy a miniszterelnök által helye­selt Marton-rendszerrel szemben Kozma belügyminiszter dicséretes ellenállást fejtett ki. A jelenlegi külügyminiszter politikája iránt egészében és részletei­ben a legnagyobb biza­lommal viseltetik és hélős a külügyminiszternek, hogy ilyen nehéz körülmények között kitart helyén. A költségve­téssel foglalkozva kifejtette, hogy szükség van az adóreformra, sok adónemnek és adóalapnak nin­csen realitása. Megállapítja, hogy az őrlési adót el kell törölni. Ki­fogásolta a gazdasági minisztériu­mok és a nemzeti bank buzaőrfolyamát, amely export viszonylatban káros. Az állástalan diplomások helyze­tének megoldását sürgette, majd kijelentette, hogy a költségvetést nem fogadja el. Beszéde végén párthívei lelkesen megtapsolták. Németh Imre kijelentette, hogy a költségvetést elfogadja. Azzal a váddal foglalkozott, hogy a ma­gyar parlamentben szalmscséplés folyik és megállapította, hogy a Ház működése sohasem volt ko­molyabb és felelősségteljesebb, mint mostanában. Meg keli állapí­tani, hogy mélyenható gazdasági reformok nélkül nincsen újjászü­letés. Tisztában kell lenni az­zal, hogy a reformok megvalósítást* esetén le­mondásra van szükség. Ezután a pénzgazdálkodás rend­szerével foglalkozott s itt is mély­rehaló változősokat sürgetett. Takács Ferenc foglalkozott a Ti­szántúl és az Alföld problémáival és sürgette az alföldi közmunká­kat. Határozati javaslatot terjesz­tett be, mely szerint egy kézben 200 holdnál nagyobb földterület nem lehet. A költségvetést nem fogadta el. Petrovácz Gyula rámutatott arra, hogy ugy a kiadási, mint a bevé­teli tételek emelkedtek. Megőllapi­totta, hogy a költségvetés kevés megértést mutat a szo­ciális kérdések iránt és nem tesz semmit a drágaság megekedalyozására. Öt jutalmat osztott ki az akadémia (A B. K. tudósítója jelenti.) A Magyar Tudományos Akadémia szerdán délután összes ülést tar­tott, amelyen a jutalmak odaíté­lése tárgyában határoztak. A nagy­jutalmat Rados Gusztáv, a mellék­jutalmai Rétfai Ottó Titus kapta. A Weisz Fülöp-féle dijat Koszto• lányi Dezsőnek, a Kornfeld Zsig­mond-félét Ybl Ernőnek, a Berze­viczy Albert-féle történelemtudo­mányi dijat Angyal Dávidnak itélte oda az akadémia teljes ülése. Orvosolják a felekezeti tanitók és lelkészek sérelmeit (A B. K. tuaósilója jelenti.) A NÉP-hez tartozó több ország­gyűlési képviselő szerdán megje­lent Tasnádi Nagy András állam­titkárnál és előadták a lelkeszek és a felekezeti tanitók sérelmeit és kérték azok orvoslását. Az ál­lamtitkár kijelentette, hogy ezek­kel a kérdésekkel állandóan fog­lalkoznak és keresik a megoldást.

Next

/
Thumbnails
Contents