Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) január-március • 1-75. szám

1936-01-19 / 15. szám

4 BEKESMEGVEI KÖZLÖNY 1936 január 19 MEGOLDÓDOTT MAYERLING TITKA Negyvenhat évvel ezelőtt, 1889 januárjának utolsó előtti napján a mayerlingi kastélyban, Baden mellett holtan találták ágya előtt egy széken Rudolfot, az egykori monarkia trónörökösét. A szobában a megvetett ágyon, átlőtt homlokkal ott feküdt egy tizenhét esztendős lány, Rudolf szerelmese: a szépséges Vetsera Mária bárónő. Negyvenhat éven keresztül homály födte a mayerlingi drámát. Most ráakadtam Vetsera Mária anyjának emlékirataira. Az egyetlen hiteles dokumentumra, amely megrázó erővel meséli el Rudolf és Vetsera Mária szerelmének, a mayerlingi drámának igazi történetét Rudolf és Vetsera utolsó levelei Az utolsó kívánság: „temessetek közös sirba, legalább a túl­világon lehessünk boldogok!" — A császár nem engedte meg, hogy öngyilkos fiának ezt a kivánságát teljesítsék Befejező közlemény Mi történt May eriingben? Stockau gróf a következőket ál­lapította meg: Január harmincadikán, szerdán a Mayerlingbe összegyűlt vadász­társaság korán akarta megkezdeni a hajtást. Mindenkit hajnalban keltettek. A trónörökös lakája. Loscheck az előtte való napon kapott parancsnak megfelelően ko­rán bekopogott a trónörökös szo­bájába. A kopogtatásra nem ka­pott választ. Kopogtatott mégegy­szer, majd mikor ez is eredmény­telen volt, szólt Hoyos grófnak, a trónörökös vadászbarátjának, hogy nem tudja, nem történt-e valami a szobában: kopogtat és a trón­örökös nem válaszol. Most már Hoyos is az ajtóhoz megy, kopog... dörömböl... a végén lábaival rug­dossa az ajtót és a falat. Semmi válasz. Percekig némán állnak az ajtó mellett. Loscheck leszalad a házmester­hez, baltát kér tőle és ezzel betö­rik az ajtót... A szobában félhomály. A zsa­lugáter le van eresztve. Amikor felhúzzák a rollót, ré­mes látvány tárul eléjük. Rudolf hálóingben az ágya szé­lén ül. Szájéból megalvadt vér csorog a padlóra. Kezei erőtlenül lógnak lefelé. Előtte az éjjeliszek­rény és az éjjeliszekrényen egy tü­kör meg egy félig üres pohár. Az ágyon hálóingben fekszik Vetsera Máry. Szintén halott... Hoyos ész nélkül rohan Baden­be. Az áilomásfőnökre ráparan­csol: azonnal fütessen be egy mozdonyt. Különvonaton rohan Bécsbe és magával viszi a hirt: Vetsera Máry megmérgezte a trón­örököst. Az udvarnál hitelt is adnak en­nek. Az egyik orvos azt mondja, hogy sztrichninmérgezé8nél gyak­ran megered az orron és a szájon át a vérzés. Aztán vannak más gyanuokok is. Rudolf előtte való napon reggel 8 órára rendelte meg a fiekkerjét. Intézkedett a reggeli irént, tehát esze ógéban se lehe­tett öngyilkossá lenni. A rendőrség sietve jelentette, hogy tudomása van róla, miszerint Vetsera Mária nemrég jelen volt egy előadáson, ahol gyorsanölő mérgekről beszél­tek... Csak amikor a császár paran­csára bizottság szállt ki Mayer­lingbe és megtalálta az asztalon a búcsúleveleket és a halottak ha­lántékán a golyók bemeneti és ki­meneti nyílását, majd a falon ma­gukat a golyókat is, tudták meg a legközelebbi hozzátartozók, hogy Rudolf előbb Maryt, aztán pedig magát lőtte agyon 1889 jauuér 3 án, reggel 6 órakor... A császár parancsára sürgöny ment Vetsera Helén után Velen­cébe, de ez a távirat nem találta őt, mert a báróné útközben any­nyira rosszul lett; hogy képtelen volt tovább folytatni az utat. Greif­lingben leszállt a vonatról és visz­8zautazot! Bécsbe, ahová csütör­tökön reggel érkezett meg. „A halál boldogabbá tesz, mint az élet. M Stockau gróf csütörtökön délelőtt azzal az üzenettel jött a Vetsera­palotába, hogy „a trónörökös bú­csúlevelet irt a bárónénak, de a levelet a császár parancsára csak ugy lehet kézbesíteni, ha a báró­nő becsületszavát adja, hogy elol­vasás után a levelet újra lezárja, arról senkinek említést nem tesz és azt visszaküldi a császárnak." törött • • m tojás kapható SCHNEIDER baromfitelepen, Erzsébethely. Amikor ez megtörtént, a gróf áta­dott egy borítékot. A trónörökös pecsétje volt rajta. De csak a boríték cimzése volt a trónörökös keze vonósa. Három levél volt a borítékban, mind a hármat Máry irta. Egyet az anyának. Ez igy szólt. „Drága jó anyám! Bocsáss meg azért, amit tettem. Nem tudtam ellentéllni a szerelmemnek. Kö­zös megegyezéssel az allandi temetőben egymás mellett sze­retnénk pihenni. Boldogabb va­gyok a halálban, mint az élet­ben. Máryd." Nővérének ezt irta. „Mind a ketten lelkesen me­gyünk a bizonytalan túlvilágba. Gondolj majd néha rém. Légy boldog és ne házasodjál, csak szerelemből. Én ezt nem tehet­tem meg mivel nem tudtam el­lentmondani a szerelemnek. Vele megyek. Máryd." Miután aláirta a levelet, hozzá irta még: „Ne airj érettem, vidáman me­gyek ét. Olyan szép idekinn, az ember Schwarzaura gondol. Gondolj a kezem élet vonalára. Mégegyszer: Isten veled!" Aztán még ezt is ráírta a le­vélpapírra: „Megkérlek arra, hogy min­den esztendőben január 13-én és azon a napon, amikor meg haltam, hozzál gardiniát a sí­romra és egy haldokló utolsó könyörgéseként arra kérlek, hogy komornámat ne hagyjátok el, gondoskodjatok róla, nehogy az én hibám miatt ő szenvedjen." A fivérének ennvit irt: „Isten veled. A túlvilágon is vigyázok Rád, mert nagyon sze rettelek." A császár egy óra múlva visz­szaküldte a leveleket és a báró­nét feloldotta becsületszava alól. Rudolf több levelet hagyott hát­ra, de nem irt egy szót se — az apjának. Stefániától, az anyjától, a testvéreitől elbúcsúzott. Az apjá­tól — nem. Valériának, aki kará­csonykor jegyezte el magát Ferenc Szalvátorral, ezt irta: „Ha egyszer meghal a császár vándorolj ki az uraddal, mert beláthatatlan, hogy akkor mi lesz Ausztria-Magyarországból. Ezt irta Habsburgi Rudolf 1889 január 30-án hajnalban Mayer* lingben. Egy halott elindul fiákeren a barátok temetőjébe Az emlékirat utolsó része kese­rű vádirat az udvar ellen. Stockau gróf közölte az anyá­val, hogv az udvar rendelkezésére Máryt Heliegenkreizban temetik el, de se halottaskocsit, se ko­porsót oda kivinni nem szabad. A temetés igy történt. Délután fél ötkor Vetsere Má­riára ráadták a ruháit. Felöltözve beültették egy fiákerbe. Stockau grófnak és Baltazzi Sándornak melléje kellett ülniök. A hullát meg se mosták, a szerencsétlen­ség óta harmincnyolc óra telt el és Vetsera Máry véresen, nyitott szemekkel ült a kocsi ülésén. Balkezében egy csipesz zsebken­dői szorongatott. Ezt Auchentha ler dr. csak erőszakkal tudta el­venni tőle. A temetés előtt aztán ő mosta meg a holttestet. A szomorú menet éjfél előtt indult meg a mayerlingi kastély­ból. .. Heiliegenkreiz előtt valaki meg­állitotta a fiákkert. Egy detektiv. Felült a kocsis mellé, a bakra. Parancsa volt rá... Az ő rendeletére egyenesen a temetőbe hajtattak. ... . Éjfélt ütött az óra — irja Vetsera báróné — amikor a ko­csi a temetőhöz ért. A kísérőknek itt jegyzőkönyvet kellett aláirniok, hogy a bárónő önkezével vetett véget életének. Amikor ezt kifo­gásolták, a rendőrfőnök rájuk pa­rancsolt, hogy: parancs ... Külön­ben eljárásnak kellene megindulni és az kellemetlen lenne az ud­varnak . . . Másnap, február else­jén, reggel kilenc órakor egy, a faluban összetákolt koporsóban a heiligenkreuzi kolostor priorja elte­mette Vetsera Móriát. Ezt irja az anya: „C»ak halál­raítélt gonosztevőket lehet a tör­vény „parancsa" alapján „éjjel és minden feltűnés elkerülése mel­lett" igy eltemetni, azonban a go­nosztevők száméra előirt ezt a te­metést a szerencsétlen lány holt­testén olyan felháborító módon hajtották végre, hogy a végrehajtó hatalom legalantasabb szolgáját is a legszigorúbban vonják fele lősségre, ha hasonlót egy betörő hullájával elkövetni merészel." A temetés utáni napon megje­lent Taafe gróf Vetsera Helenánál és arra kérte: Rudolf temetése ide­jére utazzék Salzburgba, nyolc na­pon ét ne menjen senki a teme­tőbe, majd márciusban ráparan­csoltak, hogy a hullát exhumál­tassa és vitesse el Bécsbe. Vet­sera Helena minden parancsnak eleget tett. de ennek a parancs­nak a teljesítését megtagadta ... Ezekkel a az emlékirat: szavakkal végződik Néhány nappal előbb, pénteken, január huszonötödikén, egy gra­duálét, az utolsó dalt, amelyet ta­nult, a Szent Ágostonról elneve­zett udvari kápolnában énekelte el. Aggódott, hogy elég erős-e a hangja ahhoz, hogy az oltárnál énekeljen. Minden előkészületet megteltek arra, hogy február má­sodikán a szentmise alatt, Isten dicsőségére a kórusban énekelni fog. Nem is sejtotte szegény, hogy ezen a napon már örök pihenőt talált a heiligenkreuzi temetőben. Béke legyen emlékén .. . Paál Jób Olcsó leltári árusitás csak 14 napig! ADLER LAJOS cipőáruházban megbízható minőségű maradék női cipők órai: P 4.60 5.90 6.90 8.20

Next

/
Thumbnails
Contents