Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) január-március • 1-75. szám

1936-03-24 / 70. szám

320 BEKESMEGYEl KÖZLÖNY 1936 április 2 melleit történelmi és művészet­történelmi munkák egész sorát irta meg. Tudományos érdemei elismeréséül a Magyar Tudomá­nyos Akadémia és a Kisfaludy­Társaság elnökévé választotta. Az elhunyt Berzeviczy Albertet a kormány saját halottjának te­kinti. Temetése ma, kedden dél­után 4 órakor lesz. A kontárok, a tanoncnevelés és vásári ügyek foglalkoz­tatták a cipészgyülést Nyilas András ünneplése (A B. K. tudósítója jelenti.) A békéscsabai cipésziparosok hét­főn este tartottók közgyűlésüket az iparosszékház nagytermében. Napirend előtt Penyaska Pál üd­vözölte a szakosztály nevében Nyilas Andrást és tizenötéves el­nöksége emlékére diszes keretű képtt nyújtott ét neki, amely ma­gát Nyilast ábrázolta. A szakosz­tály nevében kelten, mi? az ipar testület részéről Leelőssy Albert alelnök üdvözölte a jubiláló elnö­köt, aki meghatottan mondott kö­szönetet, majd ismertette évi je­lentését. A kontárokkal kétféle bánásmódot alkal­maztak, ha földhözragadt szegénnyel álltak szemben, nem bántották, ha olyan­nal, akit nem pusztán kenyérszer­zés vezetett, könyörtelenül eljártak vele szemben. Nagy baj az, hogy az iparosság nem tud kalkulálni és sokszor áron alul ad tul ké­szítményein. A tanoncnevelésre ujabb re­formok kellenek. Másképpen lehetne dolgozni, ha gépekkel felszerelt műhelyek len­nének Csabán, mint ahogy van­nak Gyulán. Felber József kevés közszólli­tásról számolt be. 2319.20 pengőt kaptak ilyen cimen a mult évben. Elezsánszki Mihály a pénztári, Botyánszki Mihály az ellenőri je­lentési ismertette, maid Marottye Pál, Vizsnyiczai János és Dávid Ferenc országos elnök után Nyilas András közölte, hogy a tavaszi árumint tvásár idején uj szállítá­sok várhatók. Ujabban bekapcso­lódnak a városi közmunkákba is. Ezután a tisztikar megkapta a felmenlvényt, majd a választásra került a t>or. Ectyhangule.g ismét Nyilas Andrást választottak elnök­nek. alelnök Penyaska Pal, Orvos Andrós, jegyző Köcze Pál, Dávid Mihály, pénztáros Elezsánszki Mi­hály, ellenőrök Felber József, Ele­kes József. Elfogadták a vásározóknak azt az indítványát, hogy a vidékiek rakodását csak hajnali 81 óráig engedje meg • hatóság. Szemenyei János javasolta, hogy a tovőbbképző tanfolyamon en­gedjék meg a segédek részvételét is. Penyaska Pál indítványára el­határozták, hogy Bntlonyára át iratnak az elöljárósággal és kérik, szüntessék meg azt az állapotot, hogy a vásárokon az érkezés sor­rendjében lehet ott rakodni. Ezután Dávid Ferenc országos elnök beszélt nagy figyelem köze* pette, szellames stílusban a köz­szállításokról. Támadta a Wolfner­gyárat, majd a katonai bakkancs­szállitás történetét ismertette. Az ülés tiz órakor ért véget. LONDON Hitler szerdán ad választ, mely nem lesz kereken elutasító A tizenhármas bizottság békét akar az olasz­abesszin fronton (A B. K. tudósítója jelenti.) A népszövetség tanácsának teg­nap délután ülést kellett volna tartania. Minthogy a locarnoi ha­talmak emlékiratáról szóló vita programjában nem tud­tak megegyezni, az ülést mára halasztották. A német kormány külpolitikai szócsöve írja, hogy Németország figyelemmel kiséri a történteket és hajlandó arra, hogy az egyenlő becsület, jog és biztonság alapján együttmű­ködjék mős államokkal Európa békéjé­nek felépítésen, de el van tökélve, hogy levonja a tanulságot Locarno keserű tapasztalatai alpján. Londoni hirek szerint Hitler vő­ia&zát szerdéra várják. Azt hiszik) hogy nem lesz kereken elutasító, de a Rajna-vidék nemzetközi meg­szállását Németország minden kö­rülmények között elfogadhatatlan­nak minősiti. A népszövetség tizenhármas bi­zottsága ülést tartott. A bizottság megbízza Madariagát, a bizottság elnökét és Avenol főtitkárt, hogy lépjenek érintkezésbe Olaszország és Abesszínia képviselőjével avég­ből, hogy a népszövetség kereté­ben mielőbb helyreálljon a béke. mert kevés a viz. Ott volt ugyan a tank — de hiányoztak a locso­lóautók — és a kutak rendkívül gyorsan apadtak. Rövid időközönként ürült ki egy­másután hat és persze aránylag sok időt vett igénybe, mig egyik kútról átszerelték a fecskendőt a másikra. Odáig mentek, hogy a széles Horthy Miklós uton keresz­tül a szemközt lévő házak kút­jait is kiszivattyúzták, de ez sem sokat használt. A tető veszedel­mes gyorsasággal és szörnyű ro­bajjal égett s az nccára percenként hullott a zsarátnok. Éjfél felé a tűzoltók munkója következtében a lángok lelohad­tak és ekkor megkezdődött a tűz­fészek megkeresése. A tűzoltók felmentek a tetőre és egymősután rombolták szét a megüszkösödött gerendákat. Hogy mi okozta a tüzet, még nem lehet megőllapitani. Az tény, hogy tegnap kéményseprő járt a hőzban, továbbá, hogy m padláson régi bútorok ós ládák álltak. Valószínűnek látszik, hogy a ma délelőtti tüzvizsgálat a kérdést tisztázni fogja. A kár többezer pengő. A tiszti autó negyed két órakor vonult be, a többi szerek lapunk zártakor még a helyszínen dol­goznak. Meghalt Berzeviczy Albert Vasárnap hajnalban hosszas ví­vódás után meghalt Budapesten Berzeviczy Albert, a Magyar Tu­dományos Akadémiának hosszú időn át volt elnöke. Berzeviczy Albert életét a jelen­tős közéleti tevékenységgel pár­huzamosan kifejtett értékes tudo mányos munkásság jellemezte. 1887-ben választották meg első­izben képviselővé. 34 éves korá­ban államtitkár, majd hamarosan a Tisza kormány kultuszminisztere lett. Tekintélyének elismeréseként 1910-ben a képviselőház elnökévé választották. Közéleti elfoglaltsága Az Aurora Liszt­hangversenye „A művészet kötelez" volt Liszt Ferenc kedvenc szavajárása s a nagy magyar muzsikus a noblesse obiige e szabados fordításával ér­zékeltette azt a mélységes aláza­tot, amellyel a művészetet szol­gálta. De nemcsak a művészet kö telez, hanem a művészettel való foglalkozás is. S most, hogy az Aurora rendezte hangversenyso­rozat ezidei utolsó hangversenyé­ről írunk, hangot kell adnunk ama véleményünknek: a vezetők legna­gyobb érdemét abban látjuk, hogy ezt a „kötelezést" felismerték és azt áhítatos tisztelettel szolgálták. * Ezt a felismerést mutatja az az ünnepien diszes keret is, amellyel az Aurora, s vele Békéscsabának a zene iránt fogékony közönsége tegnap este Liszt Ferenc emléké­nek hódolt. A hangverseny gondo san összeválogatott, hatalmas mű­sora majdnem teljes áttekintést adott a nagy zenész művészeté­iről, egész élete munkájáról. * Liszt Ferenc forradalmár volt. A szó legszebb, legnemesebb, leg­emberibb értelmében. Hosszú évek önmarcangoló vívódáséi után ju­tott el a saját művészetében voló hithez. De attól a perctől fogva, hogy hitte: u?y zongorázik, mint előtte senki más, a a muzsika, amely léikéből fakad, különbözik mindattól, amit addig irtak, rendit­hetetlen meggyőződéssel és le gyürhetetlen küzdőkedvvel harcolt az uj igazságok győzelméért. * Békéscsaba zenei életének ve­zetői rajongó szerelmesei, aláza­tos munkálói az uj magyar mu­zsika remek művészetének. Csak természetes, hogy boldog öröm­mel és a tőlük telhető legjobb igyekezettel áldoznak annak a magyar muzsikus emlékének, aki nek a művészete a maga idején merészen uj és maradéktalanul igaz volt. * Koudela Géza dr. pápai kama­rás, a zeneművészeti főiskola ta­nárénak Lisztről szóló előadása vezette be a hangversenyt. Az ékesen szóló pap, ekinek neme­sen egyszerű hangja és lebiin ceelő előadása mér első monda­tainál magával ragadta a hallba tósógot, az ismeretlen Liszt Ferenc porlréjót rajzolta meg. A hatalmas Liszt-matéria sokfelé ágazó epizód­jaiból imponáló tájékozottsággal és találóan biztos kritikával hozta felszínre azokat a jellegzetessége­ket, amelyek fenyében tisztán és félreismerhetetlenül ragyogott a maga gigászi magasságában Liszt Ferenc a muzsikus, az ember és a magyar. A hangversenydobogók körülrajongott virtuóza, az európai szalónok főrengu hölgyeinek dé­delgetett kedvence és nem egy­szer szerelmi kalandora helyén, az előadás nyomán, kibontakoz­tak az uj Liszt Ferenc lelki portré­jának kontúrjai. Azé a Liszt Fe­rencé, aki gyötrelmesen kereste vadul hánykódó lelke nyugalmát, aki a veílás felemelő titokzatossá­géba elmerülve Istent kutatta, s művészetében az Istenhez vezető utat látta. * A Koudela dr. őlial megrajzolt Lisztet Stefániái Imre, a zenemű­vészeti főiskola hírneves tanára szólaltatta meg a zongorán. Va­rázsos ujjai alatt egymásután hang­zoitak fel a világ legelső zongo­ristájának hírnevében boldogan tündöklő fiatal muzsikus virtuóz szerzeményei, a szerelmes ifjú ro­mantikus vágyainak gazdagon szerleömlő dallamai, a vallás áhí­tatában felolvadó lélek odaadó boldogsága, a lehetetlenül ver­gődő, meggyötört lélek fenséges gyásza és a minden földi kíván­ságon messze luljutott férfi mély­ségesen bölcs, szinte emberfelet­tien jóságos filozófiája. Liszt szerzeményei Lisztnek, a világ egyedülálló zongoristájának pianista tudósához vannak mére­tezve. Ezért veszélyes vállalkozás Lisztet játszani. Mert ha az elő­adó művész nem olyan mestere a zongorának, hogy a lépten-nyo­mon adódó technikai nehézsége­ket könnyen győzve, őtadhalja magát a mű e nehézségek mögé elbástyózott szépségének értelmé­nek, ugy könnyen sekélyes brilli­rozássá válik a játék. Stefániái Imrének ettől nem volt mit tartania. Pianista készségének olyan fölényes mesterségbeli tu­dásával, az igazi virtuóz olyan nagyvilógi eleganciójőval oldotta meg a legnehezebb feladatokat is, hogy a közönség csak akkor esz­mélt ró, mit is hallott, amikor egy-egy szám ulán, a hangok va­rázsából szabadulva, elragadtatva ünnepelte a művészt. Stefániái játékában töretlenül, színpompás fényének minden ragyogásában kelt életre Liszt Ferenc mutsikőja. * Jeney (Uhrin) Klőrőnak, az Ope­raház Békéscsabáról elszármazott fiatal művésznőjének énekszámai

Next

/
Thumbnails
Contents