Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) január-március • 1-75. szám

1936-02-26 / 47. szám

Ara ( ) fillér BEKESMEGYEIXOZLONT Békéscsaba, 1936 ár 26. szerda 63. évfolyam 47. szám Igy gondoljuk Sikkasztás, sikkasztás, sikkasz­tás. Ma itt, holnap emitt, holnap­után amott. Már szinte nem is tatái az ember szavakat, amelyek kellő szint és kellő súlyt adhat­nának felháborodásának, amit a közpénzek sorozatos eltulajdonitá­sán érez. Hiszen a legélesebb jel­zőket, a megbotránkozás legkife­jezőbb kifakadásait is szintelenre koptatta, hatástalanná csiszolta az a rengeteg alkalom, amely az utóbbi időben egyre-másra adódott a felhasználásukra. Lassan talán odaérünk, hogy nem akad közü­let, ahol előbb-utóbb rá ne jön­nének valamilyen szabálytalan­ságra? Nagy város — nagy pa­nama, kis véros kis panama. Ennyi az egész különbség? A köröstarcsai sikkasztás nem nagy eset. Ezerhatszáz, mások sze­rint háromezer pengő károsodás érte a községet. Még a mai igazán pénzszűkében lévő vi'ágban sem sok. Egy része biztosan meg is té­lül a kárnak. Valamije csak van, •kit bűnösnek talál majd a legyeimi ás a bűnvádi eljárás. Elgondolkoz­tató: alig saámotte rft összegért vál­lalni a bivateli aikkaaztásért járó igen snlyos büntetést, vállalni az állásvesztést, a bizonytalan jövő ter­hét. Éa egyre többen ás többen vál­lalják. Hova vezet el a közp'nzek­kel való bűnös manipulációnak egyre növekvö áradata ? Van még egy szomorú momen­tuma ennek a szerencsétlen kö­röstarcsai sikkasztási ügynek. Cs ez is közügy. Talán fájóbban és súlyosabban közügy, mint néhány­ezer pengőnek kézen-közön való eltüntetése. És ez az, hogy a most napfényre került szabálytalansá­gokról nagyon régen suttognak a faluban. A riporter is tudott róla, cikk is Íródott a különféle vissza­élésekről, de a cikk közlését egy szerkesztő sem tartotta kívánatos­nak. Meg van a szomorú tapasz­talatuk a közérdekű leleplezések­kel kapcsolatban. Ismerik a fény­tanukat, akik mit sem tudnak, ha birósóg előtti vallomásra kerül a sor. És igy csak akkor irnak meg a lapok is egy-egy panamőt, ha'a cikkben foglaltak okmányszerü bi­zonyítékai mór az íróasztalban vannak. Ezt a szempontot is figye­lembe kellene venni a sajtótör­vény készülő reformjónál. A Békésmegyei Közlöny szerkesztőségének telefonszámai 176 Forgópisztolyával főbelőtte magát Kozma Sándor, Körös­tarcsa rendőrbiztosa Hivatali sikkasztással gyanúsították és felfüggesz­tették állásától — Eltávolitották az öngyilkos koponyájából a homlokcsontban megakadt golyót (A B. K. kiküldött tudósítója jelenti.) Aki még nem tapasztalta, nem hiszi, hogy falun mennyire tudnak egymásról mindent ez em­berek. Ahogy vépig megyünk a főuccán és elhaladunk emberek melleit, más! sem hallani, mint Kozma Sándor nevét. Biztosat azért senki sem mond, akivel csak beszélünk, mindenki hangoz­tatja: hallotté és hogy igaz e a hir, nem győződött meg róla. A fiatal, alig 25 éves rendőr­biztossal nagy dolog történt. Ked­den reggel nyolc óra előtt szülei lakósón forgópisztollyal öngyil­kosságot kísérelt meg. A golyó — talán csodálatos vé­letlen következtében — nem fúrta keresztül a homlokcsontot, hanem a bőr alatt megakadt és még vér­zést sem igen okozott. Az orvos tetanuszinjekciót adott Kozma Sán­dornak, ? ki a délután folyamán autóbusszal a békéscsabai kór­házba jött, hogy a golyót fejéből kioperáltassa. Az alapjában véve nem tul­nagy jelentőségű öngyilkossági kí­sérlet erősen felizgatta Köröstar­csát. Amig a pisztoly elsült, Kozma Sándorral sok minden történt 8 sz a falu népét nem hetek, ha­nem hónapok óta foglalkoztatja. Megmozdu'ni azonban senki aem mert, csak titokben súglak össze itt is, ott is az emberek és beszél­tek állítólagos atrocitásokról, meg sokféle súlyos hivatali szabályta­lanságról Kiderül a sikkasztás Véletlen robbantotta ki az ese­ményeket. Ifj. Hajdú Sándor kocs­márosnak február 1 én sok pénze volt és bement a községházára, hogy kifizesse az italmérési illeték első negyedévi részletét. Vdry László pénztáros nyugtát adott neki, majd barátságos eszmecse­rébe kezdtek. A világ sok sok ba­jának megvitatása után Hajdú Sándornak eszébe jutott, hogy megnézhetnék azt is, hogy mint áll az ő fo­gyasztási adója. Eddig apja rendezte mindenkor, aki nemrégiben meghalt. Váry László pénztáros felütötte a fő­könyvet és megállapította, hogy Hajdúnak 1935-ről, sőt 1934-ről is van hátraléka. Hajdú Sándor tudomósulvette a pénztőrkönyv adatait, hazament és olthon elő­vette nyugtéit. Számolgatott, szá­molgatott és ugy találta, hogy va­lami tévedésnek kell fennforognia, mert a nyugtók azt igazolják: édesapja mindenkor pontosan teljesítette kötelességét. Nem hagyta annyiban a dolgot, újra felment a községházóra, hogy összeegyeztessék az adatokat. Itt aztán kitűnt, hogy kétféle nyug­ták voltak birtokában. Hivatalo­sak és nem hivatalosak. A hiva­talosakon a községi pénztáros és ellenőr aláirása volt látható, a másik fajtón pedig egyedül Koz­ma Sándoré. A kettős aláirásu nyugták adatait mind megtalálták a főkönyvben, a Kozma aláirásu nyugtákkal egyező összegek köny­velése azonban teljes egészében hiányzott. Ifj Hajdú Sándor furcsának ta­lálta az esetet és elmondta azt Valky Lászlónak, a községi kép­viselőtestület egyik tekintélyes tag­jának, Valky pedig egyenesen Marschall Ferenc dr. békési fő­szolgabíróhoz fordult. Ezeel megindult a lavina. A többi mostmór a hivatalos eljárás sablonos metódusa volt. Marschall Ferenc dr. kiszállt a községbe, megkezdte a kihallgatásokat és csakhamar arra a meggyőződésre jutott, hogy a vádakat a tények tel­jes mértékben alátá­masztják. Szombaton tehát elrendelte Koz­ma Sándor azonnali felfüggeszté­sét, egy-két napon belül pedig a terhelő jegyzőkönyveket átteszi a gyulai kir. ügyészséghez, hogy lefolytathassák a további eljárást a megtévedt tisztviselő ellen. Szombat óta a kihallgatások egyre folytak és főleg azt igye­keztek m8gállapitani, mennyi a község kára. A Köröstarcsón tartózkodó Mar­schall Ferenc dr. főszolgabíró a vizsgálattal kapcsolatban a kö­vetkezőket mondotta a B. K. mun­katársának: — Kozma Sándor felvette a borfogyasztási adóösszegeket. Már ehhez sem lelt volna joga. A fel­vett összegek az eddigi megálla­pítás szerint nem kerültek a község pénztárába. Köröstarcsát igy jelentékeny ká­rosodás érte. Mintegy ezerhatszáz pengő veszteséget állapítottunk meg eddig. Tildy Zoltán interpellál a megyegyűlésen Az összes köröstarcsai kocs­mérosokat beidézték tegnap a köz­ségházára és egyenként tisztázzák velük, mennyi fogyasztási adót fizettek az elmúlt három év alatt — a feltevések szerint ezóta „működött" Kozma Sándor — és mennyi került ebből a pénztőrba, hogy igy tisztázzák a kárösszeget. A feltevések szerint háromezer pengőre be­csülhető az az ősszeg, amely a községi pénztár helyett Kozma Sándor zsebébe vándorolt. Az egész kár megállapítása még napokat vesz igénybe. A tanácsteremben és a község­háza folyosóján várakozók egyéb­ről sem beszélnek, mint Kozma Sándor viselt dolgairól. Az egyik kocsmőrosnak még le is pecsé­telte a borát — mondják —, ami­kor nem akart fizetni tüstént a szállítmány megérkezése után. A kocsmáros kénytelen volt kölcsön­höz folyamodni, hogy árulhasson és az első fröccsivó a pecsét le­verése után — Kozma Sándor volt. Általában a folyosó kitűnően informált hely. Itt tudják, hogy Kozma Sándor okirathamisitást is kö­vetett el manipulációi közben. A szemleiv másolatába, amelyet ő vezetett, nem vette fel a sza­bálytalanul nyugtázott és magánál tartott összegeket, hogy ez a pénz­tárkönyvvel pontról-pontra egyez­zen. Kozma Sándor felettes ható-, sága pedig száz százalékig meg­bízott munkatársában és egyetlen esetben sem vizsgálta felül az

Next

/
Thumbnails
Contents