Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) január-március • 1-75. szám

1936-02-21 / 43. szám

Sékéscsiaba 9 1936 február 21. péntek 83. évfolyam 43. szám Tökéletes határvonal Még az árnyéka sem ! — mon dotla Románia királya. Melyik hát ez as árnyék, amelyik oly kísér­teties rémként mered szomszé­daink szeme elé ? Miféie árnyéktól iszonyodnak meg, ha fényesen delelő hatalmi nepuk sugerai e&y kissé alkonyai felé hajolva meg növeszti az ő ragyogó életük őr­nyékait ? Mi volna más, mint a revízió, a határok módosítása. Károly román király a „Daily Telegreph" munkatársa előtt egé szen szokatlan módon nyilatkoza­tot tett Középeurópa legfontosabb kérdéseiről. Miközben megadta válaszait, abba a helyzetbe jutott, hogy nyilatkoznia kellett országá­nak Magyarországhoz való viszo­nyáról is es emi koronás királyok életében egészen szokatlan, olyan határozottsággal mélyedt bele nagyjelentőségű külpolitikai kérdé­seknek az ő szempontjuk szerinti megvilágításába, hogy minden ál­lamfők személye iránti tisztelet melleit is kifejezésre kell juttat­nunk a magyar közvéleménynek erre vonatkozó álláspontját. Mindenekelőtt le kell szögez­nünk azt a tényt, hogy bár Károly román király nyilatkozata az egyik legelterjedtebb angol napilap ha­sábjain látott napvilágot, mégsem tekinthetjük azt túlságosan komoly jelentőségűnek. Értékéből minde­nekelőtt sokat levon az a körül­mény, hogy a királyok ennek a felfogásnak adhatnak mindig kife­jezést, amely az ő minisztereik beállítása, referátumai és világné­zetei szerint hozzájuk eljutnak. Ez az egyoldalúság jellemzi Károly román király nyilatkozatét is. Ezen uton továbbhaladva, a ko­moly érvek súlyával pozdorjává lehetne törni úgyszólván min­den állitésát 8 olyan élesen dom­borodna ki ezek után a román antirevizionista politikának az az arculata, amelyik létezését kifeje­zetten a tagadásban találja meg. Mi tehát, ha Magyarország terü­leti és reviziós problémáiról szó esik, nem kapcsolódhatunk bele ebbe az irónyvonalba, mert a magyar igazság kérdése nem arra épül fel, hogy ezt a tagadást te­kintsük kiindulási pontnak, hanem jogi, történelmi, geográfiai és et­nográfiai tények le nem tagadása alapján apellálunk ezeresztendős jogainkra. Eközben szüntelenül hirdetjük, hogy ami a háború után bekövetkezett békeszerződések alatt történt, az súlyos tájékozat­lanság és rosszindulatú büntető­szankciók következménye csupán. Románia királya szerint már csak azért sem lehetséges a ha­tőrreviaió megejlése, mert „tökéle­tes határvonalat sohasem lehet megvonni". Majd egy merész őlii­tással kifejezést adott annak a gondolatnak, hogy élnek ugyan magyarok a román haláron belül, de románok is élnek Magyaror­szágon. S ó, mily türelmesek, mennyire lojálisak ők, hisz mind­ebből semmiféle propagandát nem A képviselőház meg­kezdte az ipari novella tárgyalását (A B. K. tudósítója jelenti.) A képviselőház tegnepi ülésén be­mutatja az elnök a közigazgatási biróság átiratét, meiyben értesiti a Házat Nagy Iván mandátumának megse mmisitéséről. A Ház ezuíán mentelmi ügye­ket tárgyalt. Csoor Lsjos mentelmi jogét egy esetben feífüggf sütelték. Majd áttért a Ház a h&rminchár­mas bizottság felállításáról szóló törvénybeu foglalt felhatalmazás alapján kibocsátott rendeletekről szóló kormányjelentés tárgyalása. Rónai Ferenc előadó hangsúlyoz­ta, hogy az uj ipartörvény célja az iparosok szakképzettségé­nek emelése, amit a mestervizsga kötelezővé tételével kíván elérni. Oiy véde­lemben részesiti a törvénv aa ipart, mind nemzeti szempontból, mind az iparos- éa fogyasztókö zönség szemponljából, ami meg­felel a kivónságoknak. A javaslat az iparos társadalom régi óhajait valósítja meg. A javaslathoz elsőnek Apponyi György gróf szólott hozzá. Nem tud arról, hogy olyan visszaélések történtek volna, amelyek szüksé­gessé tennék ag uj szabályozást. Az uj törvény a tőkével szemben akarja megvédeni az iparost, de fél, hogy ezzel a tőkét elriasz­pza az iparossal való társulástól. A régi törvény helyesen szabá­lyozta a kereskedők ipari műkö­dését, amikor megengedte, hogy mérléket vehessenek. Az uj tör­vény életbelépése esetén eltiltja a kereskedőket a megrendelések fel­vételétől. Azok az iparosok, akik ily kereskedők számára dol­goztak, elvesztik kenyerüket. A javaslatot nem fogadja el. Műller Antal fontosnak és he­lyesnek tartja B javaslatot. Jogo­sulatlanul nem lehet ipart űzni, a mestervizsga lehetetlenné teszi a kontárságot. Megérti, hogy a baloldal nem pártfogolja a (örvényt, mert ők a kereskedők érdekeit védik. A ja­vaslatot elfogadja. Az ülés nyolc órakor ért véget. A Ház legközelebbi ülését ma délután négy órakor tartja. Felmentette a biróság a sikkasz­tással vádolt szőnyeggyárost (A B. K. tudósítója jelenti.) Ba­ssőmoitunk a mult hetekben arról a tórgyalásról, amelyet ez adóhiva­tal állal Vida-Szűcs Sándor bé­késcsabai szőnyegszövő ellen in­dítóit bünügyben tartott Romváry Tlbór dr. jórásbiró. Az volt a vád Vida Szűcs Sándor ellen, hogy az adóban lefoglalt nyersanyagot, fonalat és félig kész szőnyeget el­sikkasztotta. mert a kilüzött érverés napján a városi végrehej'ó azokat nem ta­lálta meg. A vádlott tagadta bűnösségét, s azzal védekezett, hogy a lefoglalt nyersanya­got feldolgozta és a kész áru most is meg van a raktáréban. Minthogy időközben a városi végrehajtó meggyőződölt arról, hogy a vádlott által előterjesztett védekezés megfelel a valóságnak, a lefoglalt szőnyekeket Vida­Szűcs Sándor a hatóság rendel kezésére bocsátotta, a biróság bűncselekmény hiányá­ban felmentette, az ellene emelt vád és következ­ményei alól. A magyar külpolitika olasz megvilágításban (A B. K. tudósítója jelenti.) A Tribuna cimü olasz lep a firen­zei tárgyalásokkal kapcsolatban kitér Magyarország magatartáséra is. A párisi diplomácia kezdemé­nyezése, irja, természetesen nem kerülte el a magyar kormány fi­gyelmét, bár a kormány még a mai rendkívüli kényes helyzet­ben is megmaradt hagyományos politikéja mellett, amelyet Trianon óla megszakítós nélkül követ. A magyar kormány politikai törekvései szerint a ba­ráti kapcsolatok megtartásával arra törekszik, hogy becsületesen megőrizne az együttműködést a baráti államokkal, ezenkívül követeli a jogegyenlősé­get és a békés reviziót. A dunai kérdést a ír agyar kor­mány ennek megfelelően kívánja rendezni és ragaszkodik a római egyezményhez. A közgazdasági szak­osztály szemináriumi előadásai (A B. K. tudósítója jelenti) A Kereskedelmi Csarnok közgazda­sági szakosztályának „A közgaz­daságtan alapelemei" cimü elő­adás sorozatának második része véget ért. A ciklus e;ne részében Tauszig Rezső dr. és Pláger László dr. ismertették két-két elő­adásban a hallgatósággal a terme­lés és a forgalom, majd a pénz és az őru fogalmát; fölényes tu­dásuk gazdag tárházából könnyen érthető módon világitotlők meg a közgazdaságtan ezen alapvető kér­déseit. csinálnak. Azt hisszük, hogy ilyen naiv és helytelen beállítással nemcsak Európa civilizált népei előtt, de talán Abesszínia rassainek rab­szolgaigája alatt nyögő félvad fe­keték előtt sem lehetne indokolni vélt igazukat. Erre egyetlen sta­tisztikával válaszolunk csupán, amely minden szónál érthetőbben beszél. Romániában 1920 ban 1,500.000 lélek volt található, akik bátran és bü8zkén vallották ma­gyarnak magukat. Azok száma pedig, akik mint kisebbségi sorsra juttatoltak éltek e tőlünk elraga­dott orszőgrészben, 2,413.000 lé lekszőmmal bírtak. Ugyanekkor Magyarországon 24.000 román ajkú állampolgar található. E statisztikai eda'iok ismeretében bajos dolog volna Magyarországon román ki sebbségi propagandát folytatni. Mindezek a kérdések abból az alkalomból merültek fel, hogy V. György angol király temetése után a Londonból hazatérő diplomaták útba ejtették Párizst s ekkor hir­telen előtérbe került Középeurópa problémájának megoldása. Ezt jó­val megelőzően Gömbös Gyula miniszterelnök rövid, de világos nyilatkozatban fejezte ki Magyar­ország álláspontját, amikor azt mondotta, hogy a Duna-medence kérdései addig nem oldhatók meg mig Olaszország teljes súlyával, bele nem kapcsolódhat a tárgya­lások anyagába. A párizsi tanács­kozások, köztudomás szerint, szin­tén erre a konklúziókra voltak kénytelenek jutni. Da ha célt nem is értek el ellenfeleink, valamilyen eredményre mégis törekedni ki­vőntak s ha másra nem, legalább hangulatcsinólásra. Ennek kell te kintenünk Károly román király nyilatkozatát is, amiben nem ló tünk egyebet, mint propagandát ellenünk, de szerencsére olyan propaganda lelt belőle, amelynek érvei a müveit európai közvéle­mény előtt csak a mi malmunkra hajthatják a revizió vizét.

Next

/
Thumbnails
Contents