Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) január-március • 1-75. szám

1936-02-13 / 36. szám

Ara 6 fillér bekesmekyeiiozlont Békéscsaba

y 1936 13. csütörtök 63. évfolyam 36. szám Sándor Pál harcos szellemében kell küzdenünk a kereskedők Jogos érdekeiért Sok panasz és kevés optimizmus a Kereskedelmi Csarnok és az OMKE nagygyűlésén (A B. K. tudósítója jelenti.) Annak az egész országra kiterjedő propagandaelőadás és nagygyűlés sorozat sorén, amelynek harci riadóként való lebonyolitésát az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés tervbe vette, egyik fontos állomása volt a tegnap esti kereskedői nagygyűlés, amelyet az OMKE vezérkarénak részvételével rendezett meg a békéscsabai Kereskedelmi Csarnok. Tardos Dezső dr. elnöki megnyitójába áhítatos szavakkal emlékezett meg a magyar kereskedelem nagy halottjáról, Sándor Pálról és abbeli óhajtásónak adott kifeiezést, hogy a magyar kereskedelemnek ebben a most elkövetkezett élethalaiharcában Sándor Pál harcos és pufitón szelleme vezérelje a küzdőket. Majd üdvözölte a nagygyűlés vendégeit. Vértes Emilt, az OMKE alelnö két, Varannai Aurél dr.-t és Nádor Jenőt az egyesület titkárait. Ezután Vértes Emil tartotta meg nagyszabású, magával ragadó beszédét, amelyet sürün szakított félbe a közönség meg megujulóhelyeslése. Ismerjük mi is a kereskedői etikát — Az a hivatásunk, mondotta, | hogy Sándor Pál harcos szellemében megvédjük azokat az értékeket, amelyeket a magyar kereskedői társadalom képvisel. Ebben az országban a mostohagyermek, a hamupipőke szerepe jutott a kereskedelemnek. Amikor ezt a megállapítást merem tenni, akkor hivatkozom azokra a becsületesen és munkában eltöltött évtizedekre amelyekből a tapasztalatot merítem. Pedig nem érdemeljük meg ezt n bánásmódot. Az OMKE bátran és meggyőződéssel hirdette mindig, hogy Magyarország különösképen agrárállam és minden társadalmi réteg boldogulása az agrárlakosság jólététől függ. Hirdettük azt az elvi alapot és nem irigyeltük, nem sajnáltuk azokat az áldozatokat, amelyeket a mindenkori kormányok az agrőrlakosságnak nyújtottak és nyújtanak. De kérjük, sőt követeljük az egyenlő elbánást most a magunk szőmőra. Ugyanolyan értékes, termelő rétegnek valljuk magunkat és kérjük, követeljük azt a megbecsülést, azt a támogatást, mely nekünk is kijár. Tesszük ezt annál is inkább, mert mi kereskedők soha nem nyultunk a kormány zsebébe. Most sem akarunk mást, csak azt, hogy hagyjon a kormőny bennünket szabadon dolgozni. A magyar kereskedő a Treu und Glaube alapján eddig is tisztességgel látta el feladatát. Ezután is azt szerelné tenni I — Sajnos — folytatta Vértes Emil — törekvéseink nem találtak olyan meghallgatósra, mint aminőre jogot formálhattunk. A kereskedelmet nem becsülik meg, mindenfélekép akadályozzák a tisztes kereskedőt hivatásának gyakorlásában. Alkalmi alakulatok zsebébe sanzsírozzák át hosszú évek fáradtságos munkájának az eredményeit és a magyar kereskedő szójából kivesziK az utolsó falat kenyeret. — Es mindeme nehézséggel küzdő kereskedelemnek ráadásul kioktatást akarnak adni arról, hogy mi a tisztességes kereskedői etika. Határozottan kikérjük magunknak, hogy akőrmilyen nagy urak, magas állásban levő politikusok a hivatősa magaslatőn őlló magyar kereskedelemnek leckét adjanak a kereskedői etikából. Ezek után az OMKE elnöke nagy vonalakban a következőkben foglalta össze a magyar kereskedelem sérelmeit : — Küzdenünk kell a túladóztatás ellen, amely egyre jobban nyakunkra szorítja a hurkot. Küzdenünk kell a horribilis OTI és MABI terhek ellen. Követeljük a betegsegélyezés reorganizéciójót, hogy kisebb jáiulék-terhek melleit is több ellenértéket kapjanak a biztosított alkalmazottak. Azokivül azt is, hogy az OTI és a MABI ne finanszírozzanak és szanáljanak bajbajutott vállalatokat, hanem lássák el olcsó hitellel az arra nagyon is rászorult kereskedelmet. — Minden erőnkből tiltakoznunk kell az ipartörvény tervbevett módosítása ellen is, — fűzte tovább fejtegetéseit Vértes Emil, — mert ha a most hirtelenül elővett javaslatból törvény lesz, az véglegesen megássa az érdekelt 8zakméju kereskedők sírját. Ebben a harcunkban kérjük a csabai kartársak fokozott segítségét. Kérjük, nyerjék meg ügyük tőmogatására a város országgyűlési képviselőjét Bud János dr.-t, aki több miniszteri székben szerezhetett tapasztalatokat a magyar kereskedő értékéről. — Nehéz és szomorú korban élünk és csak Petőfi szavait idézhetem, hogy „Rég veri mér a magyart a Teremtő, azt sem tudja, hogy mit hoz a jövendő." de befejezésül ugyancsak Petőfi szavaival bízunk és reménykedünk is, mert .Nem lesz mindig éjszaka, Megvirrad még valahai" A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Varannai Aurél dr., az OMKE titkára tartott előadást „Kereskedő és mezőgazda" címmel. Abból indult ki, hogy az a harmónia, amely a két termelési ág között a múltban fennállott. most megbomlott, s nem a kereskedő hibájából. Az a tétel, hogy ha a gazdának jól megy, az előnyére válik a kereskedőnek, ma már nem érvényesül. Az utolsó másfél évben a gazda meg kapott minden kedvezményt, az agrárolló ágai majdnem teljesen bezárultak. Ezzel szemben a magyar kereskedő egyre jobban pauperizálódik. Az 1935 ös év fizetésképtelenségei 91 százalékát kereskedők tették ki. s az 1936. év január havának inzolvenciái 50 százalékos emelkedést mutatnak az elmúlt év hasonló idősza~ kához viszonyítva. — A kereskedelem legnagyobb ellenfelei a szövetkezetek, amelyek nem szabadversenyben szállnak szembe a kereskedőkkel, hanem a kormányzat politikai vonalvezetése folytán, mintegy nemzeti ajándékként kapják azokat a kedvezményeket és monopóliumokat, amelyeknek megteremtése a kereskedelem érdeme és ügyessége. A külön'éle régi és uj szövetkezetek és álszövetkezetek teljes elpusztítással fenyegetik a magyar kereskedelmet, holott erre semmi jogcímük nincsen, mert működésűkkel sem a termelő rétegeknek, sem pedig az ország közgazdaságának előnyére nem szolgólnak. Ezutón Nádor Jenő OMKE titkár tartott nagy figyelmet keltő előadást a kereskedelmet megBzomoritó súlyos közterhekről. Az értékes előadások után a gyűlés résztvevői a késő éjjeli órákig együttmaradtak, kari problémákat tárgyalva le a budapesti vendégekkel. Nincs segítség a Hangya gyilkos versenyével szemben Nem jött létre megegyezés a hentesek és a Hangya között (A B. K. tudósítója jelenti.) Szerda délután két órakor a vármegyeházán megtartották azt az értekezletet a Hangyónak és a hentesiparosoknak ellentétével kap csolatban, amelyről tegnap mór beszámoltunk. Az értekezleten, amelyen Ricsóy-Uhlarik Béla dr. főiepán elnökölt, résztvett Jánossy Gyula csabai, Varga Gyula gyulai polgármester, a két város ipartestületének és hentesiparosságának képviselői, valamint Varga László mezőgazdasági kamarai és Darók József dr. gazdasági egyesületi titkár. Az értekezlet többsége amellett foglalt állást, hogy a hentesiparosokat a szállításból kirekeszteni nem lehet. Ilyen szellemben Jánossy Gyula polgármester tett közvetítő indítványt, javasolta, hogy osszák meg a szállitósra kerülő sertéseket a Hangya és a hentesiparosok között. Varga László kamarai titkár ezzel szemben hangsúlyozta, hogy a hentesek ellenőrzése nagyon nehéz, márpedig az irőnyárak betartósára fel kell ügyelnie a kamarának, annál is inkább, mert az egész sertésexport a mezőgazdaság támogatása céljából jött létre. Azt is felhozta, hogy ha a hentesek kezében maradna az export, nem lenne kilátás a megyei kontingens felemelésére, mig ha a Hangya szállítana, a többlet elérése simán menne. Szó került arról, hogy a hentesek jobb árakat fizetnek a tenyésztőnek, mint a Hangya,