Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) január-március • 1-75. szám

1936-02-02 / 27. szám

1936 február 2 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 5 Doboz és környékének pásztormüvészete Irta : Linder László A szaru-berakás után jön a sallangozás. A sallangok, másnéven pillangók felkötése tudomány, melynek berkeibe csak a vérbeli etnográ us hatolhat. A szarudiszitls művészet, de olyan művészet, amelynek alakulatait fokról-fokra megfigyelhetjük. A sallangok felkötése ellenben bűvészet, amelynek titkait még a pásztoremberek sem tudják mini^^ég ellesni. Vannak pásztorok, í^^kik a szarudiszitésben bámulatos ügyességet tanúsítanak, de a kötések egyes változatait nem értik. A kötések titokzatosságát még CBak növeli előttünk, hogy amikor elkészül a karikás, a felkötött pillangók elrejtik szemünk elől a művészi kötéseket, akárcsak a felrakott cserép a tető szerkezetét. Az alábbiakban megkíséreljük a 8alIangozá8 leírását. Az ezüst figura uraságoknak elhasznált ezüst kanálból, a sallang pedig elnvült csizmáknak bőréből készül. (Igy kerül az urasági ezüst kanál és a csizma egy asztalra.) „Először is előveszek — mondja - Köteles Ferenc — egy háromszögű ^ rézlemezt, amelynek legkisebb oldala megfelel a karikásnyél oldalaszélességének. Ráteszem a bőrre, árral kijegyzem a formát és ollóval kinyirom. Azután egy cakkozó vassal, vagy pedig patronyoknBk kireszelt végével a keskeny élénél kicifrázom. Esetleg— ahogy ujab ban szokás — fehér szinü ringlit verek bele. Még a hegyes végénél lyukat fúrok rajta s kész a sallang." A sallangnak a formáját az adja meg, hogy hány szögletes a karikáanyélnek szijazottVésze. Minnél több szöglete van, annál kisebb a sallang. Egy nyolc szögIetü karikásnyélre 120-150 sallang készül. Van egyes és kettős pillangó. Az egyes pillangók pikkelyszerüen helyezkednek el e karikáson, míg a kettős pillangók kötésénél két pillangót élivel egymással szembe helyeznek, ugy hogy az egyik pillangónak a hegye a másikat félig eltakarja. Közepén oldalbőr jön rá 8 ezt kötik szironynyal a karikásnyélre. Az egyes pillangóknak a felkötése könnyebb, de több szirony kell hozzá. A kettős pillangó kötés Köteles Ferenc szerint alig pór évtized óta van divatban. Minden karikásnyélnek alsó szíjazott részén az egyes pillangók heggyel felfelé helyezkednek el, mig a felső szíjazott részén hegygyei lefele. Ennek megfelelően az alsó szíjazott részén alulról felfelé kell haladni a sallangok felkötéséné], akárcsak a cserepek felra kásánál, mig a fe'ső s7Íja>ott részen fordítva, a kötés felül kezdődik. A kötés módjaHaszerint változik, hogy hány élű a karikásnyél. Legkönnyebb a kötés, ha a karikás nyele négyszögletes, mert itt a sallangok kötése egy szirony nyal történik. A négysarkú kötéseknek azonban az a hátránya, hogy az élénél a szirony köijnyen elkopik. Egyesek szeretik a sarkoskötést, mert szemre tetszetős. Békési László a szirony sarkokon „gyűrűbe szokta kötni," hogy ezáltal a szegleteskarikóanyél „kerekséget nyerjen." Minél vékonyabb a szironv, annál nehezebb. A szirony fűzése mindég a lapjával történik, azt a fűzéskor megpöndöriteni nem szabad. A külső lapja a szirony színes, iüe'őleg sima része. A köténnek különféle változatait Deák Antal a következőképen hatérozta meg: „E?yes szálial kötök négy sarkosra, dupla azállal kötök bármennyi sarkosra, vagy kerekre, egy szállal négy kockára. A harmadik kötési módot akkor szokták alkalmazni, ha nincsen berakás. Ezt azonban én nem ismerem." Békési Liszlónál is a vágyainak a netovábbja, hogy elsajátítaná a harmadik módot, illelőleg az egy szálon való duflakötést. E?yike a legszebb kötéseknek, mellyel bicskatokokon, kovetartőkon gyakran találkozunk. Ennek részletes leírása, amint azt Köteles Ferenctől tanultuk, a következő : Vegyünk elő először i« egy kariká8nyelet, vagy akármilyen fanyelet, helyezzünk rá hosszéban két vászondarabot közvetlen egymás mellé és jelöljük ki az öltések helyeit az ábécé betűivel. Az egy öltésnyi távolság a jelen esetben egy centiméter, ami a karikáson egy szirony szélességének, vagyis kb. egy milliméternek felel meg. Mindkét vászondarabon az öltési helyek a széleken függőleges vonalban foglalnak helyet. A baloldali vászondarabon legfelül van a „b" pont, két öltésnyire Blalta az „f", egy öltésnyire alatta a „d", két öltésnyire alatta a „g": Jobb oldalon az „f"-fel egy vonalban az „a", egy öltésnyire felette a „c", két öltésnyire alatta az „e", két öltéssel lejjebb a „h". A szirony fűzése mór most a következőképen történik: 1. A szirony átfüzése „a"-nál belülről kifelé. 2. A szirony befűzése „b"-nél. 3. A szirony átvetése a karikás nyele alatt balról jobbra és a szirony kifüzése a „c"-nél. 4. A szirony átbujtatása az „a" és „b" közötti szironyszál alatt. 5. A szirony befűzése „d"-nél. 6 A szirony átvetése a karikás alatt balról jobbra és a szirony kifüzése az „e"-nél. 7. A szirony átbujtatása a „c" és „d" köz ölti szironyszál alatt. 8. A szirony befűzése az „f"-nél. 9. A szirony átvetése a nyél alatt balról jobbra és a szirony kifüzése az „a" nól. 10. A szirony átbujtatása nz „e" és „f" közötti szál alatt. 11. A szirony befűzése „g"nél. 12. A szirony átvetése balról jobbra a nyél elatt és kifüzése a „h"-nól. A további menet usvanaz, mintha a fűzés az „a"-nál kezdődne. A szirony átvetésénél a fűzés a nv<M különböző oldalain ismétlődik. A kis sallangoknak felkötésével egyidejűleg megy végbe a nagy sallangnak a felerősítése. A nyél alsó szíjazott részén van a többi sallangokkal együtt szironykötéssel hozzáerősítve. Ha a nyél erős, két rézszeggel még hozzá szegezik, hogy ide oda ne mozogjon. Használatkor a karikásnyél fejéhez kötik gombkötéssel. vagy szironynyal. A nagy sallangnak az a rendeltetése, hogy esős időben, amikor nyugtalan a nyáj, és a pásztornak sokat kell használnia a karikást, suhintáskor kezét beleakaszthassa. Bőgő vagy szív formája van. A karikásnak másik része az ostor. Az ostornak a részei a következők: „szíjtelek", amely az ostort a nyakhoz köti, „ostornyak", vagyis az ostornak kisallangozott része, „derék", illetőleg a fonott rész, a „rudaló", „szijcsapó" és a „csapó." A fonott résznek egyes szálait „08t0r8zerek"-nek nevezik. Az ottorszereknek a végére „gombot" kötnek, hogy ki ne bomoljon. Az ostornak kigyóformájunak kell lennie. Az ostornyaktól a derékig kissé vastagodik, legvastagabb a „hasábnál, majd újból vékonyodik. A derék végének szinte „egyeznie" kell a rudalóva'. a rudalónak pedig a szijcsapóval. Az ostor formáját a derék belsejében lévő „bél" adja meg. A bél kötélből, vaey kenderből készül. Mielőtt a pásztor belefogna a fonásba, előbb a belet „ki kell nevelnie." Ahol vékonyabbra akarja az ostort, ott a kötelet megszaggatja, 8 s leszaggatott részt szurkos fonállal oda köti, ahol az ostornak vastagabb része lesz. Amikor a kötelet a nagyjából kinevelte, a kötél egyik végét szironnyal az ostornyakhoz köti, a másik végéhez „pótlékot," illetőleg madzagot köt. A fonást akkép végzi, hogy szeget ver a „ku'ricába," hozzá köti az ostornyakot, a pótlékot pedig a dereka köré c«a' varja. Ha pedig a pusztán legeltetéskor fonja az ostort, az ostornyakat földbe vert karóhoz köti, vagy pedig a bojtárja tartja. Fonás köz^ ben is nagy gondot fordít a kötél kinevelésére, hogy annak vastagodása egyenletes legyen. „Az alapot — mondja Köteles Ferenc a nevelés adja meg. Nehéz munka és idő kell hozzá." Az ostorszereknek az anyagát a szerint választják, hogy milyen jószághoz használják a karikást és hány águ az ostor. A legerősebb ostor bikabőrből készül. Minél több fonatu az ostor, annál DANTE-PANTHEON klAOÁS