Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) január-március • 1-75. szám

1936-01-03 / 2. szám

4 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1936 január 12 és Baja város főispánját szegedi főispánságának meghagyása mel­lett felmentette többi állásától. Helyébe Bécsbodrogmeaye ét Baja város főispánjává Fernbach Bálint dr. tb. főszolgabírót nevezte ki főispánnak a kormányzó. Az erről szóló kézirat a „Budapesti Közlöny" mai számában jelenik meg. Mikecz Ödön dr. uj hivatalában (A B. K. tudósítója jelenti.) Mikecz Ödön dr., Szabolcs és IJng k. e. e. vármegyék volt fő­'spánja, az uj év első napjaiban foglalja el uj hivatalát a minisz­terelnökségen, ahol az igazság ügyminisztériumba távozó Antal István dr. államtitkár utódaként a sajtófőnök fontos és díszes pozí­cióját tölti be. Az uj sajtófőnök 1894-ben született Nyíregyházán. 1921-től kezdve két éven keresz­tül a magyar-svájci kereskedelmi kamaránál működött, e minőség­ben gyakran járt Svájcban is. 1923 ban ügyvédi vizsgát tett és előbb Budapesten, majd Nyíregy­házán ügyvédi gyakorlatot folyta­tott. Gömbös Gyula első kormá nyának megalakítása után Sza­bolcs vármegye főispánjává ne­vezte ki. Ebben az állásában érte a miniszterelnök bizalma, mellyel Mikecz Ödön dr.-t a sajtó­osztály élére hivta meg. Mikecz Ödön dr. mér kora ifjú­ságában kialakította és nemzetpo lilikai, emberi hitvallásé tette a keresztény nemzeti irányt, a leg­eszményibb kristályosodásában, ennek az iránynak minden érté­kével azok nélkül a hibák nélkül, amelyek máshol ott jelentkeznek, ahol az eszme megtörik, és el­gyengül az érzelmi, értelmi vagy erkölcsi gyarlóságokon. Ennek a Mikecz Ödön dr.-ban kiteljesedő világnézetnek, magyar életfelfo­gásnak a magva az egyenesség szóban, tettben, a póztól irtózó egyszerűség, szerénység, a tis:w iesség szándékokban és eszközök­ben, a szorgalmas, acélos akarat­tal szerzett tudás, amely mentes minden elfogultságtól, az önfegyel­mezés, amely az erkölcsi ideálr kért feláldoz minden szubjektív^ tást, elhallgattat minden szenv;» delmet, képessé tesz a hűvös mérlegelésre, az intellektus teljes erővel való érvényesülésére, egy­szóval az a becsületes emberi és magyar lelkiség, amely mindea cselekvést az elvek, az etikai szín­' vonalhoz mérve hajt v'jre. A magyar közélet és nemzetpoliti­kai fejlődés biztató ténye, hogy ez a világnézet a teoretikus rend­szerezéstől lényekbe erősödhet, hogy vezetésre tudta állítani Mi­kecz Ödön dr.-t, hogy a kormány­zói Signum Laudis, amelyet a távozó főispán kapott, a benne elevenné vált értékeket ismeri el és jutalmazza. Attól kezdve, hogy a svájci egyetemi hallgatókat még mint főiskolás ide hozta a trianoni magyarság mártirkoszorus arcá­hoz, hogy könnyes meghatódott­sággal lássák igazunkat, közéleti, politikai, kulturális aktivitásának mozaikszerűen, de a fenkölt vi­lágnézet egységébe tartozó egyss lényein át a főispánságig, majd sajtófőnökségíg emelkedett. Mi­kecz Ödön dr, mindig a követendő utat, a magyarság utjának pirka­dősát, a szebb jövő igéretét jelen­Józanul és polgárian, kevés pénzzel^ de sok jókedvvel mulatta át a Szilvesztert Békéscsaba Messziről, hetek, vagy csak na pok távlatából nézve a dolgot, bizony banálisnak tűnik fel ez az egész szilveszteri ügy. Lehetne ugy is mondani, ahogy az nyilat kozott, aki — nem tudni miért — már este kilenc órakor lefeküdt: iparszerü mulatság volt ez, ami­képpen minden mulatság ipar­szerü, ha tudatosan, előre készül­nek rá. Közelről (no meg huszonkét­éves fejjel) másképpen fest a dolog. * Az első „esemény" a fiatal ügy­védjelölt volt. Korán kezdhette, mert már éjfél előtt ugy beszélt, hogy sokaknak az okozott oon dot: ki fogja hazavinni ? Csak fiatalasszonyokkal táncolt — in­kább őt vezették — s hogy miket mondhatott, le lehetett olvasni a folytonosan hol kuncogó, hol pi pecsvörös arcokról. Az örök pesz­szimisták mondták is, hogy neki jól kezdődik az újév... Mit tagadjuk, az is banalitás, amivel az egyik „jólfésült", „re­ményteljes" fiatalember aratott sikereket a Csarnokban. Éjfél utón kezdett táncolni és vagy féltucat nőnél' azt mondta: — Maga az első ebben az év­ben. A nők elhitték és nevető „ko­molyan ?" kérdésük bizonyította, hogy mc? voltak hatva. Később jöttek az első meny­anzonyok, az első fiatalasszonyok és végül azok a fiatallányok, akik újoncok voltak a szilveszterezés terén. A sok táncolás és udvarlás után, kevés ideig tarló, de annál bősé­gesebb ivászat következett. Hatott a bor, mert hősünk a legközelebbi lánc alkalmával így kedélyeske­dett: — Ebben az évben... mage... — itt kissé megakadt, majd ki­vágta — a hetedik... első... * Mulatni szeretnek az emberek, főleg a fiatalok, annyi bizonyos. Még pénz nélkül is. Az ipartestü­leti székházban például annyian voltak, hogy ilyen tömegre egy­általán nem is emlékeznek. Köl csőnkért székekkel cjészitették ki jóelőre az állományt, de ez nem volt elég, sor került a szódás üve­gek ládáira is-s~még emellett min­dig akadtak olyanok, akik a szü­netben, egyéb lehetőség hijján, csak sétáltak. Teritettek az ösces melléktermekben, jutott asztal a karzatra is, ahol azután a hangú lat olyan magasta emelkedett — helyzeti előnvbcn a föld^-inten ülőkkel szemDen, hogy rakásra törték a boros üvegeket és poha­rakat... Vií^ont a nagy sokaság ellenére a t.vétel c^mmivel sem volt több a tavalyinál. * Nagy tömeg szórakozott a Csa­bában. Zsúfolt volt a kávéház, nemkevéBbé a grillnek kinevezeti télikert. Amolyan különösen mula­tós társaséi? nem akadt, a költe­kezés mértékére vigyázott min­denki, még ha jelentkezeit is a máskor ilyen tekintetben jótékony szalonspicc. „Józan, polgári Szil­veszter"-nek nevezte el kedd éjsza­kát a i-aálló bérlője s bizonyára szívesebben elhagyta volna a „józan" jelzőt. A vasútnál, az étteremben „nem­zetközi" társaság gyűlt egybe. (Vol­tak ott bprénviek, elekiek, kétegy­háziak is.) Jól és főleg hangosan indult az újév : pontban éjfélkor végigrobogott az egyik vágányon egy tojatómozdony és a sínen el­helyezett patronokat fülsiketítő durranással robbantotta fel. (Ezek azok a patronok, amelyeket hir­telen megállásjelzésre szoktak fel­használni.) * Ha a mu'atozó éjszakának is van közgazdasági oldala, akkor megállapíthatjuk, hogy, mi taga­dás, rosszabb most a helyzet, mint egy évvel ezelőtt volt. 1934 Szil­veszter éjszakáján hajnali öt óra­kor még javában állt a bél, most mér erősen oszladozott ekkorra a társaság majd mindenütt. Az egyik nagy kávéházban, ahol már jó­formán teljesen kiürült a terem, éppen csak a forma kedvéért ját­szott a zene — hátha bevetődik még valaki — és az asztalnál — vigen aludt az egyik jólismert csabai banktisztviselő. * Hát igen, ilyen szilveszterünk emberemlékezet óta nem volt. Ta­vasz a télben. S jókedv a sze génységben. Vájjon melyik a na­gyobb csoda? (0. i-) A sinek és az országút harca Seáz évés a vasút . . . Illusztrált újságok régi metszeteket közölnek a gőzmozdony első útjáról: síne­ken járó batárokat fogtak a moz­dony mögé, ha esett, megáztak az utasok és a régi metszetek elma­radhatatlan kutyája ott öltögeti a nyelvét a fellobogózott vasparipa mellett. Az egykori krónikás fel­jegyzi, hogy a fuvarosok vasvillá­val támadtak az első mozdony­vezetőkre én magam is olvastam méfc, hogy amikor Komárom és Érsekújvár között megindult a vo­nat, a komáromi fuvarosok fel­szaggatták a síneket. Elmúlt egy évszázad és a vasút is kezd kimenni a divatból. Mint­hogy lassanként minden túléli magét. A vasút egy költészetben és muzsikéban gazdag kor utazá­sénak romantikáját rombolta le, de régi i~e"5f1g ma m'* az, hogy a technika vívmányai nem tudnak énekelni. Most a ,'ín ugy é k«;em, hogy a '' M» ri az romantikája modern kiadósban újra visszatér — hatvan kilóméteres tempóban. Ezt kell éreznem, valahányszor Pest és Bécs között az utat auto­caron teszem meg. Egy évben T Mrdessen a Békésmegyei Közlönyben legalább húszszor. Mióia először indult el a bécsi Schwarzenberg­platzról az autóbusz, azóta nem ufaztem a császárvárosba vona­ton. És valahányszor elfoglalom kényelmes fotöjö.net, mindig ösz­szehaaonlitést kell tennem a vasút és az autóbusz között. Talán a legjobban tetszik nekem az, hogy itt teljes a demokrácia. Nincien^k osztályok. Hiányzik a harmadik osztály fapadja és nincsen különb­ség utas és utas között. Az emba­rek ennélfogva jobban felmeleg­szenek. Győrben, ahol megebéde­lünk, vagy meguzsonnázunk: már valamennyien barátok vagyunU. Tudjuk, hogy ki honnan jön és hova megy. Tanáciokat adunk azoknak,* akik tanácstalanok. A gyerekeknek megsimogatjuk a ha­jét és lefordítjuk Az Est legújabb híreit. Az utazás gyors. Amig azonban a vasút utasai számára az állomás nem más, mint egy percig tartó unalmas intermezzó, addig mi, az autóbuszok boldog utasai, látjuk is azt a vidéket, amelyen keresztülszáguldunk. Mi a városból a véros*, a faluból a a fa'ut látjuk és nem a falu sze­lére tolt szürke állomási épületet. A piactéren és a városok szivé­ben tartunk haltot és halljuk a torony órájának ütését. Valahogy a delizséncon való utazásnak ro­mantikéjét hozza vissza a Barry dr. autóbusza, ha gyorsabb tem­póban is. A sinek históriája csak száz esztendőre nyúlik vissza, az or­szágul azonban sok ezeréves, Trnjánus utja még ma is épség­ben szállítja az utast az A'dunán. Az országút és a sinek harcában az orstágut lett a győztes. Akinek Bécsben van dolga, annak szívből tanácsolhatom: vonat helyett ül­jön az autóbuszra... Paál Jób Uj könyvek Csak a mennyország a miénk? Faragó László Pál könyve az előszótól az utolsóig őszinte él mény. Ennek az emberi élmény­nek az erején keveset változtat az, hogy szerzőjük még nagyon küzd a nyelv támasztotta nehézségei­vel, a kifejezési eszközök akadá­lyaival. Da ezek olyan nehézsé­gek, amelyeken hamarosan tul jut majd a fiatal szerző, akinek van szeme az emberi szenvedélyek és emberi szenvedések finomságai száméra. (fl. t.) CSABA MOZGÓ Január 3—4—5-én, pénteken-szomba­ton fél 7, fél 9, vasárnap 1—3—5—7—£ óiakor Vasárnap 1 Arakor zéna Á legnagyobb sikert aratott magyar film: A királynő huszárja Romantikus operett a békebeli debre­ceni huszárokról. Gyönyörű játék, elragadó zene, brilliáns kivitel Magyar vi'ígblradó

Next

/
Thumbnails
Contents