Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1935-04-21 / 91. szám

1935 április 21 BEKESMEGVEI ROZLONY 3 ODERN 1 K KOZMETIKÁBAN IS VEZET A IW

ODERW HÖLGYFODRÁSZSZALON SZT. ISTVÁM-TÉR 3. Schacht — a diktátor Irta: Lustig Géza Milyen húsvéti ajándékkal kedveskedjünk az olvasónak e szűkös világban? Hopp, meg van 1 Szólni fogunk arról, miként lehet börzsöny helyeit semmivel tojás) festeni. Április hetedikén mult tizenegy éve, hogy Németország — mert róla vesszük a példázatot — leóllitolta a bankóprést sa járadékmórkót arannyal ólölvözte. Hogy az újdonsült pénznemet az ösz8zes gyerekbetegségek megrohanták, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az. hogy a kamatláb olyan magasra szökött, aminőn a világteremtése óta soha nem állott — évi negyven százalék — s hogy a devizakészlet, melyet Schacht féltékenyebben őrzött, mint Alberich a Nieblungok kincsét — ezernyolcszáz millióról kétszáz millióra zuhant- Ám a nóta vége mégis csak az lett, hogy az elillant tőkék visszasomp olyogt&k, 8 a gazdasági élet, amelyet Brentano az idétt viharban lobogó faggyugyertyóhoz hasonlított, lángra, életre kapott. Ezen igazán nincs mit csodálkoznunk. Tizenegy évvel ezelőtt kelendő portéka volt a remény s a Kreugerek s a Löwensteinok, az Oustric ok s a Staviszkyak bőven arattak ott, ahol nem vetettek. Ma azonban? Eltűnt a vagyon 8 helyébe jött a nincsen. Ma, a német deviza-állomány mindössze nyolcvan millióra rug (ha rug) s a bankjegyforgalomnak csak, három százalékáig ér a takarója. És 1935. január óla a kivitel háromszáz millió márka — példátlan összeg egy ipari őllamban — hiányt mutat. Minden félreértés elkerülése végett: havonta. Ám, mindazáltal — s ez az érthetetlen — a mőrka alparin áll az összes tőzsdei jegyzések szerint. Legalább is a nem zárolt mérka. S ami még érthetetlenebb, az állam súlyosabb katonai terheket vállalt, semminők 1913 ban nyomták s emellett, hogy szakadatlan rendelésekkel árasztja el a lő- és vegyszergyárakat, annak is a módját ejtette, hogy a magángazdaság erezetébe öt milliárdot ff cakendezzen. Mi a fortélya ezeknek a bűvészmutatványoknak, amelyeket sem egy Keynes, sem egy Rist nem képes észszel felérni: ugyancsak ingerlő kérdés. És incselkedik velünk ez a kérdés s fúrja az oldalunkat annál inkébb, mert a teljes összeomlás jelenségei nem hiányoznak, de egyre sokasodnak. Hova, mivé fog nőni ez a barnumi szörnyeteg, amit német gazdaságnak cégérez a kikiáltó? Próbáljunk felelni reája. Ha éles szemmel és nyugodt lélekkel figyeljük ezt a teratologiai csudát, íziben láthatjuk, hogy a diktatúra anyejegyével viselős. Pontosabban, egy diktátor billogót hordja magán, azét, akit Schacht név alatt kürtöl a féma. Hogy kinek a borja csikeja ez az ur, azt ezúttal nem óhajtjuk sem hímezni se hámozni. Elégnek tartjuk idebigyeszteni azt, hogy korlátlanul uralkodik a német termelés s a német fogyasztős egész csatornahálózatén, no meg azt, hogy korlátlan uralma gyakorlásában csakis állami szempontok vezetik. Ezzel korántsem éllitjuk.hogy Schacht aki hírnevét s a hitelét attól a liberálizmustól nyerte, amelyet — behódolva a divatnak — elátkozott, le ekarná tépni a német gazdaságot arról az emlőről, amely dajkálta. Hűen rru'ljához, liüen ahhoz, amit Smith-tői, Ricardo tói, Műitől tanult, vallja, hogy ostobább dolog nincs a világon, mint az a vámpolitika, amely jelenleg űzetik. Vallja, hogy a különböző nemzetek érdekei azonosak s hogy csak akkor fog pitymallani, ha a ke reskedelem szabadsága ismét régi jogaiba lép. Nem szalad, mint sokan osztályos társai közül az autarkia délibóbja utón és nem ringatódzik ama rögeszme lágyölében, mintha Németország büntetlenül lázadhatna fel ama törvények ellen, amelyeket Lassalle Euklides po8ztulótumaival helyezett egypolcra 8 egy rangba. Ámde — ez lesz a diktátor gondolatmenete — a gazdasági szolidaritás sarkalatos elve csak halványan dereng át a jelen realitásának vasfüggönyén. Addig is, amig ismét kigyullad Aladin lámpőja, addig is, mig a hályog lehull a vaksi szemekről, élni kell. Es élni kell, napról-nepra és le kell birni az örvényeket, amelyek naprólnapra torlódnak. Németországot fel kell emelni a mély sülyedésből hajdani oromcsucsára és szabaddá kell tenni a gúzstól, amelybe a béke verte s erőssé kell növelni, hogy akarata érvényesüljön. Ha törik, ha szakad, alá kell rendelni a gazdaságot a politikának, a mát a holnepnak, mert különben veszni indul az utolsó tét, a nemzet maga — a corpus mysticum Germaniae Eternae, ahogy Luther a szent római bindalmat titulálta. S hogy ez igy van, s hogy Schacht agyában a politika a prius és a gazdaság a posterius, azt mindenki, akinek számára, az 1 BÚTORT tervezek, terv szerint ízlésesen, jó és olcsó bútorral rendezem be lakását LEELŐSY lakásberendező, mübutorüzem Luther-ucca 17. Andrássy-ut 4. események nem zagyva hieroglifák, de beszélő jegyek, leolvashatja róluk. Vegyük csak az 1934es évet I Annak során valóságos Pactolus öntötte végből-végig el a német gazdasőg kopőr szikjeit. — S éjjel nappal dohogtak a gyárak s ontottők az őgyukat, a repülő gépeket, a tankokat, ontottők mindazt, ami a katonai felszereléshez szükséges. A „Reichsbank" alkalmasint némi ijedelemmel szemlélte ezt a lázas munkát, amelynek ütemét nem ő irőnyitotta, de nem zőrkózott el attól, hogy sikerét, amennyire tehette, elősegítse. Vonakodás nélkül leszámítolt három milliárd értékű munka-' váltót — amelyek egyébként ma is agyonduzzasztják a tárcáját s vonakodás nélkül bocsájtotta a politika rendelkezésére azt a devizakészletet, amelynek rendeltetése a külföldi tartozások epasztósára SEÓlott. — Úgyhogy Németország zökkenés nélkül telistele szívhatta magát olyan nyersanyagokkal, aminők Essenben kivőnatosak. (Máslapra tartozik, hogy ebbe Schneider Creuzotték is a kezére játszottak). Persze, ez nem mehetett végbe ugy, hogy a kereskedelmi mérleg fel ne boruljon. Igaz, hogy Németország eleinte könnyű szívvel nézte, hogyan emelkedik a passivum az acüvum felé. Ámde — mivel nincs semmi öröm, aminek vége ne szakadna — egy szép n8pon éezbe kapott Schacht is s azon kapta magát, hogy az arany s vele együtt, a devizakészlet elinalt a páncélszekrényekből. Az elhagyás nem volt egészen hűtlen, de az ágytól s asztaltól teljeB volt az elkülönzés. — Ekkor lépett életbe, tavaly szeptemberében, az uj gazdasági terv, amely a behozatalt kizárólag az elsőrendű nyersanyagokra szorította. A behozatal nőtt, a kivitel fogyott, ami természetes. És a gazdasőg meghasadt kárpitján felképzett az örök intelem : Mene Tekel Ufarszim I A veszély két ébrőzatot hordott. Belülről: a hitelek állandó duzzasztása azzal fenyegetett, hogy elkövetkezik nz infláció, ennek folytén megroppan az ország gerincoszlopa, egy olyan orszőgé, emelyegy izbenmőr átvészelte annak minden borzadalmait. Kívülről ólálkodott az a lehetőség, hogy a nyerse nyagszóllilósok befagynak. Mint e fajta régi vágősu theoretikus, Schacht ezt remélte, hogy mindezeket a zátonyokat szépen megkerüli, ha a fizető eszközöket megsokasítja. Ezért nyúlt ahhoz a kétélű fegyverhez, amelyet a függő edossőgok konszolidációja jelképez 8 annak utána a 12 milliárdra rugó hypotheceris terhek kamatló bjót 6-rói 4-re csökkentette, felszólította az összes pénzintézeteket, fogadják el a kincstári váltókat azon összeg erejéig, amelyet az igy nyert margó képvisel. Röviden, de érthetően: Schacht az állam javára mozgósította a hitelt olyan arányokban, hogy a legjelesebb pénzügyi szakemberek felfogása szerint ez már a tőke szocializálásával egyenlő. Ez mind szép lenne, ha el nem ciufitaná az egészet egy pattanás. Tudniillik: a fizető eszközöket parancsra igencsak lehet szaporítani, ámde ha a szómuk nem felel meg a tényleges vagyongyarapodásnak, akkor megnyílik a biztosító szelep a a gőz fütyülni kezd. Fütyülni ég befütyülni. Mert — az árak emelkednek 8 az inség velük kúszik a magasba. Mint jelenleg Németorés kellemes fiétfiöznapolceit szerez — ar ©M©lf-344«v!lágvevtf szagban, ahol szerte dul. S mit se használ immár vagy csak annyit mint a szentelt viz, hogy Lipcsében maga Schacht elismerte: a gazdasőgi törvények ideig-órái^ sem 8zeghetők meg s félő, hogy az ür, melyet a mult év pazarlása az államkasszában teremtett, olyan lészen, mint nyitott sebszáj, amelyen ót elvérzik a harmadik birodalom. Ugylőtszik, mégse lehet börzsöny nélkül tojást festeni. Még Németorsaőgban sem. Az „Ersatz" hazájában sem. Mosoly-áldozat Irta : NAGY ANDRÁS Hármasával, a vén templom körül, sétálnak a pirosképii lányok. Kinyalt, befont, körülcsavart hajuk fakón csillog az áprilisi napban, egymásra tett kezük feje lecsuklik, arcukon az a felbillent mosoly, mely anyjukon és nagyanyjukon is megvillant, ha a sáros réteken végig szalad az aranylábu ünnep. A kapát és a kanalat letették: Ünnep van, lányok, mosolyogni kelll Vér, vagy virág gyul a vörös betűben, nem a mi dolgunk, mi szépen mosoly [gunk Igy mosolygott n karcsú kelta nő, a hosszú germán, zömök avar asszony ha Freyát vagy a holdat ünnepelte és minden lány, ki látta a Berettyót. Borral s vérrel folyó vad áldomáson s a kálvinisták zord Nagypéntekén igy meghordozza régi mosolyát az Ember lánya a mezők felett. Igy áldozik a láthatatlan trónon egymást felváltó, harcos és szelid, fehér és vörös fénybe öltözött isteneknek, akik a férfiak nyugtalan álmából az égre lépnek. BEVÁLT minős* égü finom vékony, de azért nagyon tartós fonalból I

'95-ért ADOM Deutsch Áruház Békéscsaba (Városházóval szemben,) • i i