Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1935-06-22 / 140. szám

Ara 6 fillér Békéscsaba, 1935 junius 22. szombat 82. évfolyam 140. szám 77 fonó ró í szói a nóta Tegnap, a pirosbetüs ünnepna­pon a törvény nem rendelt mun­szünetet. A törvényes rendelkezé­sekhez képest a pirosbetüs ünne­pen a békéscsabai vállalatok és gyárak a szokásnak megfelelően teljes üzemmel dolgoztak. A tegnapi erőteljes munkanap­nak örvendetes jelentősége az, hogy a békéscsabai gyárak a mai munkanélküli világban sem kény­telenek szünetet tartani, még ak­kor sem, amikor ezt a szünetet nem a megrendelések hiánya kényszerítené ki. Manapság a munkós is örül a munkalehetőségnek és szívvel lé­lekkel ragadja meg a fonalat, mely a tisztességes megélhetés­hez, családja kenyeréhez és ott­hona biztonságéhoz vezet. A munka tegnapi ragyogó bé­késcsabai himnuszába azonban disszonáns hang szólt bele, illető­leg egy megszokott dallam hiőnva kavarta fel és zavaria meg a him­nusz harmóniáját. A Rokka kötszövőgyér tegnap délben nem jelezte szirénahanggal a déli munkaszünetet. Előbb azt hittük,hogy véletlen feledékenység, esetleg géphiba volt a szokatlan jelenség oka. Éppen ezért szokott alaposságunkkal a Rokka legille­tékesebb helyén érdeklődtünk a dudaszó elmaradása felől. A leg­illetékesebb hely okmagyarázata meglepő volt: a pirosbetüs ünne­pet jelezte a néma trombita. A duda tehőt ünnepelt. És az ünneplő dudával a Rokka kifelé azt akarta mutatni, hogy a gyár is ünnepel. Nem értjük. Ha dolgozik a gyár, miért nem dudál ? S ha nem du­dál, miért dolgozik ? Ismét egy csabai ellenmondás, amit egyenes gondolkozásunkkal nem értünk. Elvégre azt, hogy egy gyár a mai világban is teljes üzemmel dolgozik, nem szükséges titkolni. Sőt. Állandóan szólni kellene a harsonáknak, hogy példaként ün­nepelje az egész város, Békés­csaba apraja-nagyja a legnagyob­bat : a gyárat, ahol emberek dol­goznak. A munka nem szégyen. Semmi szükség arra, hogy az elnémult szirénák romantikus felhőbe bur­kolják az andrá8syutvégi gyárépü­letet, ahol ugy folyik a munka, (ha Bedeaux rendszerrel is) csend­ben, titkon, mintha összeesküvést szőnének, holott csak kitűnő áru­kat kötnek. GázoBt az AEGlf vésztői vonata A kilencéves Székely Ilonka a haláfos áldozat — Egyelőre rejtélyes és megoldatlan, miként került a gyermek a sinekre (A B. K tudósitója jelenti.) Csütörtökön hajnalban a menet­rendszerű időben indult el Békés­csabáról az AEGV sinaulóbusza. Három óra 57 perckor ment tovább a béké8-Széchenyi-téri állomásról. Kórászmegyeren tul 2 — 300 méterre nyugatról-keletre visz a sin utja, majd hirtelen, éles kanyarral észak nak fordul. A 8inautóbuszt Faltai Andor huszonkilenc éves békéscsabai motorvezető vezette, aki 1927-ben került az AEGV-hez és 1929 ben lett motorvezető. Amikor a kanyaron tu'jutottak, Faltai mozdonyvezető észrevette, hogy mintegy 60—80 méternyire valami alaktalan, szürkés­zöld tömeg fekszik a sínen. A vezető egyik kezével csengetett, másik kezével pedig fékezni kezdte a 35 kilométeres sebességgel ha­ladó sinautóbuszt. A kocsi kereaz tülment a sinen fekvő tárgyon. A kocsi nagyot zökken'. A sinautó busz mintegy tizanöt mfternyire vitta ma­gával az akadályt, amely végül is a talpfák között egy nagyobb mélyedésben fenek­lett meg. Ekkor Faltai Andor megállította a kocsit. Pillanatok alatt megálla­pították, hogy egy kislányt gázolt el négy éra 27 perckor a? AEGV sin autébnsza. Annak ellenére, hogy kora reggel volt még, pillanatok alatt össze­gyűlt a körnvékbeli tanyák népe. Csakhamar felismerték a kis áldo­zatot, aki Székely Imre fehérháti gazdálkodó kilencéves ííona lánya volt. A közelben lévő majorból egy fiatalember kerékpírra ült és érte­sítette az egy kilométernyire fekvő Fehérháton kapálással foglalatos­kodó Székely Imrét gyermeke tra­gédiájáról. A műtőben már alig élt a szerencsétlen gyermek Székely Imre félőrülten rohant a baleset színhelyére, de ekkor a sínautóbusz mir elment s magával vitte a kis Székely Ilona összetört testét is. A legközelebbi állomásról. Bél­megyerről bejelentette Faltai Andor Békéscsabának, hogy mi történt, majd Vésztőre érve felzörgették Kincses Imre dr. orvost, aki bekö­tözte a kislány sebeit s azt aján lotta, vigyék a szerencsétlen te­remtést a sinaniébaszon a csabai kérházba. Időközben a mőr Csabáról értesí­tett csendőrség Békésen várta a félórás késéssel érkező sinautó­buszt, s kihallgatta Faltai Andort, aki azután bevezette a vonatot Csabára s a délutáni helyszíni szemlén, a 256 os szelvénynél mondotta el részletesen a történ­teket. Az AEGV forgalmi főnökségé nek intézkedésére Békéscsabán a mentők vőrták a sinautóbuszt. A mentők hordágyra tették a sze­rencsétlen kis áldozatot és be­szállították a kórházba. Amikor a műtőbe értek vele, már alig pihe gelt az eszméletlen kisleány s alighogy levették a hordágyról, utolsót lélegzett és meghalt. A szegény kisleány borzalmas sérü­léseket szenvedett. A gyilkos ke­rekek levitték fejbőrét, bal felső karját lemetszették, jobb keze­fejét összezúzták és mindkét lá­bát kitörték. A csendőri nyomozás főleg azt igyekezett tisztázni, hogy került a kis Székely Ilona kora hajnalban a sinekre. Tanú jelentkezett, Kesz­tyűs Andrásné ssemélyében, aki a sinpérlól husz méternyire lakik tanyáján s azt állította, hogy a vonat érkezése előtt egy órával látta a ház előtt elmenni Székely Ilonét. A szülők vallomása ulén tisz­tázódott a helyzet. Székely lmréék nagyon korón keltek, hogy mikor, maguk sem tudják, mert nincs órájuk. Az asszony Kárászmajorba ment napszámba, vele tartott egyik leónya is, mig a kilencéves I'onát a tanyától egy óra járásnyira fekvő Gotthard József éielmiszerüzle tébe küldték, hogy kenyeret vésároljon regge­lire. Azt is megmondlák neki, hogy siessen, mert a munka a majorbsn hétórakor szünetel s anyja akkor reggelizhet. Félórát együtt mentek. a kislány nem látszott sem ál­mosnak, aem fáradtnak, sőt na­gyon élénk volt. A vonatvezető vallomása sze­rint Székely Ilona vagy elaludt, vagy összeesett a sinen, édesanyja viszont azt állítja, hogy a kislány nem aludhatott el, legfeljebb felbukott, vagy megütötte magát. Tegnap délután, a helyszíni szemle után beszélgettünk Székely Imrével és feleségével. A megtört, kisirtszemü asszony zokogva mondotta: — Két elemit járt Ilonka, a télfjn pedi? kimaradt, mert nem volt pénzünk meleg ruhára. Azon­túl otthon vigyázott kisebb test­véreire. Székely Imrének hat gyermeke van, Ilona volt sorrendben a ne­gyedik. A háború előtt a hunyad­megyei Hátszegen volt könyvke­reskedő, majd Erdély elszakítása után került Magyarországra, jófor­mán fillér nélkül s a földosztás során jutott két holdhoz Békés határéban. Székely Imre egyébként elmon­dotta nekünk, hogy jelentkezett nála Szatmári Gábor gazdaember, akinek Zsuzsanna nevü leánya párszáz méterről meglátta Szé­kely Ilonát, mielőlt még a sinen áthaladt volna. Intett nek?, hogy várjon, együtt mehetnek a boltba. Közben a kanyar miatt Székely Lona eltűnt Szatmári Zsuzsanna szeme elől s s mis-e odaért, pajtása már elgázolva feküdt a siaeken. Eszerint tehát a kislány nem eiudt és nem is feküdt hosszabb idei*, mielőtt a vonat jött volna. Székely Ilona holttestét az ügyész­ség rendeletére ma délután három órakor, a csabai kórház hullahá­zéban felboncolték. A vizsgáló­bírót Romváry Tibor dr. járásbiró képviselte, a boncolást Vas Vilmos dr. és Szalai Dezső dr. végezte. Halálos baleset a csabai pályaudvaron (A B. K. tudósitója jelenti.) Ma délben a béiteic»abai MÁV állomáson halálos szerencsétlen­ség történt- Egy to'ató mozdony elütötte Tyirják György fiatal pá­lyamunkásí, aki azonnal meghalt. Á vizsgálat nyombsn megindult. Az eddigi adatok szerint a sze­rencsétlenség ugy történt, hogy Tyirjék György a befutó személy­vonatot nézte s nem vette észre a tolató mozdony közeledését, amely elütötte. A sérülés halán­tékán érte, ezért következeti be percek alatt a halál. A szerencsét­lenség hirére kivonultak a mentők is, de dolguk már nem akadt. Tyirják György a Békécsabai MÁV SE egyik legtehetségesebb boxolója volt.

Next

/
Thumbnails
Contents