Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1935-06-06 / 128. szám

1935 május 26 5EKESMEGYE! KÖZLÖNY 6 Hol nyaralnak az idén a csabai cserkészek? (A nyár B. K. tudósitója közeledtével es jelenti.) A az iskolaév befejezésével — mint minden év­ben — most is előtérbe nyomul a kérdés, hova megyünk nyaralni? Illetőleg C8ak előtérbe nyomulna, ha az emberek többsége mér eleve nem volna tisztában azzal, hogy a nyaralés mindenütt pinzbe, sok-sok pénzbe kerül. Pénzünk pedig nincs, tehét r.ya ra'unk itthon. Vannak azonban ügyes, életre­való emberek, akik nem sokat tö­rődnek a pénztelenséggel, nyaral­nak Ők pénz nélkül is vígan, gondtalanul. A cserkészek ezek az életrevaló emberek, akik utaz­nak marhavagonban, alusznak szalmazsákon és — élnek mint a kiskirályok. A cserkés/csapatok — köztük ciabaiak a 18 — az idei nyáron sem maradnak itthon, a táborbaszállást nem mulaszta­nék el semmi pénzért. Nézzünk körül a helyi csapatok között, melyiknek merre visz az útja. A Rudolf-reálgimnázium csapata, a 184 es szému Csaba­cserkészek már junius 20 án in­dulnak. három nappal az évzáró után. Eser mellett, Nagyszilváson (Bükk) fognak tanyázni, ha jól megy, vagy négy hétig. Mintegy negyvenen mennek, Kimer Gusz­táv parancsnok vezetésével s már előre nagyszabású kirándulásokat terveznek. A polgári fiúiskola caapata, a 225-ös Petőfi- az 568 as Körös-cserkészekkel együtt széli táborba. Aggtelek mellé, Jósvafőre utaznak a Körös-cserkészek pa­rancsnoksága alatt. Az indulást julius 3-ára tűzték ki, az ott ter­tózkodási időt még nem határoz­ták meg, de legalább három hétig fog állani a tábor, ugy számítják. A létszámot ezidőszerint nem tud' jók pontosan, mert a Körös nem iskolacsapat s a szabadságolások­kal sok a nehézség; do azért mint­egy 35—40 fiúra számítanak. Az iparostanonciskola a 239 es Munkácsy cserkészek csapata sem marad el a többitől, Sebestyén Dénes parancsnoksága alatt julius 3 án indul el a Bala­ton mellé, Révfülöpre s hérom hétig marad ott. Az eddigiek sze­rint mintegy harmincan vesznek részt az idén a táborban, köz­tük a jelentkező farkaskölykök és nyolc öregcserkész, akik kerékpá­ron mennek a csapattal. Hatalmas ut lesz, de megéri az értejéró kór­pótlás: fürdés a Balatonban. A polgári leányiskola csapata, a Kanizsai Dorottyáról elnevezett cserkészek Kécsfürdőre, Borsodmegyébe mennek. A leány­cserkészszövetség nem is enge­délyezett máshová tábort csak erre a területre, amelyet a posta­altisztek szövetsége ajándékozott a lányoknak. Az összes magyar ieánycserkészeket három turnusba osztották, egyszerre ugyanis nem tudnék elhelyezni őket. Mokosné Walthier Lujza parancsnoksága alatt a csabai leánypolgéristák 14 főnyi csapata vesz részt a tábor­ban junius 1-től kezdve. Két hé­tig maradnak Kácsfürdőn. A kereskedelmi iskola csapata, az 572-ős Fáy András­cserkészek Péter fi Károly parancs­nok vezetésével ugyancsak a fel­vidékre mennek, a Börzsönyben lévő Diósjanőre. Húszan lesznek és junius 25-tői kezdve hérom hé­tig fogják éivezni e nagyszerű, kristálytiszta levegőt s a gyönyörű kirándulóhelyeket. A leányliceum csapata lenne még hátra, de ott mér hoíszabb idő óta nem fejte­nek ki aktivitást a cserkészek, sőt a ciöpat keretei is felbomlottak. Sala bácsi, aki negyvenhetes cipőiben elindult nyári turnéjára A kávéház ebédutáni, élmoi, zsongitó hangulatába mintha ezer volt feszültségű villemosáramot kapcsoltak volna. Egyszerre min denki mosolyogni kezd: a tisttelt törzsvendégek, a pincérek, a ka­szirnő, sőt a kávéskonyha cié­szetörölgető leányzói is. — A Salamoni — hangzik mindenhonnan és csakugyan csi­nos, elegáns pesti színésznők és sziné8zurfik vidám csapaténak élén vonul végig a kávéházon egy markáns arcú, magas férfi. Pedig most civilben van Salamon Bála, jólszabot! zakóban s még igy is teljes a hatés: a mosoly napfénye árad azét az unoit ká­véházi arokon ép ugy, mint ami­kor a más testére szabott, lötyögő szürke zsaketjében iegendés negy­venhítes lábaival esténkint kikacsá zik a színpadra, néhányat pislog risdt, tanácstalan, égszínkék sze­meivel s harsogó kacagás zug ke­resztül a nézőtéren. És ameddig Salamon fent van a színpadon, odalent néhényszáz gondtól gyö­tört ember elfelejti minden buját­baját. A kíváncsi riporter letelepszik Salamon Béla mellé, itt ül velem szemben, szájában az elmarad­hatallan félszivar, előtte forró fe­kete. — Mi akar ez lenni, aranyos­kám? — kérdezi riadtan. Csak nem intervju? Mert arra én nem készültem. Mit kérdez? Hova me­gyek nyaralni az idén? Az én nyaralásom a turné. Minden év júniusában szedem a sátorfámat és a remek pesti színészekből álló társulatommal sorra látogat­juk a vidéki vároaokat. A Teréz­körúti Színpad elmúlt szezonjának legkiválóbb gyöngyszemeiből áll a műsorunk. Ez az én nyaralá­som, de nekem ez a legnagyobb élvezet, mert mindig örül a lel­kem, ha újra meg újra átérezhe­tem azt a nagy szeretetet, amely­lyel mindenütt fogadnak. Amikor kiszállok a vonatból utazósapká­ean, kofferesen, ugy érzem, mintha utazó volnék, aki a manapság legdrágább és legritkább cikkel utazik: a vidámsággal. Ugy bán­nak velem mindenütt, mint egy várva-várt, kedves rokonnal. Megáll asztalunk mellett a fő­pincér és a Hungária felől érdek­lődik. Salamon jókedvűen és szak­szerűen válaszol: — Látja, itt sem hagynak élni a futballal. Csakugyan szenvedé­lyes drukker vagyok. Nincs is szebb dolog a fuiballnél a viiágon, aranyoskám! Egy erdélyi fatányé­ros is szép aok sonkacsülök és sültkolbász körítéssel, de egy meccs ahol a Hungária győz, még annál is szebb. Da azért ne higyje, hogy engem csak a Hungária játékosai szerelnek. Engem a futball sport­ban pártkülönbség nélkül egyfor­mán szeret mindenki. Ha bárme­lyik csBpat külföldre megy túrázni, a Sala bácsinak mindenhonnan küldenek egy képeslapot. Ránézek a két lábára, amelyek­ről a viccek egész légiója kering éa csodálkozva állapítom meg, hogy nem is olyan rettenetesen negy ez a két láb. Nam mondom: cipői erősen túlméretezettek, de hogy akkorák lennének, mint két lizszemélyes mentőcsónak — ez iulzás — Sala bácsi — jegyzem meg — nem is olyan nagy a lába! — Bizony nem — mondja mél­tatlankodva — csak az újságok fújták fel. De tudja, ha már fel­fújták, hát én hagyom. Sőt nem­csak hagyom, hanem még én is csinálok rá vicceket. Nem rég pél­dául megkérdezte egyik barátom a kávéházban: — Hányas cipőt viselsz, Béla? — 47-aat, feleltem. — Micsoda? — csodálkozatt az illető — 47 es cipőt viselsz? — I^en — mondtam — inkább szorítson egy kicsit. Iszik egy korty feketét, elgon­dolkozik, aztán újra megszólal. — Ugyanígy vagyok a Radóval is. Legjobb viszonyban vagyunk egymással, mégis ránk fogták, hogy ádáz ellenségek vagyunk és örökké ugratjuk egymást. Es addig találták ki ránk ezeketa dribliket, a mig egyszerre csak valóban el­kezdtük ugratni egymást. Egyszer egyik nyári vidéki turném előtt azt mondta Radó: — Béluskám, kijövök a vonat­hoz, amikor elutazol. — Nagyon köszönöm Sándor­kám, — mondtam neki, legalább nem lesz nehezemre itt hagyni Budapestet. Azóta persze Radó is utazik rám. Egyszer odajött hozzám a kávéházban és diszkréten a fü­lembe súgta: — Béluskám, egy toalet-hiba van rajtad. Ijedten végigtapogattam a ruhá­zatomat és megkérdeztem tőle : — Mi az? Radó röhögve fe­lelte: — A fejed! Igy driblizzük folyton egymást, de én vigyázok, hogy a gólarány állandóan a javamra álljon. Felteszem az utolsó kérdést: — Mi volt a legszebb színházi élménye ? — Sok szép színházi estém volt — válaszolja felcsillanó szemmel, de azért egyet nem felejtek el soha. Tiz évvel ezelőtt történt, nyári turnémon, Debrecenben. Drága jó édesanyámat, aki ma 83 éves, addig unszolták, hogy jöjjön már el egyszer a színházba és nézze meg a fiát, amit; végül el­jött Berettyóújfaluból. Eljött, meg­nézett és sírt. Sirt a boldogságtól és még ma is fülembe cseng, amit mondott: „Nagyon szépen játszot­tál, édes fiam, még pizért is érdej mes lett volna megnézni téged I Már csak ezért a napért sem bántam meg. hogy színész lettem. — Vigvéf.z~>n, cukroskám — szól, mikor búcsúzom, — nehogy egv autó alá kerüljön, ha átmegy a koc«iuton 1 — Nactyon kedves, Sala bácsi — szólok vissza, — szép magá­tól hogv igy vigyáz reám. Huncutul elmosolyodik. — Csak azért figyelmeztettem, aranyoskám, mert ha'Isten ments. b«Ieset érné és összetörné magát, akkor nem tudná megirni rólam ezt az intervju*. «. i.) HIREK !dSiirási»lsnlés ÉlSnk délnyugati, nyugati szél, nyugaton «s5, zivatar lehetséges. FI békéscsabai meteorotoaiai intézet ma nem adott ki jelentest Hőminimum . Hőmax«mum . A föld felszínén Légnyomás . Csapadék C° C° C° mm mm E*en a héten a Badics és a Radó gyógyszertárak tartanak éjjeli szolgálatot. — Pénzintézeti közgyűlés. A Békés Csabai takarékpénztár egve­sület holnaD, csütörtökön délelőtt 12 órakor tartja rendes évi köz­pvíit^nét a7. intézet s».ékhá^ban. Női ruha és kosztOm különlegességek Németh Árpádé „Bizalom" hiteliroda kebelében. — A fővárosi választások ered­ménveirő' mecrielent cikkünk a Magyar Távirati Irodánál történt elirása következtében közölt 112 ezer baloldali szavaztot. A helyes szám 102 ezer. Szép cipS JÓ CIPA Olcsó cipS KUrthvnél Luther-u. 8. A megye Gyula. A megyei iparosság az ipartör­vény módosítása érdekében nagygyűlés t hivott össze junius 2-ára Gyulára. A gyu ­laiak az aznapi vásárra tekintettel, nem vállalták a rendezést. Most azt határoz­ták. hogy a nagygyűlést 20-án tartják Békéscsabán. — A törvényszék háromévi szigorított dologházra itélte Szekerka György békéscsabai napszámost, aki no­tórius, többször büntetett dologkerülő és 1933-tól ez év áprilisáig tyúklopásból élt. Rakett hurozás 5 pengőtől STEIGER WALD Javítás 20 fillértől hangszerkészítőnél, Luther-ucca 8. Márkás ütők és labdák különféle minőségben V egyen keztyűt szakképzett keztyüstől Jótállással és díjmentes javítással Andrásay-ut 12., fSldszint — Meghivó. A Békésvérmegyei Szállodások, Vendéglősök, Kávé­sok és italmérők Ipartársulata ju­nius hó 6-án délután fél négy órakor az ipartestület tanácstermé­ben XIV. évi frendeB közgyűlését tartja, melyre a tagokat tisztelettel meghívja az elnökség.

Next

/
Thumbnails
Contents