Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1935-06-02 / 125. szám

1935 junius 2 BEKESMEGVEI KOZL0NV Külpolitikai szemle Irta : Lustig Géza Igazai szólva, korántsem tartozunk azok sorába, akik fentartás nélkül veszik Lloyd George megnyilatkozásait. Ezúttal azonban osztjuk nézetét és magunk is ugy gondoljuk, hogy soreunk egyen múlik. Azon a semmiségen, ha vejjon tisztelni fogják vegy se Pilsudsky utódai a nemzetük megváltójának akaratát akkor is, amikor hatalmas keze a sirban porladoz. Ha igen, ugy elhárul felőlünk a vész, ha nem, ugy ránkszakad az égbolt. S hogy ez nem szószátyár paradoxon, hanem korom valóság, azt mi sem bizonyltja és domborítja ki jobban, mint a jeges borzadály, mely Németországon végignyillalott. Franciaországnak, Csehszlovákiának s a Szovjetuniónak a hadereje — irta r )k a minapában a Völkischer Beobachter — a sokszorosa a mi haderőnknek. Ámde a szomszédof, illetve az azokkal szövetséges államok túlereje még nem volna ok arra, hogy Németország nyugtalankodjék, ha nem állana kapcsolatban egy meghatározott politikai irányzattal s ezt a politikai irányzatot nem támogatná egy meghatározott sztratégiai terv. Ánnak a sztratégiai nyitnak, melyet Franciaország bármelyik adott pillanatban kilőhet, alig több, mint háromszáz kilométernyi utat kell megtennie a mannheimi és mainzi szektor felett, hogy elérje a Németország testébe benyomuló csehsz'ovák éket és igy elvágja Délnémetor8zágot Északnémetországtól. Ha Lengyelországot is sikerül bevonni ebbe a hélórendszerbe, olyan helyzetet teremtenének a nyugati hatalmak, amelynek Németország ellenállani alkalmasint képtelen lenne. Idáig egyet értünk Lloyd George barátunkkal. Azonban ezentui mentől bátrak leszünk vitatni ellenében némi csekélységet. A lengyelnémet béke szerintünk nem holmi ciha, amit máról holnapra a nagymosásba lehet adni, de olyan héj, mely viselőinek immár a bőréhez tapadóit. Igaz ugyan, hogy a megboldogult államférfiú, eki a Pilsudsky nevet viselte, önkényesen szabta meg a lengyel politika irányát és gyakorfa végzetszerűnek minősített sok olyasmit, ami csak ötletszerűnek bizonyult. Semmi kélség, hogy most, amikor féktelen akaratának igézete és varázsa elszállott, a birálat újra éled a sejm környékén. Annyival inkább, mert azok ereiben, akik utána a sorban állanak, már nem ugyanaz a vér lüktetett, mint amely az elköllözöttet tüzelte. Mint afajta ősrégi litván nemes, Pilsudsky jobban gyűlölte a kovnői urakat, semmint a porosz junkereket. Amikor 1914. nyarán megharsantak a végitélet trombitái és ütölt BZ óra, amelyben a lengyeleknek el kellett dönteniök, melyik sírásójuk oldalóra álljanak a másik sírásójuk ellen, Pilsudsky tétovérús nélkül a központi hatalmakhoz SZÍ gődött egyszerűen azért, mert nem hitt és mint a Péter Pál-erőd egykori vendége nem is hihetett Nikolój Nikolájevics ígéretében, noha annak szövegét Czartorisky Ádám fogalmazta Ánnak az emlékét peberendezé; oicsén és nagy kedvenő fizetési feltételekkei is B OPSTEI bútoráruházban BÉKÉSCSABA, Andrássy-ut25. sz. Kedvező fizetési feltételek dig, hogy német barátai hálájuk jeléül Magdeburgban fogságra vetették, nyomtalan kitörölte az, hogy legfényesebb diadalát, mely Lengyelország önállóságát megpecsételte, Oroszországon aratta. De súlyosan vétenénk a marsall emlékezete irányában, ha azt mondanók, hogy a gyűlölet, mely Pravoszlávia ellenében megtöltötte, a szemmértékét cBak egy fikarcnyit is csorbította s Ítélőképességét elhomályosította. Pro is, contra is csak addig volt részrehajló, amig elfogultséga nemzetének céljaival összeférhetett. Tehát lényegében mégis csak az a kérdés : változtak-e avagy nem azok a körülmények, melyek Pilsudakyt két rossz közül a csekélyebb rossz oldalára sodorták. Erre kell felelnünk. Amióta a Jagellók koronája lehanyatlott a porba, a kereszténység cimerpajzsót — igy nevezte ama Báthori István és pedig joggal Lengyelországot — állandóan egy kétség gyötörte : melyik szomszédjához pártoljon. Egyfelől szorongatta a germánság, amelynek lovagrendjei az Elbától a Visztuláig nyomták és nem egyszer a Viszlulán tul is megnyomorították. Másfelől állania kellett a mongolszláv özön ostromát, amely azóta, hogy a Monomechok süvege a Romanovok fején ékeskedett, mindétig elnyeléssel fenyegette. Ugyanúgy, miként János Kázmér idején, csakis ugy kerülhette el végzetét, a felosztást, ha megbékél legalább egyik szomszédjával avagy nemzetközi segítséghez folyamodd ellene. Tekintve, hogy feltémad4sát főként ez ántántnak köszönhette, meg is volt benne a jámbor szándék, hogy a genfi kollóstyuk védőszárnyai alá bújjon el a német sas csőre és karmai elől. Olt lapult tizennégy éven át, 1919 tői 1933 ig. Ez idő alatt különben sem tehatett okosabbat, mert hiszen a weimsri Németország benne látta legfőbb ellenségét. Ám ez a feszültség nyomban elült, amint a nemzeti szocializmus csatát nyert. Németország f lhp^yott azzal a gondolattal, hogy — amint Rathenau kivánta — a nyugati hatalmakkal Lengyelország kontójára megegyezzék. Beérte azzal, hogy felszította mindenütt, ahol fajtestvérei szigetet alkotnak, a pángermánizmus zsarátnokát és azon igyekezett, hogy a szent római birodalmat újból megelevenítse. E roppant cél mellett eltörpültek azok a revindikéciók, amelyek Lengyelországtól elválesxtották, annyival inkább, meri a nemzeti szocializmust állítólag sokkel jobban érdeklik a faji problémák, semmint a területi piszlicaárségok. És igy lehetővé vált a lehetetlen. Az osztrák Hitler megegyezett a a litván Pilsudskyval. Fersze, ezek az indítékok édes-keveset nyomtak volna a latban és aligha okozták volna önmagukban a lengyel politika szöges elfordulását, ha egyidejűleg fel nem dereng Pilsudsky agyában a kétség, hogy a francia barátság veszedelmesen hasonlít az irott malaszthoz. Franciaország, túlzott óvatosságból, nem újította még azt a véd és dacszövetséget, melyet Lengyelországgal 1921-ben kötött, hanem erra szorítkozott, hogy — mikor a kikötött ideje lejárt 1925-ben — egyszerű megállapodást létesítsen pártfogoltjával. Sőt ennéüis tovább ment. Nemcsak hogy egyre jobban közeledett Anglia álláspontjáhez, amely sze64-ik jóiékonycélu M. Kir*. Allamsorsjáték Húzás junius 12-én Főnyeremény 40.000 P 17.000 különböző nyeremény,melyeket mind készpénzben fizetnek ki So/sj egy árak : Egész 3 ar P Fél 1.50 ar. P Kapható minden bank, sorsjegyüzletben, dohánylőzsdében stb., valamint a pénz előzetes beküldése után a Székesfővárosi M. Kir. Pénzügyigazgatóság, Budapest, V., Szalay-u. 10. szám. rint a béke érdekében Németország nyakán az ővet meg kell lazítani, de attól sem riadt vissza, hogy engedékenységre intse Lengyelországot a danzigi kérdés megoldásánál. Joggal félhetett tehát Varsó attól, hogy egy szép napon faképnél marad és nem lesz senki aki megsegitae, ha szakad a kötél. Addig ugyan, amig Németország pőrére vetkőztetve csak akadémiai tornákat rögtönözhetett, nem sok értelmet lehetett kö!c,önözni ennek az aggodalomnak. Csakhogy amint Hitler kiugratott a porondra és a német fegyverkezés őrült iramban megindult, a kétértelműség, mely a francia s a lengyel viszonyt átlengte, kockázatosnak Ígérkezett. Pilsudsky tisztán akart látni és se szó se beszéd preventív háborúra izgatta Franciaországot, mely — kitért előle. Az a körülmény, hogy Franciaország megtagadta ezt a baráti szolgálatot, elégséges volt Pilsudskynak arra, hogy tánco3t vélloztas3on s Né metországhos simuljon. Ezzei még nem azt akarjuk mondani, hogy a lengyel-francia viszony megszűnt, hanem csak azt, hogy ellanyhult — egy házibarát erejéig. Lengyelország koránt sem lépett Németországgal szoros frigyre, de elfogadott tőle bizonyos tüpénzt. Igy egy tízéves meg nem támadási szerződést, no meg az Ígéretet, hogy a lengyelországi németek a családi szennyest itthon fogiék kiteregetni. Szóval Lengyelország sokat kapott és keveset, talán semmit nem adott, mert hiszen a keleti paktum ő neki sem volt Ínyére s ami a fő, a francia baráts^T tessék-lássék érvényben maradt, ugy, hogy abban az esetben, ha a német lutrin elveszne a tét, a Lancián busásan megtérülne. Sajna ez a szerencsés helyzet nem tartott sokáig. A tapasztalat hamer megcáfolta azokat az anticipaciókat, amelyet Pilsudsky számitott. Látva, hogy a dolognak fele sem tréfa, Moszkva Párisnak irőnyitotta szekere rudjőt, Prőga viszont Moszkvához törleszkedett. Németország odajutott, ahonnan 1914ben a vesztének indult: a bekerítéshez és Lengyelországot az a kalamajka fenyegette, hogy játékosból tétté vedlik át. Ezért hőkölt vissza Pilsudski a gyalogösvényről, amelynek neki vágott 8 ezért kötötte lelkére utódainak, hogy a semlegességet soha fel ne adják. És ép ezért fogják tisztelni utódai a vég akaratát. Quia non possunt áliudl