Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1935-05-05 / 102. szám

1935 május 5 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 5 lélektani gyógymóddal. Az utóbbi, beleértve az egész pszychoanalitikus áramlatot, mindent csupán el* vont lélektan alapján magyaráz és gyógyít, az előbbi, hivatalos klinikai irányzat csupán a testei, a diagnózist és a bacilust vizsgálja. Mi,Pethes és én közösen dolgoztunk, a középen haladtunk és áthidalni igyekeztünk a két irányzat közötti súlyos ellentéteket. A munkában Pethesnek nagy, felejthetetlen érdemei vannak. Kiváló tudós, nagy orvos volt. Hadsereget tesz ki a száma azoknak, akiket ^visszaadott az életnek, akiket meggyógyított. Kár érte. Ha azt kérdezi tőlem, mi volt közvetlenül oka halálának és elkeseredésének. csak azzal válaszolhatok, hogy : sorsára jutott a skorpiónak, akinek élettragédiáját 8 mesélte el nekem eserkilencszázhussban egy pontosan olyan ragyogd és napsütéses vasárnap délután, mint amilyen könnyes szemekkel elkísértem őt utolsó útjára. Lemondó mosoly játszott szájának szélén, ezt a mosoly! magam előtt látom most is és ha egy pillanatra behunyom a szemem arra kell gondolnom, szegény Frédi, talán tizenöt évvel ezzelőit megérezte, hogy odajut egykor ő is az olajkarika közepére és nem lesz számára kiút . , . Paál Jób Kóbor Tamás a vidéki újságírás kultúrájáról? érdemeiről beszéli a Körös-parti fQzfák emlékeztető hangulatában (A B. K. tudósítója jelenti.) A Városi Szinház szerda esti közönsége lelkesen tapsolt egy bölcs ember bölcs darabjának. A bölcs ember Kóbor Tamás főszerkesztő és a csabai közönség tanuja lehelett egy magasrendű lélek örömének, amint a rivalda fényében boldogan sugározva meghajolt megértő közönsége előtt. Mi, a B. K. újságírói, nemcsak a drámaíró nagy sikerének örültünk, nemcsak egy pompás dráma mélyen szántó dialógusainak filozófiájába merültünk bele önfeledt megértéssel, de büszkévé lett az ország egyik legkiválóbb újságírójának nagy színpadi sikere. Vaiahogy ugy éreztük, hogy Kóbor Tamás dicsőségéből egy kevés átsugárzik az ujségiróegyelemre is. Van-e vájjon jogunk erre az érzésre ? Kérdezzük meg tőle magétól, — mondta a szerkesztő — az ő rólunk való véleménye megfogja adni a választ kétségeinkre. Nekem jutott a szerencse, hogy a „Róvás" mesterétől megkérdezzem : mi a véleménye a vidéki sajtóról és a vidéki újságíróról. Amikor bejelentjük neki interjúszándékúnkat, Kóbor Tamás ebédasztalához hiv meg. Ketten fogjuk közre Alapi Nándorral a mestert a íehér asztalnál és ebéd végeztével eléje adom a kérdést. Kóbor elmosolyodik. A gyermekével megelégedett apa arcán sugárzik ilyen mosoly. — Ma nagyon korén keltem, — kezdi a filozófus csöndes hangján. Féltizenegykor. Ki akartam menni a Kőrös partjára. A fűzfákat akartam megnézni. Hallga! pár percig. — Ifjúkorom legkedvesebb emlékei fűződnek a fűzfához. A városligeti. tavon vivluk a nagy csatákat. Én voltam az indián, pajtásom a fehér főnök. Halálra kerestük egymást, hogy leszámoljunk egymással. Egy hatalmas fűzfa állt a tó partján. Pompás búvóhely volt. Alóla mindent láttam, engem eltakart egészen. Megint hallgat pár p arcig. — Egyetlen fűzfa volt a városligeti tó partján és én itt egész sort láttam belőle. U-jye milyen boldogság? — kérdezi örömmel, amiből kicseng a fővárosi ember nosztalgiája a vidék szépségei után. — Milyen hal van itt a Kőrösben ? Kérdezi hallgatás ulán hír telen. — Kárász, keszege, néha egyegy ponty. — Keszege, meg kárász: ez volt a különbség a fővárosi és a vidéki sajtó között harminc évvel ezelőtt. Pesten éppen csakhogy telefon volt még. De mór súlyos tehertétele volt a vidéki saj'ónak, hogy nem tarthatott lépést a pestivel, amely a technika és a közlekedés segítségével csakhamar az ország sajtója lett. A vidék maradt a vidéké, amely csak a pesti sej ótól kapta országos hireit. A vidéki sajtó nem is volt kvalifikált újságírói munka. Dilettánsok sportja volt. — Azalatt az idő alatt, amig a pesti sajtó feljutott a párisi sajtó nívójára, az eléje tornyosuló, szinte leküzdhetetlen nehézségeken keresztül a vidéki sajtónak is fel kell magát tornásznia arra a nívóra, hogy országos sajtó legyen. Itt a rádió, amely naponta többször közli a legújabb híreket, itt a súlyos anyagi helyzet, amikor az emberek csak egy lapot tarthatnak, ennek a lapnak tehát pótolnia kell a pestit. Ez a helyzet véget vetett a régi dilettántizmusnak. Ma a vidéki is csak hivatásos újságíró lehet. Nincs ma különbség vidéki és pesi újságíró közt, ma az újságíró csak földrajzilag pesti vagy vidéki. — Igy van. Ha kezembe veszek egy jó vidéki lapot — mert hiszen tudom én azl nagyon jól, hogy vannak azért ma is még a harminc év előlli nívón mozgó újságok — egy jó vidéki lapban igazán brilliáns cikkeket cii m SZAVATOLT SZÍNTARTÓ 'at % olvashatunk, amelyek mögül kilátszik az univerzális újságírói tudás. Meglátni rajtuk, hogy írójuknak van szempontja, van véleménye, nem sántikál botorkálva a pesti ulán. — A vidéki sajtó kultura szempontjából utolérte a peslit. A jó vidéki újságíró leülhet a pesti redakcióba és ott éppen ugy meg fogja állani a helyét, mint addig vidéki szerkesztőségében. A pesti újságíró is csak akkor fogja megállani a helyét a vidéki lapnál, ha igazán jó ujságiró. — És állapítsunk mpg még valamit, ami nagyon fontos. A vidéki lap nem adhat hatvanoldalas vasárnapi és húszoldalas hétköznapi számot. Négy oldalon kell a lapot megcsinálni! Micsoda újságírói tudás kell ehhez, azt csak ujságiró tudja megérteni, aki mestere a mesterségének. Mert, ugye, azt a vidéki kiadó sem teheti, anyegi romlás nélkül, hogy húszoldalas lapol adjon, mert ugy jár, mint némely színigazgató — és ránéz Alapira. A pesli Kamara szinház egykori igazgatója nehéz sóhajjal hajija tenyerébe a fejét. Györgyössy Iván KÖZGAZDASÁG A kereskedők és iparosok vitája a kamarában a kereskedők megrendelésvállalásáról Amióta a békéscsabai szabóiparosok felvetették az iparlörvény 47. §-a módosításának szükségességét és elindították most mér országosra szélesedett mozgalmukat, lapunkban több izben foglalkoztunk a kérdéssel és igyekeztünk azt objektív helyzetkép segítségével megérttetni. Az alábbiakban részletesen beszámolunk a különböző érdekeltségeknek a szegedi kereskedelmi és iparkamara legu'óbbi teljes ülésén kifejezésre juttatott álláspontjáról, amely érdekesen világítja meg ujabb oldalakról ezt a mindenképen közérdekű ügyet. Csütörtökön délben tartották meg az értekezletet, amelyen a kamara iparos és kereskedő beltagjai jelentek meg. Vértes Miksa kormányfőtanácsos elnökölt az ülésen és ismertette az ügy előzményeit. Bejelentette, hogy a szegedi kamara is többször foglalkozott a kereskedők megrendelé8vállaló8ának kérdésével és még 1929 ben felterjesztéssel fordult a kereskedelmi miniszterhez, kérve olyan rendelkezés kiadását, hogy azokban az iparágakban, amelyekben a megrendelés felvétele csak mértékvétel mellett lehetséges, a megrendelés kizárólag az iparosoknak tartassék fenn. Égadta még Vértes elnök, hogy a kereskedelmi miniszter 1932-ben hozott olyan rendeletet, amely megszorította a kereskedők megrendelés-vállalását, illetve kötelezővé tette a kereskedőknek olyan munkanapló lefektetését, melyben fal kell tüntetni, hogy kitől, mikor, milyen megrendelést veti ét a kereskedő és melyik iparost bízta meg a munkával. Az előzmények ismertetése után dr. Cserzy Mihály titkér bejelentette, hogy a kamara kerületében lévő ipartestületektől, valamint a kereskedői érdekképviseletektől beérkeztek a vélemények. Megállapítható ezekből, hogy as iparosság teljesen egyértelműen kívánja a kereskedők megrsndel is vállalásának eltiltására vonatkozé módosítás életbeléptetését, azzal a további megszigorítással, hogy nemcsak a cipő-, férfi- és nőiszabó iparosokra vonatkozzék a megrendelésgyüjtés eltiltása, hanem kivétel nélkül az összes iparágakra. A kereskedők ugyancsak egyértelműin tiltakoztak a módosítás klbocsájtása ellen és továbbra is fenn kivőnják tartani a kereskedők megrendelésvőllalási jogát. Dr. Cserzy lilkőr bejelentette, hogy a kamara kötelességszerűen mindkét érdekelt fél álláspontját jelenteni fogja a kereskedelmi miniszternek. A kérdésnek ilyen elvi alapon való felállitősával — mondotta dr. Cserzy titkár —, ugylátszik a kereskedők és iparosok között áthidalhatatlan ellentét van. Amint azonban a gyakorlati életben nézzük a kérdést, azt látjuk, hogy a 47. paragrafus alapján panaszolt esetek száma igen szűk térre korlátozódik. Szegeden, de a kama rai kerület többi helységeiben is, alig néhány olyan kereskedőről van szó, akik kész ruha, vagy cipőárusításra szóló iparigazol vén v Férfi, fiu ís gyermekruha legnagyobb választékban legolcsóbban Váradi Bélánál Andrássy-at 2. Telefon: 4—82. „Takarékosság" bevásárlási helye.