Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1935-01-23 / 19. szám

1935 január 26 BEKESMEGYEI KOZL0ÍSY 3 PA ÁL JÓB RIPORTREGÉNYE A LÁTHATATLAN BIRODALOM 9. A játék és az ideges ember A játékszenvedély legyőzte a táncőrületet — Mit mond az idegorvos? — «A kártya ma az egyetlen békebeli üzlet, ahol nincsen devizakorlátozás, szállítási engedély.» — Mi az oka annak, hogy társas összejövetelnél már az ötödik percben elhangzik az indítvány: ...kezdjünk a munkához... A játék, legyen az akár szóra­kozás, akár szenvedély, éppen olyan ősi ösztöne az embernek, mint a tánc. Akik jártak a fronton, azok tudják, hogy a bakák még a srapnelek süvitése közben is verték a blattot. A szeretetadomá­nyok csomagjainak pakkondekli jéből vágtak ki kártyalapokat és azokra rajzolták szines ceruzákkal a figurákat. Játszottak ott is, ahol a nap huszonnégy órájának min­den percében hátuk mögött ólál­kodott a halál. És nemcsak szóra­kozás volt a számukra a játék, hanem idegmegnyugtatás is. El­vesztették a zsoldjukat, a vég­szükség idejére félretelt konzerv­dóznit, a frissen talpalt bakkancsot, horpadt födelü nikkelórójukat. De mialatt játszottak, nem gondoltak a feldspitalra, a tömegsírokra, amiknek meszet öntenek a tetejére, a vesztességlistára, ehol ábécé sor­rendben következnek hosszú rub­rikákban egymás alatt a nevek, az olthonmaradottak ezernyi gond­jaira, a szöges drótokra, amik ott rozsdásodnak a svarmlénia körül és az éjszakóban fellobbanó fény­csávákra. amiknek nyomában ara­tott a halál... „Hogyan reagál a játékra az ideges ember?" — ezzel a kér­déssel fordultam dr. Lakatos Vik­torhoz, a badeni Lakatos szana­tórium igazgató-főorvosához, ami­kor a badeni játékkaszinó büffé­jében leültünk egyszer az asztal­hoz. A felelet, amit kérdésemre kaptam, orvosi szempontból vilá­gítja meg a játék örök problémá­ját. — A természet rendjében benne van — felelte Lakatos dr. — hogy az ember örökké foglalkozni akar valamivel. Az életösztön az em­bereket cselekvésre készteti. A fiataloknál ez a cselekvési ösztön mozgásban nyilvánul meg. A gye­rek ugrál, vagy szaladozik. A pu­bertás korban sorra következnek aztán a tánc és a sportok. A munkában élő embernek a moz­gás már nehezére esik és nem is jelent élvezetet a számára. De akcióra mégis szüksége van. Ez az akció lehet passzív, vagy ak­tív. Békebeli időben BZ emberek legnagyobb része passzív szóra­kozásokat keresett: színházba járt, meghallgatta a hangversenyeket, szórakozott a látványosságoknál. Kereste a társaságokat. DJ csak a városi embereknek állottak ren­delkezésére ezek a szórakozások, a vidéki ember már akkor is a kártyában élte ki magát. Hiszen tudjuk: a vidéken voltak a leg­nagyobb kórtyacsaták. — A háború után jutottunk el ahhoz a játéklázhoz, amelynek pszihologiai alapja megfelel an­nak a nagy táncőrületnek, amely közvetlenül a békekötés után dü­höngött. Ámde a játékszenvedély legyőzte a táncőrületet. A gazda­ségi krízis su yos idejét éljük. Az emberek a maguk foglalkozásá­ban fantázia nélkül dolgoznak reggeltől estig, még csak kilátásuk sincsen a prosperitásra. Siakasz­tott ugy, mint a lövészárokban guggoló fiúnak, vagy a háború idején élt hézasu'ó lánynak, aki évekig nem tudta kiélni ösztönét, hogy aztán belevesae magét a . táncba. A mai ember keres olyan akciót, amely nem 611 a gazda* dasági krízis befolyása alatt. Ma, ha az ember leül kártyázni, ak­kor egyrészt sikert ekar elérni a játékban, nyerni, iiyeiní ennyit, amennyit csak lehet, másrészt azonban tömegp3zihologiája is van a játéknak, amely az egyetlen békebeli üzlet, bíszen Itt nincsennek devizarende­letek, szállítási engedéllyel, megkötöttségek és korl&toz&soh, amelyek egyébként béklyóba verik Ja mai ember életét és gazdasági tevékenységét. — A játék ma annyira leköti az embert, hogy az teljesen elfe­lejti állandó napi gondjait. A já­ték abszorbeálja a játékos zak­latott agyvelejét, ez öntudat alatt állandóan működő és zavaró komplexumokat, szóval: az ideg­rendszerre igen nagy megnyug­vást jelent. — Nam véletlenság az, hogyha ma bárhol összeül egy társaság, akkor az ötödik percben felhang­zik az indítvány ! „Kezdjünk a munkához . . . Fogjunk a játék­hoz"! Ázoka ennek : Az emberek kerülni akarják a társalgási témá­kat, amelyeknek mindegyike zavar valakit. Senki sem elég őszinte ahhoz, hogy feltárja a barátját. A társalgás folyton a sebes helyek érintését váltja ki, ezeket pedig a legtöbb ember leplezni akarja. A társadalom őskorában, a kőkor­szakban és a későbbi korokban is a társasági élet evéssel és ivás­sal zajlott le. A mai ütőérelmesze­sedéses korban egy-egy bridga-es­tély, vagy egyéb meghívásos já tékcsata már nem ebben éli ki magát. Ennek, még ha éjszaká­zással járna is, nincsenek olyan következményei, mint a régebbi összejöveteleknek, amikor hajna­lig eltek, ittak. Egymás szórakoz­tatásán kivül már csak azért is fontosak ezek az összejövetelek, mert ugy a férfiaknak, mint a nők­nek, akik eljutottak abba a korba, ahol felesleges indulataikat nem tudják mozgással egybekötött ak­ciókban levezetni, szükségük van rá, hogy olyan akciókban éljék ki magukat, amelyek szivüknek és véredényrendszerüknek megfelel­nek. . — Ha egy idegileg összeroppant embsr érkezik meg a szanatóriu­momba, a kórelőzmény felvételé­nél mepszoktam kérdezni: „szo­kott e inni, dohányozni, vagy kár­tyázni 7 " A legutóbbi években majdnem minden ideges errber stereotipikusan azt válaszolja: „Saj­nos nem kárlyázom, mert — nem tudok!" Ezek a paciensek maguk is lőlják, hogy azokat, Bkik kár­tyázni tudnak, mennyire le tudja kötni a kártya. Látják, hogy ezek­nek szórakozás a játék és ki tudja vonni őket lenyűgöző, kellemetlen gondolataik alól. Esért is jöttek divatba az utóbbi időben azok a játékok, amikhez nem kell játék­tudás. Amig a bridgenél és a kom­merszjátékoKnál szükség van ma­gasabb tudásra és kombinációs képességekre — amelyek fokozot­tabb élvezetet nyújtanak — addig például a röminél, vagy akár a rulettnél ilyen játéktudásra szük­ség nincs. Ma mindenki játszani akar. Mert kérem: hiába rendelek én egy ideges embernek, akinek szórakozásra van szüksége, kon­certeket, ha az illető a zenében nem talál örömet és szórakozást, akkor részére kínszenvedés végig ülni akár Bathoven kilencedik szimfóniáját is. — Ismertem én a békeidőben is sok komoly, megfontolt üzlet­embert, aki minden évben elment Monté Carlóba és szórakozást ta­lált benne, ha ott ülhetett a rulett­asztal mellett. Tévedés lenne azt hinni, hogy a rulett vagy a bakk feltétlenül romlásba visz. Teljesen attól függ minden, ki milyen mér­tékben játszik. Lehet bridget is hazárdul játszani és lehet szóra­koztatóan játszani a rulettet. A szenvedély a szenvedélyes embert elragadhatja az életben mindenütt: saját üzletében, szerelmi eseteiné! és alsózás közben is. Aki nem tudja indulatát lefékezni, az ka­tasztrófába rohanhat még a sakk­tábla ártatlan figuráinál is. Bizo­nyos, hogy mi orvosok, ha s a já­tékot ajánljuk idegmegnyugtató­nak, jól megnézzük'. hol és kinél tesszük meg ezt az ajánlatot. Da megtesszük. Mert az esetek százai igazolják, hogy a játék, mint terá­pia bevált. — Amikor tehát mi, orvosok, embereknek, akiknek idegrend^ s?.ere túlságosan meg van viselve, akik állandóan az életnek csak kellemetlenségeit látják, akikre azt mondom, hogy „folyton csak ma­gukba néznek, ahelyett, hogy ki­felé néznének" a szórakozást ajánl­juk, akKor elsősorban a játékra gondolunk. A játék az, ami eltereli a gondolatát elsősorban saját ma­gáról. Rengetegen tanultak meg már a szanatóriumomban kártyázni, valamennyien kivétel nélkül háló­sak voltak érte. Ezek az emberek rájöttek arra, hogy az ilyen őrtat­lan szórakozásra odahaza is szük­ségük van, mert különben újra depresszióba esnek. És rengeteg embernél figyeltem mag, hogy szó­rakozást jelent a számukra a játék­kaszinó. Akkor is, ha maguk nem játszanak, csak nézik az életnek azt a hallatlanul érdekes tobzó­dását, amely ott nap-nap ütőn lezajlik. — Az esdtek százait tudnám elmondani. Emberekről, akik oda­haza megrőgják a garast is, a ka­szinóban pedig szemrebbenés nél­kül dobnak jelentős összeget a pirosra ves?y feketére. És meg­nyugtatja őket a jőtékszenvedélyük kitombolja, akár nyernek, akár vesztenek. Miért ? Mert ez a világ kizökkenést jelent mindennapi éle­tükből, szórakozással egyenértékű és ami szórakoztat, az nyugtat... — Az én véleményem egyéb­ként az, hogy a mai kértyaláz éppen ugy el fog múlni, mint ahogy lecsökkent a táncőrület és kinevelődik egy olyan generáció, ahol —- ellentétben a mai nemze­dékkel, amelynél az ötven éves ember is nehezen mozog -• mégr a nyolcvan esztendősek is vígan golfoznak, akár az öreg Rocke­feller ... ÍREK Ezen a héten Réthy, Südy és Dolesch gyógyszertárak tartanak éjjeli szolgálatot. Id5jápás|e!«niés A hideg némi gyengülése, vál­tozó felhőset, néhány helyen ki­sebb havazás, a hegyeken való­szinQleg élénkebb szél. A megye Orosháza. A csendőrség elfogta Marik János gazdasági cselédet, akiről kideri­elték, hogy január eleje óta rendszeresen folytatott a határban tyúklopást. Marikot — mint kiderült — <i gyulai törvényszék már 1933 óta körözi különböző lopások miatt. •• Holttányilvánitások. A szarvasi járásbíróság Szebegyinszky György írnokot, aki az orosz harctéren 1915 ben lünt el, a kisújszállási járásbíróság Pesztránszki L^jos dévaványai földművest, aki az olasz harctéren fogságba esve hő si halált halt, holttányilváni­totta. * A SchellenWg Testvérek. Tiz nyelven, több milliós példányszámban je­lent meg Bernhard Kellerman vi'ághirű regénye „A Schellenberg testvérek", de a világ egyetlen államában sem jelent meg olvan olcsó áron mint nálunk. A tizen­nyolcives 288 oldalas diszes félvászon kötésű könyvet a Tolnai Világlapja vidéki előfizetSi és olvasói 58 fillérért vehetik meg minden újságárusnál és dohánytőzs­dében. Erről a páratlanul álló kedvez­ménnyrőt a Tolnai Világlapja uj száma részletes leírást közöl. CSIBA ftlOZGO Január 22, kedd fél 7, fél 9 órakor Haas K. Zeriett zenés vi jjitSka! Elveszem a feleségem Li«zi Holsschuh, R. A. Raberii, Adele Sandr ~ck, Vidor de Kova Gésék tavaszi ünnepe Január 23—24 én, szerda fél 5, fél 7, fél 9, csütörtök fél 7, fél 9 órakor Szerd&a a tét 5 órai előadás zóna! Remekül fog mutatni, ha megnézi Eddia Caatort és a legszebb 600 hollywoodi görlt a Botpány Rómában Kassei város

Next

/
Thumbnails
Contents