Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1935-01-20 / 17. szám

Ára 6 fillér BÉKÉSMEBTEI Békéscsaba, 1935 január 20. vasárnap 62. évfolyam 17. szánt !gq gondoljuk. Pár soros hir közli anagyszen zéciól: ez angol rendőrség enge­délyezte a nudisták szinielőadését. Vagyis sem a színészeken, sem a nézőkön — nem lesz ruha. Hiszen jól van. Legelébb megszűnnek a kosztüm körüli anyagi gondok és az is biztos, hogy a jelmezek „korszerűségében" sem lesz hibe. Azt is közli a híradás, hogy első sorban Ibsen színmüveit óhajtják színpadra vinni ez angol mezte lenkedők. Arról nem tudósít az angol lap, hogy a véletlen juttatta e Ibsent ehhez a megtiszteltetés hez, vagy pedig céltudatosan éa készakarva választották első szín padi szereplésük tárgyául a lel­kek nagy lemeztelenítőjértek da rabjait. Végeredményben mindegy. Ibsen igy is ugy is megforog a sírjában, ha Hedda Gabler lelki vívódásainak külső érzékeltetése képen finom kezeit — feszülő me­zítelen mellei előtt tördeli. Vagy . meglátja peckesen sétálgatni a tár­sadalom támaszait, orrcsiptetővel és ezüsinyelü sétapálcával — egyébként ugyancsak nem a tár­sadalom támaszaihoz illő öltözéki hiányosságokkal. Egész érdekes lehet egy ilyen mezítelen Ibsen dráma. (Persze elméletben. Gya­korlatban: brrr ...) A mezítelenre vetkőztetett lelkű emberek testileg is mezítelen ábrázolása. Bár nem hisszük, hogy akár Ibsen darab­jainak nyers őszintesége, akár ' a színészek emberábrázolásának mélysége valamit is nyerne azzal, hogy nincs rajluk — eiülkölő. A Dunamedence sorsa mindjobban befolyásolja Anglia európai politikáját A bécsi Reichspost római levelező­jének tudósítása szerint annak a megbeszélésnek a folyamán, ame­lyet Grandi londoni nagykövet Si­mon külügyminiszterrel folytatott, megvitatták az osztrák füg­getlenséget, továbbá a Dunavidék gazdaság­politikai megszervezését, úgyszin­tén a földközi tengeri és gyarmati kérdéseket is. Ezzel kapcsolatban kitértek azokra a kérdésekre is, amelyek Mussolini és Laval római megállapodása után angol szempontból felmerültek. Anglia mind politikai, mind gaz­dasági téren élénk érdeklődéssel viseltetik Ausztria iránt. Ezt csak fokozza az a szorosabb közeledés érzése, amely az ulóbbi idők­ben az angol és osztrák külügy­minisztérium között kialakult, agy szintén az a megbeszé­lés, amely Simon és Grandi között lefolyt. Ausztriában bizonyosra vehetik, hogy az ország sorsa a jövőben erősen befolyásolja Anglia európai politikáját. Ernszt Sándort Vass miniszter adósságai és ügyei mélyen érintették s ha erről előbb tud, nem tartott volna Vassal jóviszonyt (A B. K. tudósítója jelenti.) A volt népjóléli minisztérium ügyei vei kapcsolatban 5 évi fegyházra ítélt Dréhr Imre volt népjóléti ál­lamtitkár, országgyűlési képviselő ügyében széleskörű bizonyítási eljárás lefolytatása után ma kez­dődött meg a tábla Harmath-ta­nécsa előtt a fellebbviteli főtárgyalás. A tárgyaláson, amelyen Dréhr Imre is megjelent, Soóky László tábla­bíró ismertette az elsőfokú ítélet rendelkező részét, majd a felleb bezéseket. Utána ismertette a pert meg­előző fegyelmi és büntető eljárá­sok során elhangzott vallomásokat és megrajzolta Vass József port­réját. Krausz Simos vallomása sze­rint néhai Vass József jóságos szivü, de kemény ember volt, akire Drébrnek csak annyi befolyása lehetett, hogy a hi­| deg időre való tekintettel me­legebb kabátot vegyen fel. Vass mindenáron minisztert akart Dréhrből csinálni. Amikor Bethlen István gróf vallomásának ismertetésére került a sor, az ügyész zárt tárgyalást kért, amelyet a tábla el is rendelt. Pár perces zárt tárgyalás után a nyilvánosság előtt folytatták a tanú vallomások ismertetését. Ernszt Sándor volt népjóléti miniszter, akit a táblabíró betegségére való tekintettel tegnap a lakásán hall­gatott ki, azt vallotta, hogy néhai Vass József nagyon erös elhatározása ember volt, aki azonban talán éppen e miatt ítéleteiben gyakran tévedett. Utána a Dréhr és Vass közötti baráti vi­szonyról lett vallomásokat ismer­tették, majd az egyes vádpontokra tértek át. Dréhr: Vallok a huszonnyolcezerpengőhová fordításáról is. Nem kímélek senkit Ernszt Sándor volt népjóléti mi niszter vallomása, akit a viza gálóbiró — mint fentebb jelen tettük — tegnap a lakásán hall gatott ki, csak a késő déli órák ban vélt ismeretessé. Ernszt többek között azt mon­• dotta, hogy miniszteri kinevezése után, de hivatala elfoglalása előtt Klebelsberg közölte vele, hogy Vass halála ntán kellemetlen adósságok és egyéb ügyek rerdezésére bizonyos össze­get kellett hintálni. A közlés nagyon kellemetlenül érintette s ha mindezeket tudta volna Vass életében, nem tartott volna fenn vele jóvissonyt. Az is kellemetlen volt, - hogy az ügyek rendezése állami pénzből történt. Nem szólhatott azonban bele a rendezésbe, mert azt Kle­belsberg intézte, ő nem tette volna meg. Dréhr is közölte vele, hogy Vass utón adósságok maradtak, az összegek mikénti felhasználá­sáról nincs tudomása, az elszámo­lás nem került elébe. Azt is hallotta Klebelsbergtől, hogy Vass HalAsszal hadi glcBÖn­spekulációt folytatott. Ernszt azt is elmondotta, hogy Dréhr a fegyelmi után ügyét bí­róság elé kívánta vinni, továbbá kijelentette, hogy Dréhr még Vass életében figyelmeztette, hogy ne lássa az elhunyt miniszterben Ma­gyarország egyedüli urát és pa­rancsolóját. A vallomásra Dréhr több észrevételt tett és izgatott hangulatban jelentette ki, hogy az ezzel a perrel kapcsolatban őt ért gyanúsítások elpusztították hírnevét és egészségét. Senkire sem lesz többé tekintettel és mindent, még a 28.000 pengft hováiorditáaának tit­kát is le fogja leplezni, hosv saját becsületét megvédhesse Hatszáz pengővel meg­szökött a Csaba hirlap­iroda pénzbeszedöje (A B. K. tudósítója jelenti.) Hosszabb ideje volt már alkalma­zásban Kiss Ignácnál, a Csaba Hirlapiroda tulajdono­sánál Albert János harmincegyéves bé­késcsabai ember, akit Kiss Ignác már régebben pénzbeszedési teen­dőkre és kisebb bizalmi szolgála­tokra használt fel. Albert János, aki nős és családos ember és legutoljára Erzsébethelyen a Kun­utca 59. szám alatt lakott, egy ideig nagyon becsületesnek mu­tatkozott, ugy, hogy kenyéradó gazdája szívesen bizta rá nagyobb összegek kezelését is. A tegnapi nap délutánján Kiss Ignácék hatszázötven pengőtad­tak át Albertnak olyan utasítással, hogy ezt a postán adja fel az egyik nagyobb pesli lap kiadóhivatalénak cimére. Al­bert Jénos át is vette a pénzt és azzal ment el az üzletből, hogy a postára indul. Mikor már hosszabb ideje nem jött vissza és távolléte az üzlet alkalmazottainak is feltűnt, Kissék nyugtalanul ke­resni kezdték a postára küldölt Albert Jánost. Érdeklődtek a postahivatal utal­ványbefizetési osztályán, ahol meg­állapították, hogy ott a tegnapi na­pon a Csaba bírlapíroda megbízásából senki sem adott fel pénzt. Ekkor Kiss Ignác már tudta, hogy bizalmi embere súlyosan becsapta és a rábizott pénzzel valószínűleg megszökött. A rendőrségre sietett és feljelentést tett Albert János ellen. A re* dőrségen jegyzőköny­vet vettek fel Kiss Ignác bejelen­téséről és a sikkasztás ügyében megindították a nyomozást. A nyomozás alatt levő ügyről természetesen semmi közelebbit nem adott ki a rendőrség. A B. K. utánajárt a sikkasztás körülményeinek és megtudta, hogy Albert Hános a Csaba birlapirodából egyene­sen egyik soffórisme­rősébez ment, akinek autóján Békés felé szo­kott. Békésen a sikkasztó szolga pihe­nőt tartott és az egyik korcsmá­ban soffőrÍ8merősével együtt öt liter forralt vörös bort ittak meg. A sikkasztó és megszökött pénz­beszedő szolga kézrekeritésére minden intézkedés megtörtént.

Next

/
Thumbnails
Contents