Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1935-01-18 / 15. szám

1935 január 19 BEKESMEGYEI KÖZLÖftV 3 PAÁL JÓB RIPORTREGÉNYE A LÁTHATATLAN BIRODALOM 5. BernardShou;, vagy ArtúrSchniizler nevét huszedannyian nem ismerik, mint a Piatnik nevet. Oit olvasható ez a név arany, vagy fekete belükből a tök hetes közepén, a kör-ász körül, vagy valamelyik bohókás *sóker rugdalódzó lábai mellett. Ha a Piatnikék fejéré szállna az a sok átok, ami elhangzott ellenük füstöslevegőjü csapszékek borral leöntött asztala mellett, kávéházak kártyacsatéinál vagy romlásba zuhant családok fűtetlen szobáiban, akkor már régen nem dübörögnének a hatalmas gép kolosszusok a bécsi, pesti és krakkói kértyagyárakban. Pedig ezek a gépak dübörögnek. És teljes üzemmel dolgozik a ratschachi papírgyár is, amely egyesegyedül kártya céljaira gyártja a Piatnikék gyárainak a legfinomabb papirost. — A menydörgetSs ménkű csapott volna Piatnikba 1 — kiáltja a játékos, aki huszonegyesben ászt húzott tizenháromra és bizonyosan nem gondol arra, hogy ez a Piatnik voltaképpen egy sieretetremélió, kedves öreg ar, kereskedelmi tanács»«, komoly tényezSje Bécs társadalmi életének, aki igazában még C9ak annyiban sem okozható a kártya katasztrófáiért, mint a srapnell-gyáro? a világháborúért. Két napot töltöttem el a Piatnikék bécsi gváréban és a két nap alatt talán tíz perci? beszélgettem idősebb Piatnik Adolffal, aPiatnikgyárak szénior főnökével. Valahol a negyedik emeleten, a széritókamarában kerültem először össze •vele. Ott Alit az öreg Piatnik a nyers kártyaivek között és szerelmesen simogatta meg kék szemeivel a még ki nem vasalt, nyers kártyalapokat. Talán csak Bata Tamás tudóit •olyan szerelmesen a cipőkre nézni, ahogyan az öreg Piatnik szemeit a kártyákon legeltette. Valahogyan ai volt az érzésem, hogy a tök felsővel és a zöld királlyal diskurál. Vagy talőn a pikdáménak vallott szerelmet... Az első kérdésem ez volt hozzé— Kaszinókban, vagy kévéhát zakban, amikor uj kértyac8omago. bontanak fel a játékosok és meg. keverik a lapokat, a csomag te tején ott van egy fedőlap, emelyi ken nincsen rajta a kártyafigura' hanem csak a Piatnik-gyár cége olvasható a kartonon. Iiyenkor mindi? akadnak beavatottak, akik elmesélik a Piatnik csalódról azt, amit hallottak. Egy ilyen kártya bontősnál hsllottam én ia a legendát, amely u^y szól, hogy valamelyik Piatnik, talán az, aki a gyárat megalapította, ha'á'os ágyán maga köré gyűjtötte gyermekeit és megeskette őket arra, hogy soha kártyát nem vesznak a kezükbe. Uaz ez? Elmosolyodik az öreg Piatnik. — Én is hsllottam már ezt a legendát, de magam nem tudok róla semmit, SÍ engem nem esketett meg az apám, se az apám nem tett esküt a nagyapjának, akiről különben azt sem tudjuk, hony volt-e köze a kortyához. A gyárat az én apám, Piatnik Nándor alapította. Óbudáról került fal husz éves korábin, 1839-ben Bécsbe. Bizonvos az, hogv ő sohasem kártyázott pénzbe. És amikor engem, meg a fí/éreimet bevezetett az üzletbe, nem győzte eléggé a lelkünkre kölni: „Eszetekbe n» jusson gyerekak, hugy valaha'is leüljetek munka közben a kuncsafttal kártyázni. Ez nem méltó egy Piatnikkoz. É« pénzbe se játszatok soha!" Á munka alatt ő a mi üzleti kőrútjainkat értette. Akkor még mi, a gyerekek kerestük fal a kávéházakat, kereskedőket és adtuk el a kártyát. Bizony gyakran fordult elő, hogy ez, vagy a kévés meginvitált bennünket egy tarokkpartira, vagy prefaranszra, de mi — atyánk intelmére gondolva — a szives invitálásnak sohasem tettünk eleget. — És ma játszanak? — fiiztam tovább a kérdés'. — Parsze, hogy játszunk. Praferénszot, tarokkot, a fiatalabbak bridzselnek is. De sohasem pénzbe. Emeltebb hangon folytatta tovább : — A Piatnik család nem jitsxLk pániba! Eddig míg nam született ember, aki valamelyik Piatnibnak a pénzét elnyerte volna. És én azt hiszem, hogy ityen ember mag sem fog születni. Ez már családi tradíció , . . -És mi a véleménye általában a kártyáról? A fiatal Piatnik, őt is Adolfnak hívják, vette most át a szót. — A kártya — szórakozás, szakasztott olyan, mint a tennisz, golf, sakk, színház, vagy koncert. A kártyának semmi köze sincs ahhoz, ha valakiben szenvedély tombol. A kártyalapok, amiket mi gyártunk és amiket sok gyárban készítenek m5g, nem tehetnek róla, ha visszaélnek velük az emberek. Tehet arrél a morfiumgyiros, aki bitegekgySgyitásira készíti el a gyógyszert, bogy akadnak beteg as szenvedélyű emberek, akik a medicinát narkotikumnak használják ? És vájjon lehet a trafikos, aki vóltóblankettát árul, arról, ha gonosztevők mások aláírását hamisítják a véltóblankettára? Kártyákat mindig készítettek, mindig is fognak gyártani, a kártyagyérak a munkások tízezreinek adnak kenyeret, az államok jövedelmi forrásainak jelentős részét teszi ki az a sokféle ndó, amiből milliók jutnak az állami költségvetés rubrikáiba, hogy aztán tragédiák is keletkeznek a kártyából, erről csak azok tehetnek, akik nem tudnak uralkodni magukon és a szenvedélyükön. Én sokkal több embert láttam, akinek öröme és szórakozása telt a játékban, mint olyant, akit a kártya megrontott... ... Majdnem száz évvel ezelőtt egy husz esztendős óbudai gyerek parasztszekéren, vagy gyalo-s elindult Bécs felé. Az aoiáról a mai Piatnikok már nem tudnak semmit. Azt tartja a családi tradíció, hogy valahonnan Oroszországhói kerülhettek el « Piatnikok Óbudára. A fiatal Ferdinánd már tanulta a kártvafestést, abban az időben vastag ecsettel, kivágott formákról kenték a káriyafigurá'cat a kártyalapokra. Bécsben egy átjáróházban volt akkoriban a Moser kártvaf««tőmühelye. Ide állt be a fiatal Piatnik. Még ciak száz éve sincs ennek . . . Ma a legmodernebb offset-<?épak dübörögnek a Piatnik gyárakban. Délamerikában is Piatnikkártyával játszanak. És láttam a bécsi, meg a pesti gyárakban keskeny kínai kártyalapokat. Az öreg Piatnik Ado'f képmása, fehér márványba faragva ott áll a bécsi gyárban, a hü'teldorferstrasaei kártya palotában. A rózsaszínű márvánvból épített lépcsőházban, ahol fehér keztyüs inas jelenti be a látogatókat. Több. mint ezer munkás dolgozik a gyárakban és évenkint egymillió csomag kártyát dobnak ki magukból a gépek. E?yszerü kártvákat és olyanokat, amiknek díszesen aranyozva van a szélük. Minden csomag kártyán rajta van a Piatnikék cége. Ezekkel a k4rtv4kkal Játszanak az óceánjárók luxtu kabinjaiban, a királyi'kastélyok szaténjában, sarki [csapszékekben, kis városok fíakerstaadj&in a zabos ládákon, előkelő kaszinók kártyaszobáiban és a robogó vonaton az ntazék, akik könyvat adAkik a kártyából élnek, de sohasem játszanak Meghitt beszélgetés Piatnik Adolffal — Legenda az öreg Piatnikról, aki a halálos ágyán eskette meg fiait arra, hogy játék céljából nem vesznek kártyát a kezükbe — »A Piatnikok nem játszanak pénzbe és a mi pénzünket még nem nyerte el senki . . .« — Piatnikék felfogása a kártyáról tak el részletre vagy rumot februíri szállításra. Oit hevernek ezek a kártyák felbontatlanul a trafikok pultján é» a főpincérek lakattal lezárt szekrényeiben a kávéházak kártyaszobáiban. Mindenki játszik velük. A herceg, a gróf, a színész, az iró, a kereskedő, az orvos, az ügy' véd, a miniszterelnök, a gyáros, a feleség, a szerető, a diák, a tanár, a börtönben a rab, a halálos beteg mellett virrasztó orvos és az inspekciózó rendőrtisztviselő. Talán csak egyetlen család él a világon, amelyik nem játszik pénzbe kártyán ... A Piatnik csalód ... ... És ez az egyetlen család, amelyik vagyont szerzett a kártyából. Bizonyosan azért, mert nem játszik ... ^^ Egyesületi hirejt Az Izr. Leányegyesület vasárnap délután 5 órakor a Nádor szálló télikertjében teadélutánt rendez. A Lorántffy Zsuzsanna leányliceum önképzőköre 23-án, vasárnap délelőtt 11 órakor az intézet dísztermében Madách Imre születésének évfordulóján diszgyülés keretében áldoz a halhatatlan költő emlékének. A pontosan 11 órakor kezdődő ünnepélyre, melyen bslépődij nincsen, az iskola barátait meghivjuk. — Az ünnepély műsora a következő: Hiszekegy. Karének. Megnyitó beszédet mond Posgay Piroska tanárnő, az önképzőkör vezetője. Diliforrás- Irta Madách Imre. Szavalja Szalai Magdolna VII. o. t. A nő Az ember tragédiáiéban. Irta és felolvassa Kovács Piroska VIII.? o. t. Vecsey: Valse triste és Bihari. Magyar tánc. Hea«dün előadja Ujfaludi Erzsébet VI. o. Zongorán kiséri Szelner Gabriella VI. *o. I. Madách. Irta Juhász Gyula, szavalja Moldoványi Jolán VI. o. t. Himnusz: Karének. * Az Izr. Nőegylet vasárnap délután Va5 órakor jótékony célú teát rendez a Nádor szállóban. A jótékony célú teán a háziasszonyok Tardos J. Jánosné, Dusinszki Mórné, L'cht Dazsőné, dr. Tauszig Rezsőné és Mannheim Ferencné lesznek. * A Csabai Atlétikai Klub vivó szakosztálya január 24-én este 7 órakor bemutató vivőestet tart, amelyen csoportvivást, tőriskolát és kardasszókat mutatnak be a fiatal szakosztály tagjai. A bemutató estélyi vacsora követi. • A Törekvés Sport Egylet január 27-én délelőtt 11 órakor az Ipartestület székházában tartja mag közgyűlését. • Az erzsébethelyi Iparos Olvasókör műkedvelő gárdája 20-án délután 4 órai kezdettel as V. ker. állami iskola nagytermében közkívánatra megismétli a karácsonykor előadott „Isten keze" c. 3 felvonásos, énekes népszínművet. M.üsormegváltás személyenkint 40 fillér

. BÁLI KEZTYÜKET [ § a keztyüsnél olcsón. (Nem kontár 1) Békéscsaba, Andrássy-út 12. sz*