Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1935-03-27 / 70. szám

Ára 6 fillér BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba

y 1935 március 27. szerda 62. évfolyam 70. szám Egységes nemzet, egységes Békéscsaba (bd) A miniszterelnök tegnap esti rádióbeszédében az egység szükségességét hangoztatta és kifejtette — többek között — azt, hogy a sorsdöntő napok előestéjén a nemzet öngyilkosságot követ el, ha ismét pártokra szakadozva áll az eljövendő napok elébe. Ezt mondjuk mi is. Elmúlt az ideje annak, hogy megengedhettük magunkrak az elvek részletkérdései felett való parlamenti vitatkozást, megengedhettük magunknak azt a szép magyar fényűzést, amelyet pártpolitikának nevezünk. Á pártpolitika letűnt, ugy létszik ötökre letűnt a magyar történelem horizontjáról és a nemzet megértve elkövetkező szerepét, az európai államcsoportok ujabb alakulásában, összedobbanó szivvel siet annak az egységnek a táborába, amely — ugy látszik — már a választások előtt döntően és végérvényesen meghóditotta az egéaz országot. A napok, amelyek sorsunkat, a megcsonkított ország sorsát hosszú időkre eldöntik, nemsokára elkövetkeznek. Forró óráikkal, minden pillanatában súlyos perceikkel bizonyára megpróbálják majd a nemzet idegrendszerének teljesítőképességét. Es ezeket az idegfeszítő perceket kibírhatjuk-e hit nélkül? Olyan hit nélkül, amely erejével összekovácsol minden magyar kezet, egybeforraszt minden magyar szivet, hogy éppen a megyer szellem egységének erejében bizva állhassunk ki a világpolitika elkövetkező fergetege elé. Ez a fergeteg nem lesz futó nyári zápor. Vigyázzunk, hogy szívben, lélekben és testben is felkészülve, egyformán és egységesen felkészülve találjon bennünket és mindenkit, eki ebben az országban él és még élni akar. Az ország mór a választások előtt bebizonyította, hogy a magyar egység gondolata ujabb termő földre talált a magyar politika botorul kiszikkaeztott földjében, mert hiszen a lakosság döntő nagy tömegei — amint az ajánlások mutatják — a nemzeti egység gondolata mellett és — ez a fontos — más egyéb pártok ellen foglaltak állást. Igy van ez az ország túlnyomórészébenésigy van Békéscsabán is. Tizenegyezer és kétezerhélszáz. Ez a beadott ajánlások száma. A többit, a választást már előre eldöntő többséget a nemzeti egység pártjának jelöltje, a város volt képviselője kapta meg, az elenyésző kisebbséget az ellenzéki frakció helyi jelöltje. Áz eredmény nem kétséges és azt mutatja, hogy az egység gondolatától áthatott országba méltóan illeszkedik be az uj magyar egység reformpolitikájában összeforrott Békéscsaba. Ugy amint azt érdekei megkövetelik. Minden erőmmel azon fogok dolgozni, hogy a tanya népének megerősítésével és a városhoz való kapcsolásával a tanya és a város fejlődését elősegitsem (A B. K. tudósítója jelenti.) A Békésmegyében mér a rrult hét végén beállott némaság megakadályozta a jelölteket abban, hogy választóikkal beszélhessenek azokról a problémákról, amelyeket fontosaknak tartanak ugyan, de amelyekről az eddigi programbeszédek során még nem esett szó. Hogy az ezen kérdésekről való véleményét, az ezek megoldásával kapcsolatos állásfoglalását a választópolgárok megismerhessék, megkértük Bud János dr.-t, a nemzeti egység pártjának hivatalos jelölt jét és az ajánlásokból kitűnően városunk leendő képviselőjét, aki szombat este óta városunkban időzik, hogy a B. K. nyilvánosságán keresztül adjon felvilágosítást ezekről a kérdésekrő'. Bud János dr. a következőkben foglalta össze véleményét: — Az utóbbi években több időt szenteltem annak, hogy személyesen meggyőződjem a tanyavilág helyzetéről, bajáról és kívánságairól. Bejártam sok tanyát, megszemléltem sok gazdasági berendezést s ennek alapján vontam le azokat a tapasztalatokat, melyek arra késztetnek, hogy ezzel a kérdéssel minél behatóbban foglalkozzak. — A magyar tanyavilágnak, míg megvolt Nagymagyarország s Ausztria közös vámterülete, más volt a helyzete. A tanyák népe tudatában volt annak, hogy terményeit mindenkoron megfelelően tudja értékesíteni, mert volt piec és a vámvédelem olyan árakat biztosított, melyek nemcsak termelési költségeit fedezték, de kellő haszonhoz is juttatták. A gazdasági válság az agrárországokat sújtotta elsősorban — A világgazdasági válság a mezőgazdaságot érintette a legsúlyosabban. A mezőgazdasági termények iára katasztrofálisan esett. Természetesen, mint agrár export államot, bennünket érintett legsúlyosabban ez az áralakulás. Meg kell vallani, hogy a kormány és a társadalom minden áldozatot meghotolt, hogy a helyzet enyhüljön. A jövőben az a legfontosabb feladat, hogy a termények értékesüljenek. Ebből a szempontból fontos, hogy a külföldi piacokat növeljük s olyan kereskedelmi megállapodásokat kössünk, melyek révén magasabbá válik mezőgazdasági terményeink ára. — Nem tagadhatja senki, hogy az olasz—osztrák—magyar megállapodás máris kitermelte kedvező hatását, mert ne feledjük el, hogy mig a világpiacon 8 pengő a buza ára, addig a békéscsabai gazda 16 pengőt kep érte. — Azon kell lennünk, hogy ezeket a szerződéseket a lehetőség szerint kimélyítsük, mégpedig kettős irányba: 1. Lehetőleg valamennyi mezőgazdasági terményünket s 2. minél nagyobb mennyiségben helyezzük el a külföldi piacokon. — Meggyőződésem, hogy Európában a közeljövőben ezirányban nagy változások állnak be s ezek a kérdések mind megoldásra kerülnek. A nagyipari államok hovatovább egyre jobban belátják, hogy az agrárállamokra kell támaszkodniok, mert nzok vásárlóereje és fogyasztóképessége esetén áruik piacra találnak. kell a helyi — A magyar s igy a békéscsabai tanyavilégnak vannak sajátságos óhajai és bajai. — Lehetetlen állapot az, hogy közel hatvanezer katasztrális hold föld termeivényének értékesítése a véletlenre legyen bizva azért, mert nincs megfelelő ut s ha beköszönt az esős idő, nem képes piacra jutni. — Mikor pénzügy- és kereskedelemügyi miniszter voltam, legnagyobb feladatomnak tekintettem az útépítést. Azoknak, akik kicsinylőleg beszélnek erről, csak azt mondom, soha annyi utat nem építettek Magyarországon. Természetesen elsősorban a főutakat kellett rerdbehoznom. Háromezer községnek közel a fele volt olyan, melynek se kövesuthoz, se vasútvonalhoz nem volt összekötő utja. Sajátos elgondolásom volt az összekötő utak kiépítése. — Éppen ilyen fontosnak tartottam a tanyavilágnak megfelelő utakkal való ellátását. Ami Békéscsabát illeti, három tanyai ut megépítésével (összesen 16 km.) egészen meg lehetne változtatni a tanyavilág képét, helyzetét, mert a gazdák könnyen piacra hozhatnák terményeiket s nem lennének kitéve az időjárás szeszélyének. — Igen fontos kérdésnek tartom ezt a kérdést s azon leszek, hogy ezek az utak kiépüljenek, mégpedig állami költségen, mert vallom, hogy ezen utak kiépítése nemcsak helyi, de nemzeti érdek is. Félre fogok állítani mindenkit az útból, akiben nem az épitő, hanem a romboló magyart látom... (A B. K. tudósítója jelenti.) Hétfőn este hétkor, mintegy tízezer embernyi hallgatóság előtt mondotta el Gömbös Gyula miniszterelnök agitációs beszédét a Nemzeti Lovardában, amelyet a magver rádió is közvetített. Ebben a beszédében a miniszterelnök megvilágította a választások küszöbén az ország külpoliükai helyzetét, de részletekben foglalkozott a belpolitika minden kérdésével is. Elsősorban leszegezte a miniszterelnök, hogy Magyarorsság nem követheti Németországot azon az atom, amelyen az elindult, hanem mi a népszövetség előtt fogjuk követelni fegyverkezési egyenjogúságunk elismerését. A belpolitika kérdéséről szólva a miniszterelnök kiemelte, hogy Magyarország nem lehet a klikkek és kis pártocskák országa többé, hanem csak az egyetemes nemzeti érdekeket szolgálóké. Bejelentette, hogy a most összeülő parlament nem tehet rövidéletű, már csak azért sem, mert már most négyéves munkaterven dolgozik a korminy, amely munkaterv magában foglalja a legsürgősebben megvalósítandó reformok részletes kidolgozását. Ezekben a súlyos időkben egy nagy összefogásnak kell kialakulnia, amely naggyá, erőssé ésmegingathatatlanná leszi a magyart — fejezte be beszédét a miniszterelnök lelkes éljenzés közepette.