Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1935-02-17 / 40. szám

t ebédlő, kombinált bútorok, konyhák stb. óriási választékban nagyon olcsó árakon kaphatók IKOPSTEIM i bútoráruházban •BÉKÉSCSABA, < Andrássy-ut25.sz. 1935 február 181 ŰEKESMEGYE1 KOZLCNY 5 Külpolitikai szemle Irta : L üstig Géza „Európa a forredalom küszöbén ál). És pedig olyen forredalom küszcbén, amelyhez hasonlói nem éit 1789 óla." Az ilyen nagyképű kijelentésre a fülebotjót sem mozdilerá az ember, ha . .. Ha nem olyas valakitől származnék, eki — leríjuk a fcgedést bérrrilyen tél ellenében — rem fokira Ramsey MecDoneld gezdátlan őrökébe ül. A revét persze hiéba keresnek ez ipsének ezok eprében, ekik a Vechers Perliementeiy Ccrrpenion erenyszegélyü lapjain feszengenek. Sem ez alsó-, sem a fe!sőbéznek nem lagja ezidétt, íréit 1931. őszén Srcwden rótepöibe fcRla és titengba verte. Am ezóla Herbert Morrison — róla beszélünk ugyanis — fejére nőtt a kenyeres pajtásoknak. Ma — ő ez egyetlen dudés ebben a csárdában, emelyet közönségesen Labour Perly cégére elett ismernek és bizony az egész násznép annak a csimpolyának az ütemére ropja a láncot, amelynek a fipjait ez ő ujjai szaporázzák. Igazán megérdemli tehát, hogy szavait latba vessük. Annyival inkább, mert a jelek, amelyek ezt a hitvallomást támogatják, mindegyre sokasodnak. Ki merészelt volna például esek álmában is arra a gondolalra vetemedni, hogy Németalföld, az a Németalföld, ahol a liberalizmus akkor ülte győ zelmi torét, emikor Európa legnagyobb részét az autokrácia bontotta süiü. árnyékba, hátat fordit mejden önmegának és gyáván megtagedja azt, aminek létét köszönheti. Libériás est hereditas ncslra, in ea vivimus, in ea sumus, a szabadság ami örökünk, abba n élünk és ebban vegyünk — irta annakidején Orániai Vilmos Granvelle bíborosnak. És me? Ma I A holland kormány egyre másra adja ki a rendeleteket, emelyek értelmében tilos még azokat a jogokat is gyakorolni, amelyeket sem Alha, sem Rrquesensen sem érintett. Óí I Eszünk ágában sircs Colijn miniszterelnök urnák bűnéül felróni ezt, hogy a gyülekezési szabid ságot megnyirbálta és azt sem fájlaljuk módfelett, hogy a sajtót gúzsba kötötte. Ezt a spanyolok is meglelték ennek idején. El lenben ezt, amit gazdasági téren müveit Colijn őexcellenciája, azt némileg sokaljuk. Abban az országban, ahol Grolius élt, ma nagyrészben szünetel a javak forgalma. Egyszerűen azért, mert a terme lést számtalan akadály nyűgözi le, hasonlatosak azokhoz a cérnaszálakhoz, amelyekkel azinci-finci liliputiek Gulliver kapitányt a földhöz rögzítették. Tabu lett a buza, labu a hagyma, tabu a zsír és tabu minden. Mint hajdan XIV. Lajos korában Németalföld felszakította a zsilipeket és elzárta magét a környező világtól. Tör vénybe hozta, hogy a vámtételeket eddig kell csigázni, amíg az utolsó nyilás, amelyen ét idegen éru beszivároghat, végkép eldugul. Törvénybe hozla, hogy az esetben, ha valamely állam vele szemben a több kedvezmény elvét pontosan nem alkalmazza, a legszigorúbb megtorlás vétessék a cudaron. Ezekután ne tessék csodálkozni azon, hogy az izgágaság egyre nő, hogy a kommunizmus s vele együtt árnyéka, a nemzeti szocializmus szerte burjánzik és hogy a rendőrség állandó készenlétben áll. A vigasztaló az egészben csak az, hogy a szomszédban sem esik nyugalmas alvás és háborítatlan pihenés. A halálszu percegése Belgiumben ugyancsak kivehető. Alig ült el az a szörnyű zsivaj, amely a közponli munkáspénztár bukása nyomén szárnyalt az égre, uj kelevény fakadt fel. A Boernboond, vele együtt az Allgemeene Bank Vereeneging is megroggyant. Száz meg százezer paraszt ostromolta a Theunis-kormányt és III. Lipót királyt, segítsenek rajluk és ne hagyják őket nyomorultul éhen veszni, őket és pereputlyukat. De mihaszna a zokszónak ott, ehol az állampénztár öble üresen tátong. Kétszázezer munkanélküli eszi a parányi országban az ingyen kenyeret és számuk elképesztően gyarapszik napról-napra, akkor, eniikor a kereskedelmi mérleg a nyelvét a semmire öllögeti. A „fekete vidék" lázong és türelmetlenül résja a zabolát, amellyel Brocqueville, Theunis elődje, a száját kipeckelle. Februér negyedikén — ugy hírlett a londoni tőzsdén — Wallonióban szintúgy, mint Flandriában kitörőben volt az általános sztrájk és, ha ez utolsó pillanatban Jansennek, a szakszervezeti főtitkárnak meg nem jön az esze és meg nem rántja a kötőféket, az ördögszekér űzött katáng módjára elindul eszeveszett útjára. A Theunis-kormány, csakhogy a látszatot megőrizze, részleges mozgósítást hirdetett meg, ámde ugyanakkor a suba alatt egyezségre lépett az összes baloldali pártokkal — bizonnyal fanyalogva tette — oly értelemben, hogy ezenlul semmit az égvilágon nem csinál azok előzetes meghallgatása és utólagos jóváhagyása nélkül Ezzel sikerült a háborgó elemek szilaj kitörését elodáznia, de aligha sikerült azt végkép meghiúsítania. Félintézkedéssel—mondotta Napoleon az államtanácsban — a bajt csak elmérgesitjük, de nem gyógyítjuk és vajákosnak kell tartanunk azt a politikust, aki a betegséget nem gyökerében keresi és irtja. Vandervelde szerint Belgium népe azt remélte és azt várta, hogy Theunis fogadalmait betartja, csökkenti a kamatterheket és mételyként kipusztítja azokat a mo* nopoliumokat, amelyek - saját szavaival élve — fagyöngyként orozzák el a gazdaság sudarából az éltető nedvet. Sajna, mindezt elmulasztotta. És Belgium egyre közelebb és egyre közelebb sodródik a polgárháború mesgyevonalához, ahonnan a visszatérés sokkalta nehezebb, mint a Mare Tenebrarumról, a sötétség tengeréről, ahol — igy meséli legalább a jó öreg Varró, Róma Münchausen bárója — minden csepp halólt lehel. KÖZGAZDASÁG Vissza a kiindulóponthoz — vagy a jövő terv-cseregazdasága? Amint az „Árucsere-Központ" lapunk mai számában lévő hirdetése mutatja, a közgazdasági élet mindenkor megtalálja és kialakítja azt az intézményt, amelyre a változó gazdasági viszonyok mellett szükség van. Az egyre növekvő tőkehiány mellett a kereskedőnek, ipari vállalkozónak tekintélyes kiadós, gyakran komoly prob!ém», hogy a saját szükségleteit iedező készpénzösszeget előteremtse, illetőleg elvonja üzlelélől, amelynek pedig minden tőke kevés. Gyakran halljuk, milyen célszerű lenne, ha nemcsak pénz, de áru, vagy munka ellenében is lehetne vásárolni. Most életrekelt az „Árucsere Központ", amelyben minden szakma képviselve van s tagjainak lehetővé teszi, hogy minden szükségletűket készpénzfizetés nélkül beszerezhessék, ha ennek ellenében kötelezik magukat hasonló értékű áru, illetőleg munka kiszolgálására. Az „Árucsere Központ" a tagokkal egyetértve megállapítja mindenki részére azt a keretet, amelynek erejéig a többi tagoknál vásárolhat s amelynek erejéig viszont köteles is minden tagot kiszolgálni. Aki pl. 300 P keretet kep, az élelmiszert, ruházati, villamossági cikket, gyógyszert stb. vásárolhat, szobát festethet, fuvaroztathat, előfizethet, hirdethet s általában minden szükségletét kielégítheti a keret erejéig, de köteles is ennek ellenében az üzlete köréhez tartozó áruval vagy ipari munkával minden más tagot