Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1935-01-27 / 23. szám

1935 január 26 BEKESMEGYEI KOZL0ÍSY 3 Külpolitikai szemle Irta s Lustig Géza BALILLA Spieder... 3600-3800 p ARDITA Berlina... 6500"7600 P ARDITA 6 heng. Ezen árakat luxusadó nem terheli! 1 Budapest, IV., Váci ucca 1. sz. Telefon: 82-8-48. Berlina... 8500-9100 7/25 HP Berlina... 4500-4800 P 10/45 HP Berlina-sport 7900 P 16/52 HP Berlina-sport 11000 p Ha élne az öreg filyfirity, ahogy Gambetta Thiers-t becézte, igencsak megismételné, arait a pökhendi Grammont szemébe vágott. A francia kormány — csattant fel Thiers az emsi sürgöny hallatára — szerencsésen eljutott odáig, ahol több hibát el nem követhet. Mert ami csak elkövethető colt, azt, mind egy szálig elkövette már. És szokott éleslátásával, amelyet sem Lajos Fülöp, de még Bismarck sem győzött rajta eléggé csodálni, egy-keltőre izekre darabolná azt a szeleburdi politikát, mely a saarvidéki kudarchoz vezetett. Szó ami szó, könnyű munkája esnék. Mert, ha valahol, ugy itt beszélnek a tények. Sponte sua, sine vindice ulla. 1919. A versaillesi béketárgyaláson felvetődik a kérdés, mi legyen a sorsa a saarvidéki bányáknak. Ez az egyetlen probléma — irja André Tardieu — amely éles súrlódásokhoz, majdnem összeütközéshez vezetett Franciaország s az Egyesült Államok meghatalmazottjai között, elannyira, hogy tiz n pon át attól kellett remegni, nem fogja-e ez a porszem az egész garatjáratot megakasztani. Április hetedikén már ugy festeti a dolog, hogy nyílt szakadás következik be és széltében-hosszában arról suttoglak az avatottak, Brestbrn már készen áll a Georges Washington, hogy az elnököt visszaszállítsa oda, ahonnan reménytelen útjára indult. Mi volt az oka ennek a hirtelen civakodásnak ? Talán a franciák követelése, hogy az elpusztított normandiai szénbányák termését a Saarvidék ideiglenes birtoka pótolja ? I Dehogyis I Erről vita sem folyt, mert egyhangúlag hozzájárult a nagytanács. Csak arról nem akart Wilson még hallani sem, hogy a birtok tulajdonná minősüljön — és, ha azokat a jelentéseket, melyeket Foch sugallatára Clemenceau annakidején beterjesztett, ma, a népszavazás lefolyása után olvassuk, földig kell hajolnunk igazságérzete előtt, így például március huszonnyolcadikán ezt füllenti Clemenceau: »A 1 Saarvidéken nem kevesebb, mint százötvenezer francia él.« Ami a következő napon már ilyként módosult : SA Saarvidék francia volt. íme, a biztos lehetőség arra, hogy ismét azzá legyen. Egyébként értesülésünk van arról, hogy Sarre Louis járása már most Franciaországhoz óhajt csatlakozni.* — Nota bene, 1935. január 13-án ebben a járásban nyolcvanötezerkétszázharminc szavazat esett Német — és csak hétszázhuszonhét Franciaországra. Vagyis hibás volt a kiindulási pont és csalóka a remény, amelyet Poincaré igyen fogalmazott meg : 'Feltehető, hogy az idő elmossa azt a kapcsot, rr.elyet az erőszak teremtett

4 — célozván ezzel az 1815 iki birtokrendezésre, mely a Rajna balpartját német területnek nyilvánította. 1926 Thoiry ban Stresemann Briandnak háromszázmillió arany márkát kinál fel arra az esetre, ha Franciaország a Saar vidéket lejárat előtt Németországnak visszabocsát''!. Da ez ötlet is, mint annyi más, Hamvába lo hadt, egyszerűen azért, mert a francia parlament ma is ott tart, ahol Viliele korában és egy gondolattal s egy évtizeddel megkésve baktat az események kerékvágása nyomában. 1932. Hitler olyan megoldást ajánl, amely a többi nagyhatalom teljes kikapcsolásával a kérdés elintézését francianémet párbeszédre szűkítené. Ezúttal azonban még tárgyalások sem kezdődnek, mert Franciaország el van tökélve a játszmát Európa kibicelése mellett végig folytatni. Fennen kijelenti, hogy a népszavazás eredményét, akár javára, akár rovására ütne ki, tiszteletben fogja ugyan tartani, de a Saar proolémát nemzetközi (tehát Németországra bántó) jellegétől megfosztani semmi szin alatt nem engedi. Vagyis akárcsak a jóvátétel, akárcsak a leszerelés tekintetében, Franciaország itt is ragaszkodott a formalizmus szelleméhez, amelynek illő helye lehet és illő helye is van a jogban, de nem a politikában és semmiért, pour le Roi de Prusse, magára zuditja egész Európa, de legfőként Anglia bizalmatlanságát, amely minden iépését nyomon követte egészen addig, amig 1935. jnnuár 13 án ennek a felesleges kihívásnak végét nem szakította. 1935. január 13 án keserves árat fizetett tizenöt év botlásaiért Gallia és, mint Faust Ericto tükrében az egész világot, ijedve szemlélhette a Saar-probléma keretében minden hibáját. Mennyit fáradott és mennyit izgult, hogy a jóvátétel elvét épségben tartsa, mennyit, hogy a leszerelés elvét és a német fegyverkezést közös nevezőre hozza, mennyit, hogy a népszavazás elvét a valósággal szemben diadalra juttassa. Használt ez a sok erőfeszítés ügyének? Pocsékba ment! Mert áll ma is és mindétig állani fog Platón tanítása: Jaj annak, aki egyidejűleg keményen üt és lágyan simogat. * Bezzeg nem támolyog az utján Anglia, de egyenesen halad a kitűzött cél felé. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az a gazdasági regeneráció, amely 1932ben kezdődött, a válsággyürü mélyülése és szélesbülése dacára sehol törést nem árul el. Es abban a beszédben, amelyet a kincstár első lordja, Neville Chamberlain, a parlament záróülésén tartott, apjának ez a jeles fia igazán nem vetette el túlságosan a sulykot, amikor azt állította, hogy az özönviz, amely Nagy Britanniát elnyeléssel fenyegette, apadóban van A külkereskedelmi mérleg csalhatatlan tanúsága szerint a behozatal 1934-ben az 1933-ik évvel szemben nem kevesebb, mint 56 552 000 fontsterlinggel emelkedett, mig a kivitel ugyancsak 27,460.000 fontsterlinggel rúgtatott előre. Ez a zsendülés, mely főként a chémiai és gépiparban bizsereg, hűen érzékelhető abban az örvendetes tényben, hogy a munkanélküliek száma 1933. november havától 1934 november haváig 186 500 al csökkent, noha ugyanakkor a társadalombiztosító intézetek 10 212.000 olyan , munkást tartanak számon, akik állandó keresettel birnak. Persze sebfiben meg kell jegyeznünk azt is, hogy a kormány felfogása szerint az a roppant ütközet, amely Anglia létéért, avagy nemlétéért vivatik, még nem dőlt el. Aggssztó, hogy a City egyre sorvad, mert a világkereskedelem térfogata úgyszólván napról-napra öszszébb zsugorodik. Egyébként is. ha boncoljuk a termelés adatait, rögtön szembe tünikhogy a legfontosabb iparág, a szöve'szet, sehogy sem akar feltápászkodni a betegágyból. És, ha a munkanélküliség talajvizei imitt-amott el is húzódtak a felszínről, ma is két millió ember él inségsegélyen, szóval burkolt alamizsnából elannyira, hogy a kormány — bár sehogy se fűlt a foga ehhez a munkához — kénytelen volt a hti járulékot huszonhat shüingrő! husz ,nnégyre mérsékelni. De az igazság kedvéért azt sem szabad mellőznünk, hogy az eddig szokásban volt Maens Test helyébe a Needs Test-et iktatta, ami annyit jelent, hogy a járulék nagyságát ezentúl a szükséglet foka szabja meg és — teszi lehetővé annak heti negyven shillingig való felcsigázását. Ezenfelül más újítások is léptek életbe. Figyelembe véve annak a négy bizottságnak a jelentéseit, amelyek Durham-ben, Tyneside-ban, Cumberland-ben és Wales-ben gyűjtöttek adatokat a pauperizmus gyökérokairól, a nemzeti egység kormánya keresztül hajszolta a Derpessed Areas Bill-t és kétmillió fontsterling gyorssegélyt utalt ki azoknak a területeknek amelyeket — mint a fentemülettek — a válság különösen súlyosan látogatott meg. Mindebből azonban a világért sem szabad következtetést levonnunk arra nézvést, mintha az angol politikát a munkáspárt irányítaná. Hatszáztizenöt képviselőből mindössze hatvanhárman vannak olyanok, akik hozzája számítanak és még akkor is, ha a liberálisokat ezekkel egy kalap alá foglaljuk, a kormány ölszáztizenhét szavazata mélyen lenyomja a serpenyőt. Hiába ágált és hiába ökrendezett Sir Stafford Cripps a southporti kongresszuson, hogy a fogatváltá3 küszöbön áll, Macdonald, illetve Baldwin szilárdabban ül a nyeregben, mint valaha. Ugy gondoljuk, ha ugyan a jelek nem csalnak, hogy Anglia azért iparkodik odahaza rendet teremteni és minden elégületlenség forrását kútfejében eldugaszolni, mert elérkezettnek véli az időt arra, hogy Európát ráncba szedje. Ez ugyan nemcsak Anglián múlik, hanem a dominiumokon is. Ép ezért jól esik tudnunk azt, hogy Sir Maurice Henkey, a birodalmi védelmi bizottság titkára és egyben az angol politika legfontosabb személyisége, akit James L. Garvin szürke eminenciának titulál, visszatért földkörüli útjáról, azzal a kecsegtető biztatással, hogy a dominiumok minden olyan kérdésben, mely az angolszász — nem brit l — supremáciát illetik, sine conditione alárendelik magukat a Saint James-p/lota akaratának és belátásának. És, ha Franklin D. Roosevelt politikája nem hajlik el mai iránytűjétől és, ha Amerika a tengeri semlegesség kérdésében fenntartja azt, amit Hull beígért, semmi sem tiltja azt remélnünk, hogy az angolszász hatalmak végrevalahára megfogadják azt, amit Mahan admirális kötött a lelkükre — és a béke érdekében nemcsak szavalni, de cselekedni is fognak. Ez a béke, ha létre jön, tartós is lesz. For ever and for everl Hip hip, hurrah I MEISTER | RUHAÁRUHAZ leltári vására holnap kezdődik, de üzletmegszünés miatt csak február 5-ig tart Ezen idft alatt köztudomás szerint olcsó szabott á r a it még 20 százalékkal leszállítja „Takarékosság" bevásárlási helye