Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) szeptember-december • 208-294. szám

1934-09-16 / 209. szám

6 BEKESMEGYEl KÖZLÖNY 1934 szeptember 15 — Az a... izé,., volt meg ben­ne... az a maga tudja mér, micso­da... amit sem a levéltári okmá­nyok félremagyarázásában oly je­lesan edzett elméjű Szekfü féle egyetemi professzor... sem pedig a gyöngébb dialektikáju gimnáziumi tanár, aki Bródynak legutóbb ne­kirontott, az a hogy is hívják... és Olvasó Benedek türelmetlenül pat­tintva húzza végig hüvelykjén mu­tatóujját. — Komlós Aladár — segítem ki emlékezetét. — Darék, jó, müveit fiu, kitűnő pedagÓRus. Ismerem. De ismerem Arany János versét is, aminek az a címe: Aisthezis... megérzés... és ami ugy kezdődik, hogy: „Bort vett magának a tudós — Van hozzá tudománya" — de azért hiába vegyelemzi a bort, mégse konyít hozzá, ellenben a kupec csak belekóstol s minden tudákos eszköz nélkül, nyelve, inye, szája ismeri a zamatost, véknyat, tartős ?, vént, fiatalt, érettet. Nos hát, Kom­lós Aladár aligha volt valaha a kupecek fajtájából való s ha még az lett volna is, örökre eljátszotta kúpod címét és jellegét abban a pillanatban, midőn a támadásokra, melyek Bródy-cikke miatt érték, nem maga válaszolt, hanem a minden artísztikumtól legtávolabb eső vidékeken kuiató szorgalmas í odalomtörténeti szakembert, Pin­tér Jenőt hívta segítségül. S ha mint a zsidó gimnázium tanára, meg is kapta a főigazgatótól a vé­delmet, nos hát, annak igen átlát­szó okai vannak. Mert a tankerü­leti méltóságosnak bizonyára ka­póra jött a kritikus, aki egy nem fajtiszta 8 épenséggel felforgató, nagy talentumnak az őt megillető i odalmi rangtól való megfosztáséra nyújtott kedvező alkalmat. Most Olvasó Benedek rámemeli feddő mutatóujját: Dí azért maga se bízza el magét 1 Mert ha ki nem javitja ezt az emlékbeszédet, a maga nevét is törlöm a megérzők listájáról. Mert maga is, ahelyett hegy amint illik, férfiasan helyt­állna Bródyért és amint illik mél­tatná hajdani pompás barátját, hát inkább csak mentegetődzik miatta... Már pedig ha abban igaza volna, hogyhetven-nyolcvan kötetnyi élet­müvéből, csak két-három kötetre való novella és publicisztika adja Bródy Sándor teljes mértékét, ennyi is elég volt Ady Endrének, hogy Bródyban megérezze azt a nyugtalanító valamit, ami az írót íróvá teszi. Süket, néma, vak, fo­gékonytalan, tompa,..aki ezt nem érzi. Miért kerülgeti Ön a jelzőt, miért harapja le inkább a nyelvét? minisem kimondja, hogy Bródy­ban volt valami a zseniből. Mert az ambiancia hatása alól maga sem tudja magét kivonni, mert maga meg van félemlítve... s mert a mai kor szelleme, ami nem egyéb, mint minden korok szel­lemének tagadása, végzetes ron­csolást vitt véghez még az Ön agyában... azaz hogy inkább a karekterében is, melyet mint ezt a Bródy-emlékbeszéd fájdalmasan bizonyítja, minden védekezése el­lenére sem tudott a járványos mé­telytől megóvni... A pártatlanság pártja A hires párbeszéd, amelyet Por­talis 8 Rooderer, a francia törvény­könyv alkotói Napoleon előtt foly­tattak s amelyet Guizot, Molé Tecqueville immár szuvas müveik­ben agyoncsépeltek, újból időszerű. S kinek sem lehet kétsége afelől, hogy annak a bizonyos négyszög­nek a sorsa, melyet Varró a Pyre­neusok és a Vogézek közén a civilizáció védő bástyájának sze­melt ki, azon áll s bukik s fordul meg, képes lesz-e cementanyaga, a harmadik rend, ellenállani az os'romnak, mely alulról és falül­igencsak szorongatja avagy szerte mállik a nyomás súlya alatt. Van­nak, mégj: udiT igen számosan, kik ugy találják, hogy ütött a végórája 8 legokosabban akkor cselekszik, ha mint rokkant obsitoshoz illik félretakarodik az útból s átengedi a birtokolt őrhelyet másoknak, kik Danton szavaival élve gyen­gasségükkel nem rágalmazzák meg az életet. Ám vannak akik azt Jó megjelenésű urakat taggyüjtési munkára állandóan alkalmaz a Magyar Francia Biztosító rt. temetkezési osztálya. Vidéken teljes ellátás és jutalék. Kezdő­ket munkájukra betanítunk. :•—: Jelentkezések hétköznapokon délután 3—5 óra között, kato­likus bérpalota B épülete. Lassan múlik a tél, köhögök és arcom kissé megfogyott. Néha fél­órákig is elbámészkodom egy-egy számlán és érzem, hogy az arcom kétségbeesett. A múltkor különös tréfát csináltam. — Mátyás — mondtam a szol­gának merev mosollyal — fogad­junk, > hogy nem tudja, mennyi nyolcszor kilenc? A szolga előbb értelmetlenül bá­mult maga elé, aztán a e sememba nézett. Láttam, hogy elsápad, az;­tán csendesen mondta: — Hetvenkettő, Hamvas ur. Én kétségbeesetten fölnevettem, aztán zsebembe nyúltam és husz fillért nyomtam a szolga kezébe. Mátyás csöndesen kiment, én pe­dig gyorsan a számla fölé hajol­tam és arra gondoltam, hogy Má­tyás nem cinikus ember. Az irka­b.pot is megtaláltam a múltkor, gondosan a mappába téve. Etekben a napokban mégis na gyon nyomorultan éreztem ma­gam. Én jő hivatalnok vagyok, igaz, az emlékezetem kissé gyen­gül, de hát olyan nagy bün az? Sokszor a könyv fölé hajolva tű­nődtem és tudom, hogy Morvái ur, a főnököm, szemesarkából en­gem néz. Mi van rajtam bámulni­való? Ekkor egy sürgős számlán dol­gozom, kamatszámokat szorzok s az irkalapot a számla alá csúsz­tatva, óvatosan böngészem. Kinek van kára ebből? Valaki bejön és hangosan kö­szön, Én hátrafordulok és udvaria­san meghajlok. A kék irkalap pa­di? a számla alól lecsúszik a földre... Elsápadok és nem merek Mor­vái úrra nézni. 0 sem néz rám. csökönyösen a falra bámul. 0 veszi fel végül az irkalapot és szemesarkából rápillant. Én ekkor már ónszinü arccal és lehajtott fejjel állok előtte. — Istenem — mondja furcsán Morvái ur, hangja remeg és vissza­adja az irkalapot. — Irí, — szólok én ostobán és hörgés8Z"!tüen neve*­5 kezdek, mert látom, amrnt Morvái ur ösz­szer.éz Mátyással. Irtózatos cc?ad lesz. Akkor de­let harangoznak. Én vigyázva zsebredugom a kék irkalapot, ve­ssem a kalapom, közönyös han­gon köszönök és kimegyek az aj­tón. Az ajtóból suttyomban visz­szanézek a 8-sobára, melye', nem nem fogok látni többé. Én életemben nem tettem semmi különös jót és most rövidesen meghalok majd. Nem akarom látni unokáimat sem többé. Fekszem az ágyba és arra gondolok, hogy mi lenne a világból, ha mindenki ge­nerálisnak születnék. Én hivatalnok voltam. Csákómat és kardomat nem viszik majd ko­porsóm után, Irtai Lustig Géza vitatják, a harmadik rend még nem futotta be a pályát, melyet a történelem írott elébe és mi ok sincs arra, hogy gyáván meghu­nyászkodjék és szerzett jósairól küzdelem nélkül lemondjon. Mivel pedig a Dolilikában teljes mérték­ben áll Carlyle cinikus hitvallása, amely Bismark szivét jólesően csiklandozta s amely szerint az életben s ezzel együtt mindenütt ott, ahol a nyugalmi állapotot — bárcsak rövid pillanatra is — az erők játéka dönti el s határozza meg, az igazság mindig győz, mert ami győz, az az igazság, nem te­hetünk egyebet, mint, hogy górcső alá vesszük a kérdést, ügyelve arra, hogy semmi olyat ne mondjunk, ami a lencse világító mezején tal esik vagy annak a peremét ha­szontalan és zavaró szintörésekkel irizálja. Ne quid falsi dicere audaat ne quid veri non audeat, ahogy Caesar oktatott. Ennek végeztével fejest ugorha­tunk a hínár közepébe és íziben megállapíthatjuk, hogy abban a fertőben, holott a francia pártok vergődnek bizonyos változás ész­lelhető. Mind élesebben s mind pontosabban bontakoznak ki egy olyan alakulat körvonalai, mely a szétforgácsolt erőket egy nyalábba összefogni igyekezik és mint Chladni lemezén a fémrészek holmi nyi­rettyű érintésére, ugy tömörül­nek egyes párttöredékek » az uj magma köré. Célja az uj gondo latnak — ha ugyan jelen esetben gondolatról van szó és nem ösz­tönös feleszmélésről —, az, ho­gyan lehetne a szűk nacionalizmus 8 a konok konzervatizmus, azaz minden ellen, ami praeteritum plus quam perfectum, a küzdelmet fel­venni 8 ugyanakkor a kárhozatos osztály harcot s a meddő nemzet­köziséget, azaz mindent, ami fu­turum exactum, hadállásaiból ki­verni. A csoportosulás, melvet Marcel Déat, Montagnon és Mar­quet indítottak el, csak egyik szi­lánk-mozzanata ennek a sediment — képződésnek, ugyanugy, mint az, amelyet Fabre Luca és Jules Romains váltottak ki. Az igazi for­rongást Ernile Roche hívta létre azzal, hogy a zsibbadt sejtést alakba öntötte, névvel ruházta fel, még­pedig olyannal, amely — különö­sen ma, amikor a jelige fontosabb, mint az ige — a tömegeket köny­nyen megejti. S máról holnapra — megalakult a harmadik rend NE FOGADJON EL MÁÁÁST, csak GLADIÁTOR LUXUS-PENGÉT! A márka garantálja a kiváló minőséget. Ára 20 líll. Mindenütt kapható párlja, sajátságos képsn ugyan­olyan feltevések és f altételek mellett, mint hajdan a XVI. század dere­kán, amikoron is a jámbor Hopital azzal próbálta a protestáns 8 a katholikus ellentéteket tompítani, hogy — a semlegeseket szólította egy táborba. Szóval, a francia tör­ténelem — avagy, ha elfogadjuk azt, hogy a történelem a nyers­anyag s a szellem a hitelesítő pe­csét rajta — a francia lélek mé­lyéből ismét felszínre került egy áthidaló megoldás s ennek fényé­nél nyomban megértjük a dilemát, melyet Roche — Tardíeuhoz és Blumhoz fordulva — ilyképen éle­zett hegyesre: „Valóban kénytelenek lennénk azon csoportok között választani, melyek közül az egyiket a kom­munista a másikat pedig a lega­lista pártok alkotják?" S megértjük nyomban a tagadó választ is, mely — imitt amott nyesegetve a szö­vegen — imigyen hangzik: „4mit védünk s amit a mostani pártok védelmükbe venni állhatatosan el­mulasztanak, az — az állandó ja­vítás és kiegyenlítés munkája, a lehetőség jegyében. Mert — szól tovább a röpirat, mely az egész francia életet felkavarta —. a tömeg ezt a feladatot olyan emberek ke­zében óhajtja lótni, akik nem rös­tellenek ellenszegülni a doktrinerek handabandázásának, tekintet nél­kül arra, ha vájjon a baloldalon mérik és pícézik ki az igéretföld­jének mesgyéit, avagy pedig a jobboldalon támogatják az avult sáncokat, melyeket önkényesen hagyományoknak kereszteltek el. íme, egy uj kiindulási pont, amely — ezt nem szabad felejtenünk — egyelőre csak formula vagy még az sem, hanemha puszta név, amely azonban födi mindazokat a kísérleteket és kívánságokat, amelyek a világháború elzugása óta a francia lélekben buján csí­ráznak. A név: a harmadik rend pártja, a formula: nemzeti és szo­ciális. É9 azok, akiknek kedvük van dévajkodni még ott is, ahol a pajzénség aligha helyén való. nem is késtek ezt az összetételt firtatni és gáncsolni. Hogy egyebet ne mondjunk Pierre Lafue — Maurras egyik fullajtárja — sietett az elguritott gombolyagot megka­parintani és szálakra tépni. Alap­jába véve — irta ez, az 1934. cimü AUTÓ és motor­kerékpár a legjobb külföldi gyártmányokban garanciával AUTÓALKATRÉSZEK összes olasz, francia és amerikai autókhoz, FELSZERELÉSI CIKKEK legolcsóbban NAGY JÓZSEF Budapest, VI, Andrássy-ut 34. Te'efon: 221-97. Budapest, VII., Thököly-ut 61. Modem lélektani alapan álló evelőintézet. *** Svájci vezetés n Internátus V Idegen nyelvek %* Zene V Sportok Az összes iskolafajok fiuk és lányok részére *** Kérjen prospektast Családi gyermekotthon

Next

/
Thumbnails
Contents