Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) szeptember-december • 208-294. szám

1934-09-30 / 221. szám

1934 szeptember 30 BEKESMEGVEI K0ZL0NV 5 Külpolitikai szemle Irta : Dr. Lustig Géza Araira Wilson élete fogySéig szüntelenül, de hasztalanul áhítozott, az szeptember 19 én este hét árakor foganatba ment. A szovjet unió megbízottjai ünnepélyes szertartás keretében elfoglalták régóta előjegyzett ranghelyüket a népszövetség padsoraiban s a világpolitika ezzel szerencsésen eljutott a maga napéjegyenfordulójához, ahonnan mér csak fel- vagy lefelé billenhet az utja. Hogy melyik áll be a két eshetőség közül, annak egyelőre csak a jő Isten a megmondhatója, de hogy a színjáték, mely a tékozló gyermeknek a családi tűzhelyhez való megtérését kisérte, bővelkedett a humoros jelenetekben és farsangi derűt árasztott, azt még az sem tagadhatja le, akinek érzéke a bohózatok iránt régóta eltompult. A szereposztás önmagéban véve biztos zálogot nyújtott arra nézve, hogy a karzat megpukkad a nevetéstől. Az advocatus diabolit ugyanis Svájc hajdani elnöke személyesisitette meg, aki megadással vállalta és vitte a nagyhatalmak helyett azt a feladatot, hogy a noviciusról leszedje a szentelt vizet, amellyel az soha meg nem hintetett. Motta fejére olvasta a szovjetuniónak minden eredendő bűnét 8 nyíltan és őszintén felvetette a kérdést: ha vájjon egy olyan állam, amelynek célja a kommunizmus terjesztése, egyáltalán méltó-e arra, hogy a népszövetség kebelében mint holmi vipera befogadást nyerjen. A kommunizmus — fejtegette az ősz államférfiú — minden téren, az erkölcsin és a gazdaságin csakúgy, mint e vallásin, szakított mindennel, amiben és amiből a civilizáció édes mindnyájunknak hordozója, él és gyarapodik és ellenséges csatarendben felsorakozva várja, hogy mindazt, mi vele nem egy ivésu, romba döntse. Ha a kommunizmus lemond arról, amire vállalkozott, eretnekséget követ el és megtagadja önmagát. Ha pedig kitart céljai mellett, mint a lepragyenust el kell távolitanunk sorainkból, nehogy konkolyt s mételyt szórjon el ott. S ez a hang aeschylusi magaslatokra emelkedett, amikor zengő péthoszával arra figyelmeztetett, hogy a tűzzel játszani még akkor sem üdvös, ha a csóvát - a szomszéd házénak tája felé röpiti a szél. Szívesen viseljük annak az átkét, aki idő előtt óv, bór meghallgatásra nem talál — rázta meg a népszövetségi palota boltiveinek dongázatát az intelem — és inkább óhejfjuk azt, hogy túlzott elővigyázatosságot lobbantsanak szemünkre, semmint hogy az utókor azt rójja fel nekünk, hogy mélyen aludtunk, amikor éberen kellett volna őrködnünk. Csakhogy ezt a szózatot fintorrá görbítette az a sajnálatosan szembeszökő látvány, hogy a nagyhatalmak delegátusai, akik a fenti kifejezések igazságától szintén át meg át voltak hatve, ép olyan rendíthetetlen nyugalommal és epedő áhítattal csüngtek Litvinov ajkain is, aki mindennek az ellenkezőjét firtatta és vitatta. A népbiztos kenet és malaszt teljesen elhárította ezeket az alaptalan vádakat, mint ahogy a méhész egy kézlegyintéssel elhesegeti a fulénkos rajt és biztosította a nemzetek szövetségét arról, hogy a szovjetunio politikájának egy •volt és egy marad a tengelye: a béke megszervezése és megszilárdítása s mint eddigelé, ennekutána sem marad süket olyan ajánlatokra, amelyek a nemzetközi együttműködést célozzék. Hogy aztén a beszédje végén — in cauda venenum — egy merész kanyarodással oda lyukadt, hogy a szovjetunio sem a doktrínájából, sem pedig annak minden eszközzel való terjesztésére irányuló politikájából egy jottányit fel nem ad s hogy a népszövetséget csBk ugródeszkának használja a maga szándékainak elérésére, ezen a következetlensé pen senki sem ütközött meg. Mert Genfben is, a quakerek gyülekező helyén, kéznél van mindig az, amit a boldog emlékezetű Schwarzenberg Félix herceg: a diplomácia sympathetikus tintájának nevezett s amely minden szerződés alá láthatatlan betűkkel oda bigyeszti a sokat mondó klauzulát: tentum rebus sic stantibus. Csapjuk be egymást, de kellő formában, volt és marad a jelszó a zöld asztal körül, ahol cinkezett kártyákkal folyik a játék. * És ha mér Schwarzenberg Félixnél tartunk, adjuk meg a derék férfiú porainak az illő végtiszteséget azzat, hogy felidézzük egy szálló igévé átszellemült mondásét, „Hálátlanségunkkal megrökönyitjük az egész világot" — büszkélkedett ez a cinikus méregkeverő, amikor Ferenc Józsefet sikerült reá vennie, hogv a krimi Háborúban ne szegődött légyen Oroszországhoz, mely pár évvel azelőtt a magyarok ellen az osztrák ármédiát túlerejével győzelemhez segítette, de szótlanul tűrje, miként rohonjék meg Anglia, Franciaország és a szárd királyság Szebasztopolt és tépik ca fstckra a párizsi szerződést. Ugylátszik, hogy a lengyelek megirigyelték Ausztria dicsőségét és most ők akarják, hf» nem is az egész világot, de legalább is Frsn ciaországot a. hálátlanságukkal eiképp8zteiri. És a Manchester Guardian igazán nem minden ok nélkül irja, hogy Lengyelország önmagától pártolt el, amikor egyetlen hűséges szövetségesét, akinek mindent köszönhet, cserben hagyta. Ám igy, ezen módon a beáliitás némileg egyoldalú. Merthiszen, ha Franciaország Lengyelországért él, Lengyelország Franciaországért meghalt. Sorel óta tudjuk ugyanis, ha Ausztriát Porosz- és Oroszország s a lengyel zsákmány feldarabolása le nem köti, a francia forradalom soha lábra nem kap és a braunschweigi herceg mihamar Párisba látogat és leadja ott véres névjegyét, ha Kosciuskó és Kollontai Frigyes Vilmos, Katalin és Lipót mohóságát rákoncán nem taríja. És Belgium a francia biztonság tolvajkulcsa soha nem esik ki Anglia markából, ha 1931-ben szárnyait nem rebbenti a fehér sas a Visztula partjain. Es bár igaz, hogy Franciaország nélkül Lengyelország nem maradhat fenn, hanem ha megtanul a saját lábán állni és járni. Most. hogy az osztrák császárság kidőlt a sorból és nincs a közvetlen szomszédságban senki, akire támaszkodnia lehelne az orosz és a német veszély ellenében, idejekorán. míg nem késő, választania kell Lengyelországnak, merre fordítsa a szekere rúdját, hogy kátyúba ne boruljon. Az izzó gyű lölet, mely a pravoszláv oroszokét ma is ugy fűti a lengyelek ellep, mint János Kázmér és Rettenetes Iván idején, sürgőssé teszi a békét a nyugati mesgyéssel és bár a korridor tüskéje ma is gennyet fakaszt a német testben, közelebb az ut Varsótól Berlinig, semmint a Kremlig. És az sincs feledve, hogy a teuton Johaniták a tizenharmadik és tizennegyedik században együtt küzdöttek Rurik ivadékai ellen és mindenek felett csábit és ingerel a közös portyára Ukrajna síkja, melyet egy bizonyos Nikoléj Gergely az isten élés kamrájának és a megejtő tündérek honénak mondott. Azzal is tisztában vannak a Poniatovszki várpalotában, hogy Franciaország hacsak az orosz szövetséget eljátszani nem akarja, szabad kezet fog engedni a vörös cárságnak a Balticumban, ami egyértelmű azzal, hopy Lengyelország mindörökre elzáratik a szabad területtől. És sok zokszó esik ma Pilsudszkiék táján arról is, hogy a világháború derekán, minekutána a központi hatalmak függetlenné nyilvánították Lengyelországot, 1917. márc. 11-én Kerenszky és Poincaré titkos megállapodást létesítettek, mely egyebek között ilyesmit tartalmazott: „A magas szerződő felek fenntartják maguknak azt a jogot, hogy ujabb területeket hódítsanak. A lengyel kérdés nemzetközi vita tárgyét nem alkothatja és a lengyeleknek minden erre irányuló szándéka eleve visszautasítandó. Szóval nem igaz az, amit a Marchester Quardian irt. Lengyelország annak a tetszhalálnak köszöni az életét, melybe Oroszor3zé?3zives volt esni, desemmi esetre sem Franciaországnak. És igy mi sem riaszthathalja el áltól, hogy megtagadja a köteles részt a mostoha szülejétől. Közben pedig az angol-szász lapok kórusban fújják : Amott kerekedik egy fekete felhő, Benne tollászkodik egy fekete holló. És Arrstrong — Vickersék huszonnyolc százalékos osztalékot fizetnek a részvényesek. Mes&iereus I Faitss votre jeu, rien ne va plus I Nézzen a tükörbe közeledik a báli szezon. A nyár okozta szépséghibáit a legmodernebbül felszerelt POPPER kozmetikában Békéscsaba, Irányi-ucca 7. tökéletes szaktudással és* hozzáértéssel tüntetik el. — Végleges szemölcsirtás és szörtelenités villannyal. — Hatásos bőrápoló készítmények. Olcsó árak, díjtalan tanácsadás Az uj párt Pártalakitáa 1840 körűt (Fiáth Ferenc báró emlékirataiból.) Széchenyi István kegyes jóakaróm, egy látogatás alkalmával felhívott, hogy egyik nap délután & órakor jöjjek hozzá, többen leszünk, mondó, beszélgetéssel töltendjük az estét. Természetesen, pontosan megjelentem. A megánfogatok s bérkocsik hosszú sora járt elő. A pesti társaságot ismertem már, de sok vidéki, bécsi és pozsonyi urat találtam. Bemutattam magamat vagy egy fél óráig szivaroztunk, beszélgettünk. Egyszer a házigazda körülnézte magét,— mintha azt nézné, itt van-e mind, kit várt — meghúzott egy csengetyüt s két ina« kinyitotta a termet, mely ugy volt elrendezve, mint a tanácstermek szoktak lenni. Egy meglehetős hosszú asztalon álltak a Candelaberek s annyi szék volt körül* két rendben, ahányan voltunk. Együtt volt itt a magyar és erdélyi főurak színe-java, legnagyobb részt. Bementünk a terembe, ott helyett foglaltunk s csak susogtunk már, „harrsnd der Dinge di de kommen warden." A feszültség, a csend, percről[érBrnhaszövet újdonságaink Mintákat szívesen kQldSnk, Kulpin Áruház