Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) szeptember-december • 208-294. szám

1934-09-30 / 221. szám

2 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1934 szeptember 30 Teljes egészében elrendelték a valóság bizonyítását abban a perben, amelyeta gyulai Kulturart. volt igazgatósági tagjai indítottak a Magyar Alföld ellen gróf Pongrátz Jenő tízezer pengős adománya ügyében A királyi ügyészség nem vállalta a vád képviseletét (A B. K. tudósítója jelenti.) Nagyszabású politikai színezetű per tárgyalásához fogott a gyulai királyi törvényszék. A pert a gyulai Kultura rt. volt igazgatósági tagjai indították a magyar Alföld ellen, amely még az év elején hosszabb közleményben foglalkozott azzal a tízezer pengővel, amelyet 1931-ben a képviselőválasztások idején állítólag Pongrátz Jenő gr., a gyulai képviselő adott volna a Békésmegyei Hírlapnak. A cikkért Vermess Ernő felelős szerkesztő vállalta a sajtójogi felelősséget, a tárgyaláson a főmagánvádlókat, akik között Szentes Károly városi főjegyző, Schneider Mátyás, a gyulai nemzeti egység pártja elnökének, továbbá a város politikai élete több vezetőjének nevét találjuk, Jancsovits Emil dr. képviselte, a védelmet pedig Forray Lajos dr. látta el. Sikertelen békítési kísérletek után nyitotta meg Ungvári elnök a tárgyalást. Vermes Ernő kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, mert a kifogásolt eikket közérdekből és jogos magánérdekből irta. Kéri a valóság bizonyításának elrendelését, de nemcsak a főmagánvádlók által tendenciózusan kiragadott mondatokra, hanem a cikk egész tartalmára nézve. A tárgyalást vezető elnök megkérdezte, hogy a vádlott lapszerkesztő cikke megírásához honnan vette az adatokat. Vermes Ernő válaszában kijelentette, hogy megszerezte a Kultura rt. és a fŐmagánuádló kőzött folyó polgári per keresetét és azt megfelelő magyarázó bevezetéssel ellátva közzétette. Az elnök kérdésére, hogy a kereset másolatát kitől kapta meg Vermes a sajtó etikára hivatkozva megtagadta a válaszadást. Ezután Forray Lajos dr. védő terjesztette elő a valóság bizonyítása iránti kérelmét. Sorra vette az ujságközlemény kifogásolt tételeit és valamennyire felaján. lotta a valóság bizonyítását. Kérte, hogy tanuként idézzék mes és hallgassák ki Pongrátz Jenő gróf képviselőt, Trenkó Józsefet, az uradalom titkárát, vitéz Márky Barna dr. alispánt, Szentes Károly városi főjegyzőt, továbbá Bajza Lenkét a Kultura ügyvezető igazgatóját, ez utóbbit azzal a kötelezettséggel, hogy Mindent a közönségünkért — ezt az utat választottuk elindulásunkkor. Ezen az uton megint ujabb eredményt értünk el: ma gyönyörű képes mellékietet találnak Olvasóink a Békésmegyei Közlöny mellett, bizonyságául annak, Hogy a Békésmegyei Közlöny semmiféle áldozattól nem száll vissza, hogy közönségét minden tekintetben elsőrangúan szolgálja ki. az Rt. főkönyvét, pénztárnaplóját, továbbá az ügyre vonatkozó összes jegyzőkönyveket bozza magával és a bíróság előtt mutassa fel. Kérte továbbá, hogy a jelsnleg a Kúria előtt lévő polgári per iratait szerezzék be és alkalmazzanak könyvszakértőt annak megállapítására. bogy gr. Pongrátz-féle korlesszolgálatért kapott 10 ezer pengőt, bol és milyen módon vezették be a részvénytársaság könyveibe. Jsntcsovitcs Emil dr. a főmagánvádló képviselője a maga részéről is hozzájárult a valóság bizonyításához, de csak azok között a keretek között, amelyet vádiratában megszabott. Felszólalásában kijelentette, hogy azokata dolgokat, amelyek mögött politikum rejlik vádiratából kihagyta. Nem ellenzi a kultura Rt könyveinek megvizsgálását, azonban nem járul hozzá a polgári per iratainak beszerzéséhez. Forray Lajos dr. védő ugy vélte, hogy csak a bizonyítás teljes egészében való elrendelése tisztázhatja a tényeket. Mielőtt a törvényszék határozathozatalra vissza vonult volna az elnök megkérdezte a jelenlevő királyi ücjyészt, hogy átveszi e a vádat. A királyi ügyész kijelentette, hogy a vád képviseletét nem vállalja és elhagyta a tanácskozótermet. Csaknem egy órai tanácskozás után hirdette ki Ungvári elnök a törvényszék határozatát, amelyben megengedte a valóság bizonyítását még pedig mindenre nézve, amit a védelem és a vád bizonyítani kívánt, elrendelte továbbá, a polgári per iratainak beszerzését. valamint a Kultura Rt könyveinek megvizsgálását. A polgári per jogerős befejeztéig a folyamatban lévő pert felfüggesztette és elhatározta, hogy megkeresi a kir. törvényszék elnökét, hogy a Kúriánál lévő per soronkivüli elintézését szorgalmazza. Az egész megyében nagy érdeklődést keltő sajtó per első része a királyi törvényszéknek ezzel a határozetőval egyenlőre véget ért. Én mondom önnek, aki cseh ember vagyok, hogy ide kellene egy kis revízió — mondja egy Csabán átutazó prágai kenyérgyáros Bárcsak visszajönne az az idő, amikor a csabai duplanullásért verekednénk Prágában! A magyar liszt tragédiája minden magyart egyformán sujt A molnárok egy ideig magyarok voltak nálunk, de amikor eltanulták fogásaikat, kiűzték valamennyit A lőköshőzi gyors francia kocsijába igyekszik a minden kényelmet szerető utas. Ez a vagon pompás is, szép is, liszta is. A Romániába igyekvő utasok már az indulásnál megrohamozzák, pedig a kocsit lekapcsolják Aradon, de ezt a kis interrnezzót nem kötik az utasok Most vásároljon sillárt leszállított aron osenbaumnál Szent István-tér 2. sz. ,Takarékosság' bevásárlási helye orrára. Ebben a kocsiban foglalt helyet egy gazdag prőgai kenyér' gyáros, aki Bukarestbe igyekszik üzlete után. Egy idő óta nagvon bensőséges a barátság a csehek és a románok között, mióta Barthou nődmézet csepegtetett a kisantant közös poharába. * Barőlunk korrektül beszél magyarul. Nagyszebenben szolgált a zöldparolis ezredben és mint nekem mondja — sose felejti el azt a napot, amikor a Károlyi-forradalom alatt a General-kommandót tüz alatt tartották a székelybakák és a cseh tábornokok alsónadrágban és hálóingben szaladgáltak a kétemeletes épület utvesztős folyósóin — ijedtségükben. Da most nem erről van szó. Miért utazik Romániába ? — kérdem. — Lisztet megyek venni — mondja — bár nem nagy kilátásaim vannak. Az embernek •összeszorul a szive, ha a régi világra gondol. Hol van az az idő, amikor a csabai Rosenthalduplanullásért verekedtünk, amiből olyan kenyeret sütöttünk,' mint a kalács. Valóságos ünnep volt, amikor megérkeztek Békéscsabáról a fehér vagonok hó tiszta. sima, illatos magyar liszttel. Ma nem szabad feldolgozni belőle öt dekát sem! . . . — Nem mondom, Csehország* ban igen jó malmok őrölnek. A molnárok egy ideig mind magyarok voltak, de mikor a csehek eltanulták mesterségüket, fogásukat, kiebrudalták őket. A cseh liszt, amit amerikai búzából őrölnek drága is, gyenge is, sovány is. Hiába minden. A politika reáfeküdt ez emberségre. Kínozza, marja, éhezteti. Leszárítjuk a fa héját, megőröljük, de magyar lisztet behozni nem szabad epy dekát sem /.. . . — En mondom Önnek, aki cseh ember vagyok, hogy ide kellene egy kis revízió. — Maguk kérem — folytatta — belepusztulnak a lisztbe, mi pedii? a bőrbe, meg a textilbe. Megfoghatatlan, hogy miért kell a különböző nemzeteknek értékeit eltékozolni. Mi, egyszerű polgárok, semmi gyűlöletet nem érzünk s ha a politika nem verne éket közénk, már régen összeölelkeztünk volna. Nálunk mind azt hajtogatják, hogy Magyarország milyen kitűnő agrár- ország» de ettől a kitűnő országtól nem vesznek ssmmit — mert azt követeli a politika s igy a magyar liszt tragédiája minden magyart egyformán sujt!... — Értem — folytatta. Azt akarja mondani, hogy mi sem vagyunk jobbak a Deákné vásznánál. Ugy van. Ködben élünk még ma jómagunk is. De biztosan tudom, nem sokáig tart. Jönni fog a tornádó, amely romba dönti a hazugságokat és egészségesebb levegőt, igazabb szellemet hoz a két egymásra utal/ ország életébe. * Ezeket mondta, bölcsen és nyugodtan, kissé szomorkásán is a prágai kenyérgyáros, aki sajnálja, hogy a cseh politikai mesterkedések miatt nem ehet magvar buzőból sütött kenyeret. Szótlanul hátradűlt az ülésen, elgondolkodva fújta szivarja füstjét a levegőbe..^ A vonat nemsokőra elindult. Oroszlány Gábor