Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) szeptember-december • 208-294. szám

1934-09-23 / 215. szám

36 BEKESMEGYEl KÖZLÖNY 1934 szeptember 15 Részletek Hossutt) Lajosnak egy fiatal leányhoz irt teveléből Szeptember 20. 1885. Kedves leányom! Ha az érzelemvihar zsongása közben, mely egész életed boldogsága felett határozó uj viszonyodhoz tapad, vissza tudsz emlékezni atyai öreg barátod utolsó levelére, melyben egyszer s mindenkorra kifejezést adtam a tiszta atyai indu'.atu hő s változatlanul hü érzelmeknek, melyekkel irántad viseltettem: ugy elképzelheted, minő örömet szerzett nekem a két örvendetes hir, melyet tegnapelőtti kedves levélkéddel tudtomra adni szives voltál. Köszönöm megemlékezésedet, figyelmedet. Választottad arcképét sietek kivám ágod szerint visszaküldeni, nehogy nélkülözd azon vonások szemléletének gyönyörét, melyek most legkedvesebbek előtted minden élő közt, Isten adja, mindig ugy legyen; s a varázs, mely azt most szemedben körül veszi „when the very air is trembling with delight" akkor se szűnjék meg, mikor majd a szerelem, a kölcsönös szeretet, kölcsönös meghittség azon nyugodtabb érzelmévé csillapul, mely a házasélet tartós boldogságának záloga s melynek maradandóvá tétele a női kedély, női tapintat büvészetére tartozik. Csinos fiatalember s a mi maradandóbb értékű, vonósai szellemet sejtetnek. Összeállítottam a Te kedves arcképeddel, melynek megküldésével nekem nagy örömet okoztál. Mondhatom jól öszszeillettek, szép egy pór lesztek. A szeretet Istenének áldása legyen frigyeteken . . . . . . Születésnapodon nagyon elszomorított az a gondolat, hogy áldásomat egy atyai csókkal nem nyomhatom homlokodra. Megérezted-e, hogy a gondolat magnetikus telegraph huzalán repülnek feléd szegény öreg barátod hő szerencse kívánatéi? Dehogy érzed, más delej folyam hullámzik most a Te szived körül, mely a barátság emlékét elnyeli, mint a szél a sóhajtást, de én veled voltam lélekben hő és hü áldásaimmal s arcképednek mondtam el gondolatomat. Apropos arckép, milyen kedves kis jószág vagy Tel pardon! nem kicsi; mert megnőttél, látszik arcképeden, hogy megnőttél s előnyödre nőttél meg; és karod ugy tellett, olyan jól illik gömbölydedségére az a kis karperec, melynek formáját nagyító üvegen sem tudtam kivenni; a gyűrűről, mely ujjadon van, annyit kivettem, hogy nem jegygyűrű, de hát Istennek hála, már az is készülőben van. Legyen tartós boldogság láncszeme . . . . . . Abban igazad van, hogy a mi viszonyunkban senki semmi fosszat nem találhat, hiszen, ha ilyennek csak árnyéka is foroghatna fenn, bizony sem Te, sem én nem kezdtük volna s nem is folytatnók, erről mindkettőnk jelleme kezeskedik; de más nehéz* A 83 éves Kossuth Lajos egész levélsorozalot irt a levelek címzettjéhez, aki az trdélyi Zeyk család egyik tagja volt. A nagy érdekességü levelek közül most abból közlünk, amelyben a fiatal Zeyk kisasszonynak eljegyzési hirére válaszol. ség van a dologban. Az emberek tudják, hogy én ötven levél közül is alig felelek egyre s azt senki nem veszi rossz néven, mert az állásomnak, helyzetemnek, koromnak privilégium, hát ha annak valaki valaha nyomába jönne, hogy én, a komoly, komor 83 éves öregember hosszú s gyakori levelet írok egy 19 éves gyermek leánykának, aki még csak nem is rokonom, lehetetlen, hogy azt egy oly gerjedelem rovására ne irják, mely az én koromban a nevetségesség bélyegét sütné reám, mert azt ritka ember képes felfjgni, vagy tán senki sem, hogy lehet ember, aki a tiszta atyai szeretet indulatát egy oly fiatal leányra legyen képes átvinni, aki még csak nem is rokona. No én ujíyan nem gondolok az emberek véleményével, da arra még sem akarok okot adni, hogy valaki engem nevetségesen gyarlónak tartson. Hát annyi mindenesetre bizonyos, hogy ha férjhez mégy, én nagyon feszélyezve érezném magamat az írásban, leveleim csak a rideg ^conventionalizmus szük terén mozoghatnának, minthogy tollamra nehezednék a gondolat, hogy neked nem szabad férjed előtt titkodnak lenni. Hogylétemről kívánsz értesülni? nem érdemes arról szólani. Beteg nem vagyok, de az élet terhemre van. Nagy sétákat birok tenni, de a munka nehezemre esik, pedig dolgoznom kell, mert meg kell keresnem az élet szükségleteinek fedezését, büszke vagyok reá, hogy ezt tennem kell, ez életemnek nemes levele. . . . Csókollak hő atyai szeretettel, kedves édes leányom, lelkem szeretett gyermeke. L. VMMMMMMMMMM Kosztolányi Dezső fordításai Vadászat után D. von Liliencron Pilledten, szomjasan, lesülve, lnst&n, Az erdei korcsmába benyitok. A falra lógatom a sapkám s a puskám. Tálat keres kutyám ás inni fog. Az özvegy a söntésre dől le — bus tán — Az alkonyi fányben merő titok, De elfordulva mosolyog felém, Mennek, ketten maradtunk, 5 meg én. *) D. v. Liliencron báró 1844-ben született. A németek őt tekintik az első kifejezetten modern költőnek. Tárgyai még régiek, gondolkodása alig külömbözik a német katenatisztekétől, de érzése költői és látása művészé. Nagysága abban volt, hogy egyszerűen látott, de majdnem mindent észre vett. A világról való gondolatai is egyszerűek. Az élet ? ElőtNyári éj D. von Liliencron Távol begyekre vágta le a msnnykőt, A felleg és elvitte a vihart. S9vány gebéken bns parasztsereg Í8M, Az aratók daloltak esti dalt. A gőzölő tetőkön csendesen nőtt Kék oszlopok lég-rácsa és kihalt Most itt az éj, kóvályog a bagoly, A lomb alól egy bns citera szól. tünk van. A halál ? Eljön értünk. Higgadt bölcsesség és kiábrándult tudás gyakran kisért költészetében, de nem szégyelte szive termeszetes s gazdag melegségét, még a könnyét sem titkolta Áthidaló és békítő költő volt. Övé minden ami a legujabbiké, de övé volt a humor és a patriarkális kedély utolsó aranya is. 1909-ben halt meg. Igy hal meg egy öreg katona. Várkonyi generális atja a königgrátzi csatától a budapesti várparancsnokságig és a horóci családi siruoltig ...Várkonyi-Albrecht Emil, lovassági tábornok, Ferenc József és IV. Károly barátja, Budapest utolsó városparancsnoka, nyolcvanhatodik születése napján lefeküdt az ágyba, magához hivatta legjobb barátját és igy szólt hozzá: — Behívót kaptam... estére berukkolok I Es este, még mielőtt leáldozott volna a nap, a fal felé fordult és meghalt... * Ölvén évnél tovább viselte a császár mundérját. Katonai karrierje Königgrátznél kezdődött, vele eltávozott az utolsó königgrátzi hős is az élők soróból. Hatvannyolc évvel ezelőtt, 1866 julius 3 ár a nagy ezüst vitézségi éremmel dekorálták. Tizennyolc esztendős volt akkor, tiszthelyettes és nyolc magyar huszárral a skalitzi csatában megvédte az egyik legfontosabb pozíciót a poroszokkal szemben. Akkor tanulta meg becsülni és tisztelni a magyar vitézséget 1 Régi osztrák katonai családból származott, élete végéig nem tanulta meg a magyar nyelvet, de azért magyarnak tartotta magát. Jól lehet eredetileg Albrecht-nek hívták, harminc éves szolgálata alkalmából kapta meg 1897-ben a magyar nemességet a „Várkonyi" előnévvel, de később folyamodott a királyhoz, hogy engedtessék meg neki, miszerint a nemesi előnevet családi névnek használja. I?y let t belőle „Várkonyi generális", ezen a néven ismerték őt mindenfelé. Sokan azt sem tudták, hogy Albrechtnek hivjék... Báró Skribenszky Fülöpnek, a mult század híres gavallérjának, II. Rákóczi Ferenc egyenes leszármazottjának húgát vette el feleségül és házassága révén birtokosa lett a kolacsini uradalomnak és kastélynak. Jó katona volt, egyenes jellemű ember és — a birtok elúszott. Nem maradt meg belőle más, csak a családi sirbolt. Ahol most nyugalomra helyezték a vitéz tábornokot. * Volt egy albuma, azt párnája alá tette minden este, ha aludni készült. Ö maga varrta össze cérnával az albumot, szürke pakkundekliből. Ferenc József képe díszítette az album lapjait. Az újságból vágta ki az öreg király képét az öreg katona és felragasztotta az album lapjaira. Éi ide kerültek később IV. Károly, Zita és Ottó arcképei is. Aztán rajta van az album lapján Rudolf trónörökös, meg Erzsébet királyné, a genfi tó partján. Meg II. Vilmos, amint Ferenc Ferdinánddal vadászatra indul. Nem maradt utána más : csak huszonkilenc lovagló pálca, egypár dragonyos kard, néhány elnyűtt cigarettatárca, bőrből. Rajtuk megfakult nemesi címerek. Ajándékai marcona arcú bajtársaknak, öreg katonáknak, akik már előbb „berukkoltak..." A szobája falán csupa katona fénykép. És középen Ferenc József dedikált fotográfiája. Tábornoki ruhájában ül a felség, mellette két kis gyerek ugrál. Az unokák. É? a harmadikat az ölében tartja... És meleg mosolygással nézi az unokákat... Akik bearanyozták az „ópapa" sokat hányatott életének utolsó esztendeit... Van azután a falon egy idegen uniformis is: az olasz halálfejes légió uniformisában egy kedves arcú fiatalember. Az öccsének a fia. Az osztrákok ellen harcolt... Elesett... Az emlékét megbecsülte, hiszen: katona volt és ott lelte halálát, a harcok mezején... * Amíg akliv volt, mindenekfölé helyezte a reglamát. A szigorúságáról legendákat meséltek. Rettegtek tőle a tisztek. Sorra záratta be azokat, akik előirásellenesen öltöztek. Rengeteg anekdótát mesélnek el erről a szigoráról. Ő maga mesélte el nekem, hogy a háború alatt, amikor városparancsnok volt Pesten, találkozott egy tiszttel, aki esernyőt tartott a kezében és csomagot vitt. Alaposan összeszidta és ráparancsolt: tessék követni a városparancsnoksághoz. Megindultak mind a ketten. A tiszt, persze rezervista volt, alaposan félt a tábornok haragjától... Ruganyos léptekkel ment az öreg CSABA MOZGO Szeptember 22—23, szombat fél 7, fél 9, vasárnap 3-5—7—9 órakor líaaárnap a 3 órai előadás zóna ! A legnagyobb magyar siker, Gárdonyi Géza regénye filmen : IDA REGÉNYE Ágai Irén, Gőzön, Pethes, Rajnai, Turai Ida, Gombaszögi Ella Barky Lili, Jávor, Mély, Pécsy Erzsi Kajakon a fekete hegyek között