Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) szeptember-december • 208-294. szám

1934-11-25 / 266. szám

1934 november 25 BEKESMEGVEI ROZLONY ECülpelifikai szemle Irta: Lustig Géza / Kicsi vagyok én, De megnövök én / dúdolhatja — ha ucryan kedve farija — a poloska. Nagy tisztesség esett meg ugyanis véle. Az öreg Times nem röstelte vezércikkel kanyarítani felőle, amelyben kiviléglik egyrészről arn hogy a Cimex Lecíuarius — ez a becsületes neve a jémbor , állatnak — már Aristotelesnek, t őt az idősb Pliniusznak is sok fejtörést okozott. ámde kiviláglik másrészről az is, hogy ma Anglia sorsa rajta múlik. Eszünk ágában sincs szeleburdi módjára tréfát üycni, még kevésbbé ujjat húzni azzal a lappal, amelyet Macaulay és Carlyle annak idején a világszabadság szószékének titulált. S aki megjárta Angliát és szemügyre vette gyár- s kikötővárosait, ahol piszoktól sötét bérházak odvaiben ugy nyüzsögnek az emberek milliói, mint halikra a morotvák sarában, az igazat fog adni a kérdéses vezércikk szerzőjének abban, hogy Anglia léte nagyrészt függ attól, sikerül-e avagy sem a poloskát kiirtani, illetve a nyomortanyákat, ahol tenyésznek, végkép eltüntetni. És itt felvetődik a kérdés, mikor lehet valamely helyiséget, amennyiben emberek lakásául szolgál, nyomortanyának minősíteni? Amire a népjóléti mi ni8zterium — természetesen az angol — régóta pontos feleletet adott, amikor leszögezte, hogy minden olyan épület, amelyben szobánként kettőnél több egyén nyer szállást, ex lege olybá veendő, mint sérelem az angol nemzet becsülete ellenében és ehhez képest mér nyomban a világháború után mindent elkövetett, hogy a fekély, mely Anglia ábrázatát cudaritja, lehetőleg mielőbb elmúljék. Először a magánvállalkozást bátorította és serkentette különbnél — különbb előnyök révén az állam, hogy csákányt ragadjon és vakolatot habarjon. Ám aztán jó maga is felgyűrte az incujját a a

a éoittetők sorába lépett. 1919-től 1933-ig nem kevesebb, mint kétmillió uj ház nőtt ki a földből s igazán ki se hitte volna, hogy ezekután lakásínségről szó lehet annál kevésbbé, mert a lakosság száma egyre gyérült. Mivel azonban evés közben jön meg az étvágy, az angol munkás immár nem hajlandó nyolcadtized magával héromszoba-konyhás lakásban meghúzódni, mert hiszen a törvény az ő igazát támogatja. És innen van az, hogy a koalíciós minisztériumnak, hacsak nem akar zenebonát felidézni, ma, amikor az egész világ sistereg körötte, nincs sürgősebb, nincs égetőbb problémája, mint az, hogyan tegyen eleget a munkáspárt izgága hadüzenetének a szegény poloska ellen. Mér tervbe vette és költségvetésbe is állította egymillió uj ház felépítését azon az alapon, hogy a bér — háromszoba, konyha, a szükséges mellékhelyiségek, udvari fürdőmedence — után évenként négyszáz schillinget meg nem haladhat. Csakhogy a munkáspárt köti az ebet a karóhoz és két és fél millió ház újonnan építésénél kevesebbről hallani sem akar. Persze, javéban áll a harc. S noha annak kimenetele bennünket aligha érdekel, nem henye dolognak véljük feljegyezni, hogy Anglia nagy, széles recézetü problémákat is meg tud oldani, anélkül, hogy mindent a fejetetejére állítana és érdemes megszívlelni azt is, hogy Anglia, amely a XIX. század elején a nyomortanyák gyüjtőtelepe volt s amelyet ép ezért Dickens nem győzött eléggé ócsárolni, pár év leforgása alatt minden családnak otthont épittet, otthont, ahol a tücsök bátran ciripelheti átható dalát. A joy for ever! * Miközben Anglia békésen fejlődik, itt, a szárazföldön, egyik ribillió a másikat éri. Január 13. is aggasztóan közeledik és senki nem tudja, mikor billen fel az egven»ulv. Annvi bizonyos, hotrv n frBn J / tmenefi 'éli férfi' kabátszövetek nagy választékban Kuipin Áruház LATÖKÉPESSÉGÉT NÖVELI KIADÁSÁT CSÖKKENTI cia meghatalmazottak, akik a versaillesi békeszerződés egyik sikátorában a Saar-medence sorsát kelepce gyanánt felállították, igencsak nem gondolták végig, mit cselekszenek és minő nehézségeket gördítenek hazájuk nyakába. Abban a müvében, amelyet a „Béké ről irt, André Tardieu még kaján örömmel ad számot a csalafintaságról,amelylyelC/e'menceau, Loucheur s jó maga az angolszászok „fagyos hallgatását" kihasználva a Saar-medencét Németországtól elorozták. Ám valószínű, hogy ma nem kérkedik ezzel a sikerével és feléri ésszel, kór volt céltalanul zsarátnokot dobni olyan tűzrakásra, amely amúgy is magasan lobog. Job

b lett volna halifestett a dolog, hogy Németország lesz a győztes, mégpedig óriási szavazattöbbséggel. Ma azonban — ahogy Andrée Viollis irja — a katholikusoktól függ, melyik dudás lesz az ur a csárdában. Mindkettő elénekelheti Gac9aj Pista nótáját: Nadrágszijja hét likra szólt, jaj, de fene nagy legény volt 1 Lehet, hogy a katholikusok a szocialistákkal és a kommunistákkal együtt a status quo mellett foglalnak állást. Igy remélik a franciák. De — igy remélik a németek — lehet az is, hogy a státus quo ellen tesznek hitet, ami annál valószínűbb, mert követik a trieri püspök utasításait s a Vatikán eddig nem nyilatkozott a visszacsatlakozás ellen. Ám még akkor is, ha a Manikűr szerszámot, késárut, önborotva felszerelést Y-UT 4I. szavatossággal árusít. gatnia Aristide Briand szavára, aki előre látta, hogy a népszavazás robbanásra vezet. 1929-ben vállalta is az elhunyt, hogy Németországgal közvetlen tárgyalásokat folytasson az irányban, miként lehetne a birtokba visszaengedést zökken és nélkül, simán lebonyolítani, de olyan ádáz sajlóhadjárat indult meg a vakmerő ellen, aki az ágyuknak hátrálást parancsolt és annyi mocsok hullott reája, hegy kénytelen volt engedni a rohamnak és hátat fordítani a józan észnek. S amikor Paul Boncourt felszólították a németek, verjen aranyhidat az ellentétek fölött s vegye elejét s élét az elkövetkezőknek a népszavazás időeiőtti elrendelésével, a reménységnek, hogy ez a kérdés valaha is nyugodtan elintézhető legyen, már befellegzett. S most, becsületes alkuszok hijján odajutottunk, hogy egész Európa fogvacogva gondol arra, mi lesz, ha akár az egyik, akár a másik, akár francia, akár a német megveszekedik és a maga vélt jussét nem hagyja. A Rajnapart megint veszélyzóna lett és aknamező. Németország ingerült, mert a francia mozgósítást aira magyarázza, hogy a népszavazás panganétok árnyékában készül végbe menni; Franciaországot kilelte a hideg, mert attól tart, hogy a népszavazást, ha balul indulna számukra, a rohamosztagok vérbe fojtják. S mindkettőjüket szúrja a zab, mert csak a jó Isten a megmondhatója, hova lyukadnak ki. Nyolc hónappal ezelőtt még ugy katholikusok a nemzeti szocialistákkal egyazon táborba szegődnek és a majoritás (55%) az anyaországhoz való megtérést irja a zászlajára, sok bökkenő mered elébünk. A népszövetségi döntő bíróság aligha fogja megengedni, hogy egy negyvenötszázalékos kisebbség az ötvenötszázaléknyi többség akarata előtt semmivé törpüljön. Jogában áll ugyanis a szavazást kerületről-kerületre, járásróljárásra megejteni és azt a járást, illetve kerületet, amely a status quo ellen szavaz, Franciaország hatósága alatt meghagyni, azt a járást, illetve kerületet pedig, amely a status quol elveti, Németországba kebelezni. Ugy, amint ez FelsőSzilézia esetében történt. Ezenkívül még a gazdasági és jogi nehézségek egész bozótja szegi a járható utat, akár pro, akár contra dől a nagyper. Ha a status quo marad érvényben, uj jogi rendezés szükséges, hogy az, ami tizenöt éven át ideiglenes volt, megLJtKODAL MAKRA legolcsóbban szerezheti be •züM^égletét KiskunhalasrBorpincében Békéscsaba, Hunyadi-tfr (Csirkepiac) Schneider IgnáöyUtóda bortermelő Tii^kó József Hófehér gyermekbundéban nagy választék RRielőtt szűcs- és szőrmeszűkségletét beszerzi, tekintse meg Alakítás! Átszabás! Javítási