Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) szeptember-december • 208-294. szám

1934-11-18 / 260. szám

1934 november 18 BEKESMEGYEI FOZLONY B1 itikai szemle Irta: Lustig Géza Abból a semmit mordó nyilatkozatból, amelyet Flendin bemutatkozása aíkaircávbl a kamara plénuma előtt felolvasott, egy mondai szögellett k? élesen, mint holmi pérkénydisz. „Ha * nem ake

rjuk kockára vetni állami létünket, ezer év remekmüvét — szólott a baljós kijelentés — s ha nem akalurk egy örvényben lehanyatlani, phonnan többé aligha merülhetünk fel, csákányt kell ragadnunk az ósdi épületre, amelyben tanyázunk." Hátborzongató egy vallomás ez, amelynek jelentőségén érdemes eionődni. Tagadhatatlan ugyanis, hogy a francia demokrácia abban az alakjában, amelybe Thiers, Dupuy, Gambetta, Conves öltözt« ie volt, elavult és Henri de Jouvenel hibátlan kórborclani érzékről tett bizonyságot, amikor ezt az obsitot állította ki felőle. „A fran cia állam végképen elfajzott a éfe.ncia néptől és a francia nép vonásait hiába keresnők a francia állam arculalján. Amiből önként adódik a szükség, hogv az utíbb;t az előbbi mására idomítsuk át." Mi több, Tardieu sem vetette el a sulykot — ezt Waídeck Rousseau eógoráról igazán fel se lehet tételezni — amikor a demokráciát, már mint azt, amelyik Franciaország testén burjánzik, a remete rákhoz hasonlította, mely önálló életre képtelen és uraságoktól levetett köntösben pompázik. Senki, ha csak ellenző nem fogja el a szeme világát, nem vitathatja, hogy egy államszerkezet, amelynek vázát százötven évvel ennek előlíe eszkábálták össze jámbor ideologusok, akiknek sejtelmük sem volt és nem Í3 lehetett az utánuk eljövendő gazdasági és technikai forradalmak karakteréről, ma — enyhén szólva — időszerűtlen és senki, hacsak az elfogultság bódulata rabul nem ejli, nem vitaija azt sem, hogy a tatarozás égetően sürgős. Igenis, meg kell szabadítani a francia demokráciát az iszallagtól, amely hovatovább a mocsár fenekére vonja. Igy egyenesen tűrhetetlen a jobbágyi függőség, amelybe a végrehajtó halaimat a törvényhozó hatalom béklyója veri és ütött ez utolsó óra, hogy valahára megvalósuljon az, amit Viktor Dupuy már 1875 ben parancsolóan követelt és megteremtessék egy szigetelő, mely lehetetlenné tesíi a felelőtlen képviselők basáskodását a felelős kormány rovására. S akármilyen fellengős is volt Alfonss de Lamariine, csak ez igazságot öltötte mpradandó szavakba, amikor 1848-ban a párizsi városháza ablakéból odavetette a forradalom hidrájának ezt a varázsigét: „a végrehajló hatalom amenynyiben aléja veletteiik a törvényhozói hata'omnak, nem egyéb, mint egyszerű mulató, mely az alkotmány éralapján a törvényhozás pillanatnyi szeszélyeit jelzi és ostobaságait beharangozza." Csakhogy — ez mai cikkünk elkülönilési sarkpontja — demokrácia és a pariamentárizmus nem egy és ugyenaz, noha egy tőből fakadóit mind a kettő. A demok rácia, illetve a szabadság, mely ebben testet ölt, felette áll a parlamentárizmusnak, mely a &zabedságnak csak megjelenítési eszköze. Ma, amikor a diktatúrák csirájában elfojtják, ma, amikor minden bűnt reája tukmálnak, nem lehet eléggé hangsúlyozni és nem lehet elégszer megismételni, hogy a szabadság olyan, mint a levegő, ha van, észre se vesszük, ha nincs, megfulladunk utána. Da UHyandMjpta^pi^óJ^éurnpjaL lyeknek különbözősége, sőt némelykor ellentétessége a legfőbb biztosítéka. Differeniialio — biberatió, ahogy a jó öreg Spencer Herbert tanította. A politikai szemszögből nézve a dolgokat, a szabadság az egyetlen eszköz, amelynek segítségével az egyén megvédhető a tömeggel szemben és annél magasabbra kell tennünk, mennél jobban igyekeznek, — akár jobbról, ,akár balról — a sárba rántani. Épen ugy — noha tudva tudjük azt, hogy a választók átlagos értelmisége alacsony és erkölcsi érzékük szintén fogyatékos — ragaszkodnunk kell a parlamenti rendszerhez, mert föltétlenül többet nyom a latba, mint az utca Br auswetter E. Szt Istvántér 20 óra és ékszer speciális javító műhelye I akkor nem lehet eléggé hangsúlyozni és nem lehet elégszer megismételni azt sem, hogy a szabadság — ugyanugy, mint a levegő — önmagában elégtelen, más alkatelem, a rend nélkül és ha valahol, ugy ilt teljes mértékben áll Spinoza sarkalatos tanitása. Ordo ideerum est idemordo rerum. A szabadság nem egyenlő a zabolátlan anarchiával és értelmet csak a társadalmi szervezetekben és a társadalmi szervezetek áital nyer, ameÁtmeneti és téli férfika bátszöv etek nagy választékban m Kulpin Áruház Békéscsaba vagy az utcától bálványnak kikiáltott diktátor szeszélye. Különben is a pariamentárizmus értékét csak az becsülheti fel igazán, aki nem a ma békaperspektívájából méri, hanem a történelem magaslatéról. A pariamentárizmus, ott, ahol becillus mentesen tenyészett, a haladás kengyelfutója volt. mert — amint Kossuth Lsjos mondotta — a szabadság előtt loholt. Viszont kétségtelen, hogy a parlament intézménye ma a haladás mögé szorult, mert a szabadság hátamögött lemaradva kullog. Ha a diktatórikus szellem ma Franciaországban is kisért, sőt bizonyos mértékben tért hódit, ha ma Franciaországban Í3, amelyet pedig Condorcot annakidején nyomatékosan óvott a kimagasló egyéniségektől, mindegyre gyakrabban szó esik az úgynevezett erős kézről, ez nem a parlament intézményének, mint olyannak, még kevésbbé a népképviselet eszméjének a rováséra töilénik, illetve tudható be, mint inkább annak a sajnálatos körülménynek, hogy a parlamentek mind valamennyien jelenlegi összetételükben nem felelnek meg annak, amit jelképeznek. Hogy Péguy-nek egy mély i értelmű gondolatát variáljuk, a parlament akkor támad fel, ha önmagára — visszaüt, azaz megifjodik in capite et membris. Hogyan ifjitható meg a francia parlament, efelől módfelett szétágazók a vélemények. A szocialisták alkotmányozó nemzetgyűlés egybehivását követelik, az emberi jogok ligája — amerikai mintára Hamilton nyomón — a népreferamdumtól várja a szebb jövőt, a jobboldal — Georges Mandellel az élén — a köztársasági elnök hézfeloszlatási jogét óhajtja tágítani, Louis Sellier, a parlament közjogi bizottságának előadója viszont az alkotmány ötödik és hatodik pontjának eltörlését javasolja, amely ezt a jogot a szenátus olénurrára ruházta. Egyelőre még függőben van a döntés. Mindenesetre a választás nehéz legyen. Az államszerkezet ugyanis, amely a mai Franciaorsrágnak s vele együtt azoknak a demokráciáknak, amelyek nem akarnak eltűnni a szennyes áradatban, leginkább megfelel, olyan vegyület, amely nehezen előállítható, mert egyaránt távol áll m

;nden szélsőségtől. Távol áll a magát liberálisnak álcázó individualizmustól, mely elvágja az egyén társadalmi rostfonalait és elnézi a gyengének, kizsákmányolását az erőstől. És távol áll a nemzeti, a faji, az osztélyi „totalitarizmus'-tól is, amely annyira elnyomja, annyira puszta molekulává zülleszti az egyént, hogy emberi méltósága és azok a jogok, melyek ebből folynak, végkéD elapadnak és megszűnnek. Tul a fasizmuson, tul a kommunizmuson, van egy lehetőség egy szociális demokrácia számára is, amely egyhangba hozza a személy jogait a társadalom követelményeivel. És nincs kizárva, hogy Franciaország erre felé tör. Gesta Dei per Francos 1 Minden esetre, amint Emánuel Berl legutóbbi röpiratában irja, a franciák eí vannak tökélve napi szükségleteiket nem egy régiség kereskedőnél fedezni, de igenis egy olyan boltban, ahol a mára mával felelnek. CSABA MOZGO Novemberi 17-18, szombat fél 7, fél 9, vasárnap 1—3—5—7—9 Vasárnap az 1 órai előadás zóna ! Bolváry Géza rendezésében, Róbert Stolz muzsikájával, GAÁL FRANCI főszereplésével a Tavaszi parádé HSrbiger Pál, Vaszaiy Piri, Kemr, Halmay Tibor, Adele Sandrock, W. A. Retty, H. Ricfc er MAGYAR HÍRADÓ