Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) szeptember-december • 208-294. szám

1934-11-04 / 248. szám

4 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1934 november 10 wájci fehérnevntiek, cotnbinék, nadrágok, legnagyobb vá­lasztékban, legolcsóbban c SiPKEHRUHAZ GUTVÍLL, ANDRÁSSY-UT 6. SZ. ALATT Az Ur Jézus mentsen meg az írástól, még a saját n©» vemet sem irom le. Négy­éve csak a bibliát olvasom, a kenyerem, az éle vizem Beszélgetés a csabai reszketősok egyik hívőjé­vel, aki elmondja, hogy a szekta tagjai megfi­zetik az egyházi adót és evangélikus pap esketi meg temeti őket (A B. K. tudósítója jelenti.) Kíváncsi arcú, idősebb ember­párba botlok, ahogy belépek a jaminai nasy ház sáros, giz gazos udvarára. A reszketősöket kere­sem, szólítom meg a nénit, ugy hallottam, itt laknak ebben a ház­ban. — No csak, felel kérdésemre a férfi, reszketősöket ? mi nem tu­dunk róluk. Ezzel már el is in­tézett, felém se nézett többé. De az asszony ugylátszik megtéríthető báránykát Iát bennem s hogy erős­ködve kérdezősködöm tovább, egy­szerre csak megfog és egyszerűen magávol vonszol. — Jöjjön csak, majd ott, ahol összejövetelt tartunk, beszélünk a dologról — mondla titokzatosan s hangjában benne volt már a válasz is, imént feltett kérdésemre. Pár lépés és egy üzlethe­lyiség zárjában zörren a kulcs. Belépünk a boltejtón és — előt­tünk az imaház. Háziszőttessel letakart asztal a középen : az ol­tár. Körül padok, székek, puritán­ság. Az áhítatos csendben megoldó­dik az asszony nyelve. — Varga Elek Andrásné vagyok — kezdi vontatottan és négy évvel ezelőtt léptem be az Isten-gyülekezetbe. Ez a szektánk neve — mondja, hogy látja arcomon az értetlenséget — nem vagyunk mi reszketősök. Nagyon kivántam, kerestem az Istent, ugy kerültem közibük. Az Ur Jé­zus nevében mindjárt fel is ajánlottam nekik ezt a szobát, ahol vasárnap délutánonként ösz­szejövünk. — Miben hisznek maguk ? — kérdem. — Ha kérünk az Úrtól szent­lelket, akkor meg is kapjuk — hangzik gondolkozás nélkül a tö­mör és világos válasz. S hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon, már nyúl is a biblia után s citálni kezd az újtestamentum­ból. Megviselt arcán ugy ülnek a ráncok csendben, mozdulatlanul, mint a falra száradt pókháló, vastag bekecsbe bujt teste ring-reng a textus ritmu­sára. Ócska okuláréján át földöntúli boldogságban ra­gyognak hivő szemei. Aztán megint magyarázat követ­kezik : — Azért mi valamennyien fizet­jük az adót az evangelikus egy­háznak — mondja — s a pap es­ket, meg temet is bennünket. Csak hát jobban megismer­tük az irást, jobban tudunk hinni Istenben, mert ő világosságot ad nekünk. — S hogy jut az ember vilá­gossághoz — kérdem ? Megkap­hatja akárki? — Igen. De ez épen nem egy­formán van. Sokszor az utcáról beté­vedt ember elsőre hozzá­jut, de a hites uram például még nem jutott el oda, hogy hihessen nagy igazságunkban. Igaz, nem rég egy zsidó asszony meg a két leár^a kapták meg kö­zöttünk a szentlelket. Csodálíuk is, mert a zsidók nem hisznek Jézusban. De hát az Ur akaratát földi ember fel nem fog­hatja. — Azlán hogv kapják a szent­lelket anyókám ? — Hát ugy lelkem, hogy addig imádkozunk, mig egé­szen átformálódunk, akkor megszáll bennünket a szent­lélek 9 ugy edja tudtunkra a je­lenlétét, hogy idegen szavak tódulnak a szánkra, olyanok, amiket azelőtt sohasa hallottunk. — S ki érli ezeket ? — Egyedül a jó Isten I — És mi lesz azzal, akinek már megjelent a szentlélek ? — Az már hirdetheti az igét, prédikálhat a gyülekezetben. Odatartom a jegyzetkönyvemet s kérem, irja le a főprédikátor nevét. — Lyeho Pálnak hivják — mondja, de az írás ellen élénken tiltakozik, az Ur Jézus mentsen meg az írástól, még a saját ne vem se irom le. Négy éve olvasni sem olvasok mást, mint a bibliát. Ez a s.ent kenyerem és az élő vizem. Az írás-olvasással valami baj lehet különben is, mert most gya­nút fog a néni. Kezeit hirtelen összeteszi, égnek néz éj fohász­kodni kezd: ,•> — Oh menyei Atyám, Ur Jézus Krisztus, áruid el, mi járatban van nálam ez a fiatalember? mi szél hozta erre, jó, vagy rossz? Fohász kö'ben szeme kitágul, hangja kiabálóra erősödik, egész akásberendezés olcsón és nagy választékban kedvező fizetési feltéte­lekkel is kapható OPSTEI buto FáPIlházbCI BÉKÉSCSABA, Andrássy-ut25.sz. Kedvező fizetési feltételek testében remeg és érthetetlen sza­vak hangyják el az ajkát. Pár percig tart az egész. Pár perc: a hitnek, az elmerülésnek, a felolva­dásnak és megismerésnek szent percei. Aztán egyszerre vége. Sajnos az égiek rólam való vé­leményét nem árulla el. Da meg­tudtam helyette azt, hogy ha valaki beteg s egy hivő kezét a szivére teszi, no meg maga is hisz — hát meggyógyul. Azt is értésemre adía a prédiká­tornő, hogy a hívőnek nem sza­bad korcsmázni, kártyázni, tán­colni, színházba, moziba' járni, szóval le kell mondania minden világi örömről. Még ujsásot sem szabad olvasnia. Ha még az újság­írástól is eltiltott volna,. akkor... akkor nem mondom. A biztosító társaságok is járuljanak hozzá a vár­megye tűzrendészet! kiadásaihoz Szépen kiépülnek a vármegye tűzbiz­tonsági szervezetei (A B. K. tudósítója jelenti.) Békésvármegye alispánjához a na­pokban terjesztette be a tiizrendé­szeti felügyelő az év harmadik ne­gyedéről szóló jelentesét. Az igen érdekes adatokat tar­talmazó jelentés szerint az utolsó negyedévben hatvanegy tüzeset for­dult elő, összesen bar­míncháromezerötszáz pengő kárértékben, amelyből harmincegy­ezer pengő biztosítás utján meg is térült. A vármegyebeli önkéntes tűzoltók az idén — mondja e jelentés — nyolcezer hatvan munkanapot dol­goztak és ennek a nagy teljesít­ménynek eredménye az, hogy a tüzesetek és a kór az előző évhez viszonyítva lényegesen csökkentek. Igen érdekes adatok szólnak arról is, hogy céltudatos munkával a legtöbb községben és uradalomban az önkén­tes tűzoltók létszámát felemelték, kiépítették a telepi és malmi tűz­őrs?geket, sokhelyen felállították a z uradal­mi tuzolóságot és meg­szervezték vitéz márky Barna alispán elgondo­lása szerint a kerék­páros tűzjelző körzete­ket és a tűzjelzőket. Nagy akadály azonban, hogy a tűzrendészet céljaira biztosított összegek sajnos igen szűk keretek között mozognak, úgyhogy az in­tézmény kiépítése éppen ezért nem halad kellő mértékben. A biztosítótársaságok bevonásával ezen is segíteni lehetne, mert hiszen ezeknek a társaságok­nak, amelyeket a tűzkárok legnagyobb része elsősorban érint, nagy érdeke fűződik abboz, hogy a tűzoltóság munkája men­től eredményesebb legyen. Járuljanak tehát hozzá a bizto­sítótársaságok a tüzrendészoti ki­adásokhoz, végzi be a jelentést mert a tűzoltóság mentől hatha­tósabb munkája nemcsak a kö­zönség, hanem a társaságok javára is szolgál.

Next

/
Thumbnails
Contents