Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) szeptember-december • 208-294. szám

1934-10-19 / 236. szám

Ára 6 fillér Békéscsaba, 1934 október 19. péntek 61. évfoEyam 236. szám Igy gondoljuk Tehát a kucséberségnek is vége. Kimondták a szót, hogy mester­sége a lottójövedéki törvénybe üt­közik. A kucséberség régi mes­terség. A lotlójövedéki törvény is elég régi. Eddig nem volt semmi «baj. Most van. Nem az, hogy ha­tóságilag észlelték a kucséber­mesterség eddig nem észlelt tör­vénybe ütközését, hanem ez, hogy a kucséber mesterség mór meg­szűnt, mielőtt megszüntették volna. Romantikusok sóhajtozhatnak és szomorkodhatnak ez uj hatósági intézkedés fölött, de maga a ku­cséber mór régen tudta hatósági intézkedés nélkül is, hogy az ő világa elmúlt. A hadirokkant, aki a nagykosár cukorkával végigjárta éjszakánként a kávéházakat, tudta jól, hogy egyszerű cukorkaeladáa az, amit ő csinál. A számokat, a játékot csak tradícióból és nép­beésülésből hordozta a zsebében, hátha akad egy idősebb ur, aki nem annyira játékszenvedélyből, mint inkább a mult időkre való emlékezéstől hajvta, előkeresteli az elfeledett pepirszámoket. Az élet azonban nem romantikus. Ismét végignézhetjük egy régi mesterség halálát. Hány foglalkozás vesztette idejét, vesztette értelmét, vesztette kereseti lehetőségeit az utolsó év­tized alett. Hol vannak az uj mesterségek, ahol munkát talál nak azok is, akiknek a régi mes térségük elveszett és azok is, akik a régi mesterségeket már ki sem tanulhatták? A mai fiatalság nem játszhat többé a kucséber lutriján. Lesz-e pénze arra, hogy pénzért vehesse meg, amit eddisr véletle­nül nyerhetett volna? Ez 13 sze­rencBe dolga. A Csendes Óceán közepén Co­cos-sziget körül furcsa bonyoda­lom támedt. Egy angol expedíció XVII. századbeli kincseket keres a szigeten, melyet spanyol ka­lózok ástak el ott az ókori fel­jegyzések szerint. A costarikai kormány meg akarta akadályozni az expedíció kutatásait, de az an­golok kijelentették, hogy Cocos­szigete nem tartozik Costarikához és az expedíció 16 tagja első meg­szállóként a" szigetet angol gyar­matnak .nyilvánította. Egy Óceán választ el bennün­ket a nekünk nem nagyjelentő­ségű esemény színhelyétől, de számunkra is tanulságos példa az uj gyarmat megszületése. Már azt hittük, a sarkvidékeket kivéve, nincs a földön talpalattnyi hely, melyet a térkép szerint az embe­rek ne osztottak volna fel egymás között. Nálunk nagy a földnélkü­liség, nagy a földszüke, a kevés föld miatt pusztítja a Dunántult az egyke és 16 angol még mindig talál uj, ismeretlen földrészeket. Amilyen ügyesek az angolok, rög­tön nemcsak aranyat találnak a földben, amil még ki kell bá­nyászni, meg kell művelni, hanem a föld is rögtön készen, megmun­kálva kerül birtokukba. A costa­rikaiak örülhetnek, hogy csak most jutott eszükbe a sziget, mikor má­sok elfoglalták. Ugy látszik, ma­guknak nincs szükségük rá. Bez­zeg, ha ez a föld itt lenne Euró­pában 1 Már régen veszekednének érte. Már régen szólnának miatta a gépfegyverek. Sőt I A Népszö­vetséget mér össze is hívták volna a gazdátlan föld és a megszólalt gépfegyverek ügyében. Persze ered­mény nélkül. Mint rendesen. P Vonatéit cm, autókon és ko­csikon özönlött Jugoszlávia népe a belgrádi nagy temetésre Több mint hatezer embert tar­tóztattak le, hogy az előkelősé­gek életét megvédjék szág egyesitője volt. A szertartás után a koporsót ágyú­talpra helyezték és az óriási me­net a levegőben keringő több száz repülőgép kísérlete alatt a pálya­udvarra indult. Belgrádban különben ebből az alkalomból több mint 6 ezer embert tartóztattak le, hogy a temetésre érkező kül­földi előkelőségek életét megvédjék. A város börtönei megtellek, a fog­lyok egy részét pincékbe zárták. A temetés ideje a'alt hatósági rendeletre minden ablakot zárva tartottak. németek nagyon jói tasdjuk, hngy Anglia nem támad meg bennünket... Angiiét és Németországát a wérkő^ősség ereje is kö­zelebb hozza egymáshoz — Nem hiszem, hogy Sándor király meggyilkolása háborúhoz vezetne — mondta Sering Belgrádban (A B. K. tudósítója jelenti Belgrádból egynegyed 3-kor.) A székesegyházban tartott gyászszer­tartáson a király és a királyi csa­lád tagjain kivül a há­rom regens, Lebrun el­nök, Károly román ki­rály, Miklós román her­ceg, György angol her­ceg, Cirill bolgár herceg, továbbá a külföldi kikül­döttek, valamint a pol­gári és katonai hatóságok veitek részt. A gyászbeszédet a belgrádi ortodox patriarka mon­dotta és emlékeztetett arra, hogy az elhunyt király az or­(A B. K. tudósítója jelenti.) A Belgrádba érkezeit Gőring, aki Séndor király temetésén tudvale­vőleg Hitlert képvisel hosszaste, be­szélgetést folytatott Ward Pricével, a Daily Meil szerkesztőjével. — Mi németek nagyon jól tud­juk, — mondotta többek között Gőring — hogy Anglia nem támad meg bennünket. Mi egész más irányból fenyegető támadástól tartunk és ezért élet­bevágóan fontos az, hogy n?metország a levegő­ben is megvédhesse magát. — Butosithatom — folytatta, — hogy Németország nem tartozik az európai bajkeverők közé és hiszem ezt, hogy a német és angoí nem­zetet a vérközösség ereje Í3 foko­zatosan közelebb hozza egymás­hoz. Nem hiszem, hosjy Sándor király megölése háborúhoz vezetne és bízok abban, hogy az európai államférfiak józansága elhárítja a fenyegető veszedelmet. A holnapi kisantant konferencia előtt ma Laval-lal tanácskozott a párisi román követ A kisantant álláspontját a francia érdekkel hozzák összhangba (A B. K. tudósítója jelenti.) Pá­risi jelentések szerint Románia párisi követe meg­beszélést folytatott Laval külügyminiszterrel, akivel a kisantant tanácsénak hol­napi ülésének kérdéseit vitatta meg. A romén követ — a kiszivárgott hirek szerint — azért kereste fel a külügyminisztert, hogy a marseillei gyilkossággal felmerült diplomáciai kérdé­sekben a kisantant államok álláspontját összhangba hozza a francia érde­kekkel. Száz különvonatot állítottak be Sándor király temetésén (A B. K. tudósítója jelenti.) A meggyilkolt Sándor király mai temetésére már a reggeli órákban mintegy 300 ezer ember érkezett meg Belgrádba. A jugoszláv államvasutak a for­galom lebonyolításéra több mint 100 különvo­natot állítottak be, amelyek mind zsúfolásig megtelve szállították a fővárosba az ország lakosságát. A vonatokon kivül autókon, autóbuszokon, kocsikon és egyéb jár­müveken özönlött a nép Belgrád felé és noha két nap óta késő estig tartott a közönség felvonulása a ra­vatal előtt, mégis Igen sokan ki­szorultak a királyi palotából. A belgrádi székesegyházban ma reggel 8 órakor gyászistentisztelet volt, amely után a koporsót külön vonaton szállították el Topolába, ahol a gyászszertartást délután 2 órakor tartották meg. A mi királyunk György herceg és nem az iskolásfiú (A B. K. tudósítója jelenti.) Teljesen hiteles forrás szerint Jugoszláviában nagy­arányú mozgalom indult meg arra, hogy a gyer­mekkirály helyett György herceget, a meggyilkolt király fivérét ültessék trónra. Egyes jugoszláv körök mér most is megvetéssel beszélnek a gyer­mekkirályról és a régenstanécs tagjairól, akiket iskolamestereknek neveznek. A szerb titkos szerve­zetek egyrésze már nyíltan ad fel­háborodásnak kifejezést, hogy a szer beket teljesen kizárták a ré­genstanácsból. A mi emberünk György herceg — mondotta a szer vezetek egyik vezére — akivel súlyos igaz­ságtalanságot követtek el, mert lemondásra kényszeritették. Ezt a lemondást azonban a ju­goszláv parlament sohasem hagyta jóvá. Mi szerbek őt akarjuk ki­rálynak és nem az iskolás fiút, mert erélyes emberre van szük­ség, aki rendet teremt és féken tartja Jugoszlávia ellenségeit.

Next

/
Thumbnails
Contents