Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) április-június • 73-145. szám
1934-04-22 / 90. szám
1934 április 22 Vasárnap 61. évfolyam 90. szám EIESMEGYEIKOZLO POLITIKAI ü API LAP inu."WiX-r r/T^iiV» '> ". 'Lr.i"i nL-j-iiu-.* rrf/r ~r n-irnrv mrtn rr rn ii " r ^^ ^^Mr^j-^i^^^t^ndP Előfizetési dijaki Helyben és vidéken postán küldve negvedévre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő. Példwnyonkint- 10 fillér Főszerkesztő: Dr. Reisz József Szerkesztőség és kiadóhivatal > Békéscsaba : Ferenc József-tér 20. Telefon '7Ö. Hirdetések díjszabás szerint. Khaoszban, a világnézetek zűrzavaros khaoszában élünk — mondotta Gömbös Gyula miniszterelnök a külügyi bizottság ülésén — egy olyan khaoszban, melyben rengeteg eszme forr, kavarog s a népek azt sem tudják, melyikkel jegyezzék el magukat. Igaza van a miniszterelnöknek. Sok az idea máma, túlontúl is sok s játszi könnyedséggel foghatná meg a magyarság bármelyiket, de . .. Igen ez a de! A miniszterelnök beszédének legszebb, legmegnyugtatóbb, legértékesebb része ez a két egyszerű betűből álló, egytagú ellentétes kötőszó, ez a kis de, melyet oly szívesen hallunk kormányunk elnökétől. Mert ebben a de-ben benne van az egész magyarság — jelentéktelen ezredrészének kivételével — véleménye ezekről a világmegváltó eszmékről. Minekünk nem szabad könynyelmüen olyan ideák után futnunk, melyek merőben távol állanak tőlünk, még akkor se — mintha ezt Meskóéknak mondta volna Gömbös Gyula — ha ezek az ideák más nemzeteknél beváltak, valóra váU tak. Ebből természetszerűleg az következik, hogy azt a pár ezreléket, mely ezekért az ideákért küzd, ezeket ránk akarja erőszakolni, el kell némítanunk, harcolnunk keli ellenük, nehogy egyenetlenségetszitsanska nemzet kebelén belül. Nekünk igenis óvatosan, körültekintően kell viselkednünk, ugy politikai, mint gazdasági s; empcntból. Nem szabad beleugranunk semmibe. Őrizkednünk kell mindenféle kockázatos vállalkozástól, mert még mindig jobb a kicsi, de biztos eredmeny, mint a bizonytalanság. Khaosz van bizony, rettentő khaosz s nekünk csak egyetlen egy feladatunk van, az, hogy ebben a nagy zűrzavarban ne szédüljünk el, őrizzük meg ti^taniátasunkat s mindig szemünk előtt legyen az az ut, melyen haladnunk kell, ha nagy célunkat, Nagymagyarcrszágot el akarjuk érni. Páris ismét tüntet Páris: A szocialisták és kommunisták tegnap este nagy tüntetést rendeztek a fővárosban. A ható ságok karhatalmat rendeltek ki e tömeg szétoszlatására. Súlyosabb összetűzésre nem került sor. A rendőrség 640 embert letartóztatott. Anglia közvetíteni akar Német" ország és Franciaország között London : Az angol fővárosban nyugodtan fogadták a francia leszerelési jegyzéket. Politikai körökben bizonyosra vesiik, hogy az angol kormány közvetítő kísérletet fog tenni, hogy közelebb hozza egymáshoz Franciaországot és Németországot s összeegyeztesse azok érdekeit. London meg van győződve ar ról, hogy ezt a tervet Róma is támogatni fogja. Jeftics elégedetten hagyja el Ankarát ződtek. A tárgyalások sorén különösen a Jugoszláviát és Törökországot közösen érdeklő gazdasági és politikai kérdéseket vitatták meg s mindkét részről örömmel tapasztalták, hogy a kölcsönös együttműködésnek semmi akadálya sincs. Ankara: Jeftics jugoszláv külügyminiszter befejezte ankarai tárgyalását s ma elutazik a török fővárosból. A jugoszláv külügyminiszter kijelentette, hogy a legnagyobb megelégedéssel utazik haza, mert a török államférfiakkal való tárgyalásai teljes eredménnyel végA francia válaszjegyzék Andersen meséje a félkegyelmű pákászról, aki gyalorrhálóval buborékokra vadászik a lápon, javított kiedésban szírre került Genfben. S a harc, meiy évek óta Németország felfegyverzése, illetve a nagyhatalmak fegyverkezésének csökkenése körül folyt, végkép eldőlt. Ugy, ahogy el kellett dőlnie. Franciaország ebban a válaszjegyzékben, amelyet Angiiénak címzett, de másnak szént, határozottén ellenzi Németország ujrefegyverkezésének elismerését s bár nagyra értékeli az angol biztosítékokat s hálával adózik azon megértésért, amelyet az angol kormány a francia álláspont iránt tanúsít, elzárkózik minden olyan felfogástól, ameiy törvényesnek minősiti a versaillesi szerződésben felállított korlátok áthágását. És — amint Pertincx az Echo de Párisban, Gervin az Observeben kifejti — még akker is, ha Franciaország elfelejtené a mult tanúságait, most a német hadügyi kiadások emelkedése és ama válasz után, amelyet Németország Angliának a fegyverkezés kérdésében előterjesztett jegyzékére adott, többé szó sem lehet arról, hogy elfogadjon bárminő megállapodást, amely megsemmisítő katonai fölényét keleti szomszédja felett csak egy paraszthajszállal is csorbítani alkalmas. A leszerelés gondolata tehát szétpattant, mint ahogy szétpattan minden, ami buborék s nyoméban eszeveszett iramban megindul a fegyverkezés, amely a sulyosabbnál-sulyosabb vált Sgok örvényeit szakítja fel. De legalább vége lesz a leszerelési tárgyalások során keletkezett zűrzavarnak, amely elhomályosította a tiszta látást. A francia kormány szint vallott és nyíltan kimondja, hogy az európai hegemóniáról nem mond le és ezzel uj megvilágításba helyezi február hatodiki jegyzékét, amely oly sok téves magyarázatra adott okot és olyan reményeket ébresztett, mintha a leszerelésről egyáltalán szó lehetne. Hegy a sok hűhónak ez Jesz a vége, mindenki tudta, aki csak némileg is járatos a megmásíthatatlan törvények útvesztőjében, emelyek az emberi cselekedeteket uralják. Á meglepő az egészben az, hogy a németek felhördültek a rideg visszautasításra. Pedig ha van valaki, aki a franciák magatartását helyeselheti, ugy a németek azok. Ki hirdetle mindig, hogy mindenkinek annyi a joga, amennyi az ereje, ki hirdette azt, hogy a győztesnek egy kötelessége van: irgalmatlanul végig taposni a legyőzöttön, ki hirdette azt, hogy a szánalom olyan érzés, amely nemes lélekben gyökeret nem verhet? A németek I Oh nem Blücherre célozunk, aki Sándor cártól minden áron azt követelte, hogy gyújtsa fel Párist és égesse ki „a világ tályogát"; nem is Moltkéra, aki a legyőzött Franciaországot döglött vadhoz hasonlította és akként is kezelte. Bismarckot sem hánytorgatjuk fel, aki hajtóvadászatot rendezett a lengyel menekültekre és Kossuthot lefitymálta, mert bízott és remélt az emberiességben. Bethmann Hollweget sem bántjuk, aki a nemzetközi szerződéseket hitvány papírrongyoknak mondotta nyilvánosan, amelyek csak arra jók, hogy a kard élével szétrepesztessenek. De igenis hivatkozunk egy Mommsenre, aki nem talál elegendő gunyszót, amit Vercingetorixra hintsen pusztán azért, mert adott szavát nem akarta megszegni és aki azzal véli a francia nagyságot kisebbíteni, hogy legjellegzetesebb nemzeti hősét Don Quijoténak csúfolja. De igenis reá mutatunk — a dii minorestől eltekintve — Nitzschére, akinek egész müve egyetlen dithyrambus a szőke bestiára, aki dúlva, rombolva száguld végig a történelem utjain. És hogy messzire el ne kalandozzunk, bizonyes Speng'er is németnek született és nem Franciaországban, hanem Németországban lelt visszhangot. Es a harmadik birodalom minden gyerkőce kívülről tudja az uj bibliát, amely Hitler Adolf neve alatt a régi helyére lépett. A baj csak az* hogy ezt a müvet, amely hivatva van, legalább is Goebbels szerint, az Ó és Uj Szövetséget kiszorítani, francia nyelvre is átültették. És a fránya gallok, akikről még a németek is elismerik, hogy éles logikával vannak megáldva, mindjárt az első lapokon ilyesmit olvashatnak: „A német nemzet politikai végrendelete ilyként foglalható össze. Ne tűrjétek, hogy az európai szárazföldön rajtunk kivül még egy katonai hatalmasság létesüljön. Minden próbálkozást, mely azt célozza, hogy Németország határain katonai hatalom szervezkedjék, olybá tekintsétek, mint egyenes támadást Németország ellen, amely támadás nemcsak feljogosít, egyenesen kötelez benneteket arra, hogy kellő pillanatban letiporjátok." Majd tovább ilyen mondatok sorakoznak: „Kétség sem férhet ahhoz, hogy a régi határokat csak vérrel és vassal szerezhetjük ismét vissza. Csupán tökfilkók remélhetik, hogy a versaillesi szerződést másként felfordíthatjuk. Egyedül a nemzeti szenvedély mindent elsöprő hatalma, amely a háborúban éri el tulajdonképeni célját, képesít bennünket arra, hogy a gyalázatot lemossuk." Eddig rendben volnánk. Mindez nem egyéb, mint közhely. A cifrája akkor jön, amikor a célokról esik szó, melyek felé a harmadik birodalom tör. A 154-ik oldalon ez áll írva: „Ha területeket óhajtunk Európában kisajátítani, azokat csak Oroszországtól kaparinthatjuk el. A harmadik birodalomnak arra az ösvényre kell lépnie, amelyen egykoron a teuton lovagrendek jártak, hogy a német kard nyomán föld terüljön a német csoroszlya és rög e német nép alá. Mi, nemzeti szocialisták — ez már bennünket, magyarokat érint igen közeiről —- fátyolt borítunk az uto'só hatszáz esztendőre és ott
