Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) április-június • 73-145. szám

1934-04-19 / 87. szám

1934 április 19 Csütörtök 61. évfolyam 87. szám ÉSMEBTEI KÖZLŐ PQLSTBSCAi H API LAP El 6 fizetési dijaké Helyben és vidéken postán küldve ne- _ gyedévre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő- g Dp« Példényonkint- 10 fillér Főszerkesztő: Heisz József Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba : Ferenc József-tér 20. Telefon 176. Hirdetések díjszabás szerint. Fegyverkezés román minisztertanács elhatározta, hogy a kormány minden megtakarított bánit fegyverkezésre fordit. mert nagy szükségét látja annak, hogy a hadsereg kellően fel legyen fegyverkezve s minden eshetősegre készen álljon. Bukarest urai talán azt látják, hogy Európában valaki véres kardot hordoz, hogy uj háború veszélye fenyeget, hogy riadót fújnak? Mert ez riadó. Rettenetes, nagy riadó, mely fegyverbe szólítja a banikat, mely kiadja a parancsot, hogy ezután aztán ne legyen egyetlen egy olyan elvetemült megtakarított bani se, mely ne tudná, hogy hová, merre kell gurulnia, hogy mi a célja. Amit megspórolunk, megtakarítunk, az mind guruljon a hadügyi tárcához — adták ki a parancsot Tatarescuék — mert a hadügyi tárcának minden bánira rettenetesen nagy szüksége van. Ugylátszik, hogy Titulescuék önmaguk sincsenek valami nagyon elragadtatva a helyzettől, hogy maga Titulescu se nagyon támaszkodik arra a bizonyos erkölcsi és jogi fundamentumra, melyet múltkori képviselőházi beszédében ugy hangoztatott, mint Románia létének megrendithetetlen, örökérvényű biztosítékait. Romániának nagy a hadserege, legalábbis számszerűleg nagy, sok a szuronya, a gépfegyvere, a puskája, az ágyuja, a repülőgépe, még tankja is van, de ugy látszik, ez a sok odaát nem elég, ezt a sokat még többé akarják tenni. Komikus, hogy éppen most, amikor a derék Henderson újból a leszerelés sikere érdekében töri magát, fújják meg Romániában a riadót, kongatják meg, ha nem is a vész, de a figyelmeztetés mély bimbammal szóló harangját. Nagyon derék dolog, amit tesznek, nagy előrelátásra vall ez a cselekedetük. Mi is azt ajánljuk Bukarestnek, hogy takarékoskodjanak, gyűjtsék a banikat s állítsák gtédába őket, fegyverkezzenek ugy és olyan gyorsan és nagyon, ahogy csak tudnak, mert edenfelük az erősek legerősebbike, a hősök hőse, a bátrak bátra, az Igazság, melyet még soha senki nem tudott legyőzni. Titulescu Párislian Péris: Mint ismeretes, Titulescu román külügyminiszter politikai megbeszélések céljából Párisba érkezett. Titulescut a köztársaság elnöke tegnap ebéden látla vendégül, mejd ebéd ulán másfél óra hosszat tárgyalt vele. Titulescu ezután mefcbeszélést folytatott Barlhou külügyminiszterrel, mejd látogatást tett a hedüsyminiszternél. Barlhou és Titulescu megbeszélése főkép a leszerelés kérdése körül forgott. Berthou ismeríetíe Tituiescuval az Angliának szóló francia leszerelesi jegyzék szövegét, amelyet a minisztertanács egyhangúlag jóváhagyóit. Tilulescu helyeselte a jegyzéket, amelyben Franciaország kormánya ismételten felemeli szavát a német ujjáfegyverkezes hivatalos jóváhagyása ífllen. A jegyzék hangoztatja, hogy Franciaország végleg bezárta a kaput a diplomáciai uton fdljó leszerelési megbeszélések előtt vissza kell térni Genfbe és a fegyverkezés kérdését a főbizottság előtt kell megvitatni. Titulescu a kisantant államok nevében megnyugvással vette tudomásul a francia jegyzék szövegét. A kisantant állemok ugyani3 attól tartanak, hogy az ujjáfegyverkezés ügyében Németországnak tett engedmények hasonló követelést támasztanának velünk szomszédos és szerződések által szintén lefegy verzet államokban is. Barlhou és Titulescu egyetértelt továbbá a többi időszerű kérdésekben is. Barlhou elhatározta, hopy Bukarestben viszonozni fogja Tilulescu látogatását, de utazásának idejét még nem állapította meg. Titulescu ma ismét találkozik Barthauval és Doumeique miniszterelnökkel is. Perisi jelentés szerint Barthcu külügyminiszter tegnep este hei órakor áfadta a périsi angol ücyvivcntk a francia kormány leszerelési válaszjf gyzékét. A váleszje^i'zék, mint a párisi sajtó közli, határozottan ellenzi Németország ujrefegyverkezésének elismerését. A jegyzék szövegét még szigorúan titkoiják, de a Malin értesülése szerint a francia kormány Angliának határozott nemmel felelt. A tepnepi jegyzék a francia külpolitika teljes folytonosságát tanúsítja. Franciaország sem tényleges, sem jogilag nem ismeri el valamely hatalom ujjáfegyverkezését, nem egyezhet bele Német' ország ujjáfegyverkezésébeés nem csökkentheti ezzel egyszerre saját hadseregét. Nem fogadhatja el Franciaország a fegyverkezések színvonalon való fenntartására irányuló olasz javaslatot sem. Az angol sajtó még nem közli ugyan az uj francia jegyzék szöveget, de a legtöbb lap célez erre, hogy Franciaország a német fegyverkezések hivatalos elutasításával végleg bezárta a kaput a diplomáciai uton folyó leszerelési megbeszélések előtt és határozottan elutasitó választ ad az angol javaslatokra. A petróleum regénye Platón axiómája, hogy a csorda nem arra megy, amerre vezetni akarják, hanem arra, ahol legelő várja ma is, amikor a látszat az események sokaságával elberitja a lényegét, az, ami akkor volt, amikor megfogalmazták : örök igazság. És hiába tágultak ki a versenypálya sorompói szinte a végtelenségbe, a küzdelem ma is, mint egykor, amikor a földgömb állolt a világegyetem középpontiéban, a csillagok pedig, meganynyi darabont, körette peregtek, egyért folyik : a nyersanyagért. Minden egyéb, emi ezen felül történik és van, hiu cafrang, csak erra jó, hogy félrevezessen és álomba ringeseon. A különbség is, mely a történelmet szakaszokra bontja, mindössze annyi, hogy az értékmérő jószág időnként változik. A föníciaiak ónért, a görögök réze'rt, a rómaiak ezüstért, a spanyolok aranyért festették biborszinüre az óceán partjait. Most viszont az ásványolajért fenik egymásra a kést az angolok, a jenkik és az oroszok. Es mint a Chladni üveglemezén a porszemek a nyirettyű érintésére egybe tapadnak és cirádákat alkotnak, ugy kényszeríti ez a földalatti párbaj az egyes hatalmakat, hogy vagy az egyik, vagy a másik bajvivó köré csoportosuljanak és vele táncot lejtsenek. Mígnem kitör a háború, amely eldönti, kié a világuralom kulcsa, amelyet ma nem ezüstnek, sem aranynak, hanem petróleumnak neveznek. íme az eset. Mióta az ásványolaj előbuggyant Perzsia talajából, ál! a harc Anglia és Oroszország között. 1910 ben az oroszok megszállják Teurisí és Kazvinigelőnyomulnak. Az angolok viszont elfoglalják Busirt, Ispahant és Sirázt. Ám nyomban megjelenik a színpadon Amerika is és Morgan Shuster igyekszik sakkban tartani az angolokat és az oroszokat egyaránt. Mignem Buchanan, szentpétervári nagykövet, a fenyegető német veszély nyomása alatt létrehozza azt a hirdetett egyezséget, amely Perzsiát két egyenlő érdekszférára bontja és megosztja Anglia és Oroszország között s amelyet a világháború is megpecsételt. De jön a bolsevista forradalom, amely egyidőre leoldja Ázsia torkáról a kemény markot, amellyel Oroszország fojtogatta. És Lord Curzon, az az államférfiú, aki már 1914 őszén megjósolta, hogy a világháborút a petróleum togja eldönteni, bízvást remélheti, hogy az orosz öszszeomlás, amelyet véglegesnek gondolt, egyértelmű lesz az angol hegemóniával. Ázsia és annak legnagyobb kincse a petróleum felett és az India felé vezető ut csakugyan ki is bővül azzal a szakasszal, amely Lassától a Perzsaöbölig, onnan pedig egész a Káspitengerhez vezet. A pillanatnyi diadal nyomai ma is láthatók. Még 1914 ben, amikor ez angol admiralitás leveti az álarcot és nyiltan bevallja, hogy az Angol—Persian részvénytöbbsége britt kezekben egyesül, Ábadan, a kis perzsa halászfalu, nyugodtan álmodik a dtiolyafák ölében. Ám 1930-ban az Anglo—Persian alaptőkéje hárommillió fent sterlingről szédit© magasba, százheívennyolc millió fontra emelkedett és Abadan, amelynek lakossága husz évvel annak előtte káromszázhatvan lelket számláit, nyolcszázezer embert rejteget a fúrók és gőzdaruk árnyékában. És ez a gyarapodás jó ideig nem szünetelt volna, ha egy bizonyos Einhorn Gusztáv, a Szovjetunió legfélelmetesebb ügynöke, Teheránból útra nem kerekedik s meg nem jelenik először Mohammerahban, annak utána Abedanban, azért, hogy közölje az Anglo—Persian vezérigazgatójával a perzsa kormány azon rendeletét, amely szerint a zárkutatás és a fúrás joga immáron nem Angliái, hanem Oroszországot illeti meg a sahok földjén. Tehát a győzelem, amelyet Lord Curzon, India alkirály! székében, véglegesnek hitt, csaióka ábrándnak bizonyult. Két éven át, 1917 és 1918ban valóban ugy látszott, hogy a játszma eldőlt, mégpedig Anglia javéra. De a vörösnap 1920-ban előtör a Káspi-tenger mögül és az