Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) április-június • 73-145. szám
1934-06-24 / 141. szám
1934 junius 24 Vasárnap 61. évfolyam 141. szám -ntir'r--irir ~ -f" i"r*Hir ~~ii"ui*>ri T Ai " i> f >i i> r>i Tj ini 'i'.iTAfflurinji i Jsp SMEGYEIKOZLONT POLlTÜCHi NAPILAP ElSfizetési dijak i Helyben és vidéken postén küldve negyedévre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő. Példa nyonkint- 10 fillér Főszerkesztő: Dr. Reisz József Szerfces^tOség és kiadóhivatal i Békéscsaba : Ferenc József-tér 20. Telefon 176' Hirdetések díjszabás szerint. A mezőgazdaság megsegítése (SJ A julius hő elsejével meginduló uj gazdasági évre is változatlanul fennáll a mezőgazdaság megsegítésének szüksége. Eddig a mezőgazdaság támogatásának legfontosabb eszköze a bolettasegités volt, amely a a most végződő gazdasági évben métermázsánként három pengő felárat biztosított a termelőnek. Minthogy a gabonaárak az utóbbi hóné pókban nádunk javultak és a kormánynak sikerült buzafeleslegünk exportjának biztosítása érdekében kedvező külkereskedelmi megállapodásokat létesíteni, a bolettasegités feleslegessé vált. A bolettasegités helyébe a kormány a mezőgazdaságnak oly irányú megsegítését lépteti, hogy előmozdítja a mezőgazdasági termények és termékek értékesítésit és a mezőgazdaságot még egyéb, a szükséghez képest felmerülő módon fogja támogatásban részesíteni. Az elemi csapások következtében ínségbe jutó mezőgazdákat is közvetlenül támogatni fogja. A mezőgazdaságnak ilyen állami megsegítésére a pénzügyi kormány 22.1 millió pengő öszszeget irányoz elő, ugy, hogy a bolettasegités megszűnését ez az általános támogatás a mezőgazdaságra nézve teljesen pótolni fogja. De ezen a pénzbeli támogatáson kivül még változatlanul fenntartatik a mezőgazdaság megsegítésének az a többi módja is, amelyeket a Gömböskormány már a most végződő gazdasági évben is juttatott a mezőgazdaságnak. Ezek a különös kedvezmények a következők : 1. Az állam megtéríti a földadóját annak a földbirtokosnak, akinek kataszteri tiszta jövedelme 100 koronát, vagyis 116 pengőt meg nem halad, ugyanez a kedvezmény jár annak az OFB által alakított kishaszonbérletek bérlőjének is, akinek kataszteri tiszta jövedelme a 100 aranykoronát meg nem haladja. 2. A gazdák közmunkaszolgáltatási kötelezettségét a jövő gazdasági évre is akként módosítja a rendelet, hogy az, akinek csupán két igavonó állaía van, csak évi egy igás napszámot köteles leróni; a csupán egy szoba-konyhát magában foglaló ház birtokosa csak évi egy, a csupán két lakószoba-konyhás ház birtokosa pedig csak évi két napszámot köteles szolgáltatni. 3. Egyes mezőgazdasági cikkekre továbbra is vasúti fuvardijmérséklések nyújtatnak két és fél millió pengő összértékben. 4. A mezőgazdaságnak juttatott támogatások és kedvezmények az államnak összesen 45.2 millió pengő kiadást okoznak és erre a célra a mezőgazdaság megsegítésére szolgáló alap továbbra is fennmarad. Ez az alap viseli a mezőgazdaság támogatásainak költségeit, amelyeK közül a földadómegtérités MMVMM^tWMMMMMMMMMI 8 millió pengőt, a közmunkaváltságmegtérités 5 millió pengőt, a vasúti fuvartérités 2 5 millió pengőt, a mezőgazdaság általános támogatása pedig 22.1 millió pengőt vesz igénybe. A 45 millió pengős kiadás jelentékeny részét az ipar és a tőke viseli, amelyek tudvalevőleg a mezőgazdaság anyagi sorsával vannak egybeforrva, ugy, hogy a mezőgazdaság érdekében teljes joggal lehet tőlünk áldozatok viselését megkívánni. A bolettarendszerrel való szakítás és helyette a mezőgazdaság általános megsegitésének rendszerére való áttérés indokát abban leli, hogy a mezőgazdasági krízis eddigi legfőbb tényezője: a buzakrizif, némileg enyhült, ugy az árak fokozatos emelkedése, valamint a külföldi értékesítés nehézségeinek kiküszöbölése révén. A veszteséges búzaárak pótlására irányuló eddigi erőfeszítés tehát feleslegessé vált és a mezőgazdaság megsegítését inkább akként kell megvalósítani, hogy a termelés egyéb ágainak jövedelmezőségét is emeljük és főleg, hogy a támogatást rugalmasabbá, a szükségesség mérvéhez jobban hozzásimulóvá és ezzel szociálisabbá tegyük. Az uj rendszer valóban ott és azokon a gazdákon segít, akik akár elemi csapás, akár egyéb körülmények folytán ilyen támogatásra rászorulnak és akik a gazdálkodás kisebb méretei mellett és anyagi erejük fogyatékos' sága miatt súlyosabban őrzik a mezőgazdaság általános válságát. csatlakozni akar hármas egyezményhez Bécs: Jól értesült helyen ugy tudják, hogy Bulgária ugy Rómában, mint Bécsben kijelentette, hogy csatlakozni kíván a Rómában megkötött OÍBSZ—magyarosztrák hármas egyezményhez. A hirt hivatalos helytől még nem erősítették meg, de meg sern cáfolták. A felhőkarcolók árnyékában A tizenkilencedik század — irta mirapában a jelen kornak talán legnegyotb gondolkodója — egy igézi forredalmat lálott. Azt, emely Angliában jétszódolt le Arkwright. Faraday, Fcuíton, Strp henson, Watt nyomében. A huszadik század ugyancsak egy forradalmat érlelt meg. Azt, emely jelen pillanelben Amerika földje alatt morajlik. Első hallásra furán, mondhatjuk nevetségesen hat Williem Russel megállapítása és a paredcxon ize érzik rejta. Hiszen nircs olyen elemi iskolás gyerek, aki ne tudná, hegy a tizenkiler cedik század virredetat a frarcia forradalom tüze világította be, míg a húsza dik század pity mailatét az orosz vonta bakecsinba. De érett ember, aki jól tudja, hogy a forradalmak nem az ufeán, fcarrikédokon teremnek, hanem laboratóriumokból, görebekből pattannak elő, nem biggyeszti el a szájét, sőt igazat ad az angol bölcselőnek. Mi több, annak kijelentését meg is toldja netán azzal, hogy — miként a francia politikai forradalom csak bengáli tüz volt az angol forradalom prériégése mellett, a társadalmi forradalom, mely Oroszországot felpörkölte, hitvány rőzseláng a roppant máglyarakáshoz képest, holott Amerika emésztődik. Egy éve mult, hogy Roosevelt sikraszállolt az iper hübérurei ellen. Egy éve mult, hogy Roosevelt kitűzte a lázadás zászlaját a fennálló rend ellenében. Az elnök szelet vetett és vihart aratott. S az, aki azzal jött, hogy a régi kártyákat ujakkal cseréli be, az, aki uj oszlásról szavalt, ma keserűen és szomorúan lét ja, hogy mindennek, emit hirdetett és remélt, épp a fordítottja következett el. A trösztök, ezek a szörnyű polipok alávetették ugyan magukat a New Deal, az uj játszma szabályainak, de olyan körmönfont módon, hogy előnyeit kiaknázták, a hátrányait viszont megkerülték és ma az a helyzet, hogy abban az államban, ahol a szabad verseny eleddig féktelenül garázdálkodhatott, de féktelenül alkothatott is, a monopóliumok rablóvárai állanak el minden utkeresztezést. És Clarerce Darrcw, a Harward egyetem idei rektora, csak a színtiszta igazságot vetelte papírra, amikor jelentésében, amelyet az elnök felkérésére készített, ezeket irta : „Az által, hogy elmulasztotta a trösztök viperafejét irgalmatlanul széttaposni, az állam végképen eljátszotta azokat a jogokat, amelyekből fennhatósága összetevődik." Nem mintha Franklin Dávid Rooseveltben hiányzott volna a buzgó akarat abból az istenitéleti párbajból, amelyet az állam és a kapitalizmus között hergye-hurgyán rögtönzött, győztesen kikerülni. Senki a jószándékot, mely vezette, le nem tagadhatja. De igenis merőben hiányzott belőle az n logika, mely a Catokat, Scipiókat, Sullőkat, sugallotta s amely a római jog egyik paroemiójában testesült meg örök érvényre. Az a logika, amely szerint, ha aki valamely célra tör, mindazon eszközök igénybevételire fel van hatalmazva, amelyek azt megvalósítani segítik. Azáltal, hogy a trösztök roppant gazdasági erejét érintetlenül, sőt csorbítatlanul meghagyta, noha életre-halóira megvívni készült velük, egyenesen felhívta ezeket arra, hogy ezt a roppant erőt kímélet nélkül ellene szegezzék. S igy könnyen megérthető, hogy egyik napról a mősikra a buza, a fa, a gyapot, a petróleum, a réz, a vas, szóval mindazok a természeti kincsek, amelyek az Egyesült Államok gazdasági életét együtt és külön meghatározzák, egyre-másra ugrásszerű áremelkedések zökkenőig kezdtek átesni, pusztán azért, mert a Wall-Street urai a termeiés és a fogyasztás közé iktatták a tőkét, amely gátat vethet a javak szabad áramlása elé ott, ahol akarja és akkor, amikor kedve tartja. Hiába tiltakozott élesen és fenyegetően a szenátus a trösztök lelketlen árpolitikája ellen; ezek mindannyiszor azzal hárították el magukról a felelősséget, hogy mindez az elnök óhajéra történik. Nemde nem az elnök volt az, aki mindig arról papolt, hogy az árakat a magasba kell zökkenteni? Nem az elnök volt az, aki a gazdasági életet központosítani igyekezett ? És nem az elnök volt az, aki az állami beavatkozás
