Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) április-június • 73-145. szám
1934-06-21 / 138. szám
Ara 10 fillér 1934 junius 21 Csütörtök 61. évfolyam 138. szám ESMEGYEI I0ZL0NY POLITIKAI NAPILAP Előfizetési dijakI Helyben és vidéken postán küldve negyedévre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő. Példényonkint- 10 fillér Főszerkesztő: Br. Reisz József Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba : Ferenc József-tér 20. Telefon 176" Hirdetések díjszabás szerint. Magyarországról, erről a megcsonkított, leigázott, letiport és ezerszeresen kizsákmányolt országról lesz szó Bukarestben, ahol politikai nagyhét kezdődik. Barthou francia külügyminiszter utazik le a román fővárosba, ahol már napok óta együtt van a három kisantant állam külügyminisztere, akik készítik a porondot, áliitják a trapézt Barthou számára. A kisantant sajtó maga is megállapítja, hogy soha ilyen nagyfontosságú tanácskozásra még nem ültek össze az utód államok képviselői, akik voltaképen még maguk sem tudják pontosan, hogy miről is fognak tárgyalni, annyit azonban sejtenek, hogy Franciaország külügyminisztere nem a fehér galambok tenyésztésének hasznosságáról akarja meggyőzni őket. A politikai nagyhéíen vitaasztalra kerül egész Európa politikája, a Saar-vidék kérdésétől s az Anschlusson keresztül egészen a magyar királykérdésig. Semmi kétség afelől, hogy rólunk és Ausztriáról igen sok szó esik majd. Ez annál is valószínűbb, mert — ámbár Barthou még meg sem érkezett Bukarestbe — Tiiulescu máris olyan nagy kirohanást intézett ellenünk, a revizió ellen, hogy ez a napnál is fényesebben világit rá ennek a politikai nagyhétnek céljaira. Népek, nemzetek jajgatnak itt is, ott is. Államfők harsogják, hogy béke kell, igazi, őszinte beké, mert az élet csak a békében termékenyit és ime, mindennek ellenére, minden szép és jó hangoztatása dacára a cselekedeteknek egészen más a céljuk. Mert ugye az nyilvánvaló, hogy Bukarestben nem a békét koszorúzzák meg, nem a béke mellett tesznek esküt, hitet. Hiszen az egész összejövetel a francia külpolitika egy ujabb ügyes sakkhuzása. Páris keleti csatlósai között az utóbbi időben meglazult a szoros összetartás és együttműködés, meglazul, mégpedig azért, mert az élet, a gazdasági élet fittyet hányt a katonai szövetkezéseknek. Az idők folyamán kiderült, hogy Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia korántsem tudnak gazdaságilag ugy, olyan szorosan együttműködni, ahogyan azt ők és főleg a Szajna parti urak szeretnék, mert más az élet és más a papiroson lefektetett elv. Addig, amig Csehszlovákia mindenben vakon követte Páris utasításait, Románia, de főleg Jugoszlávia, nem is egyszer, egészen hajmeresztő politikai tótágast álltak s egymásközött mind sűrűbben és sűrűbben összekü'önböztek. Európa politikája egyre zűrzavarosabb képet mutat. Hatalmi csoportosulások történnek itt is, ott is s ezen csoportok megalakításában Franciaország viszi a primet. Hitlerék most tapogatóznak. Még maguk sem tudják, hogy s mint lenne a legjobb. Erre a német tapogatódzásra Páris azzal válaszol, hogy külügyminiszterét leszalajtotta a Balkánra, azzal a megbízással, hogy fonja, vagy ha másként nem lehet, láncolja egybe a háborús keselyüket. Barthou majd elfuvolázza Páris pErancsait, Benesék meg elsírják az ő tengernyi szívfájdalmaikat s elsősorban is azt, hogy mi, magyarok, még most is élünk, még most se mondtunk le a revízióról. Bukarestben majd összehajolnak a fejek, azok a fejek, melyekben az agynak kizárólag az a feladata, hogy kieszeljen, kiterveljen valami olyat, mely alkalmas Magyarország amúgy is siralmas életének még jobbani megkéseritésérePolitikai nagyhét Bukarestben! Halló, halló, hölgyek, urak, tessék befáradni a nagy cirkuszba, ahol ingyen megláthatok a leghíresebb méregkeverők: Benes, Jeftics, Titulescu s ahol megtekinthető egy nagy kísérlet, egy nagy mutatvány, melynek cime: Miképpen lehetne megfojtani Magyarországot! Kemá! szerződést kötött a perzsa sahhal London: A Daily Express jelenti, hogy Mustafa Kemái pasa és a perzsa sah uj szerződést kötöttek, amely súlyos csapást mér Irakra, mivel a szerződés első feltétele, hogy Törökország támogatja Perzsia követeléseit Irak bizonyos határvidékei iránt, amelyeken gazdag kőolajmezőket fedeztek fel. Walkiirök lovaglása Flaubert keserű megállapítás a, hogy az emberi nyelv silány üst, amely legfeljebb medveténcoltalásra alkalmas, de érzések vagy gondolatok hü kifejezésére elégtelen, ma igazabb, mint bármikor. Az események vágtában követik egymást, ugy, hogy az árnyékok is, miket vetnek, összegabalyodnak és a szó tikkadtan sántikál nyomukba. S igy, ha nem akar az üres pathos kátyújába esni s ott megfenekieni, a krónikás nem tehet mást, minthogy utánozza Volkert, a hegedüst, aki, mig a Nibelungok a halálba rohantak, eldobva kobzát, mely énekére a ritmus kötőfékét rakhatta volna, tagolatlan üvöltésbe fogott. Nekünk is csak üvölteni lehet már. Mert a Nibelungok ismét halálba rohannak. Hogy arra a népre, mely egy évezreden ét Európa történetét jóban és rosszban meghatározta, milyen sors virradóit, hogy Németország körül milyen feneketlen sir tátong, azt eddig tompán sejtettük, de bizonnyal nem tudtuk. A fátyol azonban, amelyet a végzet hatalmai szőnek, váratlanul megrepedt s hasadékain ót immár láthatjuk a csillagtalan éjszakét, amely mögötte lappang. Először is teljes borzalmassógban felrémlett előttünk az anyagi összeomlás látomása. Igaz ugyan, hogy a márka, a német gazdasági élet csapágya, papíron ma is, csakúgy mint tegnap vagy tegnapelőtt, egyenlő 0.3584 grammnyi finom arannyal. Ám ez a képzeletbeli, ez a szemfényvesztő márka, amely a szabad piacon alparin állott, csak rendkívüli esetekben, bizonyos meghatározott transakcióknak során jutott a forgalomba s nagyobbóra arra szolgáit, hogy csalfa cégére legyen kifelé a birodalom pénzügyi műveleteinek. Csakhogy rajta kivül a fizetőeszköznek még legalébb hat kategóriája futott, amelyek Sperrmark gyűjtőnéven az idegen hitelezők kielégítésénél és a belföldi értékpapírok vásárlásénál szerepeltek s a névértéknek már csak 40 százalékét képviselték. A két hangnemre irt szonáta jódarabig elég fülbemászóan hangzott. De pár hét óta az aranymórka is megunta az alparin való écsorgást s kezdett lefelé ballagni, mert a fedezete egyre gyérült. Bemard Rivain szerint ez a fedezet egyelőre 3—4 százalék kö' rül mozog, de előreláthatólag a közeljövőben két százalék alá bukhatik, ami egyértelmű azzal, hogy a márka, hacsak valami isteni csoda közbe nem jön, egyremásra megszűnik az európai piacon elfogadható fizetőeszköznek lenni. S hogy a francia bank szakértője nem tévedett, amikor ezt a horoszkópot felállította, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a hír, amely Bázelből röppent világgá és amely szerint a német kormány abban az arányban, aminőben az aranydollár áll a papirdollárhoz, vagyis 40 százalékig devalorizéini készül a márkát. Schacht, az aranyfedezeti elmélet utolsó csendőrörse már be is jelentette távozásét a Young-terv végrehajtó szervénél 3 noha a kormány erősen fogadkozik, hogy a márkát a lejtőn gurulásában megállítja, nem mutatkozik csilláma sem a reménynek, hogy az összeomlás gátolható vagy csak fékezhető legyen. S igy az eshetőségek olyan dilemmába torkollanék, amelynek fenekére csak összetört tagokkal lehet eljutni* Megeshetik, hogy a márka teljesen lezüllik s akkor ugyanolyan szörnyűségek zudulnak elő, aminők 1925-ben boronálták végig Németország hátát. És mivelhogy Németországban a logika törvényei immár nem érvényesülnek, a kormány, amely ezt a kétségbeejtő helyzetet felidézte, minden bizonnyal a helyén marad és olyan eszközökhöz folyamodik a végszükségben, amilyenek éppen" a kezeügyébe akadnak. Bella canunt inopes — amint Ennius régen énekeltel De megeshetik az is, hogy a márka romlásában egy bizonyos fokon megáll s átalakul egyszerű csereeszközzé a belföldön. Ennek következtében a német gazdaság megszabadul a külföldi hitelezők béklyójából, óm ugyanakkor önkezűleg elmetszi mindazokat a hajszálgyökereket, amelyeken keresztül éltető nedveit szitta a világpiac humuszéból. Mindenképen sötét a láthatár s azjárnyak, amelyek benépesítik, a pokolból szállottak a földre. . . . prccul, o procul este profanl Conclamat vates totoque absistite loco I Mindez önmagábanvéve elég lenne ahhoz, hogy a legvakme-