Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) április-június • 73-145. szám

1934-06-21 / 138. szám

Ara 10 fillér 1934 junius 21 Csütörtök 61. évfolyam 138. szám ESMEGYEI I0ZL0NY POLITIKAI NAPILAP Előfizetési dijakI Helyben és vidéken postán küldve ne­gyedévre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő. Példényonkint- 10 fillér Főszerkesztő: Br. Reisz József Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba : Ferenc József-tér 20. Telefon 176" Hirdetések díjszabás szerint. Magyarországról, erről a megcsonkított, leigázott, letiport és ezerszeresen kizsák­mányolt országról lesz szó Bu­karestben, ahol politikai nagy­hét kezdődik. Barthou francia külügymi­niszter utazik le a román fő­városba, ahol már napok óta együtt van a három kisantant állam külügyminisztere, akik készítik a porondot, áliitják a trapézt Barthou számára. A kisantant sajtó maga is megállapítja, hogy soha ilyen nagyfontosságú tanácskozásra még nem ültek össze az utód államok képviselői, akik volta­képen még maguk sem tudják pontosan, hogy miről is fog­nak tárgyalni, annyit azonban sejtenek, hogy Franciaország külügyminisztere nem a fehér galambok tenyésztésének hasz­nosságáról akarja meggyőzni őket. A politikai nagyhéíen vita­asztalra kerül egész Európa politikája, a Saar-vidék kérdé­sétől s az Anschlusson keresz­tül egészen a magyar király­kérdésig. Semmi kétség afelől, hogy rólunk és Ausztriáról igen sok szó esik majd. Ez annál is valószínűbb, mert — ámbár Barthou még meg sem érke­zett Bukarestbe — Tiiulescu máris olyan nagy kirohanást intézett ellenünk, a revizió el­len, hogy ez a napnál is fé­nyesebben világit rá ennek a politikai nagyhétnek céljaira. Népek, nemzetek jajgatnak itt is, ott is. Államfők harsog­ják, hogy béke kell, igazi, őszinte beké, mert az élet csak a békében termékenyit és ime, mindennek ellenére, minden szép és jó hangoztatása dacára a cselekedeteknek egészen más a céljuk. Mert ugye az nyilvánvaló, hogy Bukarestben nem a bé­két koszorúzzák meg, nem a béke mellett tesznek esküt, hitet. Hiszen az egész összejövetel a francia külpolitika egy ujabb ügyes sakkhuzása. Páris keleti csatlósai között az utóbbi időben meglazult a szoros összetartás és együtt­működés, meglazul, mégpedig azért, mert az élet, a gazda­sági élet fittyet hányt a kato­nai szövetkezéseknek. Az idők folyamán kiderült, hogy Cseh­szlovákia, Jugoszlávia és Ro­mánia korántsem tudnak gaz­daságilag ugy, olyan szorosan együttműködni, ahogyan azt ők és főleg a Szajna parti urak szeretnék, mert más az élet és más a papiroson lefek­tetett elv. Addig, amig Csehszlovákia mindenben vakon követte Pá­ris utasításait, Románia, de főleg Jugoszlávia, nem is egy­szer, egészen hajmeresztő poli­tikai tótágast álltak s egymás­között mind sűrűbben és sű­rűbben összekü'önböztek. Európa politikája egyre zűr­zavarosabb képet mutat. Ha­talmi csoportosulások történnek itt is, ott is s ezen csoportok megalakításában Franciaország viszi a primet. Hitlerék most tapogatóznak. Még maguk sem tudják, hogy s mint lenne a legjobb. Erre a német tapoga­tódzásra Páris azzal válaszol, hogy külügyminiszterét lesza­lajtotta a Balkánra, azzal a megbízással, hogy fonja, vagy ha másként nem lehet, láncolja egybe a háborús keselyüket. Barthou majd elfuvolázza Páris pErancsait, Benesék meg elsírják az ő tengernyi szívfáj­dalmaikat s elsősorban is azt, hogy mi, magyarok, még most is élünk, még most se mond­tunk le a revízióról. Bukarestben majd összeha­jolnak a fejek, azok a fejek, melyekben az agynak kizáró­lag az a feladata, hogy kieszel­jen, kiterveljen valami olyat, mely alkalmas Magyarország amúgy is siralmas életének még jobbani megkéseritésére­Politikai nagyhét Bukarest­ben! Halló, halló, hölgyek, urak, tessék befáradni a nagy cirkuszba, ahol ingyen meglát­hatok a leghíresebb méregke­verők: Benes, Jeftics, Titulescu s ahol megtekinthető egy nagy kísérlet, egy nagy mutatvány, melynek cime: Miképpen lehet­ne megfojtani Magyarországot! Kemá! szerződést kötött a perzsa sahhal London: A Daily Express je­lenti, hogy Mustafa Kemái pasa és a perzsa sah uj szerződést kötöttek, amely súlyos csapást mér Irakra, mivel a szerződés első feltétele, hogy Törökország támogatja Perzsia követeléseit Irak bizonyos határvidékei iránt, amelyeken gazdag kőolajmezőket fedeztek fel. Walkiirök lovaglása Flaubert keserű megállapítás a, hogy az emberi nyelv silány üst, amely legfeljebb medveténcolta­lásra alkalmas, de érzések vagy gondolatok hü kifejezésére elégtelen, ma igazabb, mint bármikor. Az események vágtában követik egy­mást, ugy, hogy az árnyékok is, miket vetnek, összegabalyodnak és a szó tikkadtan sántikál nyo­mukba. S igy, ha nem akar az üres pathos kátyújába esni s ott megfenekieni, a krónikás nem te­het mást, minthogy utánozza Vol­kert, a hegedüst, aki, mig a Nibe­lungok a halálba rohantak, el­dobva kobzát, mely énekére a ritmus kötőfékét rakhatta volna, tagolatlan üvöltésbe fogott. Ne­künk is csak üvölteni lehet már. Mert a Nibelungok ismét halálba rohannak. Hogy arra a népre, mely egy évezreden ét Európa történetét jóban és rosszban meghatározta, milyen sors virradóit, hogy Német­ország körül milyen feneketlen sir tátong, azt eddig tompán sej­tettük, de bizonnyal nem tudtuk. A fátyol azonban, amelyet a vég­zet hatalmai szőnek, váratlanul megrepedt s hasadékain ót immár láthatjuk a csillagtalan éjszakét, amely mögötte lappang. Először is teljes borzalmassógban felrém­lett előttünk az anyagi összeom­lás látomása. Igaz ugyan, hogy a márka, a német gazdasági élet csapágya, papíron ma is, csakúgy mint teg­nap vagy tegnapelőtt, egyenlő 0.3584 grammnyi finom arannyal. Ám ez a képzeletbeli, ez a szem­fényvesztő márka, amely a sza­bad piacon alparin állott, csak rendkívüli esetekben, bizonyos meghatározott transakcióknak so­rán jutott a forgalomba s nagyob­bóra arra szolgáit, hogy csalfa cé­gére legyen kifelé a birodalom pénzügyi műveleteinek. Csakhogy rajta kivül a fizetőeszköznek még legalébb hat kategóriája futott, amelyek Sperrmark gyűjtőnéven az idegen hitelezők kielégítésénél és a belföldi értékpapírok vásárlá­sénál szerepeltek s a névértéknek már csak 40 százalékét képvisel­ték. A két hangnemre irt szonáta jódarabig elég fülbemászóan hang­zott. De pár hét óta az aranymór­ka is megunta az alparin való écsorgást s kezdett lefelé bal­lagni, mert a fedezete egyre gyérült. Bemard Rivain szerint ez a fe­dezet egyelőre 3—4 százalék kö' rül mozog, de előreláthatólag a közeljövőben két százalék alá bukhatik, ami egyértelmű azzal, hogy a márka, hacsak valami is­teni csoda közbe nem jön, egyre­másra megszűnik az európai pia­con elfogadható fizetőeszköznek lenni. S hogy a francia bank szak­értője nem tévedett, amikor ezt a horoszkópot felállította, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a hír, amely Bázelből röppent vi­lággá és amely szerint a német kormány abban az arányban, aminőben az aranydollár áll a papirdollárhoz, vagyis 40 százalé­kig devalorizéini készül a márkát. Schacht, az aranyfedezeti elmélet utolsó csendőrörse már be is je­lentette távozásét a Young-terv végrehajtó szervénél 3 noha a kormány erősen fogadkozik, hogy a márkát a lejtőn gurulásában megállítja, nem mutatkozik csillá­ma sem a reménynek, hogy az összeomlás gátolható vagy csak fékezhető legyen. S igy az eshe­tőségek olyan dilemmába torkol­lanék, amelynek fenekére csak összetört tagokkal lehet eljutni* Megeshetik, hogy a márka telje­sen lezüllik s akkor ugyanolyan szörnyűségek zudulnak elő, ami­nők 1925-ben boronálták végig Németország hátát. És mivelhogy Németországban a logika törvényei immár nem ér­vényesülnek, a kormány, amely ezt a kétségbeejtő helyzetet feli­dézte, minden bizonnyal a helyén marad és olyan eszközökhöz fo­lyamodik a végszükségben, ami­lyenek éppen" a kezeügyébe akad­nak. Bella canunt inopes — amint Ennius régen énekeltel De megeshetik az is, hogy a márka romlásában egy bizonyos fokon megáll s átalakul egyszerű csere­eszközzé a belföldön. Ennek kö­vetkeztében a német gazdaság megszabadul a külföldi hitelezők béklyójából, óm ugyanakkor ön­kezűleg elmetszi mindazokat a hajszálgyökereket, amelyeken ke­resztül éltető nedveit szitta a vi­lágpiac humuszéból. Mindenképen sötét a láthatár s azjárnyak, ame­lyek benépesítik, a pokolból szál­lottak a földre. . . . prccul, o procul este profanl Conclamat vates totoque absis­tite loco I Mindez önmagábanvéve elég lenne ahhoz, hogy a legvakme-

Next

/
Thumbnails
Contents