Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) április-június • 73-145. szám
1934-04-08 / 78. szám
8 ÖEKESMEGYEI KOZLONV 1934 április 1 át egy gyenge felhőn, arany kévéket hintve a földre, s a pirostégláju szegényházra, ahol a külvilágtól elvonultan megelégedett emberek élnek. Homo Beatus SPORT A bajnokság közepefelé tartunk, de azért lehetséges, hogy egy-két héten beiül tisztázódik valamennyire a nagy kérdés, ami most mindenki izgat: ki lesz az első? A vasárnapi mérkőzések közül egyik se döntő jellegű ugyan, de azért nem lehetetlen, hogy sok tekintetben közelebb jutunk a kettős sipszók után a kifejletthez. Például, ha a CsAK Elsken kikapna (nagyon szomorú lenne, de megtörténhet), majdnem véglegesen kiesne a bajnokjelöltek sorából. A másik két aspiránsnak már könnyebb dolga van, a MÁV is, a GyAC is saját pályáján játszik, nem valószínű, hogy kikapnak. Érdekes meccs lesz a mezőtúri, az M. MÁV egészen biztosan maximális erőkifejtésre fogja ösztönözni Sa sarkadiakat. Orosházán is nagy lesz a küzdelem, az OMTK csak a hazai pálya miatt favorit. De ugyanolyan érdekes lesz a békési meccs is, az eredményt jóslók itt csak a sötétben tapogatódzhatnak. A holnapi program (I. osztály)! Békéscsaba: Cs. MÁV—TTC, Eleken: ETC-CsAK. Gyulán: GyAC —OTK. Mezőtúron: M. MÁV— CASS. Orosházán: OMTK--GyTE. Békésen: BTE-MAFC. (II, osztály): Kondoroson: KTÉ-BISE. Mezőberényben : M. Törekvés— GySC. Beszélgetés Sinka Istvánnal Az 1926. évi árviz után újra épült Horthy Miklós falva. Olyan ez a hely, mint egy álomváros. Csend van és béke mindenütt. Az égen lengő felhődarabok úsznak, mintha egy gigászi zenekar kótapapirjait tépte volna szét a szél. Süta nap és néha-néha árnyékok futnak ét áprilisi fagytól gyanús arcán. Egy utcasarkon tétovázva megöllek. Nagysapkás bácsi jön és megnéz a fejem búbjától a hócipőmig. Ugy kérdi aztán, hogy kit keresek. Megmondom neki. Ismeri. Mér vezet is arrafelé. Kedves székely stilü ház előtt áll meg : — Tosdék I — kattantje le előttem a kilincset. — Itt lakik ! — Köszönöm s már ballag is tovább. Bslül a kiskapun agy nagyszemü gyerek és egy nagyszerű kutya •gyütt csodálkoznak a megjelenésemen. A nagyszemü gyereknek cukrot adok, a nagyszőrü kutya két hegyes füle közé meg gyorsan egy barackot pattintok az ujjaim hegyével és mér barátok is is vagyunk mi hárman: én, Zolika, meg a nagyszőrü kutya. Közben nyílik az előszoba ajtó s kilép a költő felesége. Feketehajú, kékszemű szép asszony. Bemutatkozom s kérdem, hegy itthon-e a férje? — Igen — mondja — az uram idehaza van. Efcy perccel később mór ülök is benn a barátságos szobában és figyelem ennek az álomszin-hangú költőnek az arcát. Az embereknek abból a fajtájából való, akit azonnal meg kell szeretni. Az egész lényéből árad egy vonás : a rokonszenv. S amikor beszél, mintha ősi szántók, ódon tanyaházak és szélfutta puszták tiszta ize csurgana hanggá éa nyugalommá. Megmutatok neki egy sérgafedelü könyvet, rajta a cimmel: „Himnuszok Kelet kapujában". Az ő könyve. Kérem, hogy dedikálja. Mosolyog. Aztán leírja a dedikációt, igv: „Láng Idának, szeretettel és azzal a reménnyel, hogy lélekben majd meg" pihen az én világom partján. Vésztőn 1934. Sinka István". Elteszem a dedikált kötetet s közben megkérdem : — És jelentek meg versei valahol lapokban, folyóiratokban? — Igen — feleli — többek között az Erdélyi Helikon, a Fáklya, a Magyar írások és a Szabadság is hozták és hozzák most is. Elővesz esy levelet s mutatja. Elolvasom. Párisba kérnek száz kötetet a könyvéből. Arra se érek rá, hogy gratuláljak ehhez a sikeréhez, mert Zolika beront nagyszőrü kutyájával, kinek nyomban meg is mondom a nevét : Sziszinek hívják. Újra cukor Zolikénak és uj barack a hegyes fülek közé. Ázfén jön a költő felesége és nevetve vezeti ki a szobából a két vihart. Amikor megint magunk maradunk, megkérem a költőt, hogy beszéljen magáról valamit. Nevet és ezt mondja : — Én általában olyan keveset tudok magamról.. de azért tessék kérdezni, én majd felelek. Cigarettát vesz elő a amikor felteszem az első kérdési, hogy hány éves, hol született, már egy bomló füstkarikán ét mondja felém : — Mosí Larmincötéves vagyok és Biharban szüle'tem Nagyszalontán. • — Nagyszalontán? — Igen : Szalonlén! Onnan ismerem Zilahy Lajost, mint hoszszulébu gimnazistát... Már akkor élt bennem a művészek tulajdonsága : az irigység... Elnevetem magam és ránézek. ...mert irigyeltem Arany Jánostól a márványtáblát. A cigarettáról leüti a hamut és gondolkozva mondja : — Most mér nem irigylem... Szeretem Arany Jánost. — És kiket szeret még a költők közül? — Kosztolányit, őt szerettem meg legelőbb. Aztán Juhász Gyulát. — És Babits Mihály? — Nem szeretem... Még szeretem Csokonait, Petőfit. Legkésőbb Adyt ismertem meg. Nagyon fájnak a versei, de sokat olvasom mégis és ugy érzem, mintha a magam sebeit tépném föl: Szabó Dezsőt szeretem még és sajnálom, hogy olyan hosszan hallgat. Amikor kérem, hogy beszéljen még valamit a gyermekkoréról, ennyit mond: — Arról tán ne I Az én gyermekkorom olyan tragikusan rövid volt, hogy talán nem is volt. Az édesapámat alig ismertem és bizony az én gyermekfejemet hamar elkezdte ringatni a mások kapualja. Amikor elemi iskolás voltam, arról voltam nevezetes, hogy mindenkit lerajzoltam, a tankönyvek anyagát félévre előre betéve tudtam. Emlékszem, odahaza a nagy eperfánk tetejét berendeztem magamnak és ott olvastam bibliát, nótáskönyvet, világtörténelmet. Lejjebb nem adtam... — És most? — Most sem adom lejjebb, mert a bibliám mégmaradt — mondja legjobban, legolcsóbban # ' • r es oriasi választékban PSTEIN • bútoráruházban Békéscsaba, áfsy-ui 25. sz. Telefon s 32 # m
