Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) április-június • 73-145. szám

1934-06-17 / 135. szám

Ara 10 fillér 1934 junius 17 Vasárnap 61. évfolyam 135. szóm ESMEGYEI POLITIKAI NAPILAP Előfizetési dijaki Helyben és vidéken postán küldve negyedévre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő. Példényonkint- 10 fillér Főszerkesztő: Dr. Reisz József Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba : Ferenc József-tér 20. Telefon 176' Hirdetések díjszabás szerint. A hetedik főispán A felszabadulás óta Fáy István dr. Békésvármegye hetedik főispánja. Igy következtek egymásután : Zilahi-Kiss. Sangvinikus egyéniség, akit a Héjjasféle agitációs iskola dobott felszínre. Tipikus faj- és magvizsgáló. Nagy reformtervekkel jött Békésmegyébe, de a komoly megítélés szele elsodorta. Nyomába jött Egán. Nagy nevet viselt kormánybiztos apja után, akinek a rutének között történt tragikus halála ma is rejtély. Egzaltált férfi volt, akit uri passzióból, tréfából, vagy feltűnésből maga ellenirányított puskagolyó emelt ki a főispáni székből. Brandt. Bohém lélek, fiatalos tüz. Semmi taktika. Ami a lelkén, az a száján. Nem engedem — mondta —, hogy Tisza István felett darabontminiszter mondjon emlékbeszédet. Szépen ivelő karrierjének Békésmegyében vége volt. Lukács György, a gyulaiak kegyelmes képviselője megrohamozta. Csatlakozott hozzá a pioner gróf és Brandtnak le kellett vonnia a konzekvenciákat. Kovacsics. Kitűnő közigazgatási férfi, remek debattör. Már államtitkárságot kreáltak a számára. De jött az árviz és a katasztrófával tengernyi baj. Pénzre volt szüksége, hogy megromlott egészségét reperálja. A megye gavallér volt és adott egy cetlire. Ez volt felmentésének indoka, nem a Major-pör, nem a Kovacsicsfalva, nem a főhercegi vizit, nem a szürke pantalló. Báró Feilitsch. Az exkluziv mágnás. A hedonizmus rabja. Kaszinó, bridzs, — más nem igen érdekelte. Békéscsabán alig ismerte valaki, pedig abban az időben a most már lehalkult demagógia erősen ágált és könnyen észrevehető agitációt fejtett ki. A törvényhatóságban a támadások zuhataga az idegeire ment. A viaskodást nem birta és úgyszólván menekült a demokratikus és lobbanó légkörből. Korossy meleg szívvel és sok-sok munkaszeretettel jött. Kedvezett neki a lehiggadt és csendessé vált politikai atmoszféra. Igen ám, de felmentett főispánunk jelentései nem HőferkCpiái voltak. Megmondta kereken: baj van. Aztán megint, hogy baj van. Megunták ezt a sok bajt — jöjjön tehát olyan férfi, aki nemcsak jelent, hanem a bajokat expiáija. Igy került Fáy István dr. országgyűlési képviselő Békésvármegye élére. Fiatalember. Nem éi-, de frontharcos. Erős és komoly egyéniség. Aüspánhelyettese volt egy vármegyének. Ennélfogva a közigazgatást ismeri. Aki két hosszú évig a világégés tüzvonalában volt, az csak becsülheti, szeretheti, dédelgetheti az Alföld föidetluró parasztját. Az iparost, akinek szerszáma hidegen kopog, a kereskedőt, aki lélegzetvétel nélkül adja oda utolsó fillérét a nemzeti fellendülés és megerősödés oltárára. Nem főispán, de élesen látó vezér kell nekünk. Tudnia kell uj főispánunknak, hogyan dobbant össze mindnyájunk szive, mikor szorongatott lélekkel vártuk az áldó esőt, hogy mindenkinek meglegyen a mindennapi kenyere. Egy jó, megértő nép él itt a Körösök mentén primitív körülmények között, szerény vágyakkal, de felemelt fővel. — Jeles embert küldök Békésmegyébe — mondta Gömbös miniszterelnök az előtte deputáló küldöttségnek — mikor a kormány exponenséül Fáy István dr. a végvárakra megy. Ez rendjén van. Örömünk telik benne. De nekünk meleg sziv is kell, hogy lássa, érezze lerongyolódott népünk: meg van az igazi „egység", az életetadó harmónia fenn, középen és lenn. Oroszlány Gábor A belügyminiszter elutasította a gyulaiak kérését s igy mégis Békéscsabára kerül a Tórsadalombiztositó Intézet Beszámoltunk erről, hogy a belügyminis ter a gyulai Tórsadalombiztositó Intézet Csabára való éthelyezését határozta el. A megyeszékhelyen érthető izgalommal fogadták ezt a hirt s minden lehetőt megteltek, hogy elhalározésának megváltoztatására bírják a belügyminisztert s ebből a célból dr. Varga Gyula polgármester vezetésével küldöttség ment Budapestre. Értesülésünk szerint a belügyminiszter elutasította a gyulaiak kérését, mégpedig azzal az indokolóssel, hogy mig Gyulán mindössze 2000, addig Csabán 6000 tagja van az intézetnek, de egyébként is Békéscsaba mér csak fekvésénél, központi voltánál is jobban megfelel egy ilyen intézmény befogadására. Hitler és Mussolini találkozása Akár elfogedjuk, akár elvetjük Sapoleon tanítását amelyet a jénai csata előestéjén vésett bizalmasa, Röderer szivébe s amely szerint minden áilam, légyen az nagy vagy kicsi, alapjában semmi egyeb, mint lábra kelt történelem és viszajáró mult, be kell vallanunk. hogy a közjáték, mely e napok során a pisanoi várkastélyban szinre kerül', ugyancsak nem egyéb, mint felujitáaa egy egy rég elkallódott darabnak, amelyet a lomtárban, ahonnan alkalomadtán előráncigáltak, vastagon belepett a penész s kiirthatatlanul átjárt a doh. Ennek meg van az oka. Semmi uj nem történt, csak megiamétlődött Európában az a helyzet, amely Németországot Kőniggraetzhez, Olaszországot pedig Custozzához vezette és a két hatalom amelynek sorsklimáját a zodiakuson azonos csillagok uralják, megint egymásra talált. A különbség mindössze annyi, hogy a közös ellenséget akkortájt Ausztriának nevezték, ma pedig Franciaországnak hívják. Tehát nem áll meg az, amit Rosenberg ir. „A holnapi összejövetellel — lelkendezik a nemzeti szocialsta párt külpolitikai hivatalának a vezetője — olyan találkozás jön, amelynek .történelmi jelentősége van. Két olyan férfi lép egymással szemben, akik megfordították a világtöiténelem tengelyét és megmentették Európát a demokrata és a marxista tehetetlenség pusztító hatásától. A két nagy vezér azelőtt a feladat előtt áll, hogy egész Európát megóvja a kommunisták bomlasztó működé sétől és közös harcra szólítja tel mindazokat, akikben megvan a jóakarat ahhoz, hogy ne nyújtsanak segédkezet ehhez a romboláshoz. Hitler és Mussolini uj utakat akernak keresni és saját nemzetük életszükségleteinek ótérzése mellett egész Európa életszükségleteiért is felelni akarnok". Szó se róla! Mussolini lévén vérbeli államférfiú, aki mindig a lehetőségekből indul ki és azokhoz tér vissza, édes- keveset törődik azzal, minő államformákat követnek Európa népei és mi az a kéj, amely az egyiknél vagy a másiknál a csokányt takarja. Ám igenis törődik azzal, minő erőt képviselnek a szerszámok, amelyeket munkaeszközül a kezébe vesz és óvakodni fog a kalapács szerepe helyett az üllőét vállalnia. Nem hiába olvassa állandóan saját bevallása szerint a firenzei köztársaság titkárainak az írásait, bizonnyal követni fogja Guicciardini, Machiavelli, Paruta intelmét ollan szövetségek ellenében, amelyekben az egyik fél gyengébb a másiknál, Es mint egyenes leszármazottja a rómaiaknak, akik síigoruan betartották mindenha és mindenhol a do ut des elvét, könyörtelenül latba veti, mit adhat a mai Németország Itáliának és mit vihet el tőle. Mert ha ezt nem tenné, meghazudtolná önmagát és meghazudtolná nemzetét, amelyről Savojai Jenő állította ki az érettségi bizonyítványt, az égig magasztalván azt a tulajdonságát, amelynek segítségével mindig éles határvonalat tudott húzni az elérhető s az elérhetetlen, a lehető és lehetetlen között. Vizsgáljuk meg a magunk szakálára, mi az, amit akár Itáliának, akár másnak a mai Németország nyújthat. Erre könnyű volna megfelelni, ha tudnók merre fekszik, hol kezdődik és hol végződik. A Justus-Perthes cég atlasza szerint a Vogézektől a Vistuláig terjedő földterület alkotná a német birodalmat, ám azok, akik ennek a birodalomnak a geográfiáját az utópia léptékével mérik, eltérő felfogást követnek. Banse például, a nemzeti szocialista párt katonai tanácsadója, igy ülteti át érthető nyelvre a hivatalos térképet. Az igazi németbirodalom — hangzik Banse okfetése j— Európa közepén nyúlik el az Argonnoktól a Dnjeperig, Flandriától Litvániáig. Vannak alkatrészei, amelyeket színtiszta németek laknak és töltenek be, mint a régi Németorország, Ausztria, Dantzig, ElzászLotharingia, Luxenburg, továbbá Németalföld, ideértve Borneo, Sumatra, Jávát is, végül Lichtenstein hercegség. Vannak alkatrészei, amelyeket csak szórványosan telepitettek be a németek. Ilyen Belgium nagyobbik fele, az, ahol a köznép flamandul beszél, tehát Brabant, Flandria, Eupen és Malmédi vidéke. Ilyen a német anyanyelvű Svájc. Ilyen Franciaországban Lille, Nancy, Tóul, Verdun környéke. Ilyen Dél-Tirol Bozen-