Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) április-június • 73-145. szám

1934-06-15 / 133. szám

ÖEKESMEGVEI KÖZLÖNY 1934 junius 15 Olcsón és kellemesen fog nyaralni, ha csatlakozik a „Békésmegyei Közlöny" nyaraltatási akciójához működni. A kormánypárttal való együttműködés elvi alapja egy népreformpolitika jegyében vég­hezvitt rendszerváltozás. Személyes kérdés keretében Fes­tetich Sándor gróf, Meskó Zoltán és Farkas Elemér szóvátették a harti incidens ügyét. Lázár Andor igazságügyminisz­ter válaszolt Friedrich István teg­napi felszólalására, amelyben a Dréhr-ügy tárgyalásával kapcso­latban kifogásolta az elnöklést. Az igazságügyminiszter hangoz­tatta, hogy az Ítélkezés független­lensége megkívánja azt. hogy a folyamatban levő tárgyalásba se a törvényhozás, se a felügyeleti hatóság bele ne avatkozzék, mert ez azt a látszatot keltené, mintha az ítélkezés érdemére akarnának befolyást gyakorolni. Sajnálkozá­sának adott kifejezést, hogy a fel szólalás megtörtént és hangoztatta, hogy a jövőben az igazságügymi­nisztert terheli a politikai felelős­ség azért, vájjon a felügyeleti jog keretében megteszi e kötelességét. A Ház legközelebbi ülését ma délutőn 4 órakor tartja és meg­választják a 33 as bizottság tagjait. Országoshtrii amatőrökből össze­állított zsűri bírálja el a fénykép­kíállítást Békéscsabai amatőr sikerei a fényképkiállitáson A MAOSz békéscsabai csoportja II. országos fényképkiállilásának belső értékét rendkívüli módon emelni fogja a versenyzsüri ösz­szetétele. A helyi amatőröknek si­került a kiállítás versenyeredmé­nyének megállapítására az alábbi országoshirü amatőrökből össze­állított zsűrivel a minden befo­lyástól mentes eredményt biztosí­tani. A zsűri elnöke Kerny István, tagjai pedig Eke Mihály és Hollán Lajos lesznek, kik mindannyian Budapestről, a Szövetség megbí­zásából utaznak le a helyi kiállí­tásra. A békéscsabai kiállitőst mege­lőzően az elmúlt hetekben a szek­szárdi MAOSz csoport és a deb­receni Fotó Klub országos kiállí­tásain szép sikert ért el a békés­csabai csoport kedvelt amatőrje, „Bártfai bácsi", aki Szekszárdon a Kodak cég tiszteletdiját, mig Debrecenben ezüstérmet nyert. El­ért eredményével az amatőrök tá­borában osztatlan és őszinte örö­met keltett. „Néprajzi fényképezésről" cím­mel értékes és tanulságos előa­dást fog tartani f. hó 15-én, pén­teken e3Íe 8 órai kezdettel a pol­gári leányiskola tornatermében ve• iitettképekkel a Békéscsabán tar­tózkodó Kerny István postafőfel­ügyelő. Az előadásra felhívjuk a nemes és szép szórakozást nyújtó fotogrsfálás hiveit. Az előadásra belépődíj nincsen, vendégeket és érdeklődőket szívesen látnak. Békéscsabára hozzák áf a gyulai Társadalombiztosító Intézetet Az OTI budapesti igazgatósága legutóbbi ülésén egyöntetűen ugy határozott, hogy a különféle vidéki intézetek és kirendeltségek mű­ködési területét átrendezi s ezzel kapcsolatban összevonásokat végez. Igy merült fel az az igen egész­séges terv is, hogy a gyulai kiren­deltséget óthelyezik a sokkal for­galmasabb és vasúti gócponttal rendelkező Békéscsabára s Gyu­lán helyébe mindössze egy kifi­zető szervet létesítenek. Gyula város hivatalos közegei, de nagyközönsége is nagy meg­döbbenéssel fogadták ezt a hirt, mert teljesen alaptalanul attól tar­tanak, hogy a Társadalombiztosító Intézet Csabőra való áthelyezését követni fogja a pénzügyigazgató­ság, a törvényszék, sőt a többi hi­vatal áthelyezése is, ami pedig Gyulára nézve katasztrófát jelen­tene. Természetes, a gyulaiak nem nézik tétlenül az OTI igazgatóső­gőnak ilyen irőnyu tervét s máris minden követ megmozgatni igye­keznek, hogy a Társadalombizto­sító Intézet áthelyezését megaka­dályozzák. Értesülésünk szerint dr. Varga Gyula, Gvula város polgármestere már kedden este felutazott a fő­városba, hogy interveniőljon az il­letékeseknél az OTI igazgatósá­gónak hatőrozata ellen, de a vá­ros országgyűlési képviselője, gróf Pongrácz Jenő is megígérte, hogy minden tőle telhetőt megtesz a terv keresztülvitelének megakad ályo­zására. Békéscsaba természetesen na­gyon jól járna, hs a Társadalom­biztosító Intézetet Gyuláról ide helyeznék, mart az ut szint adna a vóro3 képének. Mi sehogyan sem tudjuk megérteni a gyulaia­kat s nem tudiuk felfogni, miért követnék a Társadalombiztosító Intézet Csabára való áthelyezését a törvényszék s mős intézmény áthelyezése is. Ez a gondolat nem más puszta agyrémnél. Még nem tudjuk, valóban vég­leges-e az áthelyezési terv, vagy se, annyi azonban bizonyos, ha ez megtörténik, Gyulán felszakad­nak a régi sebek s a megyeszék­hely és Békéscsaba között ismét „két 8zomszédvár"-i hangulat fog uralkodni. A nemzeti egység évfordulója Egy esztendeje, hogy a nemzeti egység gondolata, mint minden ma­gyar egybeölelni szőndékozó uj mozgalom, elindult hóditó útjára. Csupán egyetlen esztendő áll mö­göttünk, mozgalmas, munkában eltelt tizenkét hónap, melynek eredményei máris mutatkoznak. Ez alatt az idő alatt ugyanis ki­tűnt, hogy a nemzeti egység moz­galma túlnőtt a pártkereteken, nem az elválasztó, magyart a magyarral szembehelyező eszmék hirdetője, hanem társadalmi, felekezeti és foglalkozási megkülönböztetés nél­kül, egységbe tömöriti mindazokat, akiknek szive a haza jobb sorsá­ért dobog. Ebben rejlik a nemzeti szolidaritás gondolata, amely fel­ismerte, hogy a magyar nemzet sajkája, a világ tengersok bajának hullámain vergődve, soha révbe nem juthat, ha a matrózlázadások, egyenetlenségek, pártoskodás, hu­za vona s ha az egymős elleni békétlenség szelleme tölti el a lel­keket. Egy esztendeje hirdetjük falun és városon, hogy nincs különbség magyar és magyar között, mert egyformán fiai vagyunk e hazának és testvérei egymősnak. Ma job­ban, mint bármikor, szüksége van a hazőnak a nemzet minden tag­jára. Nem nélkülözhetjük a szántó­vető ember dolgos kezét épugy, mint a munkásét és iparosét, de nem nélkülözhetjük a kereskedő fürgeségét s legfőképpen a nemzet irányítására hivatott, képzett és ta­nult osztályt. Mindenkinek meg kell állania a helyét a maga mun­katerületén s senkinek sem sza­bad lebecsülnie mások munkáját. Ezt hirdetjük egy esztendő óta, szolgálva az öncélú nemzeti poli­tika egyik legfőbb követelményét: a magyar sorsközösség parancssza­vánakengedelmeskedő reálpolitika szükségességét. Történelmi idők kényszerilenek bennünket a nemzeti egység meg­valósítására s ez alól a kénysze­rűség alól nem vonhatja ki magét senki közülünk. Lehetnek eltérő vélemények közöttünk, lényegtelen, másodrangú kérdésekben, de ab­ban, ami a nemzet fejlődését elő­segíti s a jövőre nézve mindnyá­junknak életet ad, mint pl. az or­szág függetlenségének fenntartása és biztositása, — ezekben a kér­désekben egymástól el nem külö­nülhetünk. Csak a rövidlátó s az ország valódi helyzetét fel nem ismerő politika hirdethet olyan eszméket s követelheti olyan célok megvalósítását, amelyek nem idő­szerűek 8 min* ilyenek nem fe­küsznek a cselekvést igénylő prob­lémák gyújtópontjában. Tagadhatatlan, hogy vannak problémők, amelyek tekintetében nincs egy véleményen minden ma­gyar, sőt, talán ezek a problémák szembe is tudnák állítani egymás­sal a nemzet tagjait. Ezek azon­ban, — mint például a királykér­dés — nem olyan természetűek, hogy azok miatt a nemzet legér­tékesebb rétegei szembe kerüljenek egymással, amikor a helyzet egyéb­ként is az, hogy azok megoldása ma csaknem teljes lehetetlenség s igy a reájuk fordított erő ok nél­kül elvonná a nemzet energiáját azok felől a problémák felől, ame­lyek megoldása nem tür halasztó"?, mert tőlük a nemzet egzisztenciája, boldogulása függ. A legfontosabb magyar kérdés a revizió ügye, amelynek érdeké­ben el nem lankadó, rendületlen harcot kell folytatnunk. Hogy azon­ban a revíziót elérjük, ehhez re­vizióképessé kell tenni a nemzetet, pmi azt jelenti, hogy végre kell hajtani az ország és a nemzet belső szerkezetén mindazokat a változtatásokat, amelyek minden magyar számára lehetővé teszik a nyugodt és biztos életet, az egyet­len jog és egyetlen igazság alap­ján. Ez a követelmény olyan re­formpolitika szükségességét veti fel, amely reformpolitika nagy fel­adataival — választójogi reform, a telepítés kérdése, közigazgatási re­form, a hitbizományi reform stb. — feltétlenül szembe kell néznünk s azokat sikeresen megoldani csak akkor tudjuk, hogyha a feladatok mindegyike mögött céljaiban s törekvéseiben egységes nemzet áll. N*m követne-e el helyrehozha­tatlan. öngyilkos politikát ez a nemzedék, ha keresztültekintene ez egységes gondolkozást biztosító s a nemzet élete szempontjából mindennél lényegesebb problémá­kon s ahelyett, hogy közös erővel ezen a téren maradandó alkotáso­kat tenne, tovább rágódnék olyan másodrangú fontosságú kérdések taglalásán, amelyek hatása az egyetemes magyar érdekre nézve maradéktalanul pusztító, romboló, tehát veszedelmes volna. Ismételjük: a történelem kény­szerítő ereje nyújtja számunkra a nemzet életéhez elengedhetetlenül szükséges eszközöket, amikor azt követeli, hogy a bomlott kéve he­lyett szorosra kötött kéve módjára álljon a magyar nemzet a Duna medencéjében. Ha egy akarással és szent elhatározással vezérelve megyünk történelmi utunkon előre, elérjük azt a célt.Samiért a mai magyarsőgnak küzdenie nemcsak a ssját jól felfogott érdeke, de a történelem parancsa alapján is kötelessége. A nemzeti egység zászlaja dia­dalmasan kibontva leng Csonka­Magyarország legkisebb községei­ben s tanyaházai között is. Azok, akik hirdetni kezdték a nemzeti egység zászlaja által szimbólizált, minden magyart egyb sfoglaló gon­dolatokat, egyetlen esztendő után is nemes, jó érzésekkel eltelve láthatják az elért eredmények si­kerét, amelyen felbuzdulva biza­kodással, felemelt, bátor fővel te­kinthetnek a nemzeti egység gon­dolatának teljes diadala felé. Junius 15 ike a nemzeti egység gondolatának a napja. Egy évvel ezelőtt, ezen a napon bontotta ki zászlaját ez az uj, honépitő moz­galom az ország minden közsé­gében. Már az első év is a siker és az egység gondolatának dia­dalesztendeje volt. Tovőbb tehát előre 1 A biztos célig. (S.)

Next

/
Thumbnails
Contents