Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) április-június • 73-145. szám

1934-06-14 / 132. szám

2 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1934 junius 10 7 ' Olcsón és kellemesen fog nyaralni, ha csatlakozik a © Sc® smegyei Közlöny" nyaraltatási akciójához Az Aurora kör irodalmi estje Az irodalom helyi és menyei barátai találkoztak össze kedden este ez Aurora kör irodalmi estjén, hogy két őrét szenteljenek az irodalom, a kulfura eszméjének. Petőfi Sándor, Arany János, Ady Endre, Cyóni Géza szelleme röpködött körülöttünk s mi — valljuk meg őszintén — egy pillanatra elismertük, hogy óriási ür választ el bennünket azoknak lelkivilágától, akiknek még voltak eszméik és akik ezért az eszméért élni — és ha kellett — halni tudtak. Ezért nem tudja megérteni a „ma" embere a költőt, Nam tudja elhinni, hogy létezzen ember a földön, aki előtt az anyagiasság másodrendű kérdés és első mindenekfölött az idealizmus. * Az est kiemelkedő pontja Sinka István vésztői parasztköltő szereplése volt, akiről előzőleg Láng Gyula polgári iskolai tanár tartott ismeitető előadást. Sinka István az egyszerű nép életéből megrajzolt novellája csak kostoló volt, hogy a hallgatóság fokozódó mohósággal szivja magába később felolvasott költeményeit, melyek a nép egyszerű gyermekének lelkéből fakadtak. * Haán Albert dr. Gyóni Géza költészetének ismertetésével vonta magára a közönség figyelmét. Elő adácának — mint egy hatalmas reflektor — pazar fényt szolgáltatott Doleschal Ezsike, aki pózolás nélkül, az érzelmek széles skáláján szólaltatta meg a csabaiak költőjét. * Debreczeny Miklós, a fiatal, költőlelkü csabai iró három költeményének felolvasásával ismételten tanúbizonyságot szolgáltatott arról, hogy az irodalomban való búvárkodásával olyan gyöngyszemeket tud felszínre hozni, amelyek értékkel bírnak. * Az irodalmi esttel kapcsolatban szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy a hallgatóság soraiból hiányzott az ifjúság, noha — szerény véleményünk szerint — ez ifjúságnak fokozott érdeklődést kellene tanúsítania olyan irodalmi esték iránt, melynek nevelő hatása van. Ili emiitjük meg, hogy az Aurora kör legközelebbi irodalmi estje szeptemberben lesz. Ignotus Kik kaphatnak adóelengedést aszálykár cimén? A földadóról szóló törvényes rendeleteket tartalmazó 1927. évi 1C3. (P. M. szímu Hivatalos Oszszeállitás 37. §-a) 2. b. pontja a következőket mondja: Szántóföldeknél adóelengedésre igénytnyujtó elemi csapásnak minősül „az olyan tartós szárazság, amely összefüggő nagyobb területeken a bevetett földeknek termését olyan módon és időben semmisiti meg, hogy az illető földek abban az évben már ujabb veteményezés által jövedelmezőkké általában nem tehetők." A fenti szabály más szóval azt jelenti, hogy ha a tartós szárazság által károsult földrészletek ujabb veteményezés által még a károsodás évében jövedelmezővé tétetnek, ezek a földrészletek adóelengedésre igényt nem tarthatnak. Ezeket a rendelkezéseket az illetékes pénzügyi hatóságok a következőképen hajtják végre: 1. Nem adnak adóelengedést akkor, ha a szabályszerű időben Britannia, Megértük hát ezt is. Az egyetlen hatalom, amely képes lett volna a futó betyárokat idejekorán észretériteni, Anglia, amelv évszázadokon át nemcsak vallotta, de vállalta is Gnaeus Pompeius Sextus felfogását a szellemi dugáruról, azonnali elkobzásáról, pártot ütött önmaga ellen. Félrevonult az európai vizekről és ölhetett kezekkel nézi, hogyan rakják kalózhajók egyre másra le az aknasorokat a békés partok előtt s miként szükül közöttük a mező, ahol veszély nélkül elhaladni lehet. És megtörtént az is, amire XIV. Lajos és II. Jakab gyászos ideje óta példa nem akadt. Egy francia külügyminiszter bátorkodott az egész világ színe előtt britt őfelségének követét megleckéztetni, sőt gyengeséggel vádolni. Es minden okunk meg van arra, hogy csodálkozva kérdjük, ahogy Mária Karolina kérdezte Collingwood tengernagytól, hova lett az oroszlánköröm, hova szállt a gőg és hova tünt a cimerpaizsról a jelige: Nec pluribus imparl Ne szépítsük a dolgot, Anglia van olyan legény, hogy bátran mutogathatja, sőt fitogtathatja a pörsenéseket, amelyek orcáját éktelenitik. S igy kereken megmondhatjuk, hogy a minapában, a le szerelési értekezleten, gyáván viselkedett, Gyáván és okosan, amint olyan birodalomhoz illik, amelynek szérűjén a nap soha le nem nyugszik s amely harminchárom millió négyzetkilométernyi nyoszolyán pihen. Franciaországot, hogy a többiekről ne is beszéljünk, minden gyökérszála Európához köti s akkor is megél, ha a gyarmatok, mint felesleges cicomók, lehullanak róla. Ám Anglia, akárcsak a fagyöngy, nem önmagából, hanem idegen szervezetből táplálkozik s ha nem akar elpusztulni, figyelnie kell olyan érdekekre is, amelyek az övéivel lényegileg nem azonosak. Az auvergnei, a normandiai, a provencei parasztot . joggal nem érdekli, mi történik Európa hatábejelentett, tartós szárazság által okozott károsodás olyan mérvet ölt, hogy annak következtében a veteményt május hó vége előtt le kell kaszálni, vagy ki kell szántani, mert a károsult földterület tengeri, vagy egyéb takarmánynövénnyel még abban a gazdasági évben biztosan hasznosítandó. 2. Ha azonban a tattós szárazság által okozott károsodás folytán, valamely szántóföld csak junius havában kerül vetés alá, akkor ezek a szántóföldek az első vetést ért károsodás mérvéhez képest földadóelengedésben részesülnek, mert a második vetéstermés eredménye teljesen bizonytalan és igy F második vetést olyannak tekintik, mintha az meg sem történt volna. ara pacis rain tul, de a City megremeg, ha Labradortól a Tűzföldig, Benarestől Gibraltárig, Johannisburgtól Sidneyig akárhol a legkisebb szellő megbodoritja a hullámokat. És ebből a tzemszögből nézve, helyesnek kell tartanunk John Simon megfutamodását és el kell fegadnunk azt az érvelését, hogy Anglia nem írhat alá olyan váltót, amelyen sem az összeg, S3m a lejárat kikötve nincs, azoknak a megkérdezése nélkül, akiket az ő nyilatkozata együtt kötelez. Különben is az arbitiage, amelyet az angol külügyminiszter megejtett, nem a leghizelgőbb. Jelentése szerint, amelyet az alsóház elé terjesztett, ez volna a csizió. Európa ma ismét ott van. ahol 1914-ben állott. A francia—orosz szövetség újból kialakult, azzal a különbséggel, hogy jelenleg az osztrák—maevar birodalom egyes szilánkjai. Csehszlovákia, Jugoszlávia, Románia, nem különben egyes balti tartományok, valamint Lengyelország is Németország ellen sorakoznak fel. Ami Nagybritanniét magát illeti, a kizárt sérv, mit számára 1914 ben a német versen v jelentett, immár becsukódott. Németország eltűnt a gyarmatokról és nem fenyegeti Albion egyeduralmát az Óceánokon. Kétségtelen, hogy jelenlegi kormányzata ellenszenves az angolok előtt és a szomszéd államokat állandóan izgatja és nyugtalanítja. Da Angliával még kötözködni se bátorkodik. Egvedül a levegőben árthat neki. Éppen ezért növelni kell a légi flottát. Az okok, melyek 1914-ben az angol beavatkozást előidézték, elpárologtak és Anglia — legalább is Sir John feltevése szerint — csak akkor lépne ki a semlegességből, ha Námatorszég, letiporván Franciaországot, a La Manche csatornánál befészkelné magát. íme, ez volna ma Anglia stratégiai térképe annak a férfiúnak a szemében, aki jelenleg hivatva van azt felrajzolni. Csakogy ez a térkép is, mint minden olyan vázlat, amely nem számol az erők ' mozgásával, egvenesen fogyatékosnak jellemezhető. A francia-orosz szövetség példának okáért még csak eshetőség, de nem bizonyosság. Az URSS ugyan számol azzal a veszéllyel, amelv Japán felől érheti és ÍPV hátvédet keres a német támadás elhárításéra. Ám aki valóban ismeri a moszkovita gondolatvilágoV aligha tételezi fel az orosz vezérkarról, illetve Tuchacsevszkijról és Vorosilovról, hogy egv kapitalista állam szép szeméért hajlandó lenne a vöröshadseregét fö'^ldozni. Es igy csak sajnálatosnak érezzük, hogy nem akad ember, aki figyelmeztetné a J angol külügyminisztert, hogy épp Anglia tétovázása inditolta el 1914 ben a vMágháborut és Angiié tétovázása igencsak elindíthatja 1934-ben is, De ha számításba vesszük az angol állam alkotó elemeit és a ténvezőket, amelyek azokat létre hívták és életben tartják. íziben megértjük azt n különbsége}, amely 1914 és 1934 között megérlelődött. 1914 ben a dominiumok egvek voltak ez anyaországgal, testben és lélekben. Ám azóta sok víz lefolvt a Themsén és — a birodalmi gyűlés, Írország és Délafrika nvomása alatt — ielen'ős változásokat eszközölt a Britt Államszövetség alapokmányán. Háború esetén a dominiumok megsegíthetik Ang'iát, ha éppen kedvük tartja, de ha nem tarHa. semlegesek maradhatnak. Lehetnek háborúk, amelyek a dominíumokat is közelről érintenék. Például az. amely Japán ell»n folyna és ebben Ausztrália, Ujzéland sőt Kanada is ezer örömmel részt venne. De egy európai héboru esetén a Saint—James-oalota nem számíthatna csak Angliára. Skóciára és Walesre s ta'éntán egyes koronagyarmatokra. Ez még hagyján lenne, ha Németország helyét közben el nem orozta volna egy nálánál ióvalta félelmesebb ellenség: az URSS. Németország iparban, kereskedelemben a gyarmatokon s a tengereken vetélkedett Angliával. M<* ugyanez* teszi a Szovjetunió. Áll a gazdasági harc, mert nyilvánvaló, hogv az orosz ipar mindegyre erősödik, ugy, hogy figyelembevéve jóval csekélyebb termelési költségeit, maholnap lenyargalja az angol ipart. Áll mégpedig javában a Ryarmat; harc, mert az orosz befolyás Ázsiában mélyebb és szélesebb, mint bérmikor. Hogy Anglia megbirkozha8sék vele, hogy a bálna legyőzze ismét a jegesmedvét, ahhoz idő és idő és megint idő kelletik, az egyetlen elem, amely mindent sarló alá érlel annak, aki várni és alkalmat üstökön ragadni tud. Angliának erőt kell gyűjtenie és mint a távolugrónak, ha lendületet akar venni, ideig-óráig hátrálnia. Es igy érthető az a békevágy, amely Angliát át- meg áthatja és amelyet még Barthou