Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) április-június • 73-145. szám

1934-04-08 / 78. szám

Ara 10 fillér április 8 Vasárnap 61. évfolyam 78. szám EKESMEGTEI KÖZLÖNY El Sfizetési dijak • Helyben és vidéken postán küldve ne­gyedévre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő. Példényonkint- 10 fillér POLITIKAI NAPILAP WWMMMW Főszerkesztő: Dr. Reisz József Szerkesztőség és kiadóhivatal a Békéscsaba : Ferenc József-tér 20. Telefon 176. Hirdetések díjszabás szerint. A kisantant politikai magatartása (S) Benes Ede, Csehszlovákia külügyminisztere ismét megszólalt. Az egyik pórisi világlap munka­társa előtt nyilatkozott s igen ér­dekesen szegezte le véleményéi az olasz. osztrák és magyar kor­mányfő Rómában létrejött egyez­ményével kapcsolatban. Igen ér­dekes és figyelemreméltó a cseh külügyminiszternek ez a nyilatko­zata, mert egyáltalában nem he­lyezkedik a merev tagadás állás­pontjóra Magyarország, Itália és Ausztria megegyezése ügyében, hanem hajlandó azt oly kezdő lépésnek tekinteni, amely a kis antant és a többi dunai állam kö­zeledését késziti elő. Benes természetesen ebben a nyilatkozatában is igen óvatos ál­lamférfiunak mutatkozik s kijelen­téseit számos feltétellel bástyázza körül. A római megegyezéssel szemben egyelőre a várakozás álláspontjának szükségességét hangsúlyozza, mert először látni akarja, hogy a római jegyzőköny­vekben lefektetett alapelveket ho­gyan fogjók az érdekelt államok a gyakorlatban alkalmazni, de még ezenkívül ia Csehszlovákia részéről uz együttműködést a kis­antant hatalmas hátvédjének, Franciaországnak hozzájárulásától teszi függővé. A cseh külügyminiszter e nyi­latkozata mindenképpen figyelmet érdemel s azt a magyar közvéle­mény megelégedéssel, de egyben kellő fenntartással fogadhatja. Ezek az óvatosan megfogalmazott be­nesi mondatok mindenesetre azt mutatják, hogy ma már a kisan­tant sem mer nyilían szembe­szállni azokkal a törekvésekkel, amelyek Középeurópa és a Duna­medence régen vejudó problémó­jőnak rendezésére, a dunai álla­mok gazdasági és politikai kérdé­seinek ujabb szabályozáséra irá­nyulnak. Nem zárkózhatik el ma már a kisantant eddigi m&rev ön­zésével, a fennálló rendhez való görcsös ragaszkodásával a »!mind erősebben előretörő áramlat elől, amelyet Magyarország és ez olasz nemzet kiváló vezére, Mussolini mór évek óta képvisel s mely Európa válságának egyik legfőbb okát és kuiforrását a Duna-me­dencében uralkodó őllapotokban keresi. Benes, aki igen jószimatu diplomata, már érzi az európai erőviszonyok éá felfogások nagy eltolódásét s tudja, hogy a sok­szorosan összekovácsolt kisantant ereje sem elégséges ahhoz, hogy az igazság mindinkább terjedő felismerésével szembeszálljon. Hiszen nemcsak a Trianonban szerteszaggatottMagyarorszóg.vagy a másfél évtized óta élet-halál közt lebegő Ausztria vergődése mutatja a jelenlegi dunai állapotok tarthatatlanságát. Semmivel sem kedvezőbb, sok tekintetben jóval aggasztóbb a helyzet a kisantant országaiban, amelyek egyáltalában nem élvezik zavartalan békesség­ben a békeszerződések számukra oly bőségesen juttatott gyümölcseit. A gazdasági vélsóg meg sokkal nagyobb pusztításokét végzett ezekben az országokban, amit kü­lönösen az egykori magyar Fel­vidék iparának éa kereskedelmé­nek kétségbeejtő pangésa, Bánát, Bicska és Erdély gazdáinak nagy nyomorusóga a legjobban bizonyít. Politikai orvgyilkosságok, merény­letek, a nemzeti kisebbségek ül­dözése és elnyomása, az egyre növekvő társadalmi nyugtalanság és elégületlenség; jellemzik a vi­lágháború e „boldog" haszonél­vezőinek, a kisantant országoknak politikai helyzetképét, mely ékes bizonysába annak a régi magyar jószó­mondásnak, hogy „rablott gon nincsen Isten áldása". Benes Edének tehát minden oka megvan arra, hogy a merev el­zárkózás politikáját feladva, ko­moly készséget mutasson a dunai államok egészséges közeledése és megegyezése felé. Ereznie kell, hogy a dunai államok helyzetének megjavítása érdekében velaminek történnie kell s ez nemesek Ma­gyarország, Ausztria és Olaszor­szág. hanem a kisantant államok érdekei is, hogy a magyar nemzet a dunai helyzet rendezéséi, a du­nai államok együttműködését csak olyképpen és azzal az elengedhe­tetlen feltétellel tudja elképzelni, ha ezt a rendezést a Magyaror­szágon elkövetett trianoni igaz­ságtalanság méltányos jóvátétele előzi meg. Ennek as előfeltételnek a teljesítése nélkül a magyar nem­zet riem tartja lehetségesnekaszom­s^éd államokkal való békés, tartós és eredményes együttműködés sem gazdasági, sem politikai téren. Az elmúlt évek folyamán Prága felől már többször hallottuk a többé-kevésbbé rosszul színlelt baráti közeledés szirénhangjait megszólalni. Ennek a felajánlott közeledésnek azonban mindeddig elviselhetetlenül magas ára volt, melyet a magyar nemzet nem volt hajlandó megfizetni, mert legszen­tebb törekvéseit: a revíziót kellett volna feláldoznia. Erre az áldo­zatra a magyarság ma sem haj­landó, annál kevésbbé, mert kö­veteléseinek jogosságát ma mór a müveit világ nagy része belátja. Vájjon elérkezett-e ehhez a belá­táshoz Benes és a kisantant is: nem tudjuk. Pedig szeretnők tud­ni, mert ettől függ a Duna-me­dence megmentése és Európa igazi békéje 1 Gőring légiflotta fejlesztő tervei okozzák a legnagyobb ag­godalmat Franciaországban Péris : Az Ouvre londoni érte­sülése szerint az Bngo, Kormány tegnap este tehfonon értesült a valaszjegyzék teríalmáról és el­határozta, hogy nem ad ujabb választ erre a jegyzékre, hanem bevárja Eden főpecsétőr genfi tár­gyalásainak eredményét és Suvich államtitkár londoni látogatását. Az angol kormány elsősorban O'asz­orszősgal akar megegyezni. A Populeir éttesülése szerint hire jár, hogy a francia kormány a leszerelési egyezmény aláírása előtt kívánni fogja, hogy e német fegyverkezések jelenlegi állapotá­nak megvizsgálása céljából nem­zetközi b zottságot alakítsanak Franciaországnak főleg Gőring lé­giflotta fejlesztési tervei okoznak aggodalmat. A Populair szerint a vizsgálóbizottság ez érdeKelt hatalmak nagyvezérkarainak ve­zetőiből állanak. Róma és Románia Nevüket, egyebet sem, Rómától vették ez oléhok. De ennak elle­nére, hegy Trejánus légióitól szár­maztatják magukat, attól a pilla­nattól fogva, amikor a világtörté­nelem süllyesztőjéből a népek színpadára sompolyogtak, egész 1780-ig amikor — Klein Sámuel balázsfalvai püspök intelme nyo­mán a cirill Írásról áttértek a la­tin betűkre, mindvégig ádáz gyű­lölettel harcoltak á'litólagoa szülő­anyjuk ellen. Byzancz, Nyugat örök ellenlábasa, formálta lelkü­ket és még a Supplex Libellus Valachorum is, az első dokumen­tum, mely az oláhságnak a keleti pólyákból való kibontakozásét és e nyugati szellsmóramlatekkal való érintkezését bizonyítja, büsz­kén emlegeti, hogy Decebál iva­dékai századok viszontagságain is hivek tudtak maradni azokhoz a dogmákhoz, amelyek Róma fel­sőbbségét a keresztény egyház felett konokul s rendületlenül ta­gadják. Es mindhiába igyekezett a pap­ság az unió pórázéra fogni őket, mőr a legelső görögkatholikus püspök is, névszerint Micu János, kirúgott a hámból s eleinte csak az egyházmegyei zsinatokon, majd III. Károly idején az ország­gyűléseken, végül Mária Terézia trónra lépte után egyenesen a római Kuriőn fennhangon köve­telte : bírjon az unióit klérus ha­sonló jogokkal, mint a latin szer­tartású, a reformáció óta földes­úri kézre került tizedeket kapja meg az uniált papság, e görög­katholikus vallású nemesek ne mint magyar nemei ek, hanem oláh nemesekként élvezzék elő­jogaikat, hivatalviselésben legye­nek egyenlők a többi nemzet, a magyar, a székely és a szász, fiaival, sőt a fogarasi és kővári főkapitányságot meg a hunyad­megyei főispánságot csak velük legyen szabad betölteni. Vagyis az oláhságnak még az a csekély résztöredéke is, amely annyira — — amennyire közösséget vállalt a latin szellemmel, csak addig foly­tatta vadházasságát Rómával, amig az — ellentétben az uni­versalizussal, amely megkülöm­böztető bélyege és legfőbb jog­címe a többi egyházak fölött — hajlandó voit azokat a partikulá­ris céiokat szolgálni és előmozdí­tani, amelyek e kétlaki nép lel­kében derengtek. Ez a sajátságos lelkiség addig, amig a magyarság uralta azt a medencét, amelyet a Kárpátck őve szegélyez, tekintetbe alig jö­hetett. A nemzet, amelynek ál­lamalkotó képessége az angol­szászéval vetekszik, ha ugyan még azt is bizonyos tekintetbe felül nem múlja, játszva és moso­lyogva, kézlegyintéssel verte visz­sza azokat a sunyi támadások"\ amelyeket — rajta keresztül — az ortodoxia Róma, Kelet Nyugat ellen oly sokáig hiába intézett. Erejében bizva, nem vette komo­lyan, ugy ahogy kellett volna, időab Wesselényi Miklós báró figyelmeztetését, aki — Bobb Já­nos görögkatholikus és Adamo­vics Geraszim görögkeleti püspö­kök indítványának felolvasásakor, amelyben a magyarokat Erdély földjén jövevényeknek, az oláho­kat pedig őslakóknak nevezték, ezzel tartotta vissza egy hirtelen tűzvész oltósára induló követeket: Elég nagy máglya ég imitten, bér ezt olthassuk el. Mint ahogy azt sem bánta, hogy a balázs­falvai kalugyerek, Klein Sámuel és Sinkai György majd utánuk Major Péter az 1746-ban ismere­tessé vélt Anonymus krónikájára támaszkodva, olyan államjogi el­méletet koholjanak, amely szerint Trejánus császárnak Erdély terü­letén maradt utódai Tuhutum vezérrel valóságos szerződést kö­töttek és igy megvessék a fejeal­ját és melegágyát azoknak a zagyva meséknek, amelyek Den­susianu és Jorga révén Európa egyik végétől a másikig elterjedtek és utoljára is Trianonhez vezettek.

Next

/
Thumbnails
Contents