Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) április-június • 73-145. szám

1934-06-03 / 123. szám

1934 junius 16 ÖEKESMEGYEI KÖZLÖNY 3 Krónika Elmúlt héten, amint tudják, Közgyűlés volt hétfőn nálunk B-Csabán, Sok beszédtől szegény fejem, Mint egy méhkas, zsongott egy pár Éjszakán. Szűkmarkúság az irányelv: Ahogy lehet, meg kell mindent Spórolni, Másik elv meg -. Ki odamegy, A nadrágját végkép ki kell Porolni. Haji Letűntek a jó idők Es a rosszak minden lelket Izgatnak, De fölötte izgalmas az: Vége lesz a fejőstehén Vircsaftnak. Nem lehet már abból élni: (Pedig talán ez az élet Szép lehet) Megkeresni a profitot. Melyhez ad a varos ingyen Bérletet. Nem lehet már a bérlőknek Jóízűen a markukba Nevetni, Kik kiveszik a bérletet, De sohasem jut eszükbe Fizetni. A pénzéhes bérbeadó Fizetésért nem tudom, mért Kiabál, Hiszen aki ma is fizet. Az vagy bolond, vagy nem tudja, Mit csinál. Üldöz a Sors és hát sajnos, Elszaladni nem tudunk mi Előle, Vigasztaló: Lesz jó termés! Annyi, hogy még el is adunk Belőle. Jó termés lesz 1 Olcsóság lesz I A szegénynek nem kell többé Oltalom, Üzletekben mindenfelé Szakadásig növekszik a Forgalom. Én már látom, hogy Deutschéknál Ugrálnak a kiszolgálók. Mint szöcskék Es nagy gondot fordítnak rá; Megtegyenek elégedve — A nöcskék. Látom aztán Szelner Tónit; Mosolyogva üdvözli a Vevőket, Jobbra is néz, balra is néz És figyeli, hogy szolgálják Ki őket. Azt is látom, hogy Szelnerék, Meg a Deutschék pár pengőre Nem neznek, Éppen azért a várostól Bermérséklést véletlenül Sem kérnek. Ámde ha a bérmérséklés Nem nyújt többé alkalmat a Beszédre, Nem tudom én elgondolni, Hogyan él meg az a szegény Tehenke? erde ***************** Fer enc József-tér 12. u. a. üzlethelyiségnek használható két szuterén helység bérbeadó. Felíiláflositástnyújt VARGA GÉZA iigjvíil *******************

* ******************** fidülés a „Békésmegyei Közlöny" előfizetőinek és olvasóinak Balatonlellén, az elragadóan bájos és kellemes szepesi penzióban. 10 napra egy személynek 48 P 10 napra két személynek 92 P négyszeri elsőrangú, bőséges étkezéssel, díjmentes fürdőzéssel. A penziónak saját strandja, vízvezetékei, komfortos szobái vannak. Rádió, kuglizó, hinták, külön napozó és sportkert, valamint kártyák, sakk és dominó állnak a vendégek rendelkezésére. Kedvezményes oda- és visszautazás. Bővebb felvilágosítás és jelentkezések lapunk kiadóhivatalában. Paál Jób vasárnapi riportja: Utolsó beszélgetésem Barabás Bélával A vén kuruc drámai visszaemlékezései a magyar história sorsdöntő alakjairól — Nekem mondotta meg először: miért utasította vissza az exellenciás cimet — Ferenc József megdicsérte elhatározásáért — „Polgárnak maradni: a legnagyobb erény .. (Copyright by Jób Paál.) Pöstyén, 1934 junius eleje. Pontosan négy hónappal ezelőtt jártam utoljára nála. A hetvenkilenc esztendős Barabás Bélánál, akit tegnap kísértek utolsó útjára az aradi temetőben. Akkor még makkegészséges volt. Házikabétban ült íróasztala mellett, a nyitott fiókokban írásokat rendezgetett, amikor beléptem hozzá. Mosolyogva sietett elém, a látogató nem is sejthette, hogy gyilkos kór lappang erős szervezetében. Vastag fehér fürtjei rakoncátlankodtak a homloka körül és nekem — mint annyiszor, ha vele találkoztam — Feszty Árpádnak valamelyik kepe jutott az eszembe. Csak Feszty Árpád tudta körképén olyan markáns vonósokkal megrajzolni az Etelközéből útra kelő keménynyakú ősmegyerokat, mint ahogyan Barabás Bela átmentette fajának minden karakterét régen mult századok eltűnt idejéből... Aradi tartózkodósom idején háromszor is felkerestem. Órák hosszat beszélgettünk el egymással zavartalanul. Se ő, se én nem hittük, hogy ez a találkozásunk az utolsó lesz. Itt áll előttem most is hatalmas alakja, szavai a fülembecsengenek. Rátartó ember volt, de csöppet sem büszke. A hangja erős volt még mindig, mint kemény pörölyök csapósa alatt az acél. Es nem reszkedtek a kezei sem. A mai generáció nem tudja mór, mit jelentett egykoron a magyar politikában Barabás Béla neve. Neki história és emlékezés, ami nekünk egykoron az élet volt. Erről az életről beszélgettünk el egymással. Panaszkodott, hogy élete alkonyán elszegényedett. Sohasem is volt pénze. Á politikából nem szerzett magának semmit. Igaz — ezt büszkén jegyezte meg — nem is került neki pénzébe a politika. Tizenkét mandátumot szerzett az életében és csak egyetlen egyre költött pénzt. Az ügyvédséggel felhagyott, csak ingyen ügyei voltak. Bajba jutott szegény emberek dolgaiban szaladgált egész nap. Amikor ott jártam nála, akkór egy aradi kávés panaszolta el, hogy valamelyes igazságtalanság esett meg vele. És a hetvenkilenc éves Ba rabás Béla megígérte, hogy még aznap eljár a dolgában... Meg is tettePolitikai ellenfeleiről beszélgettünk el. Élete alkonyán megbékélt valamennyivel. Fejérváry Géza báróról igy nyilatkozott: „Derék magyar ember volt, a cmészár katonája. De azt hitte, hogy a maga módja szerint szolgálja hazáját. Akkor becsültem meg igazén, ami kor a darabont korszaknak vége volt és Fejérváry lemondott. Az én lakásomon történt meg a kibékülés közte és Kossuth Ferenc között. Fejérváry boldog volt és szemmel láthatólag örült, hogy megszabadulhatott a neki csöppet sem tetsző szereptől. Utálta a politikát..." Megkérdezem, mi volt az oka annak, hogy nem fogadta el a Wekerle által felajánlott titkos ta nácsosi méltóságot. Erre a kérdésemre igy felelt: „A delegáció Batthányi Tivadar grófot választotta meg elnökének. Ferenc Józsefnek nem tetszett ez a választás. Batthányi lemondott és a delegáció engem választott elnöknek. Nem is tudtam a választásról. A vacsora mellől cipeltek el a bécsi magyar házba. Egy pikkoló gyerek szaladt végig a Hotel Meisl et Schaden éttermén, hogy: der Herr Parapósch wirdt gesucht... Amikor tudomásomra hozták a választást, valaki megjegyezte: „De azért különös lesz, hogy annyi mágnás után egy nagy ségos ur kerül a delegáció élére." Wekerle ott állt az ablakmélyedésben és igy válaszolt: „Holnapra kegyelmes ur lesz a Béla." Felhatalmazást nyertem a felségtől arra, hogy előterjesszelek valóságos belső titkos tanácsosnak." Feleltem én: „Már pedig én maradok polgárnak. Nekem semmiféle kitüntetés nem kell. Polgárnak maradni: a legnagyobb erény..." Wekerle nem szólt semmit, szemrehányást sem tett, tisztelte elhatározásomat. És amikor a delegációs ebéd során közvetlenül a király mellett ültem, a felség ezekkel a szavakkal szólított meg: vor*^ DÖRZSÖLJE BE MAGÁT* DIANA SÓS BORSZEsszEL FELÜDÍTI , FELFRISSÍTI í „Örülök, hogy egy polgárember mellett foglalhatok helyet.* Kedélyesen elbeszélgettünk. Anekdotákat mesélt nekem a király és nekem is mesélnem kellett anekdotákat. Emlékszem rá, különösen egy megjegyzésem nevettette meg a felséget. „Tokaji bort szervíroztak és a magyar bortermelésről diskuráltunk. Valahogyan szóba került a Bácska is. Már .nem emlékszem, hogy hogyan. Én megjegyeztem, hogy a Bácska borát nem ismeri a világ, pedig az nagyon jó. Azért nem ismerik, mert nem exportképes. „Miért" — kérdi a király. Nevetve felelem: „Mert mire megérkeznék az export ideje, a bácskaiak már mindent megittak." Ferenc József ugy nevetett, hogy a könnyei is kicsordultak és még évek multával is szóba hozták udvari emberek előttem ezt a viccet." Volt idő, amikor ugy hivták, hogy „Barabás, a bálvénydöntő." Azért, hogy Tisza Kálmánt megbuktatta Váradon. Erre a győzelmére mindenkor büszke volt. de — sajnálta ellenfelét. „Tisza Kálmán jót tett velem, még egyetemi hallgató koromban kineveztetett a megyéhez. De hát — ilyen a politika." Általában nagyon megbecsülte politikai ellenfeleit. És nem haragudott egyikre sem. Inkább politikai barátait kritizálta. Mutatott egy naplótöredéket, amit nem hozhatok nyilvánosságra. Az események, amelyekről olyan találó bírálatot mondott ebben Barabás Béla, még nem vesznek el a történelmi idők ködében. Jurfth Gyulát elitélte, mivel a titkos tanácsosi kinevezést visszaküldötte. „Ne fogadta volna el — mondotta — senki se neheztelt volna meg ezért, de ajándékot, amit az ember viselt, ne küldjön vissza...." Az íróasztala falán két berámázolt kép függött, amikor nála jártam. Az egyik: a nagyfejedelem képe, a másik a hires „intézőbizottság" arcképcsarnoka. A negyvenes bizottságé. A negyvenből már csak ketten voltak életben: Barabás és Hock János... Most már Barabás is elment.. Az utolsó kuruc... Akinek élete végéig tiszta maradt a keze. Aki sohasem kereset a politikán. Nem maradt utána más, mint egy csomó papiros a láda fiában. Selyemszalaggal átalkötve szépen a mandátumok. Mind a tizenkettő. És sok-sok levél...