Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) április-június • 73-145. szám

1934-06-03 / 123. szám

1934 junius 3 Vasárnap 61. évfolyam 123. szám BEKESMEGYEI I0ZL0NY POLITIKAI NAPILAP Előfizetési dijak• B | Szerkesztőség és kiadóhivatal • Helyben és vidéken postán küldve ne- | _ I Békéscsaba: Ferenc Jóasef-tér 20. Jel.fon 176" gyedévre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő. S UP. ReiSZ JÓZSef I Hirdetések díjszabás szerint, réldényonktnt- 10 fillér V 1 Drágul ez a szerencsétlen magyar élet, mely bizony egyesek számára nagyon is olcsó olyan olcsó és olyan jelentéktelen, hogy minden különösebb lelki töprengés nélkül eldobják maguktól. És most megint drágul az olcsó élet. Drágul, mert az idén megtáncoltatott bennünket az idő, mely megritkította a vetéseinket és megcsappantotta a mi gyönyörűséges szép reményeinket. A buza megritkulásával megcsappan a lisztkészlet, ami viszont áremelkedést von maga után. Az ár emelkedik itt is, ott is, de ebből éppenséggel senkinek nincsen haszna. Mert ugye furcsának tűnik fel, de mé^is igaz. hogy jóformán még a gazda sem igen örülhet annak, hogy magasabbra szökik a búzaára.Mért is örülne neki? Hiszen csak a buza ára szökik magasabbra s az is kizárólag azért, mert a termésátlag jóval a tavalyi alatt lesz. Nem ilyen áremelkedésre vágyott a gazda és nem az ilyenforma áremelkedésért drukkolt, — mert drukkolt — az iparos és a kereskedő. Ez egy rendkívüli, egészségtelen áremelkedés, egy természetellenes valami, aminek levét az iparos, kereskedő és lateiner osztály issza meg. Mert az iparos műhelye még sem telik meg, a kereskedőt sem rohanják meg a vásárlók, a lateiner fizetése pedig nemhogy emelkedne — ez még álomnak is merész — de hónapról-hónapra csökken. Mig egyfelől csukken a kereset, addig másfelől drágul az élethez szükséges legfőbb és legnélkülözhetetlenebb nyersanyag, a gabona. Hát igy fest a helyzet ebben a nehezen várt ezerkilencszázharmincnégyben, amikor már junius közepe táján meg fognak pendülni a kaszák s a hónap végén már búgni fognak a cseplőgépek s mi nem fogunk őrülni a korai kaszapengésnek és cséplőbugásnak, inert az természetellenes, mert akaratlanul is arra kell gondolnunk, hogy ennek a korai buzaszüretnek nagy ára van. Az egész ország lélekzetvisszafojtva figyeli a Jejleményeket. A vasmegyei Őriszentpéter csontos és szikár magyarjai éppen ugy tudják, mint Debrecen pirospozsgás cívisei, hogy a magyar élet, a mi életünk itt, ezen a ponton fordul meg. Ezen dül el minden. Lesz-e kenyere ebben az országban mindenkinek és olcsó lesz-e a kenyere, illetve hozzá tud-e mindenki jutni a kenyérhez a maga erejéből? Mert azt mindenki tudja, hogy bár nagyon szép dolog az Ínségeseken való segítés, az egészséges állapot az lenne, ha nem lenne szükség inségakciókra és egyszerűen azért, mert nem lenne ínséges, mert mindenki dolgozna. Ez — tudjuk — álom, de egy olyan szép álom, mely valamikor valóság volt és éppen azért valósággá válhat. Munka kell, munka mindenki kezébe, mert ha van munka, van pénz, ha van pénz, a drágább kenyér is olcsóbb, mint egyébként az olcsó s ha van munka, van hite, önbizalma a nemzetnek, akkor megszületik az egymás megbecsülésének az érzése, akkor van nemzeti egység s van a nemzetnek dinamikus ereje, mely képessé teszi politikai céljainak elérésére. Erdélyben 29 magyar postamestert elbocsájtottak állásából Csíkszereda: A napokban 29 magyar postamester elbocaéjtó levelet kapott felettesétől. A magyarság körében érthető izgalommal fogadták ezt a hírt, meri azt gondolják, hogy hemarosan löbb más magyar postamester is hescnló sorsra jut. Külső-Mongoliában összeütközés történt az oroszok és mongolok között London : A Daily Telegraph jelenti, hogy Külső Mongoliában az oroszok és mongolok között ösz szeütközések történtek. Mongol tisztviselők elbeszélése szerint az oroszok sok mongolt megöltek, mert nem akarták átengedni háziállataikat. Az orosz csapatok ellen mintegy 500 mongol felfegyverkezett és 30 orosz tisztviselőt felmészárollak. Mongoliában állilólag nagyon súlyos a helyzet. Genf előtt, Genf mögött Aki elolvasta Foch és Poincaré, Tardieu és Wilson emlékiratait 8 ezekből ismerni tanulta Barthou pályafutásét, az, mielőtt csak a száját is kinyitotta volna a francia külügyminiszter, máris hallani vélte a takaródot, amelyet a Rajnán étsüviteit. Tudnivaié ugyanis, hogy ez az államférfiú, akit Clemencau bizalmasai körében röhögő csúfnévvel illetett, még azok közül való, akiket felelős állásban ért az algesirasi megaláztatás s igy, ha akarnák, se felejthetik, mekkora árnyékot vet Németország, ha napja delelőre hág. Mikor szólásra emelkedett, bizonynyal visszacsengett fülében a durva halberdó, amely egykori gazdáját, Delcassét megállósra kényszeritette. Ám bizonnyal visszazengett benne a fogadalom is, amelyet Delcassé utódja, Rouvier tett, arra, hogy amig francia él, békét nem köt az ősi ellenséggel, hanemha a teljes behódolás érén. És hiábe vetette fel Anglia megbízottja a kérdést, yajjon nem lehetne bizonyos uton-módon hidat verni az ellentét felett, mely Franciaországot Németországtól elválasztja, a válasz ép oly ridegen hangzott, mint az, melyet Scipio adott macedón Fülöpnek, amikor Hannibal ajánlatét elébe tárta. Exul, exheres esto nationum, legyen száműzve, legyen kitaszítva a nemzetek közül: ezt követelte a zémai győző a pun és ezt köveleli Barthou a német ellenében. Hogy Franciaország nem akar arra a hidra lépni, amely közte és Németország között a békét ivelné át, ebben önmagábanvéve nincs semmi meglepő. De igenis meglepő az, hogy a közvetítő ajánlatot Anglia tette és Franciaország mégis el merte utasítani azt. Hogyan? Hát Franciaország ilyen hamar elfelejtette, mit jelent az angol hajóhad é3 elfelejtette azt, hogy a világháború nem a Marnenál dőlt el, hanem ott, ahol a tengeri zárlat utolsó gyűrűje az elsőhöz simult és leléphetetlen örvet alkotott Németország torkán? Nincs francia iskolás gyermek, aki nem tudná Seignobos lankönyvéből, hogy Franciaország csak ugy kötheti fel a szablyáját, ha Anglia a hálát fedi — és most eltaszítja magától a segítő kezet. Mi lehet az oka ennek a pálfordulésnak és mire véljük Barthounak azt a célzásét, hogy abban a tekintetben, miszerint a francia biztonság a leszerelési kérdés központi tengelye, Davissal és Litvinovval, tehát az amerikai és az orosz kiküldöttel szerencsésen egyet ért ? Nos, a francia diplomácia mint rendesen, most sem esett feje lágyé* ra és nem vaktában kötötte meg a véd- és dacszövetséget a Szovjetunióval. Oroszország ma nagyobb hatalom, mint valaha II. Katalin és I. Sándor korában és főleg azok a gyökerei, amelyeket Ázsia lelkének humusába eresztett, érhetetlenül elszaporodtak és megvastagodtak. Addig, amig nagajkávai tört utat magának a színes tömegek közepette, csak lassan haladott előre. Amióta azonban jelszavak tapossák ki előtte az ösvényt, a hódítás üteme megélénkült és Törökországtól Annámig a népek milliói olyan áhítattal tekintenek Moszkvára, mint a hivő mozlin Kaebára. Pedig akkor, amikor a cári hatalom agyagkoloszszusa összeomlott, ugy festett a dolog, hogy mind az a színes ábránd, amelyet az angol proconsulok rajzoltak az égre, közvetlen megvalósulás előtt áll. A rettegett vetélytárs eltűnt a véres porondról és bukáséban magéval rántotta azokat az államokat is, amelyek, bármily korhadt is volt a cölöpépítmény, amelyre hatalmuk támaszkodott, útját szegték a britt imperializmusnak. Az ozmán birodalom pozdorjaként hullott szét, a kalifátus varázsa megtörött és Cathorpe admirális a Superbe csatahajón olyan föltételeket szabhatott a halálra sebzett mohamedanizmusnak, ami-