Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) április-június • 73-145. szám

1934-05-31 / 121. szám

1934 május 31 Csütörtök 61. évfolyam 121. szám BEIESME6YEIKÖZLÖNY POLITIKAI NAPILAP Előfizetési dijak• 1 r , f Szerkesztőség és kiadóhivatal i Helyben és vidéken postán küldve ne- ff 1 Békéscsaba: Ferenc József-tér 20. Telefon 176" gyedévre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő. f Dr. ReiSZ JŐZSef V Hirdetések díjszabás szerint. inn-j-.r

ri

rj-Lia-W.R VL-Ai/mWmiiiAmixmmirmmm^immm-Amm

M i-r

1 rn - * * Az Ur napja, a minden élet nagy Urának napja köszöntött ránk. Az Urnák a napja, aki bölcs belátással kormányozza ezt a nagy világmindenséget, melynek a mi hfllö félben levő földünk csak egy kis porszeme, mely porszemen mi emberek ismét csak porszemek, nagyon apró és nagyon jelentéktelen porszemek vagyunk. A nagy Urnák millió és millió csillag hódol, hatalmas égitestek zengenek áhitatosan hozsannát neki, a nagy Mindenség minden paránya rendre, ellenvetés nélkül követi az Ő nagy rendelkezéseit, parancsait, csupán a parányok legparányabbja, a csöppnyi ember, akinek lelket adott, akit minden parányisága mellett is fölé rendelt mindennek, az ő legkedvesebb teremtménye nem teljesiti parancsait. Békét, igazi, áldott békét oltott Isten az emberi szivekbe, de az ember megölte magában az Ur rendeléseit s igaz béke helyett ádáz gyűlöletben, örökös ellenségeskedésben él itt a földön. Az Ur végtelen bölcsessége nagy paradicsomnak rendezte be a mi lakóhelyünket, a földet, ahol minden ember békén es boldogan élhetne, ha az Ő nagy törvényei szerint élne, de mi, akik olyan ájtatos szívvel, olyan nagy alázattal tudunk lehullni a templomok csendjében az Ő szine elé, mikor az élet utcáin száguldunk, egészen megfeledkezünk arról, hogy mit fogadtunk meg neki s bűnös módon az Ő nevében támadunk egymásra. Az Ur napja beköszönt hozzánk minden esztendőben. Kinyitja szivünk, lelkünk ajtaját, hogy azon akadálytalanul vonutnasson be a seregek Istene, akit mi nagy-nagy halleiujával be is fogadunk, akit mi örömmel is látunk. Franciák, németek, angolok, olaszok, csehek, románok, amerikaiak, spanyolok, magyarok és mindnyájan,^ minden náció, akik hiszünk Őbenne s akiknek életünk egymáséhoz van kötve, valamennyien örömmel fogadjuk az Ur, a Béke, a Jóság, az Igazság diadalmas bevonulását és mégse, jaj, mégse tudunk ugy élni, ahogyan azt Ő megkívánja tőlünk, ahogyan mi is élni szeretnénk. Mi magyarok, akiknek életünk ezerszeresen keserűbb és fájóbb, mint sok más nemzetnek, menynyire kivánjuk, hogy minden sötét gonoszság felett győzzön Ő, az örök és szent Igazság, mennyire óhajtjuk, hogy az Ur napja ne csak egyszer jöjjön el hozzánk egy esztendőben, de minden nap az Ur napja legyen, az Uré, aki békességre és boldogságra teremtette az embert. Páris bizik a leszerelési értekezlet sikerében Páris : A genfi megbeszélések lefolyása a francia sajtóban ked vező visszhangra talált. A lepok örömmel üdvözlik Henderson fejtegetéseit, eki nyilítn a francia biztonsági tétel mellett foglalt ál lést. Ebben jó előjelét látják a tárgyalások további menetének, jóllehet bizonyos eggodalommal tekintenek Simon angol külügyminiszter nyilatkozata elé. Normann Davis fejlegelései nem találtak különös kedvező fopedtaA Ház elfogadta az apropriációs törvényjavaslatot Budepest : A képviselőház teg napi ülesének elején az elnök kegyeletes szavakkal emlékezett meg Barabás Béláról, a nemzetgyűlés volt tagjáról. A felhatalmazási törvényjavaslat vitájában Vázsonyi Jénos a titkos választójogot követelte. Beck Lajos nem ellenzi az állem író nyitásét a gazdasági éleiben. Sírausz Istvén a hadikölcsön valorizációját sürgette. WoIff Károly a kül- és belpolitika terén az erkölcsi szempontok érvényesülésé tői várja a javulást. Aggodalommal látja a külpolitikai helyzet alakulását. Belpolitikai téren nem tartja az egyseg felé vezető utat jónak, amelyen a kormány halad. Bajcsai Zsilinszky Endre a becsületes földreform megvalósitását sürgette. I Reisinger Ferenc hangoztatta, hogy a szocialisták a nemzet javát szolgáló tettekben látják az igazi ha2afiasségot. Rakovszky Iván megvédte a kisgazdapárt álláspontját és hangoztatta, hogy a becsületes válás* tójog megvalósításáért a reálpolitika szellemében küzd. Hegymegi Kiss Pál löbb megértést kért a kormánytól, a titkos választójogot és az adórendszer reformját sür gette. Ezután a Ház általánosságban és részleteiben is elfogadta az apropriéciós javaslatot. A napirendi vita során Propper Sándor a butoiipari munkások sztrájkját tette szóvá. A Ház legközelebbi ülését ma délután tartja és ezen a mult évi zérszámadést és a mentelmi bizottság jelentését tárgyalja. Mi jöhet? Patet janua Ditis 1 Kitárult az alvilág kapuja, mondotta, ha nem is ugyanezekkel a szavakkal Mussolini, egy nappal a genfi tanácsülés megnyitása előtt. Es mint körvillám, ha felhők szeme rebben, a láthatár alján, végig nyilallott Európán a borzalom, mi lesz, ,ha felszakadnak a zsilipek s mi lesz, ha megindulnak a vér katarakték. Erzi mindenki, hogy eljött az idők teljessége s most dől el a kérdés, ki lesz úrrá a földön, Ábel vagy Káin? De amint szent Bonaventura megjövendölte, senki, mégcsak az ujját sem mozdítja, hogy az igazat segítse győzelemre! Minden pathos nélkül, uj sorsklimába lépünk és végzetes napokat élünk. Ám ami a legvégzetesebb az, hogy az egyetlen hatalom, amely a lámiákat és a lemurokat odvaikba visszakergethetné, Anglia, nem lévén sem önmagával, sem mással tisztában, nem tudja hányat ütött az óra. Jelene, múltja, jövője, szóval mindene a békén nyugszik s azon fordul meg, lesz-e rend vagy se, mégpedig hamarjában, ezen a vakcsillagon, és mégis tétován keresi, mint Ügolino a börtön ajtaját, az utat, ametésra a francia sejtóban. Szemére vetik neki, hogy még ma is olyan dolgokon lovagol, amelyek már, különösen a német fegyverkezés kérdésében, nagyon régen túlhaladott álláspontoknak mondhatók. Mindazonáltal hajlandók elismerni Amerika jóakaratét. A legnagyobb figyelmet szentelik Litvinov nyilatkozatainak, amennyjben azok az európai biztonságról szóló tervvel kapcsolatosak. lyen kereket oldhat a megoldás elől. És hogy ez mennyire igy van és nem másként és, hogy a szigetország mennyire fázik attól a felelősségtől, amelyet a döntés, történjék az jobbra avagy balra, vállára hárítana, arra intő példát nyújtott az alsóház legutóbbi ülésszaka. A pünkösdi szünet előtt — ugyanis — megvitatta mindazokat a kérdéseket, amelyek ma a világpolitika hámfelületét alkotják s módot adott arra, hogy nemcsak John Simon és Slanley Baldwin, hanem velük együtt az összes parlamenti frakciók, ez utóbbiak persze vezéreik szóján keresztül, megvilágítsák azokat az elgondolásokat, amelyek az angol státusférfiakat libegő bolyaként a zátonytorIaszok útvesztőjében kalauzolják. Mint falusi kántor a repedt orgonasipokat, a szónokok végig nyekeregtették mindazokat a nótákat, amelyeket a politika kintornásai régen elcsépeltek. Nyoma sem mutatkozott annak, hogy Európa felett végkép beborult az ég és amint James Lewis Garvin az Observerben megjegyezte, ugy festett a dolog, mint esztelen dáridó a vjlkén tövében. Mindazáltal aki ismeri az angolok megrögzött empirismusát és azt az átkozott szokásukat, hogy csak akkor hisznek a tényeknek, amikor mér bekövetkeznek és lesújtanak, néhány szóra joggal riadtan felfülelhetett. Igy például, Sir John Simon beszédében imitt amott felcsillant egy szál, amely arra enged következtetni, hogy Bolingbroke-nak nem volt egészen igaza akkor, amikor azt vetette az angol államférfiak szemére, hogy egy gondolattal mindig és következetesen elmaradnak önmaguk mögött. A külügyi államtitkár szerint Ramsay Macdonald javaslata, abban a bővített és módosított formájában, amely Benito Mussolini ellenvetéseit figyelembe veszi, nemcsak kiindulási pontnak, hanem végződési határnak tekinthető, mint az a vonal, amelyet a Fetialisok húztak az ellenség mesgyéje tövében. Anglia szerinte akkor cselekszik a leghelyesebben, ha erről az alapról bármilyen vékony és keskeny legyen is az, semmi körülmények között el nem tér. Azzal, hogy elfogadta az olasz álláspontot, eleget tett kötelezettségének és nem áll módjában állásfoglalását megmásítani. Sem per Ultra: ez volt V. Károly német-római császár jelmondata, semper retro: ez lesz Anglia jeligéje. És mi lesz akkor, ha a leszerelési konferencia az angol makacsságon megfeneklik, tóiul fel önkénytelenül a kérdés?! Nos — adta meg eleve a választ John Simon — a konferencia csődje módfelett sajnálatos lenne, de — s itt szóról szóra adjuk vissza a Foreign Office vezetőjének a gondolat menetét — „akkor sem sza-