Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) április-június • 73-145. szám

1934-05-29 / 119. szám

1934 ínájus 29 Kedd 61. évfolyam 119. saám ESMEGYEI I0ZL0 POLITIKAI NAPILAP El őfizetési dijak • Helyben és vidéken postán küldve negyedévre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő. Példényonkint- 10 fillér _ _ Főszerkasatő: DP. Reisz József Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba : Ferenc József-tér 20. lelefon 176" Hirdetések díjszabás szerint. A Magyar Társadalomhoz! Junius 4-én tizennegyedik évfordulóját gyászoljuk annak a napnak, amelyen a gyűlölet, az elvakultság és a tudatlanság Magyarországra parancsolta minden idők legkegyetlenebb és legigazságtalanabb békéjét. Tizennégy esztendeje annak, hogy Trianonban aláirták azt a szerződésnek csúfolt kényszerintézkedést, amely Magyarország Kárpátok-övezte, legeszményibb fekvésű, ezeréves birtokállományát: a Magyar Szent Korona országait szétszaggatta, darabokra törte és a magyaroknak független ország cimén csak egy ezá^sebből vérző csonkot hagyott meg. Az ezévi, .tizennegyedik gyászos évfordulón, megalázottságunk és megraboltságunk mindéit fájdalmával, de az egy hadába, az egy isteni örök igazságba és Magyarország feltámadásába vetett minden keserűséggel dacoló törhetetlen hittei emiekezzünk ! Magyarok t Emlékezzünk! Mindtn igaz magyar szivét tépő balsorsunkról való emiékezesünknek adjuk látható jelét is. Megemlékezesünk jele egy szál szerény virág legyen. Zarándokoljon el az egy szál virággal minden magyar a Hősök Emiekéhez, vagy az Ország Zászlajához, vagy nemzeti kegyeletünk bármely emlékéhez és tegye le virágát annak talapzatára. Jelképezze e virágszál világtörténelmi multunk megbecsülesét, ezeréves történelmi határainkhoz való törhetetlen ragaszkodásunkat, jelképezze Magyarország feltámadásába vetett rendületlen hitünket. Az ezernyi és ezernyi egy szál virágból nőtt virágerdő, az emlékezés virágerdeje borítsa el nemzeti kegyeletünk megszentelt hantjait és hirdesse a csonka haza minden részén; Nem felejtünk! Emlékezzünk l Hisszük, hogy imánkat meghallgatja a magyarok Istene, aki már ezer éve néz le ránk és megvédett minden idők forgatagában. Merényletet követtek el Sztálin ellen diák merényletet követtek el. Hogy a merénylet sikerült-e, vagy sem, arról Berlinben sem tudnak. Berlin : A német fővárosban az az ellenőrizhetetlen hir terjedt el, hogy Szovjetoroszország diktátora, Sztálin ellen két „A háborúnak mindaddig nem lesz vége, mig a jogfosztás helyébe az egyenjogúság nem lép" Békéscsaba város társadalma kegyeletes szivvel ünnepelte meg a Hősök napját Csonkamagyarorszóg lekossága tegnep, május utolsó vasárnapján kegyelettel emlékezett meg a világháború hősi halottéiról, kik életüket áldozták fel a hazáért. Szerte az országban, minden városben és minden faluban ünnepi istentiszteleteket tartottak az összes felekezetek templomaikban, zászlódiszbe öltőitek az utcák a nép szivében kegyelettel és imádsággal borult a hősök sirjai mellé. Békéscsaba város is ünnepi diszt öltölt vasárnap reggelre. A középületek és több magénépület ormán a nemzeti lobogót lengette a méjusi szél. A templomokban ünnepi istentiszteleteket pontifikáltak a hősök emlékére. Bár a nagy ünnepély csak 11 órakor vette kezdetét a Hősök temetőjében, már jóval előtte masírozó cserkészek és leventék, ünnepi feketébe öltözött emberek tették színessé az utcákat. Pontben 11 órakor futott be a kegyeleti staféta a Hősök temetőjébe. A befutó atléták megkoszorúzták az emlékoszlopot, mely körül ekkor mér ott voltak a város notabilitésai, élükön Jánossy Gyula polgármesterrel és vitéz mokcsai Mokcsay Dezső ezredparancsnokkal. Az emlékoszlop körül foglaltak helyet a frontharcosok, a vitézek, a 10 ik Bethlen Gábor honvédgyalogezred tisztikara, a hadirokkantak, a leventék és az összes iskolák. Az impozáns ünnepséget a Himnusz akkordjai vezették be, melyet a 10-ik Bethlen Gábor honvédgyalogezred zenekara intonált. Kiszely Erzsébet nagylány cserkész szavalata következett ezután, aki Gyula diák Magyar Miatyánk c. remek költeményét adta elő, általános tetszést eratva. Az Iparos Dalárda interpretálta a Hiszekegyet és a „Nem, nem, soha" c. irredenta dalt, majd ezt követőleg Koltay Pál, a felső mezőgazdasági iskola tanára, az ünnepi szónok lépett az emelvényre, melyre halványan lila fényt vetett a hősi emlékszobor talapzatán égő örökmécses lángja. — Kedves magyar testvéreimi — kezdte el ünnepi beszédét Kol" . tay Pál — Nemsokára husz esztendeje lesz annak, hogy nya, kunkba szakadt a világháború vér zivatarja. Husz esztendeje annak, hogy elindultak az első katonavonatok az ezeréves határok felé, sőt azon túlra. Dalos ajakkal, negy kedvvel indultak útra a magyer fiuk oda, ahonnan sokan sohase tértek vissza. Dalos ajakkal indultak el, hogv magyar vérükkel meg szenteljék Earópa földjét, mert az volt a hitük, hogy az ő vérhullatásuk egy jobb, egy boldogabb magyar jövendő kezdetét jelenti. — Husz hosszú esztendő — csaknem egy egész emberöltő telt el azóta. Uj generáció született azalatt a husz esztendő alatt, egy uj generáció, mely most itt áll az élet küszöbén, hogy belépjen az életbe. — Azalatt a husz esztendő alatt tovább tartott a népek háborúja és a háborúnak mindaddig nem is lesz vége, amig a jogfosztás helyébe az egyenjogúság nem lép. — Ma is háborút vivunk — folytatta beszédét lendületesen Koltay Pál — és sokan azt mondják, hogy a harc, a küzdelem teljesen kilátástalan. — Mi most azért jöttünk ide — mutatott az emlékszoborra —, hogy szellemeket idézzünk, hogy megidézzük azok szellemét, akiknek példájukból uj hitet, uj erőt merit hetünk ehhez a rettentő nagy és nehéz harchoz. — Mert kitől tanulhatnánk, ha nem azoktól, akik a legdrágábbat, a legféltettebb kincset, a vérüket, az életüket adták oda a hazáért I — A mai nep magyar testvéreim nem gyászünnep, de a magyar feltámadás előünnepe. A mai nap bizonysága annak, hogy hiszünk, hiszünk és hinni fogunk a megfeszítésig a magyar feltámadásban, a magyar jövendőben. Ezután Koltay Pál arról beszélt, hogy ha küzdött valaha ember hősiesen, ugy az a világháború magyar katonája volt, aki Doberdótól az orosz síkságokig, a Szajnától a Boszporusig mindenütt ott volt, ahol dult az ődáz harc. — Ahhoz, hogy a sziklákat hasogató gránátesőben kitartson és előre menjen az ember, a hősiességnek olyan mértéke kellett, melyet megérteni ember nem fog soha. — Mi adott erőt katonáinknak ehhez a hősiességhez? — A népek, a nemzetek ereje nem a tömegen múlik, hanem a nemzet belső feszültségén, lelki erején. Csak ezzel magyarázhatjuk meg azt, hogy a magyar hadsereg, amely számszerűleg egyike volt a legkisebbeknek, mindenütt ott járt az élen. Nem azért volt ez igy, mert sok volt a magyar katona, de azért, mert fűtötte őket a lelkesedés s annak a hite, hogy az ő harcuk, az ő véráldozatuk egy boldogabb magyar élet szülőanyja. Ezt az erőt csak ez a hit, ez az önbizalom teremti meg, ezt nem lehet megkapni senkitől, ezt a lélekből kell meríteni. — Azért jöttünk ma ide, ebbe a temetőbe és azért nézünk tul ezen a temetőn, tul az ország határain, minden irányba, ahol a magyar katonák sirjai sorakoznak, hogy tápláljuk magunkban annak a hitét, hogy az az eszme, melyért hatszáznyolcvanezer magyar honvéd esett el, valóra válik. — Az eszmét nekünk kell diadalra juttatnunk, nekünk kell valóra váltanunk az elesett hősök reménységét, álmát. A mi Istenünk adjon nekünk ehhez hitet, önbizalmat és erőt. Koltay Pál lendületes, izzó hazafiságtól átitatott gyönyörű beszéde után az emlékmű megkoszorúzása következett, a katonai és polgári hatóságok, a testületek, az egyesületek és az iskolák által. Elsőnek vitéz mokcsai Mokcsay Dezső ezredes, a 10 ik Bethlen Gábor honvédgyalogezred ezredparancsnoka helvezte el a honvédség koszorúját azzal a hittel, hogy az elesett hősök véráldozata nem volt hiábavaló. Jánossy Gyula polgármester Békéscsaba város közönsége nevében tett koszorút az emlekszoborhoz, azzal a szent fogadalommal, hogy mi sose csüggedünk küzdeni a szebb jövendőért. Ezután a hadirokkantak nevében Meliskó János elnök, a frontharcosok, a vitézek és a társadalmi egyesülétek nevében, dr. Gally Károly helyezett koszorút, majd még a Gyóni Géza Bajtársi Egyesület, a Kisgazda Egylet és a kisgazda ifjak, a Leventeegyesület, az Ipartestület nevében Gálik János, az Izraelita Nőegylet, a polgári leányiskola cserkészcsapata és növendékei, a leényliceum, a Református Leányegyesület, a Népegylet nevében Nigrinyi János elnök, a Stefánia Szövetség, a Boldog Margit Leányklub, az Evangélikus Leányegyesület, a Keres-