Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) április-június • 73-145. szám

1934-05-13 / 107. szám

Ai»a 10 filléi* 1934 május 13 Vasárnap 61. évfolyam 107. szám POLITIKAI $1 API LAP Főszerkesztő: Dr. Reísz József Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba : Ferenc József-tér 20. lelefon lj?6' Hirdetések díjszabás szerint. magyar anyák, ma a ti napotok van. Mi, fiaitok és leányaitok, akik egész éven ét izzadunk és robotolunk, akik sokszor anélkül, hogy tudnénk róla, megsértünk, megbántunk benneteket, ezen a szent napon, a ti napotokon megdöbbenve eszmélünk arra, hogy milyen háládalten gyermekeitek is vagyunk. " Ezen a napon eszünkbe jut minden, amivel megbántottunk benneteket, ezen a napon érezzük leginkább gyermekeknek magunkat. ezen a napon fáj nekünk a legjobban az, hogy soha, de soha nem tudjuk meghálálni, visszafizetni azt a tengernyi jót, amit ti tettetek velünk. Anyák) magyar anyák, ti, akik palotában laktok és ti, akik sárkunyhóban hajoltok gyermekeitek bölcsői fölé, ma elétek rakunk minden virágot, ma rólatok dalolunk, értetek imádkozunk, ma elétek hullunk mindazok, akiknek van édesanyánk és megcsókoljuk kezeiteket, azokat az áldott kezeket, melyek, ha simogattak és ha néha fenyegettek is, mindent és mindig, szeretetből tették. Áldottak legyetek magyar anyák, akiknek vállán ma kétszeresen nehéz a kereszt, mert könnybelábadt szemmel és összeszorult szivvel látjátok, hogy szeretett gyermekeitek, akikért annyit fára doztatok, felnővén, nem tudnak beleilleszkedni a társadalomba, nem jutnak munkához, kenyérhez. Fájdalmas nagyon a ti sorsotok ír agyar anyák es azért vagytok ezerszeresen szentek, mert minden fájdalmatok ellenére ti vagytok azok, akik vigasztaltok bennünket, akik elsimítjátok mogorta ráncainkat, akik ránkmosolyogtok és erőt, hitet „ önttök belénk, gyermekeitekbe, akik olyan hamar elcsüggedünk, olyan hamar elveszítjük az élethez való kedvünket. Ezen a napon, amikor áhítatos szivvel hullunk az oltár elé, hogy áldást kérjünk rátok a mindenek Urától, amikor mindnyájan, akiknek édesanyánk van, fiatalok és öregek, szegények és gazdagok, napszámosok és miniszterek, csak gyereknek érezzük magunkat ezen a napon, amikor titeket ünnepelünk, ünnepi beszédünk egy nagy kérés, egy gyermeki kérés hozzátok. Azt kérjük tőletek magyar anyák, hogy folytassátok tovább rendületlenül szent, vértelen harcotokat, simítsátok el gondterhes ráncainkat, öntsetek hitet belénk, hogy ne csüggedjünk, ne lankadjunk el az életküzdelemben, hogy legyen erőnk rendületlen hittel küzdeni mindnyájunk szent édesanyjáért, Nagymagyarországért. Olaszország tovább küzd a leszerelés érdekében Páris: A Páris Midi ugy tudja, hogy Olaszország a közeljövőben uj leszerelési tervvel fog előállni, melyben lényeges kedvezményeket ajánl'Francieországnak. HirTszerint Olaszország fegyveres támogatásra kötelezné imagát abban az esetben, ha Németország megtámadná Franciaországot. Az örökös királyság lelki gyökerei Hogy az 1921. évi 47. törvénycikk, amely szerint az 1723. évi I. és II törvénycikkben foglalt pragmatica sanctió és minden egyéb jogszabály, mely ez ausztriai Ház trónörökösödési igényét megálla pitctta, hatályát veszti, csak a Corpus Jurisban, de nem a magyarsőg lelkében ütött tanyát, azt bizonyítani igazán felesleges. Vannak ugyan javíthatatlan rajongók, akik a trónfosztást az ónodi s a debreceni függetlenségi nyilatkozat megismétlésének tekintik s mint ilyet, szívből üdvözlik. Ám ezek a jámborok soha életükben nem forgatták a történelem lapjait és ha netán mégis forgatták, nem láttak meg bennük egyebet, mint ez együgyü olajnyomatokat, amelyek gyengébbek kedvéért a szöveget tarkítják. Különben tudnék, miként óvta Rákóczit a francia hitegetéstől Vetéssy, aki a XIV. Lajes minisztereivel folytatott tárgyalásairól ezeket irja neki: „Ne agya Isten, hogy igaz próféta Jegyek, de elhitettem magammal, hogy Galja egy óráig nem hadakozik tovább, hanem addig, az meddig az maga hasznai kévénjók sem pedig egy talpalatnyi földet nem fog cedálni Nagyságod kedvéért és az békesség traktája idejekor (ha szintén lehetne is addig magyaroknak fegyverben maradniok) kevés emlékezet, lészen szepények felől". É3 tudnák azt is, hogy felsővadászi Rákóczi Ferenc az 1706 évvégi rozsnyói szenetásértekezleten, majd 1707 junius 14-én az ónodi országgyűlésen nem saját jószántából. hanem francié nyomásra cselekedett, amikor felvetette a kérdést, vájjon eleget tegyenek-e a napkirály követelésének, melytől a szövetség megkötését függőben tartja, hogy tudniillik Magyarország elszakad az osztrák háztól és a trónt újra szabadon tölti be. S bekövetkezett az, amit Wratislaw cseh kancellár, Marlborough barátja a nagyszombati alkudozások irányitója megjövendölt búcsúzáskor a fejedelemnek : „Franciaországban, azoknak a princepseknek az ispitályába fog kerülni, akiket az ország ígéreteivel és szószegéseivel a balsorsba döntött". A debreceni nyilatkozatot — ezt tagadni dőreség volna — nem idegen kezek szövegezték. Ám viszont ennek sem volt ez egész nemzet az osztályosa. Pillanatnyi felhevülés lökte ki magából és annyi nyomot sem hagyott, mint lehellett a késpengén. Szolgáljon bizonyságul a javaslat, melyet Görgey Arthur fővezérnek a Gáspár hadtest törzs és vezérkari tisztjei már április 18 án, azaz pár nappal a függetlenségi nyilatkozat hozatala után nyújtottak át. „Legjobb és legvitézebb törzstisztjeink" nek tegnapi gyűlése — hangzik ez az érdekes okmány, amely német nyelven a lévai táborban kelt — arra a meggyőződésre vezetett, hogy a hadseregnek legnagyobb résZe igazi hazaszeretettől vezéreltetve soha, de soha egy olyan aktushoz nem fog csatlakozni, amely Magyarországra végtelen nyomort, sőt nemzetiségének teljes pusztulásét vonhatja maga után, eltekintve attól, hogy minden egyes katona jogérzetével felháborítóan ellenkezik az, hogy ilyen szégyenteljes módon a királyhoz fűző régi kötelékek széjjel szakitassanak". Képzelhető, hogy amikor egy forradalmi hadsereg tisztjei, akik nemcsak pörbe, de fegyverbe is mertek szállani felkent uruk és királyuk ellen s akik a tetejében még ahhoz a hetedik hadtesthez tartoztak, amely Molnár alezredes vezérlete alatt számtalan ütközetben megcsúfolta Windischgraetzet, igy beszéltek, a régi kötelékeknek valóban elszakithatatlanoknak kellett lenniök. Nem mintha, ugyanugy, mint Angliában, nem lettek volna félreértések az idegen származású uralkodó és a nemzet közölt s nem mintha Cullodennek, ahol a véreskezű Cumberland hullaosztagokat emelt a Stuart-hű hazaliakból, nálunk mása nem akadt volna. Sajna, a végzet ugy hozta magával, hogy a fejedelem 1526 óta nálunk nem volt a nemzet testének része, húsából való hus, véréből való vér. És I. Ferdinánd óta nem akadt évszázadokon át az ausztriai hőzból uralkodó, aki megszűnt volna idegen lenni s eki alattvalóival hazai nyelvükön tudott volna beszélni. Megtörténhetett ez is, hogy a Mária Terézia fiai számára előirt tantervben a tárgyak között a német, francia, olasz nyelv mellett előfordult a cseh is, de a magyar nem, pedig a főhercegek nevelését egy Batthényi gróf irányította. De ámbátor nem alkalmazkodott a nemzet egyéniségéhez az uralkodó és igy a magyar király nem volt magvar és nem volt fejlesztő és lendítő hatása, mint egyéb országok nemzeti fejedelmeinek és inkább közjogi fogalomnak tekinthető, semmint valódi élettényezőnek, mégis korszakos munkát végzett és oly eredményeket ért el» minőkre a nemzetek lelkéből lelkedzett fejedelmeknek is dicsőségére válhattak. Nem is szólva a török járom alól való felszabadításról, amely a német-római császárság fegyveres ereje nélkül elképzelhetetlen lett volna, igenis, a Habsburg uralkodók voltak azok, akik Magyarországon elvégezték azt, amit a Bourbonok és a Hohenzollernek Franciaországban és Poroszorszőgban teljesítettek. És itt, hogy minden félreértésnek és félremagyarázásnak elébe vágjunk, szórói-szóra idézzük Grünwald Béla Ítéletét. „A rendek önzése és korlátoltsága és meddősége — írja a jeles publicista — éles ellentétben áll a Habsburgok kezdeményező, nagyratötő, a közjóra irányított tevékenységével. A királyság tizennyolcadik században a haladás feltételeinek a megalkotója és a szabadelvű eszmék képviselője". S a történelem szemtükre, amelyet meg nem hamisít semmi foncsor, gyújtópontjából nyalábban szórja vissza azokat a rágalmakat, amelyek tengelyébe nem esnek. Útszéli babona ez, hogy a haladás és a Habsburg dinasztia nem egy anyaméhben fogant. Ma Málnás! Ödön, Mályus Elemér, Szekfü Gyula kutatásai nyomán tisztán látjuk, hogy igenis a Habsburg dinasztia volt az, amely először nyújtott vé» dőkart a jobbágyságnak. „Nyitva van a békesség és irgalmasság ajtaja, melyen ét az igazságosság kegye osztatik és ezért is országunk kegyes királynője, Mária Terézia lábai csókolásával folyamodunk hozzája". Ezeket a szavakat gróf Draskovics Leopoldina zsellérei igaz szivből írták és Mária Terézia nem volt méltatlan a bizalomra, mellyel rajta kivül legutóbb talán csak Hunyadi Mátyás találkozott. „Lelkiismeretem szerint kell eljárnom — tört ki belőle a vallásos felháborodás — nem akarok elkárhozni egy pár mágnás és nemes miatt". Es ő volt az. aki 1767 elején a magyar oligarchia ellenzésének fittyet hányva, kiadta az úrbéri rendeletet, amely a földesúri szolgáltatások eddig szokásos több fajtáját levette a jobbágyság válláról és megállapította először a leiekállományt, mégpedig az egyes vármegyékben a föld termékenységének megfelelően változó számú holdakban. És fia II. József? Amit a francia demokrácia alulról, azt ő felülről, a trón magaslatáról támadja meg. Az állampolgárok egyenlősége a törvények előtt, egyenlőség a jogokban és a kötelességekben, a por-