Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) április-június • 73-145. szám

1934-04-05 / 75. szám

Ára IG fillér 1934 április 5 Csütörtök 61. évfolyam 75. szái WiivH

1 ESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI ÜAPIUP Előfizetési dijaki- | „ f Szerkesztőség és kiadóhivatal! V p OQ7PTW AQ^Io * C Helyben és vidéken postárt küldve ne- | % Békéscsaba: Ferenc József-tér 20. Telefon 176. gyedévre ü pengő, egy hónapra 2 pengő. « Dr. ffeiSZ JOZSef 1 »,,,,, Példényonkint- 10 fillér & 1 Hirdetések díjszabás szerint. Balkáni állapotok vannak Európában — irja a párisi sajtó egyik legjelentősebbike, az Ordré — balkáni állapotok, melyeket a békeszerződések rendelkezése által megvont uj határok idéztek elő. A párisi lap hosszasan számol be arról, hogy például van a magyar—osztrák—cseh határon olyan község, melynek egyik része osztrák, a másik cseh, a harmadik magyar s az a helyzet, hogy ha egy magyarországi lakos át akar menni a csehországi részbe, mely alig egy-két lépésre van, külön engedélyt keli arra S7ereznie, mely viszont rettentő nehézségekbe ütközik. Balkáni állapotok ezek — sóhajt fel a müveit Páris lapja — melyeken változtatni kellene. Párisban — ugylehet — nagy szenzációt keltett az Ordré cikke, mi csak tudomásul vettük, hogy a Szajna partján akad egy lap, mely erről irt. Mi nem ámulunk el ezen, mert mi már nagyon-nagyon régen tudunk ezekről a valóban balkáni állapotokról s legfeljebb görcsösebben szorul öszsze már amúgy is ökölbeszorult kezünk. Az Ordré által említett, példának felhozott faluhoz soksok falu van hasonló helyzetben, a cseh határ mentén csak ugy, mint a szerb, vagy a román határ mentén. A müveit Páris csodálkozik, sőt megbotránkozik ezen. Talán eddig nem tudtak róla? Eddig nem tudták a Szajna partján, hogy a nyugati kultura keleti bástyáját, Corvin Mátyás Magyarországát kiszolgáltatták a balkáni államok mohóságának, melyek az ő alacsonyabb kultúrájúkkal balkanizálták az ajándékba kapott magyar területeket s olyan lehetetlen, barbár állapotokat teremtettek, melyek joggal botránkoztatják meg a haladás, a halhatatlanok városát, Párist? Most eszmélnek fel, most jönnek rá arra, hogy itt balkáni állapotok vannak? Most fedezik fel a spanyolviaszkot, amikor annak létezését mi már évek óta harsogjuk? Páris nem tudta, hogy mit tett? Hiszen ők, csakis és kizárólag ők az okozói ezeknek az, — ime — általuk is elitélt helyzetnek. Groteszk dolog, nagyon groteszk dolog az, amikor mi már évek óta panaszkodunk a rajtunk ejtett sebek miatt, az akinek parancsára, akaratára megsebeztek bennünket s ezáltal megsebezték egész Európát, most megbotránkozva kiált fel: ni, micsoda borzalmas seb éktelenkedik Európa testén. Bizony, balkáni állapotok vannak itt, bizony elbalkánizálódott, mindenféleképpen elbalkánizálódott az emberiség szellemi gócpontja, ez a hires Európa s ha ez fáj Párisnak, ha ezen megbotránkozik Páris, mért nem segit a bajon? Elbocsájtja kisebbségi alkalmazottait a román vasutak jassii kerülete jók az államnyelvet. Az elbflcaájtottek sem nyugdijat, sem végkielégítést nem kapnak. A magyar párt erélyes mozgalmat indított a jogtelen intézkedés visszavonása érdekében. Bukarest : A román vasu

;ak jassii kerületi veztlősége elhatározta, hoisy ez összes kisebbségi alkalmazottekat elbccséj'ja a szol- , gélatból és helyüket románokkal tölti be. Mér sok vasutast elbocsátottak, azzal, hogy nem bír- 1 Jeftics Szófiába és Ankarába utazik Belgrád : Jeflics külügyminiszter április 15 én Szófiába és Ankarába utazik. Politikai körökben megállapítják, hogy Jeftics ankarai látogatása alkalmával szóba kerülnek ugyan gazdasági kérdések is, de a látogatás elsősorban udvariassági jellegű lesz. Roosevelt első éve Sikerülni fog-e végy se a kísérlet, amelyre Roosevelt, akit Nevilie Chamberlain csúfondárosan gyógykovácsnak keresztelt, vállalkozott, lehetséges-e a gazdasági liberalizmust az állami szocializmussal, tüzet-vizzel, megbékíteni vagy se, azt egyelőre tudni nem lehet. Anynyi bizonyos, hogy a kezdet nem sok jót ígér. Mikor hivatalát elfoglalta, abban az elnöki jelentésben, amelynek szinpadi hangja gyekorlott ripacsra vallott, három célt tüzölt ki maga elé Roosevelt. Első lett volna a kátyúba jutott s a kátyúba rekedt kereskedelem fellendítése az árak emelése révén ; második lett volna a nemzeti jövedelem elosztásénak helyesbítése; és a harmadik : letörni a Wall Street urainr. k a szavát, akik — mit sem törődve az amerikai nép érdekeivel — a csőd szélére juttatták a kapitalizmus igéret földjét. Szóval forradalmat indított meg olyan jelszavakkal, aminők Amerika földjén soha előtte el nem hangzottak, de amelyekre mindenki, akit a válság gondolkozni és szenvedni megtanított, szívvel-lélekkel felesküdött. Ahelyett azonban, hogy a társadalmi rendellenességeket sietett volna megszüntetni, avagy csak megnyirbálni, a gazdasági rendellenességeket igyekezett kiküszöbölni. vagyis háful kantározta fel a lovat, amelynek nyergébe pattant. Igy mindenek előtt lelépett arról az alapról, amelyen Amerika gazdasági rendszere felépült és elhagyta az aranystandardot. Elhagyta pedig nemcsak azért, hogy az értékmérő fém kiszivárgását megakadályozza, hanem azért is, hogy az árakat lehetőleg ismét a magasba csigázza. Bár azok az áruk, amelyeknek csereériékét nem a belföldi pénznem minemüsége, hanem a világpiec mindenkori áramlása szabja meg, tehát a buza és a gyapot, engedelmesen követték a megkergüit dollár bakugrásait, a többi éruk csökönyösen és görcsösen megmaradtak azon az alacsony apélyszinten, amelyen a dollár öncsonkítása előtt mozogtak. 1933 elején a dollárértéke harminchét százalékkal csorbult, de az áruindex csak tizennyolc százalékkal emelkedett azon a grafikonon, amely az Egyesült Államok gazdasági vérkeringését tükrözi vissza. Az eredmény elég soványnak vo't mondható, különösen akkor, ha figyelembe vesszük azokat a lélektani hatásokat, amelyeket az egye3 termelőosztályokon kiváltott. Nem szólva a spekulációról, amely a közelgő infláció reményében szennyes hullámaival, mint tengeri hinár a partot, elborította az egész gazdasági életet, az ipar, meg akarván előzni a nyersanyagok és félgyártmányok drágulását 8 a munkabérek emelkedését — egyre hatványozta a termelés ütemét és ezáltal olyan mélyre nyomta az árakat, amilyenre példa eddig soha se volt. A mezőgazdaság pedig — tartva attól, hogy a pénz olcsóbbodásét a nyerstermékek áremelése nem képes olyan rohamiramban követni, hogy közben a vérveszteség elkerülhető legyen — mind fokozottabb arányokban és mind hevesebben csökkentette a termőterületek számát és nagyságét, elannyira, hogy az ipari munkanélküliségnek sarkára hágott a mezőgazdasági munkanélküliség is. Dél és Középamerikát a gyökerüket vesztett csavargók milliói lepték el, nem másként, mint álló tó felületét a békalencse. Es hiéba lépett életbe a New Recovery Act és hiába jött uténna az Agricultural Adjustment Act is. Hiába csökkentette a munkaórák számát és szabta meg a fizetendő bérek minimumát az első. Hiába csökkentette a termő területek számát és szabta meg a termeivények maximumát az utóbbi. Mindez nem használt semmit. A munkanélküliség, mint higanyoszlop a trópusi nyárban, egyre emelkedett és csak emelkedett s amint a genfi nemzetközi munkahivatal ijedten jelentette, az Egyesült Államok minden harmadik lakosát átfonta indáival és kacsaival. Éa Roosevelt, aki azzal kérkedett, hogy tizennégy millió embert játszi szerrel visszavezet a munka ölébe, egy negyven milliós hadsereggel találta szembe magát, olyan hadsereggel, amelynek minden egyes tagja éhes szájjal kenyérért é3 munkáért kiáltozott hozzája. Meg kell adni Don Quijote rettenhetetlen utódjának, hogy bátran dárdát szegezett az ördögmalomnak és mindent elkövetett, hogy a vitorlák cigánykerekét megállítsa. Nem restalt irgalmatanul eret vágni a kincstáron és nem kevesebb, mint tizenkilenc milliárd dollárt csapolt ki belőle, olyan összeget, minőhöz foghatót a történelem nem ismert s amelynek elvonását csak Amerika mamuthszervezete képes elviselni. Csakhogy ez a gyógymód is hebe-hurgyaségra vallott és olyan következményeket érlelt, aminőre a jámbor kuruzsló álmában sem gondolt. Tizennégy milliárd dollárt az általános forgalomba nyakló nélkül kidobni: egyértelmű volt az infláció zsilipjének felszakitásával, amelyet viszont minden áron el kellett hárítani, hacsak az özönvizet nem