Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) április-június • 73-145. szám

1934-05-06 / 102. szám

1 934 május 6 ÖEKESMEGYEI KCZLONV Krónika Utálom a politikát! Egyedül csak városomat Szeretem, Annál jobban fáj énnekem. Hogy városom naggyá mér' nem Tehetem. Közgyűlésre a héten is Örömmel és szeretettel Rohantam, Maczák Gyurka szűzbeszéde Bár meghatott, de percig se Zokogtam. Közgyűlési beszédekkel Semmiféle szórakozás Fel nem ér! Igaz I Néha így is mondják : Maga nem más, mint becstelen Himpeilér. Nem sértés ez! Hiszen kérem Ez csak ott fenn, odavetve Mondva van I Utána a városatyák Eltávoznak mosolyogva, Boldogan. Mosolyogtak, mert Hollánder Vallóinkról egy gondot leAkasztott, Azzal, hogy megmondta nékünk: Mózes is semmiből vizet Fakasztott. Mosolyogtak, mikor Szobek Szívből jövő érzését lelagadta És a város biláncait Szobek úr és iána el nem Fogadta. Mosolyogtak Tarján Ernőn, Ki nagy hévvel a melegről Referált, husz fokosnál kezdte el Es a strandi huszonnyolcig Meg se állt. Ez is csak azt igazolja, Hogy minálunk még sirva nem Fakadnak, Jó kedélyű városatyák Nemcsak régen, de még ma is Akadnak. Kiknek nagyon még az sem fái, Ami talán egyébkent oly Megható, A városi bérházakban Sem akad sok egészséges, Jó lakó ! Az sem fáj a jó atyáknak, Hogy Miklósy városunk elKerüli, A színházunk nagy harangját Októberig egy lélek meg Nem üti. Pár nap előtt volt nagy búgásl Zsonglak-bongtak a városi Harangok, Olyan erős volt e zúgás, ttogy hozzám is eljutottak A hangok. Igazgató urak — zúgták — Kecske helyeit megfejték a Telepet, A zúgásra nem volt visszhang, Ámde ezen már senki sem Nevetett. —erde— MMMMMMMMMMMMMMMMf Ferenc József-tér 12. sz. a. üzlethelyiségnek használható két szuterén helység bérbeadó. felvilágositást nyújt VARGA GÉZA ügyvitl. Nyári mosóés tropikálöltönyöket készítek mérték után olcsó árak IM egkönny it ett fizetési filtitilik! MOLNÁR SÁNDOR uriszabó Békéscsaba, Andrássy-ut 19. ü májusi ünnep Hogyan hédifotfa vissza Ausztria polgársága méjus elsejét a politikától Irta: Paál Jób. Baden bei Wien, 1934 május elsején. Tavaly: Becs belvárosának utcáin drótakadályok mögött pépfegyverek néztek farkasszemet a tömeggel, ecélsisakokon tört meg a nep fénye, vörös zászlókat lengetett a taveszi szellő és itt is, ott is hangos csörömpöléssel hullottak az utca kövezetére a kávéházak betört eblaküvegei. Hordók tetejéről demagógok hirdették a mindent megváltó marxismus gyűlölettel telt frázisait és május elsejét a maga céljaira sajátította ki egy azóta eltűnt politi«ai.. párt . . . Ötven esztendőn ót az osztály harc ünnepe volt a verőfényes májusi hajnal .. . Az idén: nótázva vonulnak végig Ausztria városainak és falvainak utcáin a gyerekek, kipirult arcú lányok, virágokból font. koszorúval a fejükön méjusfét cipelnek, régi nótákat fújnak rézkürtökön zöldkalapos veteránok, május elseje visszakapta régi karakterét: újra a fiatalság, a tavasz és nyíló virágok ünnepe lett. Ausztria polgársága visszahódította az idén május elsejét a vörös lobogólól. * Méjus elsején lépett életbe a Valikannal megkötött konkordátum, amely visszaállította a házasság szentségét, visszaadta a sok szenvedést látott országnak az Isten és az Ur templomát, a gyereket visszavezette az erkölcsi élet tisztult uljaira, száműzte az iskolából a vallásellenes és erkölcstelen szellemet és ezen a napon lépett érvénybe az uj osztrák alkotmány is, amely hivatva van arra, hogy boldoggá tegye a népet, amelynek sorsa jóban és rosszban évszázadokon át összeforrott a mi sorsunkkal. Hivatalosan: az uj alkotmány születésének örömünnepe lelt a május elseje, amely valamikor régen, amikor nem ütötte még fel fejét a vörös rém, szerte a világon mindenfelé mindenki ünnepe volt. Ennek ellenére is, ha Bécsben volt valami politikum a méjus megünneplésében, a vidéken hiányzott a politika és a kis Ausztria példát mutatott ne kik is arra, hogy: a tavasz születésének a politikához semmi köze sincsen. Ebben a csodálatos reneszansze városban, Bécs kapujánál, muzsikaszóra ébredtem a májusi hajnalon. A Radetzky-mars, Kaiserjáger induló, Deutschmeister-mars ütemei mellett vonultak fel a rezesbandák a páratlanul szép Kurparkba, ahol tanítóik vezetése mellett mér a kora reggeli órák ban felvonultak az iskolák növendékei. Vékony perkálbluz volt a lányokon, valamennyinek virágból font koszorú a fején. És csíkos joppeban masíroztak a fiuk. Kidülledt mellű apró legények vitték büszkén a menet élén a májusfát. Virágból font koszorúkat, amiknek széléről tarka pántlikák himbálták magukat a tavaszi szellőben. A veteránok, postások, lövészegyletek rezesbandái és dalárdái félkörben álltak fel és tartották meg a koncertjöket. Az ivócsarnok pódiumán a helyi szerkesztőnek, von Ehrmann urnák alkalmi darabját adták elő. A főtéren a Hotel Stadt Wien vendéglőse limonádét és vajaskenyeret szervírozott az iskolásgyerekeknek. Amikor aztán együtt voltak a lányok és fiuk, lehettek vagy félezren, előlépett a polgármester, Ausztria keresztényszocialista mozgalmainak régi érdemes vezére, Kollmann József volt osztrák pénzügyminiszter és rövid be szédet tartott az ifjúsághoz. Nekem az egész ünnepségen ez tetszett a legjobban. Megindító volt, amikor a miniszter ur igy szólt: — Gyerekek I Ha a jó Isten megengedi, hogy felnőjjetek, közületek kerül majd ki az uj polgármester. Ezen nem szabad nevetni, hiszen én is csak olyan gyerek voltam, mint ti és én is ugyanigy hallgattem a mi polgármesterünk beszédét. Annyit kívánok csak nektek, hogyha majd belőletek kerül ki ennek a városnak a polgármestere, annak ugyanolyan örömet adjon osztályrészül az Isten, mint amilyent adott nekem a mai napon, amikor bennetek a tavaszt és a fiatalságot üdvözölhettem . . . * Badenben egyébként már tavaly is a polgárság ünnepe volt május elseje és Kollmann miniszter érdeme az, hogy a tavasz ünnepét a polgárság visszahódította a maga számára. Ezt mondja nekem a badeni polgármester: — Mi nem politizálunk. A virágok nyílásának régi ünnepnapját nem szabad egyetlen politikai pártnak sem kisajátítani 1 Büszke vagyok arra, hogy az én városomból mindig száműzve volt a politika. Büszkén emlékszem vissza arra, hogy amikor Magyarországon a kommün rémes napjai tomboltak, az én Badenemben talált menedéket a magyar közéletnek sok-sok kitűnősége. Itt teljes biztonságban voltak. Még azt is elrendeltem, hogy a magyar vendégek neveit ne hozza akkor nyilvánosságra a kurlista, a kommün alatt a magyarok olyan néven jelentették be magukat, ahogy akarták. És azután: bármi is volt Ausztriában, Baden mentes maradt minden kilengéstől. A februári napokon itt egyetlen letartóztatás sem történt. Itt nyugalom volt, akárcsak ma . . . — Ami számunkra május elseje, évek óta már a szezonnyitás ünnepe. A polgárság ünnepnapja. Nálunk nem masíroztak fel május elsején soha vörös zászlók alatt a tömegek. De más színű lobogók alatt sem. A mi számunkra nem létezett más szin május elsején, csak P virégok tarka szinpompája. — Örülök annak, hogy elgondolásomból most valóság lett egész Ausztriában. Május elseje újra a polgárságé lett, hiszen a mienk volt ez az ünnep évszázadokon keresztül. Abban az időben, amikor nem volt még vörös zászló 1 Es május elseje ezentúl mindenütt ugy kezdődik el Ausztriában, ahogyan évek óta elkezdődött nálunk: elzarándokolunk az Isten házába és áldását esdjük a magunk munkájára. Azután kimegyünk a szabadba, ahol most virágzik a körte, cseresznye, meg az alma, virágokat kötünk illatos bokrétába, megünnepeljüK a mi ünnepünket, amelyet évtizedeken keresztül igazságtalanul kisajátított a maga számára a politika. * Olvasom a fővárosi lapokban készenlétben áll Pesten a rendőrség, mert félő, hogy kommunista