Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) április-június • 73-145. szám

1934-05-06 / 102. szám

1 934 május 6 ÖEKESMEGYEI KCZLONV Krónika Utálom a politikát! Egyedül csak városomat Szeretem, Annál jobban fáj énnekem. Hogy városom naggyá mér' nem Tehetem. Közgyűlésre a héten is Örömmel és szeretettel Rohantam, Maczák Gyurka szűzbeszéde Bár meghatott, de percig se Zokogtam. Közgyűlési beszédekkel Semmiféle szórakozás Fel nem ér! Igaz I Néha így is mondják : Maga nem más, mint becstelen Himpeilér. Nem sértés ez! Hiszen kérem Ez csak ott fenn, odavetve Mondva van I Utána a városatyák Eltávoznak mosolyogva, Boldogan. Mosolyogtak, mert Hollánder Vallóinkról egy gondot le­Akasztott, Azzal, hogy megmondta nékünk: Mózes is semmiből vizet Fakasztott. Mosolyogtak, mikor Szobek Szívből jövő érzését le­lagadta És a város biláncait Szobek úr és iána el nem Fogadta. Mosolyogtak Tarján Ernőn, Ki nagy hévvel a melegről Referált, husz fokosnál kezdte el Es a strandi huszonnyolcig Meg se állt. Ez is csak azt igazolja, Hogy minálunk még sirva nem Fakadnak, Jó kedélyű városatyák Nemcsak régen, de még ma is Akadnak. Kiknek nagyon még az sem fái, Ami talán egyébkent oly Megható, A városi bérházakban Sem akad sok egészséges, Jó lakó ! Az sem fáj a jó atyáknak, Hogy Miklósy városunk el­Kerüli, A színházunk nagy harangját Októberig egy lélek meg Nem üti. Pár nap előtt volt nagy búgásl Zsonglak-bongtak a városi Harangok, Olyan erős volt e zúgás, ttogy hozzám is eljutottak A hangok. Igazgató urak — zúgták — Kecske helyeit megfejték a Telepet, A zúgásra nem volt visszhang, Ámde ezen már senki sem Nevetett. —erde— MMMMMMMMMMMMMMMMf Ferenc József-tér 12. sz. a. üzlethelyiségnek használható két szuterén hely­ség bérbeadó. felvilágositást nyújt VARGA GÉZA ügyvitl. Nyári mosó­és tropikálöltönyöket készítek mérték után olcsó árak IM egkönny it ett fizetési filtitilik! MOLNÁR SÁNDOR uriszabó Békéscsaba, Andrássy-ut 19. ü májusi ünnep Hogyan hédifotfa vissza Ausztria polgársága méjus elsejét a politikától Irta: Paál Jób. Baden bei Wien, 1934 május elsején. Tavaly: Becs belvárosának ut­cáin drótakadályok mögött pép­fegyverek néztek farkasszemet a tömeggel, ecélsisakokon tört meg a nep fénye, vörös zászlókat len­getett a taveszi szellő és itt is, ott is hangos csörömpöléssel hul­lottak az utca kövezetére a kávé­házak betört eblaküvegei. Hordók tetejéről demagógok hir­dették a mindent megváltó marxis­mus gyűlölettel telt frázisait és május elsejét a maga céljaira sa­játította ki egy azóta eltűnt politi­«ai.. párt . . . Ötven esztendőn ót az osztály harc ünnepe volt a verőfényes májusi hajnal .. . Az idén: nótázva vonulnak vé­gig Ausztria városainak és falvai­nak utcáin a gyerekek, kipirult arcú lányok, virágokból font. koszorúval a fejükön méjusfét cipelnek, régi nótákat fújnak rézkürtökön zöld­kalapos veteránok, május elseje visszakapta régi karakterét: újra a fiatalság, a tavasz és nyíló virá­gok ünnepe lett. Ausztria polgársága visszahódí­totta az idén május elsejét a vö­rös lobogólól. * Méjus elsején lépett életbe a Valikannal megkötött konkordá­tum, amely visszaállította a házas­ság szentségét, visszaadta a sok szenvedést látott országnak az Isten és az Ur templomát, a gye­reket visszavezette az erkölcsi élet tisztult uljaira, száműzte az isko­lából a vallásellenes és erkölcs­telen szellemet és ezen a napon lépett érvénybe az uj osztrák al­kotmány is, amely hivatva van arra, hogy boldoggá tegye a né­pet, amelynek sorsa jóban és rosszban évszázadokon át össze­forrott a mi sorsunkkal. Hivatalo­san: az uj alkotmány születésének örömünnepe lelt a május elseje, amely valamikor régen, amikor nem ütötte még fel fejét a vörös rém, szerte a világon mindenfelé min­denki ünnepe volt. Ennek ellenére is, ha Bécsben volt valami politi­kum a méjus megünneplésében, a vidéken hiányzott a politika és a kis Ausztria példát mutatott ne kik is arra, hogy: a tavasz szüle­tésének a politikához semmi köze sincsen. Ebben a csodálatos reneszansze városban, Bécs kapujánál, muzsi­kaszóra ébredtem a májusi hajna­lon. A Radetzky-mars, Kaiser­jáger induló, Deutschmeister-mars ütemei mellett vonultak fel a rezes­bandák a páratlanul szép Kur­parkba, ahol tanítóik vezetése mellett mér a kora reggeli órák ban felvonultak az iskolák növen­dékei. Vékony perkálbluz volt a lányokon, valamennyinek virágból font koszorú a fején. És csíkos joppeban masíroztak a fiuk. Ki­dülledt mellű apró legények vitték büszkén a menet élén a májusfát. Virágból font koszorúkat, amiknek széléről tarka pántlikák himbálták magukat a tavaszi szellőben. A veteránok, postások, lövészegyle­tek rezesbandái és dalárdái fél­körben álltak fel és tartották meg a koncertjöket. Az ivócsarnok pó­diumán a helyi szerkesztőnek, von Ehrmann urnák alkalmi da­rabját adták elő. A főtéren a Hotel Stadt Wien vendéglőse limonádét és vajas­kenyeret szervírozott az iskolás­gyerekeknek. Amikor aztán együtt voltak a lányok és fiuk, lehettek vagy félezren, előlépett a polgár­mester, Ausztria keresztényszocia­lista mozgalmainak régi érdemes vezére, Kollmann József volt oszt­rák pénzügyminiszter és rövid be szédet tartott az ifjúsághoz. Nekem az egész ünnepségen ez tetszett a legjobban. Megindító volt, amikor a miniszter ur igy szólt: — Gyerekek I Ha a jó Isten meg­engedi, hogy felnőjjetek, közületek kerül majd ki az uj polgármester. Ezen nem szabad nevetni, hiszen én is csak olyan gyerek voltam, mint ti és én is ugyanigy hallgat­tem a mi polgármesterünk beszé­dét. Annyit kívánok csak nektek, hogyha majd belőletek kerül ki ennek a városnak a polgármestere, annak ugyanolyan örömet adjon osztályrészül az Isten, mint ami­lyent adott nekem a mai napon, amikor bennetek a tavaszt és a fiatalságot üdvözölhettem . . . * Badenben egyébként már tavaly is a polgárság ünnepe volt május elseje és Kollmann miniszter ér­deme az, hogy a tavasz ünnepét a polgárság visszahódította a maga számára. Ezt mondja nekem a badeni polgármester: — Mi nem politizálunk. A virá­gok nyílásának régi ünnepnapját nem szabad egyetlen politikai pártnak sem kisajátítani 1 Büszke vagyok arra, hogy az én városom­ból mindig száműzve volt a poli­tika. Büszkén emlékszem vissza arra, hogy amikor Magyarorszá­gon a kommün rémes napjai tom­boltak, az én Badenemben talált menedéket a magyar közéletnek sok-sok kitűnősége. Itt teljes biz­tonságban voltak. Még azt is el­rendeltem, hogy a magyar vendé­gek neveit ne hozza akkor nyil­vánosságra a kurlista, a kommün alatt a magyarok olyan néven je­lentették be magukat, ahogy akar­ták. És azután: bármi is volt Ausztriában, Baden mentes ma­radt minden kilengéstől. A februári napokon itt egyetlen letartóztatás sem történt. Itt nyugalom volt, akárcsak ma . . . — Ami számunkra május elseje, évek óta már a szezonnyitás ün­nepe. A polgárság ünnepnapja. Nálunk nem masíroztak fel május elsején soha vörös zászlók alatt a tömegek. De más színű lobogók alatt sem. A mi számunkra nem létezett más szin május elsején, csak P virégok tarka szinpompája. — Örülök annak, hogy elgon­dolásomból most valóság lett egész Ausztriában. Május elseje újra a polgárságé lett, hiszen a mienk volt ez az ünnep évszázadokon keresztül. Abban az időben, ami­kor nem volt még vörös zászló 1 Es május elseje ezentúl mindenütt ugy kezdődik el Ausztriában, aho­gyan évek óta elkezdődött nálunk: elzarándokolunk az Isten házába és áldását esdjük a magunk mun­kájára. Azután kimegyünk a sza­badba, ahol most virágzik a körte, cseresznye, meg az alma, virágo­kat kötünk illatos bokrétába, meg­ünnepeljüK a mi ünnepünket, ame­lyet évtizedeken keresztül igazság­talanul kisajátított a maga szá­mára a politika. * Olvasom a fővárosi lapokban készenlétben áll Pesten a rend­őrség, mert félő, hogy kommunista

Next

/
Thumbnails
Contents