Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) április-június • 73-145. szám

1934-05-03 / 99. szám

2 ÖEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1934 május 1 Megnyílt a Széchenyi-ligeti kerthelyiség Minden este Purcsi Pepi és cigányzenekara muzsikál Abonensek felvétetnek Zóna állandóan kapható sillinget volt köteles közteher cí­mén az állampénztárba befizetni, ma azok, akik az első osztályba sorozhatok, négy fontot, azok pe­dig, akik az utóbbi osztályba es­nek, hat fontot és négy sillinget rónak le. Szóval a költségvetés rendben volna — állapítja meg Snowden — ám nyitva marad a kérdés, mikor szállítja le a terhe­ket a kormány és kinek a javára fordítja a költségvetési felesleget, amelyet Lloyd George abban a hatalmas beszédben, amelyet pénz­ügyminisztersége idején, 1907-ben tartott, angol államférfiuhoz mél­tóan nemzeti osztaléknak neve­zett. És nyitva marad főleg az a kérdés, hogyan viseli a költség­vetést az e kut, amelyből merítik: a gazdasági élet. 1932-től 1933-ig az angol bevitel kerek 25 millió fonttal esett, a ki­vitel pedig 13 millióval. Mindez pedig azért, mert a dominiumok kedvéért Anglia szögre akasztotta azt az elvet, amelyet Cobden óta követni soha meg nem szűnt s a kereskedelmet, amely ha semmi­ben, de abban az egyben hason­lít Bucefalushoz, hogy semmi fé­ket nem tür, megpróbálta hámba fogni. Ámde amint fentebb kimu­tattuk, tőről hegyre ez nem aka­dályozta meg a termelést abban, hogy felpezsdüljön. E3 itt joggal kérdezheti bárki, hova szívódik fel akkor a nedvbőség, amely a mammuthi testben kering. Sajna, & felesleg, amely a termelésben mutatkozik, nem a külső, hanem belső piac felé szivárog. Az an­gol ipar addig is, amíg kitérhet, ha ugyan valaha kitörhet a vám­falak sáncai mögül, önmagát táp­lálja és javítja fel. És ebből a szempontból módfelett tanulságos az, amit az Economist legutóbbi száma jegyez fel. A vámtarifa, irja az angol gazdasági élet ve­zető újságja, nasy változásokat idézett elő a fém es a vele rokon iparokban. A gyárak egyik a má­sik után selejtezik ki azokat a gépeket, amelyeket a technika ha­ladása elavitott és ujakra cserélik be őket. Az angol gazdaság azon lészei, amelyeket Lord Derly el­pusztított területeknek hívott, sor­jában népesülnek be olyan mun­kaeszközökkel, aminőket a mai élet feltétlenül megkövetel attól, aki a versenyben alulmaradni nem óhajt. íme ebből kitetszik, hogy az angol fellendülés nem egyéb, mint annak a nagytakarításnak, vagy ha jobban tetszik, tataro­zásnak a következménye, ame­lyet Anglia kénytelen-kelletlen vé­gez a portája táján. De ebből megértjük azt, hogy egyelőre leg­alább bizonytalan, lesze vájjon eredménye is annak, a reficxmoz­gáson kivd, amelyet éledésnek nézünk. Persze nagyon jól tudjuk, ho^y a gazdasági élet saját hu Iedekan is eltengődik, de hogy egy gaz­dasági közület a belső piacból megélni tudjon, ahhoz szükséges az is, hogy valami korszakalkotó változás álljon be a termelés rendjében, amely uj erőforrásban leli a nyilját és kútfejét. Ez történt Angliával a XVIII.századfolyamán, mikoron is a kőszénből felszaba­dultak a benne lappangó energiák. Minderről azonban ma szó sincs. És az az eufória, amelynek nyo­mai mutatkoznak, ehhez képest csak rövid életű lehet. Anglia ter­melése nagyobbodik, kereske­delme viszont lappan. Ennek a két ismeretlennel biró egyenlet­nek egy lehet csak a megoldása. Vagy leszedi Angiia a fűzőt, me­lyet a dominiumok adtak fel reá és visszatér a szabadkereskede­lemhez és akkor lévén SZÍVÓS, mint a buldug, átussza a válsá­god Vagy pedig lesz még néhány éve és a jólét fölveti, de ugy, mint a dögöt a viz. Természetesen nem szabad a napfogyatkozást tulkormos üveg­gel nézni, 1800 táján megkérdezte valaki Sieyast, mit csinált az idő alatt, míg a vihar felette dühön­gött. Éltem —- hangzott a válasz. Ma élni fudni önmagában érd^m. És Anglia él s állítólag virul. Re­méljük soká, mint hazája Nalson­nak, aki mint vérbeli tengerész bizott az időben s a vak szeren­csében. lg. wwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwww Miklósyék csak az ősszel térnek vissza Békéscsabára Miklósy Imre színtársulata — tudvalevőleg — ma még Szolno­kon játszik, de pár nap múlva befejezik a szolnoki szezont és — mint jól informált helyről ér­tesülünk — Békéscsaba helyett K cskemétre térnek vissza kéíhe tes pótszezonra, ahonnan nvári állomáshelyükre. Újpestre mennek. A csabai közönség mellőzése cjak nyereséggel végződhetik, mert, ha az ősszel visszajönnek Miklósyék, több újdonságban és az együt­tes pompSs előadásában le3z ré­szünk. Egyet azonban mégis Miklósy Imre terhére kell írnunk: A hülás és lelkesedni tudó, jó csabai kö­zönség amnyit megérdim^lt volna, hogy megváltoztatott tervét vala­milyen formában tudassa a csa­baiakkal. ahonnan azzal a Ígé­rettel távozott, hogy máju3 l-re visszatér városunkba. Párisban összeütközésre került a sor a kommunisták és a rendőrség között Páris : Május l-e Párisban az esti órákig nyugodtan telt el. Este Alfonz külvárosban a kommunis­ták utcai torlaszokat emeltek Pá­riából rendőri megerősítés érkezett. A kommunisták kettős sánccal vették körül a torlaszokat és he­ves ellenállásra készültek. Ekkor a város polgármestere elhatározta, hogy a vérontás elkerülése végett békéltető tárgyalásokat kezd a hatóságokkal. A munkások abban az esetbea, ha a rendőrség biz­tosítja, hogy nem lesz bántódásuk, hajlandók voltak elhagyni állásai­kat. A tárgyalások sikerre vezet­tek, a munkások 11 óra után el­hagyták a torlaszokat. Késő éjjel Páris 13. kerü'e'ébín, amikor a kommunisták mígtud­ták, hogy egyik képviselőjüket le­tartóztatták. elégedetlen3égükn ek utcai tüntetésekkel é3 lázadók­kal adtak kifejezést. Feltépték a kövezetet, torlaszokat emeltek. A rendőrséget kőzáporral fogadták. Reggel 3 órára a barrikádokat a a rendőrség megoitromolta. Másfél millió embernek j beszélt tegnap Hitler í Berlin : Másfél millió főnyi em- , bertömeg részvételével folyt le május l-e ünnepe, amelyen csak­nem az egész diplomáciai testü­let, a kormány tagjai, a hatósá­gok vezetői részt vettek. A tömeg lelkesen üdvözölte Hitler kancel­lárt, aki nagyhatású beszédet in­tézett a tömeghez, amely azt nagy lelkesedéssel fogadta. A tömeg a legteljesebb rendben oszlott szét. Németország minden részében a lakosság nagy részvételével ün­nepelték mega máju3 l-e a munka ünnepét. A külföldi német képvi­seletek is megünnepelték a teg­napi napot. Tűzvész ütött ki Jassyban Jassyban kigyulladt egy ház s bár a tűzoltóság nyomban kivo­nult, a tűzvész tovaterjedt, any­nyira, hogy 10 ház teljesen porrá­égett. A kár meghaladja a száz millió leit. Elismert minőségű, divatos bútorainkat a t. vásárlóközönség figyelmébe ajánljuk REISZ BUTORTELEP BÉKÉSCSABA, ANDRÁSSY-UT 43. ÉS JÓKAI-UTCA SAROK Magdát kicsapják Bün volna egy műkedvelő elő­adást olyan szemmel kritizálni, amellyel a hivatásos színészekét bíráljuk. Ez nem volt célja annak a szépszámú közönségnek sem, amely kedden este megjelent a Vérosi Színházban és nem lehet célunk nekünk sem, hiszen a né­zőtéren is inkább családias, mint kritikus volt a hangulat. A darab nem különleges. Ro­mantika, majdnem a naivság fo­káig emelkedő romanlika áll szem­ben a huszadik század leányaival, akikben nincs ugyan tekintélyliszte­let, de a végén kiderül, I10 gy mégis jólelküek, melegszivüek. És — győz a fiatalság... A szereplők közül a rangban első Kollár Sárika érdemel a leg­több dicséretet. Hibátlanul játszotta meg szerepét. Utána Thiesz Mária következik a rangsorban, kifogás­talan volt (Ugy vettük észre, hogy a tulhancíos súgóra nem lett volna szüksége). Martincsek Mária is roppant kedves volt a címszerep­ben. A férfiak közül dr. Kotsis Jenő ferdité.sei á'landó derültség­ben tartották a nézőkat, dr. Kiss Györgv, az utolsó pillanatban be­teget jelentő Herpay Frigyes sze­repében megtett minden tőle tel­hetőt. Kővári Ernő is megfelelt. * A legnagyobb dicséret azon­ban nem a szereplőket, hanem dr. Berényx Aotalné, a Szociális Misszió fáradhatatlan elnöknőjét illeti. Még a szünetben is állan­dóan dolgozott. * A darabon kivül kétféle szóra­kozási lehetőség is akadt. A kö­rönséget Povázsay Elza, az ötéves kis táncfenomén gyönyörködtette. Roppant helyes volt. A s©k türel­met igénylő táncokat Fried Margit tánctanárnő tanította be. aki mél­tán megérdemli, hogy fsljegyezzük nevét. * A szereplők pedig egy nem mindennaoi eseten mulattak. A második felvonás után a sok cso­kor és ajándékok között feladtak egy boros fiaskót is, az <»gyik lány szereplőnek címezve. Nagy izgalommal vitte az öltözőbe és először a bvelet olvasta el : Szeretett kedves művésznőnknek. Művészi karrierjének csúcspontján, Hogy ne búslakodjék és legyen vidám, lm átnyújtjuk szeretettel e pár sort S mellékelünk hozzá egy fiaskó bort. Legyen e borban öröme mint máskor. Legyen benne dal, szerelem s mámor S midőn issza e nedűnek levét. Vésse emlékezetébe az adózók nevét, Kik pénzt, fáradságot nem kímélve A művészetért halnak s ha kell élnek. Minden jót kívánva sorainkat befejezzük [máris S ha húz a fiaskóból gondoljon miránk is. Reméljük, sőt keblünk csupán azért dagad. Hogy az itókából valamicske minékünk [is marad­Kollegális szeretettel csókoljuk, illetve üdvözöljük : (Aláírások.) Ezekuián fokozott kíváncsiság­gal bontotta fel a fiaskót, de ala­posan lelohadt a kedve, mert ki­derült, hogy — festett viz volt benne... — Nem baj — mondta — ki­toltak velem, de én továbbadom. Előadás után a Csabában minden szereplő iszik majd ebből... Hogy a szereplők milyen arcot vágtak a „finom tokajihoz", arról már nem szó! a krónika.

Next

/
Thumbnails
Contents