Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) április-június • 73-145. szám

1934-04-26 / 93. szám

nao IV llll< 1934 április 26 Csütörtök 61. évfolyam 93. szf'm ESMEGTEIKGZLO Előfizetési dijak• Helyben es vidéken pestén küldve nepjecevre b pengő, egy hónapra 2 pengőPéldényonkint- 10 fillér PÖLITIMI ÜAFSLAP Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba : Ferenc József-tér 20. Telefon 176. Főszerkesztő: Dr. Reisz József Hirdetések díjszabás szerint. Európa szeme Lengyelország fővárosa, Varsó felé tekint, ahol Franciaország külügyminisztere, Barthou tárgyal Pilsudszky marsalla! és Deck lengyel külügyminiszterrel. Barthou régóta készült erre az utazásra, Páris hírharsonái előre beharangozták ezt az ázást, melytől a Szsjna partn igen sokat várnak. De nemcsak Franciaország, hanem egész Európa, különösen pedig Hitlerék, lázas érdeklődéssel fordulnak Varsó felé, kisérik figyelemmel a gallok külügyminiszterének tárgyalásait, mert ez a varsói tárgyalás külünb, nagyobb fontosságú sok más hasonló tárgyalásnál. Mindenkitudja, hogy Barthou varsói utja az első diplomácia akció Németország ellen s egy cseppet sem a veletlen müve, hogy Franciaország éppen a lengyel fővárosban indul rohamra Bénin ellen, hiszen tudott dolog, hogy a horogkeresztes Németország diplomáciája éppen Varsóban aratta első fényes fegyvertényét. Lengyelország, mely phőnix madárként kelt ujjá poraiból, mely ezt az újjászületését végeredményben mégiscsak az antantnak s elsősorban is Franciaországnak köszönheti, az utóbbi időkben kissé, vagy talán nem is kissé, eltávolodott Páristól. A kisantant, Páris csatlósa, minduntalan arra akarta rábirni Pilsudszkyékat, hogy csatlakozzanaK hozzájuk, ám Lengyelország mereven visszautasitott minden ilyennemű ajánlatot. Csehszlovákia és Lengyelország viszálya, mely az utóbbi időkben mar nagyon feszültté lett, azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy Lengyelország végleg szakit Parissal, mert gazdasági érdekei más felé kényszeritik orientálódni, részben pedig lehetetlen együttműködnie Franciaorszag vazallusaival. Sok, nagyon sok ok játszott közre abban, hogy Varsó eltávolodott, elkanyarodott Páristól, ami a Szajna-parton komoly aggodalmat keltett. Mert nem szabad elfelejteni, hogy Franciaországnak nagyon nagy szüksége van Lengyelországra, hiszen Lengyelország kelet felől sakkban tarthatja az ősi ellenséget, Germániát. Lengyelország teljesen tudatában van fontosságának s enni k megfelelően nem éppen kis követeléseket támaszt. Azt kivánja, hogy ismerjék el nagyhatalomnak, hogy kapjon biztonságot Franciaországtól a balti államok és Oroszország biztonsági szerződéseivel szemben s egyáltalán juttassanak neki nagyobb szerepet az európai politikában. Beck lengyel külügyminiszter szívélyesen üdvözölte Barthout és Barthou is szívélyesen válaszolt Becknek. Ugy, olyan kedvvel koccintották össze poharaikat, mint ahogy azt a barátok szokták tenni, de a francia és a lengyel pohár koccintásába a távolból belehallatszott egy harmadik nemzet, a németek dübörgő hangja. Se Barthou, se Beck nem mondta, de mindakettő érezte, hogy Berlin rettenetes erővel, merevséggel néz feléjük, figyeli, lcsi, hogy miről beszélnek s mit határoznak, mert Berlin számára minden szó nagy fontossággal bir. Visszahódítani Lengyelországot — ezzel a jelszóval, ezzel a céllal indult Barthou Varsóba, de vájjon megvalósithatja-e célját ? Vájjon visszahódíthatja-e még Páris Varsóiakkor, amikor Varsó gazdasági érdekeinek utja mindenhová inkább, mint Párisba vezetnek. Nem tudjuk, sikerrel jár-e Barthou lengyelországi utja, vagy sem, annyi azonban bizonyos, a varsói ut jobbra vagy balra fordulta után kissé mégis kitisztul a helyzet, kissé tájékozódhatunk s megállapíthatjuk, görögtűz volt-e a német — lengyel paktum, vagy sem ? ! A kormányzói jog kiterjesztését kérte i ckhardt Tibor a Ház tegnapi ülésén Budepest: A képviselőház tegnap déluténi ülésen megkezdte az 1934-35. évi költségvetés áltálé nos vitáját. Temesvári) Imre e'ő adó egyóréa beszédben foglalkozott a költségvetéssel. Uiána Ernszt Sándor ellenzéki felszólalása vezette be a vitát. Eckhardt Tibor a valuta- és pénzügyi politika gyökeres megváltoztatását sürgette éa a pengő külföldi és belföldi kiegyenlítését kérte. A titkos választójog mielőbbi törvénybe iktatását kívánta és ezzel egyidőben a kormány7Ói jog kiterjesztését a szentesítés jogával. A beszéde végén annak a reményének adott kifejezést, hogy Gömbös miniszterelnök a nemzet érdekében szükséges reformokat végrehajtja. Ehhez sok szerencsét kivánt és rrunkéjéra Isten áldásét kérte. BARTHOU VARSÓBAN „Azok, akik a külszín után Ítélik meg a jelenségeket és főleg, akik a népek életében elkerülhetetlen nehézségeket akarják kiaknázni, nem tudják mire képes és mire nem képes olyan akarat, amely azonos eszmékből táplálkozik és azonos célokat tart szem előtt. Vannak barátságok, amelyek elválaszthatatlanok, mert érzelmeken kivül még ész okokén is alapulnak és multjuk irja elő jövőjüket." Hogy Barthou e szavaira, amelyek veretén első pillanatra felismitrszik, hogy olyan ember kalapálta és ötvözte azokat, aki otthonos a klasszikus próza rejtelmeiben és megjárta az iskolát, ahol Labruyere, Pascal és Voltaire a tanítómesterek, a Wilhelmbtresse urai mit fognék érezni és mit fognak válaszolni, azt sürü homály fedi. De a lengyelekben megrezdült egy hur és végig borzongott rajtuk a sejtelem, mi lehetett volna, ha Franciaország — egy éles fordulónál — megszegi a barátságot és sorsukra hagyja őket. Ezerkilencszázhu8z április 26-án, kevéssel azután, hogy az uj államot keresztvízre tartották a nagyhatalmak, a lengyel hadsereg átlépte az ukrán határt és május 8 án bevonult Kievbe. Egész Lengyelország diadalmámorban úszott és győzelmi oltárokat emelt Pilsudszkynak, a litván köznemesnek, aki századok multán letörölte a szégyenfoltot, amelyet a Romanovok égettek homlokára. Ámde julius elsején Treckij vezetése alatt megindult az ellentámadás és Budjonnij lovasai förgeteg módjára zudultak előre, Wolhinián keresztül egyenesen Varsó felé. E hirtelen fordulatra, amelyet senki, kivéve talán az egyetlen Haller tábornokot, előre nem látott, de amelyre mindenki számithatott, aki csak némileg ismerte a lengyel —orosz ellentét dinamikáját, az a kevés rend is, mely eddig a fehérsas szárnyának árnyékében uralkodott, nyomban felborult. Galícia parasztsága fellázadt az uj rendszer ellen, mely a történelem óramutatóját kétszáz évvel akarta visszafelé igazítani; Posenben egymást érték a katonai zendülések ; Sziléziában a bányászok megtagadták az engedelmességet és sorjában gyújtották fel a tárnákat, ahol a szén hiába várta elszállítását. Es mire az ősi*ellenség Varsó falai alá ért, a Krakovskie Przedmiescien, ahol a születési és a vagyoni elöjogosultak palotái állanak, géppuskával kellett egyre-másra szétkergetni a tömegeket, amelyek az éhségtől s a félelemtől űzve raboltak és gyilkoltak. A diplomácia képviselői, élükön Sir Horace Rumbold, Anglia, írország királyának a nagykövete, nyakra főre, mint patkányok a süllyedő hajóról, kereket oldottak a fenyegetett városból s egyedül Monsignore Ratti, az apostoli nuncius, ugyanaz, aki Xi. Pius néven ma a pápai tiarát viseli, tartott ki hűen állomáshelyén, Lembrrg görögkatolikus hercegérsekének,, Scepticki Andrásnak a buzdítására. Ugy látszott, hogy minden elveszett. Ugy látszott, hogy megismétlődik az a jelenet, amely a tizennyolcadik század végén, Suvaroff idején lejátszódott. Bulash Balasovics, a fekete kozákok hetmanja, akit Pilsudszky annakidején Denikin ellen próbált kijátszani, már azon törte a fejét, hogyan és mikor szökjék át testvéréhez, akikkel együtt sohse szűnt meg, jgy ahogy egy igazi óhitűhöz méltó, az eretneket gyűlölni. És Carton de Wiart, az angol vezérkar képviselője csípősen jegyezte meg Poto.cki és Sapieha hercegek előtt: „Önök lengyelek valamennyien olyanok, amilyen Dombrovski volt, aki Napoleon alaít Itáliában a lengyel légiókat vezette. Hajlandó vagyok — mondotta Dombrovszki — meghalni a hazáért, de képtelen vagyok érette élni is." Ám amikor Praha és Radzymin, Varsó külvárosai lángot fogtak, hirtelen megjött a segítség. Weygand tébarnok egymaga megállította a förgeteget. Augusztus 15-én, Nagy Boldog Asszony napján Varsó népe szent zászlók alatt a censtohovai Szűzhöz zarándokolt és fennszóval imádkozott Isten anyjához, hogy szabadítsa meg a járomtól, amely ismét fenyegeti. És akkor, midőn