Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) április-június • 73-145. szám

1934-04-01 / 73. szám

1934 április l Vasárnap 61. évfolyam 73. szám ESMEGYEI POLITIKAI NAPIUP Előfizetési dcjak s Helyben és vidéken postán küldve ne­gyedévre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő. PéSdényonkint- 10 fillér Főszerkesztő: Dr. Reisz Jőxsef Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba : Ferenc József-tér 20. Telefon 176. Hirdetések díjszabás szerint. A felépitett templom Jézus tudta, hogy halállal fe­nyegetik az életét. Az ellenségei is tudták, hogy mely oldalon tá­madjanak megsemmisítés lehető­ségével reá. Jézus magát éleinek jelentelte ki. Nem esek ebban az értelemben, hogy neki étate van itt ebben a jelenvaló világban és nem is ugy, hogy ilyen életet ké­pes biztcsi'.eni azoknak, akik ben­ne hisznek, hanprn abban az ér­telemben, hogy Ő örökélet és hogy „aki őbenne hisz, ha meghal is él az." Az állítások között, emik elhangzottak ezen a világon, a legmerészebb, legcsudálatosabb az az állítás, amelyik a halál fe­letti győzelmet foglalja magában. A halál olyan rettentően végérvé­nyesnek látszik, olyan ké/le he­tetlenül zéró fekete pont, hogy a háta mögé nem mer deritő sugárt küldeni a remény. „Meghalt." Ez a kijelentés olyan végnek látszik, ami ulán nincs életkövetkezés. A legnagyobb átka bűneiért ez a reménytelenség volt az ember­nek. Aki a reménytelenségnek ezt a teslbe-lélekbe belevágó láncét le tudja venni a félelem rabgon­dolatáról, az csakugyan „megvál­tó", csakugyan „szabadító". Jézus küldetése ez a szabadí­tás volt. Ellenségei ezt az élet­programot akarták derékbatörni azzal, hogy megölik s a halál fe kete diadalát kikiáltják összeom­lott porsátora fölött. Jézus előre megjósolta vereségüket. Megmond­ta félreértést kizáró egyszerű, vi­lágos szavakkal is, hogy feltá­mad, megmondta ragyogó képha­sonlatéval is: „rontsátok le a templomot s én harmadnapra felépítem azt". É3 ugy is történt. Aki másoknak romolhatatlan éle­tet igért, annak először a maga példáján kellett megmutatni iga­zát. Feltámadott testben, felépí­tette a templomot s eztán fel­szállt vele az örökkévalóságba. Nem pusztán szónoki figuraké­pen használta Jézus a templom szót a testre, az élővalóságra. Az erények tisztaságában fehérlő tes­teket, a Szent Lélekkel gazdag életteljességet méltán tartotta temp­lomnak. A templom is Istennek szentelt sátor. Ilyen az ember porsátora is, ha benne többé nem az ó-ember él, hanem él benne Jézus Szent Lélekkel egy­ségben. A lerontott templom romjaiból felépitett templom szabadság he­lye. Benne — ha csakugyan temp­lom — az Istennek lelke él. Ahol pedig az „Urnák lelke, ott a sza­badság." Isten képére és hason­latosságára !eremtett ember, ha minden máskor elfelejtené is: húsvétkor az élő Isten igazságá­nak a szív közepébe éles tőrként behatoló jelentőségével érezze meg, hogy „szebadsegra van te remtve:" szabadságra van el­híve. A legnagyobb szabadítás ez élet győzelme volt a halál fe­lett. A iegsugérzóbb szabadság a világ progremjának győzelmi him­nusza ez engyal méltatlankodó kérdése: „mit keresitek a holtak közt az élőt ?" Az Isten számára felépitett templomban nem lakozhatik szol­gaság. Mert a szolgaság mecszent­ségtelenit minden templomot: mert a szolgaság istenkáromlás. A szolgaság vagy a magunk ke­zéből kivesztegetése, vagy a má sok kezéből kiragadása annak az ajándéknak, amellyel Isten a ma­ga képét és hasonlatosságét adtn reánk. Az Isten lényegiben alkotó vonós a szabadság. Ezzel az is teni tulajdonsággal felruházva tet te az embert különbbé az álla toknál. Ezzel tette felelőssé cse lekedetiért: ezzel tette lehetővé, hogy közvetlenül járuljon Isten szine elé. Az ember számadásé­ban a jutalom és büntetés e szabad­ság törvénye alapján indokolt. Aki az emberben, az ember egyéni életében, közszolgálatéban, társadalomban, az államban megköíi és megöli a szabadság ieikét, az az Isten ellen emelte fel szentségtörő kezét s azt meg­ítéli, megveri az Isten, hogy vala­miképen ne láttassék 0 ellene sikeresen tuaakodni. A szabad­ság leikének megoltása, az élet szentsége elleni merénylet s a H?ródesek akármilyen farizeiz­mus szövevényével veszik magu­kat körül, véres kezük átka meg­tetszik az elnyomorodott életen. A világ mostani élete egy nagy lerontott templom, amelynek rom­jain az „uj igazságok" mámora tombol. Emez igazságok Akán­jai trónra ülnek s imádtaljék ma­gukat a „nem embernek szava ez" herodesi dicsőítésekkel, Az örök igazságok kincsesháza azon­ban megmerad a fellegek fölött. A kincses házban örök fénnyel ragyog a legmélyebb tüzü dia­dém : a szabadság lelke, a sza­badság törvénye, az isteni lényeg alkatrésze, az emberi méltóság tartalma, minden szépnek, jónak, tökéletesnek ígérete, a jövő való­sága. A fellegek feletti kincses ház vetülete itt a földön a felépi­tett templom, amelynek építésé­vel nem hiába fáradozunk mi az épilők: mert velünk együtt „az Ur épili a házat." Dr. Baltazár Dezső Dr. Bud János lett a Magyar Belhajózási Egyesület elnöke A Mfgyar Belhajózási Egyesü­let alakuló közgyűlését megtartot­ták Bude pesten. Az egyesület el­nöke dr. Bud János lett. Az egye­sület igazgatóságában és választ mányáben pedig az országnak úgyszólván valamenyi, a hajózási kérdések iránt érdeklődő, vagy az­zal kapcsolatban álló vezérférfia helyet foglal, közöttük Korossy György főispán és Márky Barna alispán is. nituiyaucu pcuig OÍ ulotaguun A francia zavar Mint a bugó csiga, ha a per­gető ostor lanyhul, Franciaország szédülten támolyog. Megtörtént vele az, amire ezeréves történeté­netében példa nem volt. Az a ..ép, amelyet Cavour némi irigy­séggel a józanság kövületének csúfolt, a békekötéskor ellökte hóna alól a valóság mankóját és olyan álmokból, olyen feltevések­ből, olyan Ígéretekből vetette meg a feje alját, amelyekről eleve megmondhatla bárki, hogy rajtuk nyugodt alvás nem esik. Igaz, sok minden játszott közre ahhoz, hogy a diadalmi mámor el ne szálljon és akkor is tovább zsong­jon, amiker a béke rég elposhasz­totla ezt az italt, amelyet a há­ború erjesztett. A gazdasági fel­lendülés, amelynek arányaihoz foghatót a világtörténelem esek ritkán ösmert, a könnyű verseny a pipcokon, amelyek az üresség­től tátongva mohón szitték fel az é'ut, a roppant arany tömeg, amely ijedtében a Banque de Francé pincéibe bujt: mindez csak élesz­tette a hiu ábrándokat és fokozta a görcsös reményeket. De — hon­nan, honnan nem — felszél ke­rekedett és derékba kapta a arany­gályát. Jöttek egymás után a csapások. Anglia, amely Wilscn sugallatára már a békekötéskor kereken meg­tagadta a viszontbiztosítási szer­ződés aláírását és a győzelem bérét, a Rajna balpartját elütötte Franciaország kezéről, mint az elszabadult bója a rögzítő láncról, leszakadt Európáról és a legki­sebb gondja is nagyobb annál, hogy a porkoláb szerepét játssza abban a börtönben, amelyet Cle­menceau tornyofcitolt magasra. Nagyot ütött a laton az is, hogy Amerika — Borah szenátor sza­vaival élve — csak egyet vár és remél: Mikor szakad cafatokra a versaillesi kényszerzubbony. Még azok a pillérek is meginogtak, amelyek a legerősebbeknek ígér­keztek és azok a hevederek is meglazultak, amelyek évszázadok­kal decolni látszottak. Lengyelor­szág kibontakozott a francia öle­lésből, még pedig Olyan hirtele­nül és olyan sunyin, hogy a Quai d' Orsay mindmáig nem ocsúdott fel megrökönyödéséből a a hűtlen elhagyás felett. Cseh­szlovákia, Jugoszlávia, Románia, szóval a leghűbb csatlósok tanul­tak Giolittitól és megismételték azt a hirhedt extra-tourl, amely Al­geiras idején az ellenségnek fel­tárta Németország és az osztrák— magyar birodalom véknyát. Az orosz—francia és a francia—olasz berátság sebtében való kiépitésa ugyan az avatatlan szemek előtt betakarta a rést, amely rendsze­resen támadt, de nem volt képes helyreállítani a megbillent bizton­ságérzetet és főleg nem volt ké­pes elkendőzni azt a megisme­rést, hogy a szövetségesek hű­sége és kitartása nem egyéb li­dércfénynéí, amely ingoványra csal és pusztulásba visz. Ám a fran­cia erő ezeket a bárányfelhőket, mint a gyermekláncfű pihéit, ját­szi szerrel lefújta volna az égről, ha a gazasági válság nem sodor olyan péragomolyagokat nyomuk­ba, aminőkkel megbirkózni holmi rozsdás viharágyuk segítségével nem lehet. Tizedére csökkent a kivitel, de háromszorosával emel­delt a munkanélküliség. És a pia­cok egyre fogynak, egyre szűkül­nek, mert a frank nem birja a higiiolt font és a még jobban hí­gított dollár irtó versenyét akkor, amikor az államháztartási hiány milliárdokra rug. Az ipar, a ke­reskedelem, a mezőgazdaság fe­nyegető csődje elől bomlottan bú­jik a föld alá a tőke és a frank, amelynek értékállandóságát pedig tizenöt milliárd pengő értékű arany halmaz őrzi, inog a magas­laton, ahová Poincare helyezte. Az elégedetlenség egyre nő, csak egyre nő országszerte. Az egyik kormány a másik ulán hányja a cigánykereket. Az Action Francoise nyíltan lázadásra uízit. A tüzke­resztesek Ligája polgárháborút hir­det. A Hadviseltek Szövetsége te­vékeny részt követel a nemzet életének irányításéban, egyelőre az alkotmányosság határain belül. Es amerre a szem lát, mindenütt kisért a diktatúra réme. És most vessük fel a kérdést: mi itt ebben a gubancban az ok és mi az okozat, mi a tünet és mi a betegség? Hol a kútfő, amelyből a nyirok szivárog? Nincs olyan balga ember, aki elhinné, hogy történeti folyamato­kat. amelyek pillanatról-pillanatra, mint az integrál modulusa szün­lenül változnak, nőnek és apad­nak, egy kiinduló pontra vissza lehessen vezetni és Taine rögesz­méje, hogy az események lajtor­ján hátra felé haladva meglel-

Next

/
Thumbnails
Contents