Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) január-március • 1-72. szám

1934-01-26 / 20. szám

Ara 10 fillér 1934 január ?6 Péntek 61. évfolyam 20. szém BEKESME6YEIKÖZLÖNY P0LITS8CAB NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba : Ferenc József-tér 20. Telefon 176. 8fizetési dijak. Helyben és vidéken postán küldve ne­gyedévre 6 pengő, egy tiónepra 2 pengő. Példéryonkint- 10 fillér Főszerkesztő: DP. Reisz József Hirdetések díjszabás szerint. Ausztria élet-halói harcéi vivja. A Harma­dik Birodalom urai, a horog keresz­tesek, rettentő nagy erőfeszítést lesznek, hogy Németország négy­száz és egynéhány ezer négyzet­kilométernyi területéhez s hatvan millió lelkéhez hozzácsatolhassák Ausztria nyolcvanezer négyzet­kilométernyi területét s hatmillió emberét. A nácik agitácfója óriási mére­teket ölt s ugy látszik nem akar megszűnni. Európa rokonszenvvel figyelte és figyeli Dollfuas, Fey éa Starhem­berg ebzént védekezését a horog­keresztes rohamokkal szemben s amilyen őszintén megbotránkozott akkor, amikor egy éretlen suhanc fegyvert emelt a kancellárra, ép­pen olyan őszintén örült annak, hogy a golyó nem ölte meg Ausztria önállósági harcának ve­zérét. Akkor azt hittük, megszűnik a merényletuorozat s az osztrák nem­zeti szocialisták eszükre térnek, de alaposan csalódtunk. A nácik terrorja tovább folyt, ha lehet még nagyobb erővel, még brutálisabban. Mintha a Sátán szállta volna meg Ausztria kedélyéről ismert népét. Mert bárhogy takargatjuk és szépítgetjük is a dolgokat, nem lehet s egyenesen ostobaság, struccpolitika is volna letagadni, hogy Hitlernek legalább annyi hive van Ausztriában, mint Doll­fusséknak. Nincs az a város, cz az eldu­gott csöppnyi hegyi falucska, shol ne esküdnének a Führerre, ahol ne kívánnák az Anschlusat. A káprázatos szépségű Semme­ring magas oromjén éppen ugy meg lehet találni a bevésett, vagy odafestett kempós keresztet, mint anér a Gros-Glockneren, a Jung­frauon, vagy más egyebütt. Emlékezetes még az a mondás, melyet Herriot mondott akkor, amikor a németbirodalmi elnök­választáson Hitler megbukott s egyes külföldi lapok azt állították, hogy Hindenburg leszámol a ho­rogkeresztesekkei s amely igy hangzott: A nemzeti szocializmust Németországban nem lehet kiir­tani, mert az nem politikai párt, hanem a német nép lelki szük­séglete. Az idő Herriotnak adott igazat s mondásának helyességét Hitle­rék uralomrajutása igazolta be. Ausztriában is ilyenformán va­gyunk. Bár itt még korántsem vált a nemzeti szocializmus lelki szük­ségletté, viszont az is kétségtelen, hogy egyes vidékeken s egyes néprétegeknél már több mint po­litika, akár belföldi, akár külföldi vonatkozásban. Ausztria népe érzi, sőt tudja azt, hogy létét a kis Ausztria nem fudja biztosítani. A csöppnyi or­szág, hiába, nem bir talpraállni s azok a kö'csönök, melyekkel a külföld, főleg Páris, támogatja, csak mankók, melyeken baktatni igen, de életerősen, egészségesen haladni nem lehet. Ez a tudat tetta keserűvé Auszt­ria népét s ezt az elkeseredést fogta szekere elé a horogkeresz­tes mozgalom. Ha, ehhez hozzávesszük még ezt is, hogy Ausztriának hatalom­hoz, jóléthez hozzászokott lakos­ságát a Németországhoz való eset­leges csatlakozás ismét jóléttel, boldogulással kecsegteti, könnyen megérthetjük, miért terjed a náci mozgalom oly erőteljesen, feltar­tőzhatatlanul. Anglia, Franciaország és Olasz­ország érthető idegességgel látják Hitierék ausztriai térhódítását. Hiszen Németország és Ausztria egyesülése esetén a Hohenstaufok Németországa kelne életre, amely feltétlen követelné azt a hatalmat, melyet a Hohenstaufok jelentettek Európában. Franciaország vezefő pozícióját félti, ez életrekelt Olaszország, mely pedig elsőnek gratulált Hit­lernek, középeurópai hegemóniáját látja veszélyeztetve, Anglia viszont A külföldi utazások eredményéről beszélt a miniszterelnök a Házban Budapest: A képviselőház teg­napi ülésén megválasztotta az uj bivottségi tagokat az időközben megüresedett helyekre. A tegnapi ,ülésnek nem is volt más tárgya. Elénk napirendi vita után áttér­tek az interpellációkra. Több Írás­beli miniszteri válasz után Palla­vicini György őrgróf bírálta a kor­mány külpolitikáját. Gömbös Gyula miniszterelnök válaszébün hangoztatta, hogy a kormány külpolitikája óvatos, de határozott, önérzetes, állandó rend­szeren alapul. A szabadkéz poli­tikáját követjük, amely lehetővé teszi, hogy sem Olaszországgal, sem Németországgal ne kelljen a barátságot megtagadni, mert ezek az országok témogalnak bennün­ket, de a legnagyobb barátsággal tágyalunk más államokkal is. Ká­nya külügyminiszter párisi látoga­tása sikerrel mozdította elő azt a berátságos légkört, amelynek meg­teremtését kívánta az ellenzék is. Ezután a miniszterelnök külföldi utazásainak politikai és gazdasági eredményeiről számolt be. Rámu­tatott arra, hogy az osztrák— magyar külpolitikai viszony mi­lyen barátságossá vált és annak messzemenő kiépítését kívánja. Kimulatta, hogy a külföldi utazá­sok az ország javát szolgálták. Külkereskedelmi mérlegünk mag­javult. 4 és fél millió mázsa bú­zát sikerült eladni. 2 millió mázsa buza le van kötve. Magyarország gazdaságilag és külpolitikailag olyan tényező lett, amelyet a Duna medence problémáinak meg­oldásánál döntő súlyúnak kell venni. A Ház a miniszterelnök vála­szát nagy lelkesedéssel tudomá­sul vette. A közraktárak segítséget nyújtanak a gazdák február 15-i adófizetéséhez Beszélgetést folytattunk a Ke­reskedelmi Bank érdekköréhez tar­tozó Mezőgazdasági Közraktárak rt. (Békéscsaba, Andrássy-ut 54) igazgatójával, kinek felvilágosításai alapján örömmel közöljük gazda­közönségünkkel, hogy a békés­csabai Mezőgazdasági Közraktá­rak igazgatósága a gazdák érde­keinek előmozdításét tűzvén ki a vállalat főcéljául, a raktáraiba be­tárolt terményekre vonatkozólag a gazdák részére igen kedvezményes átalánydijtételt állapított meg (mely­ben a folyó évi julius 31-ig járó fekbér, az áru be- és kirakása, biztosítási-, kezelési- stb. költsé­gek mind bennfoglaltatnak), a Bé­késmeeyei Kereskedelmi Bank pe­dig a betárolt árukra kedvezmé­nyes kamattétel mellett előleget folyásit. Ezzel lehetővé válik, hogy a gazdák kivárhassák azt az idő­pontot, amikor véleményük sze­rint a legkedvezőbb áron értéke­síthetik terményeiket, azokat an­nak adhassák el, akinek akarják, a betárolás alkalmával kiszolgál­tatandó bolettával a február 15-i adófizetésüket kellő időben telje­síthessék és az esetleg felveendő előlegből pedig egyéb szükségle­teiket idejekorán fedezhessék. Lezuhant és porrá égett egy repülőgép Brüsszel: Nidetwillen mellett egy repülőgép lezuhant és porrá égett, két utas szörnyet halt. A nyomozás megállapitota, hogy a gép vagy angol, vagy amerikai. mint az annyira védfitt tengeri elsőségének riválisától fél az eset­leges Nagynémetországtól. A franciák voltak az elsők en­nek felismerésében s — lehet mondani — ez a félelem, rette­gés hozta közelebb egymáshoz Párist és Rómát s idézte elő azt. hogy London ismételten az angol— francia barátság mellett tett hitet. Mi. akik nem igen segíthetünk Dollfusséknak, mi nézzük a leg­nagyobb rettegéssel az Ausztriá­ban történőket. Ez érthető, mert az Anschluss esetén az annyira ismert „Drang nach Osten" elsősorban is ben­nünket venne irtózatos prés alá. Dollfuss harcol a horogkeresz­tes mozgalom ellen, de harcának kimenetele egész Európát érdekli. Páris talán mostmár ráeszmélt arra, hogy akkor, amikor az egy­séges, hatalmas Osztrák—Magyar Monarchiát egy-két kiaremzet el­hallgattatása s falánkségánek ki­elégítése céljából, meggondolat­lanul és megfontolatlanul feldara­bolta, önmaga alatt vágta ki a fát, mert az Osztrák—Magyar Mo­narchia megszűnésével megszűnt az a középeurópai hatalom, mely Németország keleti törekvéseivel szemben kinai falként állott 8 egvensulyban tartotta Európát. Tardieu ráeszmélt a Páris kör­nyéki békediktétumok nagy és végzetes baklövéseire s hogy né­mikép kiköszörülje a csorbát, gazdasági együttműködést javasolt a Duna-medence országai szá­mára, de nem számolt azzal, hogy az összekötözöl! Ausztria és Ma­gyarország nem ülhet le egyenlő feltételekkel püffeszkedő szom­szédaival. A Tardieu-terv szép, de nem életképes, mert elképzelhetetlen, hogy mi rablóinkkal és gyilko­sainkkal addig egy tálból együnk, amig sebeinket be nem kötözik s nem korrigálják a hibákat. Páris pezsgőmámorban úszott, amikor letepert bennünket s hagyta, hogy belénk rugdosanak, de íme a nemezis utolérte a glória nem­zetét is s most fájhat a feje, hogy mit kezdjen Ausztriával 8 mit kezdjen ezzel a végelgyengülés­ben szenvedő Középeurópával. Bécsben, Grázban,Insbruckban bomba bomba után robban, a ho­rogkeresztes zászló mór kapasz­dik, kúszik a Burg oromzata felé, mér a tizenkettedik órában va­gyunk, olyan időpontban, amikor nem lehet sokat okoskodni, ami­kor gyors cselekedetekre van szükség. Vajh felismerik- e Párisban is a betegség igazi okát s győzni fog-e az ármánykodás és hazugság fe­lelt, ha nem is a józan belátás, de legalább a parancsoló kény­szerűség, hogy meghozza végre a revíziót, mely egyedül képes arra, hogy életre keltse ezt az elalélt Középeurópát.

Next

/
Thumbnails
Contents