Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) január-március • 1-72. szám

1934-01-18 / 13. szám

ÖEKESMEGYEI KOZLÖJNV 1934 január 18 adata mindig az volt, hogy a hagyományokat az emberi szabad ség követelményeinek megfelelően alakítsa ét s hogy a forradalmak lélektanából kiküszöbölje mindazt ami az emberi szabadság követelményeivel ellenkezik. A liberálizmust nem lehet sem elméleti vitával, sem gyakorlati eíőszakkal véglag kirekeszteni az emberiség és a nemzetek életéből, mert a liberálizmuJ lényege a szabadság. Á szabadság pedig életelem. Tökéletességre nevelő eszmény, boldog valóság együttesen. 800 állástalan diplomás jut kenyérhez március l-én A kormány március elsején 800 állástalan diplomást helyez el, havi 80 pengő fizetéssel. Jugoszláviában megkezdik a transzbalkáni vasút épitését Belgrád: Jugoszláviáben megkezdik a transzbalkáni vasút épitését, amely Romániával és Orosz országgal köti össze Jugoszláviát. A vonalat Odesszáig tervezik ki épiteni. Sir John Simon Genfbe utazik London : Sir John Simon kül ügyminiszter ma Genfbe utazik, ahová idején érkezik, hogy rész!vegyen e Saar-vidék és Danzig kérdésévei foglalkozó népszövetségi tanácskozáson. Simon külügyminiszter megbeszéléseket fog folytatni Paul Boncou ral és Aloisi olasz kiküldöttel. A kedvezőtlen időjárás okozta az Emerod katasztrófáját Páris: Az Emerod repülőgépszerencséllensége ügyében kiküdött vizsgálóbizottság, amelynek elnöke Colt légügyi miniszter volt, befejezte munkáját. A légügyi minisztérium jelentése szerint a szerencsétlenséget a kedvezőtlen időjá fásnak lehet betudni. Beigazolódott, hogy a pilóta az utolsó pillanatig küzdött a szerencsétlenség ellen és kötelességteljesítés közben vesztette életét. Az áldozatok holttestét személyazonosságuk megállapítása után koporsókba hegyeztek és ma temetik el őket. Indó-Kina kormányzójának temetéséről az állam gondoskodik. BaziSidesziyiária hangversenye ma. szerdán este fél 9 kor lesz a Városi Színházban. Műsorán, melyet az Aurora vezetőségével kar öltve állított össze, Hándel, Bach. Beethoven, Schubert müvein kivül olesz, orosz és magyar népdalok szerepelnek. A kíséretet Kósa György látja el, ki ezenkívül Scar latti müveiből játszik. A szinház fütőszerkezete teljesen rendbe van hozva, u<y, hogy a hangversenyen nyugodtan lehet estélyi ruhában is megjelenni. idöjárásjelevités Várható időjárás a kövelkező 24 órára : A szél lassú gyengülése, erős éjjeli lehűlés, néhány helyen kis-bb esők és hózáporok. Több kisebb törvényjavaslatot tárgya t le a Ház tegnapi illésén A képviselőház a karácsonyi szünet után tegnap délután tartotta első ülését, amelyen kisebb törvényjavaslatokat tárgyaltak. Meghosszabbították az önkormányzatok háztartásának ellenőrzéséről szóló rendelkezések hatályát. Majd áttértek a zugirász^tról szó'ó törvény tárgyalására. Gaál Jenő, Váry Albert és Brogly József felszólalásai, majd Lázár Andor igazságügyminiszter válasza után elfogadták a törvényjavaslatot, amely a zugirászat büntetését sulvosbitja. Az ülés végén élénk napirendi vita volt. Weltner Jakab az ipari munkanélküliek számának csökkentését kérte. Sigray Antal gróf a revízió szempontjából bírálta a kormány kül- és belpolitikáját. Hegymegi Kiss Pál azt a gondoSzerdán hajnalban átutaztak Csabán a gyulai Szeretetház uj lakói: az osztrák horogkeresztesek latot vetette fel, ho

h'y az egyetemi ifjúság elhelyezésének kérdését hozzák a Ház elé és juttassák nyugvópontra az egyetemi zavargásokat. Sr.tranyavszky Sándor válaszolt a felszólalásokra. Hivatkozott Gömbös miniszterelnök legutóbbi kije'entéseire, amely ízeiint a kormány rövidesen 1200 diplomás ifjút juttat állásba. Uialt a kormány legutóbbi intézkedéseire e'.zel a kérdéssel kapcsolatban. Sigray grófnak válaszolva hangoztatta, hogy a kormány külpolitikája mindig caak a magyar érdeket tartja szem előtt, végül a munkanélküliség kérdéséről hangoztatta, hogy a kormány igyekezett enyhíteni a helyzetet és megállapította, hogy a munkanélküliség tavaly óta csökkent. Önzők vagyunk, annyi szent. Mindent saját szemszögünkből nézünk. Mi például azzal a gondolettal fogadtuk az ébresztőóra berregését, hogv mégiscsak okos emberek voltak azok a csabai városatyák, akik amellett szavaztak annak idején, hogy érintse Csabát a vasúti fővonal. Így legalább néhanapján a kereszt ülutazókról is kerül egy-egy érdekes cikk. Viszont azok a detektívek és rendőrök, akiket Dollfuss mindenesetre erélyes politikája kiráncigált hajnalban az ágyból, bizonyára nem örvendtek az éjszakai szolgálatnak, bármilyen friss volt a levegő, mert — amint mondották — nekik ez igazén nem passzió, nem különlegesség... Hiába, emberek vagyunk... önző emberek... * Sötét a nagy várakozási csarnok. Két három vasutas, csak egyedül mi képviseljük a civileket. Nem csoda. Korán van. Félnégy. Egyéb dolgunk nem akad, odamegyünk egy kicsit a kapushoz. Beszélgetni. — Tizenegy perc múlva kell érkezni a személynek? — ken. — És tudja kik jönnek rajta? — Hát hogyne tudnám I Hiszen már az este is érdeklődtek tőlem, hogy mikor jönnek azok a fránya osztrákok. Hogy maradtak volna inkább otthon!... — Miért? -- Hát nem elég olyan ember él Magyarországon, akiknek nincs betevő falatjuk? Nem elég azokat ellátni? meflérkcznek a boroflkeresztesek Három óra negyvenegy. Pontos a személy. Épp időre fut ba. Várjuk jópáran. Detektívek, vasutasok, rendőrök. Legalább vagyunk annyian, mint a leszálló utasok... Könnyű megtalálni őket. Egyenruhában és sapkában vannak és három kocsi tele van velük. Már most, ahogy igy megvizsgálgatjuk, feltűnik fiatalságuk. Biztosan van köztük tizennyolc éves is. Siőke, dua hajukba vigan kapaszkodik a hajnali szél, amikor kinéznek, hol is vannak? Nem is lehet visszaadni, annyi furcsasággal olvRssák: Békéscsaba. Az első a-t leheíeMenül elnyújtják, ar é k helvett e-et mondanak. H* nem tudnánk, miről beszélnek, talán nem is értenénk meg.. Fe kf'Daszkodunk az egyik kocsiba. Csendőr áll az ajtó élőit, magyar csendőr. Könnyen megbarátkozunk vele. Hamar elfogadja ajánlatunk, hogy engedje meg, hadd menjünk be beszélhessünk a magyarul tudó vezetővel. — Pest újságíró volt nála? — kérdjük a nyiltarcu, megnyerő külsejü embert kíváncsian. — N;m, Pesten senki sem beszélhetett velük... Éppen be akarunk menni, mikor nyilik az ejtó és hárman jönnek ki. Egységesen kékeszöld zubbonyba és pantallóba öltözve, fejükön a német katonaságra emlékeztető sapkában, középen az elmaradhatutlan horogkereszttel. Az egyik már őszes, a másik kettő mésr egészen fiatal. Rettenetesen gyűrött, fáradt arcúak. Megszó'itanak bennünket, egykét szót tudnak magyarul, igy azután megindul — meglehetősen vontatva ugyan — a beszélgetés. — Mikor érünk már oda ? — kérdik. — Hét, negyednyolcra Gyulán lesznek. — Retienetes lassan jöttünk — mondják —, tegnap reggel indultunk Pinkamindszentről, már délután továbbjöttünk Pestről, de aztán Szolnokon vártunk vagy négy órát, közben megvacsoráztunk és késő éjszaka folytattuk utunkat. Mig beszélnek, kíváncsian nézegetjük őket, ruhájukat, külsejüket. Az őszesen egész csomó rendjel díszeleg. Mikor észreveszi, hogy érdeklődéssel szemléljük kincseit, megjegyzi mosolyogva : — Háborús . . . (Érem, azt a szót mér nem tudta magyarul.) A hátunk mögött valamelyik magyar félhangosan gondolkozik r — Most még mosoluognak, de kél hónap múlva . .. Kíváncsi vagyok, mi lesz a családjukkal ? Benézünk egy pillanatra a kocsiba. Zsúfoltan, egymás mellett szorongva ül. alszik, vagy nézeget a társaság. A csomagjuk tengernyi. Minden elképzelhetőt hoztak magukkal az ágytakaróktól a hegedűig és hárfáig. Mindegyiknek van legalább egy nagy kitömött hátizsákja, olyan, hogy cioelése hosszabb id°ig becsületére válnék akárkinek. É* az elmaradhatatlan mellékesek. Folytatjuk a beszélgetést. Az árak felől érdeklődnek. Mibe kerül a tej, a cipő és — a bor? — ez izgatja őket. Azután az ominozus kérdés, amit ki tudja" hanvadszor hallanak, mióta otthagyták szülőhazájukat : — Miért jöttek tulajdonképpen ? „Egyik embernek van kenyere sok, a másiknak semmi . . — Miért ? Dollfuss könyörtelen, ellenfélt nem ismerő bánásmódja miatt. Internáló táborba tett bennünket, nem tudtuk megszokni azt az életet, hát igy oldottuk m»g problémánkat. Meg aztán: Nagyon rossz az élet mifelénk. Egyik embernek van kenyere sok, a másiknak semmi . . . Hej, milyen más volt a háború előft. Talán soha nem lesz olyan többé . . . — Mi volt a céljuk, amikor elindultak ? — Németországba szeretnénk kijutni, hogy aztán mi lesz most, azt még nem tudjuk . . . — Milyen foglalkozásúak ? — Ven köztünk mérnök, katonatiszt, de egyszerű gépészember, munkás is. (Annyi bizonyos, hogy fegyelmezett emberek. Már vagy egy órája állnak, de egyik sem kísérli meg a leszállást, mert parancsba kapták : a vonatot elhagyni tilos.) Ei-el akad a beszélgetés fonala, ideje mostmár megkeresni azt a magyarul is tudó vezetőt. Bucsuzkodunk. Közben váratlan akadály gördül utunkba. Polgári ruhás egyén lép ki a szakaszból és p?rsze rajiunk akad meg a szeme, az egyetlen civilen. — Mit akar itt? — kérdi meglehetősen nyersen. — Ujságiró. — Tessék lemenni, senki sem nyilatkozhat itt semmit. (Engedelmeskedünk a parancsnak. L,3nt megtudjuk, hogy a polgári ruhás egyén csendőrnyomozó és szigorú parancsa van, hogy újságírót nem szabad a vonatra engedni ... Mi ugyan már nem vesztettünk semmit!. . .) Hat buszkor: tovább ! A három kocsit nem csatolták a négy óra után induló vonathoz, minthogy az motorosrendszerü és annyi terhet nem birt volna el. Az állomásfőnökség intézkedésére hat óra husz perckor indultak el egy teherszerelvénnyel. Mint értesülünk, az érkezés rendben megtörtént és a 117 osztrák a gyulai Szeretetházban van már; még a tegnapi nap folyamán szállított részükre Korossy György főispán intézkedésére a 10. Bithlen Gábor gyalogezred 60 ágyat, úgyhogy semmiben sem fognak hiányt szenvedni. (—) Cs^kotibérauió, ISnapíTaTóa" Suhajda-garázsbaii, teaeion 33. •